Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1879 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-19 / 3. szám
A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, 1879. jau. 7. A megyei főorvos jelentése. A megye közegészségügyi állapota tekintve a betegülési esetek tetemes szaporodását deczember hóban kedvezőtlenebb volt, mint novemberben. Ami a járványokat illeti, a roncsoló toroklob Kardosréten rövid szünetelés után szórványosan ismét föllépett, minek következtében nehogy a kár nagyobb mérveket öltsön, el lett rendelve, hogy az iskolalátogatás még az utolsó betegülési eset után is egy ideig be legyen szüntetve. Bakonybélből a járási orvos szintén jelentette, hogy ezen betegség ott is kiütött, minek folytán, daczára, hogy a decz. 26-án személyesen megejtett vizsgálat alkalmával a községben egyetlen beteget sem talált, a járási szolgabiró közbejöttével a szükséges óvintézkedéseket megtette, nevezetesen: az is- kolalátogást beszüntette, minden beteglátogatást betiltott, a netalán előfordulható betegek számára gyógyszereket rendelt, a gyógykezeléssel a járási orvost, az óvrendszabályok ellenőrzésével pedig a szolgabirói hivatalt és a községi elöljáróságot bízta meg. Ezen óvintézkedéseket szükségessekké tette azon tapasztalat, hogy ezen betegség néhány heti szünetelés után önszenvileg igen gyakran újólag fel szokott lépni, hogy továbbá ha a szórványosan felmerülő esetek ellen idejében szabályszerű óvintézkedések nem tétetnek, a betegség többnyire járványossá válik. Kardosréten 282 lakos közül a járvány kiütése óta megbetegedett 26, ebből meggyógyult 12, meghalt 14Bakonybélben 1459 lakos közül megbetegedett 7, meggyógyult 4, meghalt 3. A megyében levő 1U nyilvános, 1 házi, és 10 magángyógyszertár a vizsgálat alkalmával rendben találtatott. Az 1878. év folyamában végzett véd- himlőoltásról fölvett jegyzőkönyvek szerint 7170 oltandó közül 22 oltó orvos 187 községben beoltott 6414-et, a még oltatlanul maradt 756 beoltására szükséges friss himlőanyag állandó íentartására az oltó orvosok utasítva lettek. Állategészségügy. — Az állategészségügyi viszonyok decz. hóban kedvezők voltak, csupán Puszta-Miskén történt hatósági intézkedés egy lépfenében elhullott tehén miatt. A megye területén m. é. julius hó első felétől a szarvasmarhák közt járványosán uralgott száj- és körömfájás nov. utolján megszűnt. A járvány keletkezésének és terjedésének mozzanatait, úgy szintén a lefolyása és gyógyítása körül tett tapasztalatokat a beérkezett megyei állatorvosi jelentések uyomáq, következőkben adja elé: A betegség jelentkezett julius első felében a junius 23-iki székesfehérvári vásáron vett marhákon és ezek által hurczoltatott be a községek többi marhái közé. Augusztus és szeptember hóban, midőn a gabona betakarítása és kereskedés végett az alföldről nagyobb mérvű vásárlások tétettek, a járvány annyira elterjedt, hogy már igen nehéz volt megítélni, vajou a kór csakugyan behurczolás által, avagy belső kórgerjes okokból keletkezett. Nehezítette az ok meghatározását különösen azon körülmény, hogy egyes gulafalkák, melyek daczára, hogy idegen marhával nem érintkeztek, de szabad ég alatt háltak és kora hajualban a legelőre hajtattak, a betegséget megkapták, még ugyanazon majorban, az igás ökrök, melyek istállóban háltak, legelőre nem jártak és külön kútuál lettek itatva, egészségesek maradtak. Ennek folytán a jelentés azon véleménynek ad kifejezést, hogy a gúla- i falkánál a szabad ég alatti hálás és a kora hajnalban való legeltetés alkalmával az erős harmatok befolyása a betegséget önként idézték elő. A kór lefolyása szelíd volt, rendesen 8—10 napig tartott, malcacsabb esetek csak ritkán fordultak elő, de 10 — 18 nap múlva ezek is gyógyulással végződtek. Ezen hólyagos szájbetegséggel egyidejűleg és csak ritkán e nélkül, a végtagok körömfölötti pártáján, különösen pedig a sarkvánkoson és a körmök között föltűnő érzékenység mutatkozott, minek következtében ezen állatok többnyire feküdtek. 8 nap alatt rendesen ezen kór is magától megszűnt és csak egyes súlyosabb esetek húzódtak tovább, de egytől-egyig mind szerencsés véget értek. A járvány egész tartama alatt elhullás nem fordult elő, a betegek mind meggyógyultak, utóbajkint csupán az állatok iesoványodása és a tehenek tejének elapadása mutatkozott. A betegség a közös legelőkön leggyorsabban terjedt, lappaugási ideje 3—6 nap volt. Óvintézkedésül a belügyminisztérium 1859. évi 32592. sz. a. kiadott rendelete szolgált, melynek értelmében a vásárokra hajtott marhák megvizsgáltattak, a betegek letartóztattak, a községekben az idegen helyről vett marhák 7 napig elkülönítve tartattak és a pásztorok által ezután is csak a községi elöljáróság engedelmével voltak elfogadhatók, az észrevett betegségi esetek bejelentésére a gazdák utasíttattak. Gyógyszerül a földm. ip. és kér.- ügyi m. k. miniszter 1876. 13606. sz. rendelete értelmében beteg állatok az első sorban szükséges tisztán tartás mellett gyakran fris vizet kaptak, szájuk eczetes vízzel kifecskendeztetett és ha a szájban levő hólyagocskák felnyíltak, 10 gr, hígított sósav, 60 gr. méz és 1000 gr. kúivizből álló keverékkel egy darab gyenge ruha segitségével a beteg állatok szája kimosatott. A körömfájás ellen legtöbbet tett, ha az állatok sok tiszta, száraz és puhaalmot kaptak, ott pedig, hol a körömből nem csak a párta, hanem a tokban levő húsos fal és talp is meg volt támadva és genyesedés állott be, ezen kívül 20 gr. carbolsav és 100 gr. faolajból álló keverékkel kenettek be. vagy az első hiányában apróra tört nyers tiinsó használtatott. A tett rendőri intézkedések következőkbe foglalhatók össze: a betegállatok az egészségesektől elkülönittettek, az utóbbiaknak rendelt istállókba, legelők- és az ezekhez vezető utakra beteget ereszteni nem volt szabad; a beteg állatok tejének, vajának és húsának élvezete, úgy szinte a járványos községekből a marhák eladása valamint az ezekkel való közlekedés betiltatott. Azon községekben, hol közös legelő nincs és minden gazda külön tagon legelteti marháit, ha a baj egyik-másik udvaron ki is ütött, sikerült azt ugyanott el is nyomni, de nem úgy azon községekben, hol a marhák a közös legelőre jártak. Tapasztalták azt is, hogy azon községeket lepte meg a járvány leginkább, melyekben marhakereskedők laknak, kiknek rendesen csak egy istállójok van és a vett marhákat a régiebbekkel összekeverik. Mariánna lép be rajta. A dalnok arczát elfutja az öröm, fölerőködik ágyában s a leány félé tárja karjait. — Akkor egyszerre mindkét kezével szeméhez kap, mint a ki valami rémítőt pillant meg, nagyot kiált s visszaesik párnái közé. Marianna mögött ott állt az a hatalmas ember, mutatóújját íöltartva, ahogy parancsolni szoktak ....... A dalnok látja, mint közeledik az ágy végéhez, mint támaszkodik annak sarkára s tekint rá üres szemgödreivel, mintha azt mondaná: siess! Marianna odaborul a haldokló dalnok keblére, az pedig átkarolja fejét, odaszoritja magához s rászögezi szemeit a kegyetlen alakra, mintha könyörögne neki; várj még egy keveset! Az pedig hátat fordít a haldoklónak ........ Ta lán mégis fáj neki az a fiatal élet? A haldokló megfogja az anyja kezét, a másik karjával kedvesét öleli át s megcsókolja mind a kettőt. „Édes jó anyám, édes szép Mariannám! Én elmegyek közületek messze — idegen hazába, a honnan sohasem térek többé visz- sza. — „Az aranyszavú hattyú nem fog többé királyok udvarában énekeim csatákról — szerelemről; egy nagyobb király — ott fenn — a csillagokon túl szólít magához.... „Ne sirassatok meg engem, mert az fájna nekem oda lenn, a föld alatt, és odafenn, a csillagok között-----Temessetek a tó pa rtjára, jeltelen sírba, hadd hallgatom a habok mormolását nyugodtan — csendesen........ „Ne sírj, édes anyám! Neked hagyom mindenemet; ezt a kis házikót, meg ott — a sarokban — azt a koldusbotot........ „N eked semmit sem hagyok Marianna — csak arra kérlek, ültess síromra virágokat s aztán — hajolj közelebb hozzam — igy........Téged elviszlek nemsokára magam ut án, abba a boldog hazába........Majd ha egykor, csöndes éjjelen hallod a haldokló hattyút a víz színén énekelni: az az én lelkem lesz, amely eljön teórted.......Követni fogsz-e? — „Követlek — követlek!“ — suttog a fiatal leány, az ezüsthaju asszony pedig csak kezét tördeli: „Oh Istenem, oh én édes iste- uem!“ A hatalmas úr, kinek szive kőből van faragva, halkan megfordul........ Látja azt a há rom szerető lelket s megszánja ókét, hogy minek is jött ide ? A költő lautja ott lüggött a falon, az ágy mellett....... Ha azok a húrok hirtelen el pattannának, egyszerre vége volna minden szenvedésnek.......A hatalmas úr kinyújtotta fe lé csontos újjait.......A dalnok észrevette s ke dveset eleresztve a lant felé kapott........ Ké ső! — A húrok egy nagyot pattantak, a lant lehullott a falról........ — Az arany szavú hattyú nem volt többé......... * * * Eltemették a tó partjára, virágos sírdomb alá........Az ezüsthajú öreg asszony ott ny ugszik mellette; megszakadt a szive. Mariánnának azóta nem lehetett szavát venni. — Virágokat font hajába, úgy barangolt be völgyet, erdőt........ Akik látták, azt mondták, meg vau babonázva. A járvány következő községekben uralkodott : Csöglén, Adorjánházán, Felső-, Közép- és Alsó-lszkázon, Polánybau, Nagy-Szőllősön, Somló-Vásárhelyen, Kerlán, B.-M.-Sz.-Lászlón, Kenessén, Kátóthon, Rédén, Ádász-Teve- len, Tapolczafőn, Pápateszéren, Dákán, Csóton, Vanyolán, Vaszaron, Kéttornyulakon, Marczal- tőn, Acsádon és Gecséu, melyek 3902 marhalétszámából megbetegedett 971, el azonban egy sem hullott. T a n ü g y. {Megyénk kir. tanfelügyelője tek. Stáhly György' úr n- izraelita iskolákban tartandó heti tanórák száma iránt ezen levelet intézte múlt év.okt. Iá-én a tanügyminiszter úrhoz : Nagyméltóságú Minister Úr! Kegyelmes Uram! Több congressusi izr. hitközség kérdést intézett hozzám a f. évi September 3-án 20503. sz. a. kelt körrendelet azon intézkedésének mikénti értelmezése iránt, mely szerint egy részről a heti órák számának és a szünidőnek meghatározására vonatkozólag a congressusi szabályzat V. szakaszának 17. és 18 §-aira történik hivatkozás, más részről pedig ezzel ellentétben az rendeltetik el, hogy az 1868. évi 38. t. ez. 52. §-ábau kifejezett heti tanítási órák száma tartassák meg. Noha én részemről ezen körrendeletét, daczára az előbb jelzett látszólagos ellentétnek, nem magyarázhatom másképen, mint hogy a népokt. törvény 52. §-ára történt hivatkozás, nem vonatkozhatik a congressusi iskolákra, melyekre nézve jövőre is, az illető szabályzatok 17. §-a lesz irányadó, hanem csak is az orth. és statusquoaute iskolákra alkalmazandó, miután ezen intézkedés az orth. izr. hitközségek számára kiadott szervezkedési szabályok V. szakaszának 20. és 21. §-aival nem jöhet összeütközésbe; még is nem érzem magamat | feljogosítva arra, hogy a körrendelet tartalmára nézve felmerült kételyek s aggályok eloszlatására, saját véleményem nyilvánítását használjam fel. Minek folytán bátor vagyok nagyméltóságodat tiszteletteljesen arra kérni, miszerint a többször említett körrendelet tévedésre alkalmat szolgáltatható szövegének mikénti magyarázatára nézve a szükséges felvilágosítást megadni kegyeskedjék. Mely jelentésem után mély tisztelettel maradok nagyméltóságodnak Veszprémben, 1878. október 14-én alázatos szolgája Stáhly György, kir. tanfelügyelő. Erre a válasz jau. 4-én érkezett 27374. sz. alatt: Az izraelita iskolákban tartandó heti tanórák száma iránt f. évi 20503. számú szabályrendelet értelmezése tárgyában f. évi okt. hó 14-én 544. sz. a. tett jelentése folytáu értesítem Uraságodat, hogy értelmezése helyes és a kérdéses szabályrendelet intentiójáuak tökéletesen megfelelő, mely rendelet ugyanis a congressusi izr. népiskolák tanóráraira nézve az izr. congressusi szabályzat V. szakaszának 17. §-át; az orth. és statusquo izr. népiskolákra nézve azonban az 1868. 38. t. ez. 52. §-át tartja mérvadónak jövőben is. Végül megjegyzem, hogy a hivatolt szabályrendelet 6-ik kikezdésében említett látszólagos ellenmondás tolihibából keletkezett, Egy fiatal pásztor meglátta Mariannát, bele szeretett ....... Mindenütt ott járt a nyomába....... beszélt neki szerelemről. — Marián ua olyankor reábámult s nem felelt neki semmit. ❖ * * Nyári éj van. A hold pazarul önti el fagyos világál a tájon........A leáuy ott nyug sz ik a tó partján, lejét a kedves sírjára fektetve. Alszik....... Egys zerre valami dalnak a hangja szűrődik álmai közé........Az a dallam olyan ismerős ........róla dalolta azt egykor az aranyszavú ha ttyú.......A leáuy löltekint s ime egy hófehér hattyú most ereszkedik le a tó tükrére, megrázza büszke szárnyait s kezd úszni vizmentéu — lefelé........A dal pedig egyre szól, a haldokló hattyú hívja kedvesét. A leáuy nem tud ellenállni a hívogató hangnak, megindul utána........ Nem veszi észre a viz hidegét, amint belelép, — halad elére — mindig mélyebben........ Egyszerre elveszti a talajt lábai alól — a viz hátára veszi s hajtja a hattyú után.... Végre egy kanyarulat mindkettőt eltakarja szem elől........Nemsokára erős szárnycs attogás hallatszik........ Fe hér hattyú száll a légbe.......fehér lélek száll az égbe......... — A szerelmes pásztor sípjából pedig még most is kesereg a dal a füzes felől........ am ennyiben „valamint“ szó helyett “illetőleg* olvasandó lészen. Budapesten, 1878. évi decz. hó 26-án. A miniszter úr meghagyásából : Gönczy "Pál, miniszteri tanácsos. Felhívás a hazai hölgy-közönséghez. A jövő évben május hóban Székesfejér- várott megnyitandó országos ipar-, termény-, állat- és mükiállításou a székesíejérvári „Jótékony Nőegylet“ a hölgyek foglalkozási körének productumaiból gyűjteményes-kiállítás alakjában óhajtván résztvenni, hogy ez által a magyar női munkának a kiállításon való versenye minél inkább lehetővé tétessék, s illetőleg, hogy a női munka-körnek minél szélesebb mérvben elismerés szereztessék: azon hazafias és tiszteletteljes kérelemmel fordül az ország összes nő-iskolái, nőképezdéi, zárdái nőegyletei, gazdasszonyi egyesületei, valamint érdemteljes gazdasszonyai s általában az egész haza hölgyvilágához, miszerint őt nemes feladatának kivitelében erélyesen támogatni s illetőleg a fentnevezett „Jótékony Nőegylet* Készséges közvetítésével a kiállításon részvenni szíveskedjenek. A kiállításon részt vehet minden honleány külömbség nélkül. A kiállítandó tárgyakra pedig a következők szolgáljanak mérvadóul : 1) Kiállítható minden tárgy, mely az általános női tevékenység eredményeként jelentkezik, tehát a varrás minden nemei, a mű- varrás, fehérvarrás, továbbá szabásminták, hímzés, kötés, horgolás, gyöngyfűzés, hálózás valamint szövés, fonás, a mennyiben házilag kezeltetnek, szóval: mindazon női cselekvények productumai, melyek a „női munku* nevezett fogalma és köre alá vonandók. 2) Kiállítható minden tárgy mely a nő házi tevékenységének eredményét képezi, melyek tehát a háztartáshoz s illetőleg a nőnek, mint gazdasszonynak cselekvési köréhez tartoznak, mint pl. heíőzöttek, aszalt gyümölcsök házi szappan s egyáltalában minden itt taxatíve elő nem sorolható házi szerek és gazdasz- szonyi czikkek, a mennyiben házilag készíttetnek s külön kiállítási csoporthoz utasítva nincsenek. A székesíejérvári „Jóték. Nőegy- iet“ kiállítási bizottsága reudszesen szervezve lévén egyenes összeköttetésben áll a kiállítás végrehajtó bizottságával s igy feleslegessé tesz minden más irányban teendő kérdezősködést, ameuuyiben hozzá forduló egyeseknek, mint társulatoknak a legnagyobb készséggel a kívánt bejelentési íveket haladéktalanul kiszolgáltatja, bővebb felvilágosításokkal szolgál, a jelentkezőknek a kiállításon legjobb belátása s meggyőződése szerint előnyös helyeket biztosít, szóval mindent elkövet, hogy a női munka- versenynek a kiállításon méltó s előkelő hely szereztessék. Székesfehérvárott, 1878. nov. 19-én. Szögyény-Marich Lászlóué, a szekesfejér- vári „Jóték. Nőegyiet“ védnöke, mint kiállítási bizottsági elnök. Hollán Ernőné, bizottsági tag. Báró Puthonné, bizottsági tag. Foriuyák Gyuiáué, bizottsági tag. Gebhard lgnáczné, bizottsági tag.ür. Neumann Arminuó, bizottsági tag. Platt Uastou, a „Jót. Nőegyiet* titkára, mint bizottsági jegyző. Karczolatok. in. S hogy kedvetlenséged még nagyobb legyen, ha hallasz az ellen méltó felszólalást, tapasztalnod kell, hogy az a ki nem elégített érdek nyilatkozatának vétetik, s akként birál- tatik meg. Innen elmegy egy hivatalos gyűlésre, a felszólalók részéről a tárgyalásban szokatlan élénkséget tapasztalsz; ha a tárgyalt ügyet tekinted, olyainiatt látod, hogy a szónoklásra kiválólag alkalmas a nélkül, hogy azon ügy azon gyűlésen való tárgyalás által valamit uyert volna, vagy szorosan azon gyűlés hatáskörébe tartoznék, s ha az avatottabbakból kérdezed, honnét a szokatlan élénkség a tárgyalásban, mit máskor nem tapasztalsz, azt nyered feleletül: azon urak mindenből tőkét iparkodnak csinálni s mindig láttatni akarnak. Talán igaz. — Vizsgálódásaidban kezedbe téved egy-egy hírlap is, melyet olvasva azt tapasztalod, hogy az író bele lovalja magát, liogy higye, a mit mond, midőn állításait, a melyekkel ellenfelét a legkíméletlenebbül kisebbíti, elfelejti bizonyítékokra alapítani, csakhogy mások is liigyék. Kérdezd ellenfelét. Az művét több elfogultsággal mint indokolással a roszakaratnak fogja betudni. Mindezeket sok mással átélhettük a közvetlen multbau, egyik egy, másik más aiakbau. De hol van akkor az előre törekvő nemzet? Miben áll ereje, virágzása ? De a hiányok tán csak egyik vagy másik helyhez kötöttek s kivételesek? Mert ha uem, a fentebbi nyilatkozatoknak ér- I ték egyátalán nem tulajdonítható.
