Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-03 / 44. szám
V. évfolyam. 1878. 44-ik szám. Veszprém, November 3. r .VSSSBS'« «H* és „Hív. Értesítő“ magjel« mind» THirtap. Előfizetési dij: Egész érre • ■ 6 írt - kr. Félérre ... 3 írt - kr. Negyedévre . lfrtBOkr. Egyes példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI amíg' ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM * MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. LSzerkesztőség és kiadóhivatal : Vár, 4. ez. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN küsrTkeitikedéie Vesxpiémbsn. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. Városi közgyűlésünk. Sem a kétségbeesés, sem a szenvedély nem jó tanácsadók; az egyik ép úgy, mint a másik szélsőségre ragad és mint ilyen akadályozza a higgadt, mérsékelt és tárgyilagos tanácskozást. Minap városi közgyűlésünk szomorú bizonyságot tett arról, hogy még mindig nem tudunk vagy nem akarunk úgy tanácskozni, amint azt városunk érdeke, közügye, anyagi és szellemi jóléte megkívánná. A legutóbbi követválasztás, bármennyire küzdöttünk is ellene, mégis csak közénk dobta a pártszenvedély üszkét, mely jó sokáig szitui fogja a tanácstermen belül ép úgy mint azon kívül a meghasonlás, a kölcsönös gyanusítgatás, a bizalmatlanság, szóval az egyenetlenség hamu alatt lappangó parázsát, mig azt nyíltan lángra nem lobbantja, mely azután sokat, nagyon sokat árt majd társadalmi életünknek is. A legparányibb ügy, a legsilányabb dolog, ba abboz vagy kellő tájékozottság nélkül, vagy szenvedéllyel eltelten szólunk, a legbonyolultabbá fejlődik és elmérgesedik annyira, hogy azután ember legyen az, kinek azt megoldania sikerül. Ily parányi és a maga nevében valóban silány ügy volt az végzetes petróleumügy, mely a közelmúlt korteskedési korszakában látott napvilágot, melen- gettetett és fejlődött a szenvedély karjain azon óriássá, mely most az egész város képviseleti közgyűlését képes volt sodrából annyira kihozni, hogy még a leghigadtabbak is elragadtattak hevük által és többet mondtak, mint amennyit mondani ők maguk is akartak vagy legalább szerettek volna. Szép és valóban dicsérendő buzgalom egyik másik városatya részéről, hogy jogával élve szemmel tart mindent, amit a város tisztviselői hivataluk betöltése körül cselekesznek- E tisztviselők a város közügyét, a város közvagyonát kezelik és mint ilyenek, kell, hogy minden perczben készen legyenek működésükkel beszámolni vagy esetleg azért a felelősséget elvállalni; de, uraim, nincs helyén az, hogy a hibát keresve keressük valaki eljárásában és már előre ellenséges, gyanúsító álláspontra helyezkedjünk és többé kevésbbé mindig ily iránya vagy legalább látszata legyen felszólalásunknak. Oda jutottunk, hogy napjainkban már minden hivatal érzékeny terhet ró az illető hivatalnokra és annál érzékenyebbet, minél magasabb az a hivatal, amelyre valaki vállalkozott. A bizalom úgy felfelé, mint lefelé meg van rendülve, mit még különösen elősegít a magyar embernek azon sajátos rósz természete, hogy százszorta bizalmatlanabb szokott lenni egy magyar, mint egy idegen nemzetiségű hivatalnok vagy tisztviselő iránt. A képviselő közönségnek nem csak az a feladata, hogy tisztviselőit ellenőrizze, hanem az is, hogy azokat nevelje, illetőleg eljárása, bánásmódja által lehetővé tegye, hogy tisztviselő kara folyton folyvást tökéletesítse, tökéletesíthesse magát azon a téren, melyre épen a közbizalom helyezete, mert csak így és nem máskép érjük el azt, hogy a tisztviselő a város közügyét a maga ügyének fogja tekinteni és annak elintézését egész meggyőződéséből szívén hordja. Míg ellenben, ha úton útfélen a bizalmatlanság környezi, ha eljárását nem az igazságos, de méltányos szigor, hanem a szu- tyongató, a kárörvendő hiba-vadászat kiséri, akkor nem csoda, ha kedvszegetten ül asztalához és végzi az ügyeket úgy, amint dúlt kedélyhangulata épen végezni engedi. Egy ember sem gép, hogy azt elég csak felhúzni és magától jár; az embernek minden munkához, minden ügy eliutézéséhez bizonyos kedélyállapot szükséges, mely őt csakugyan képessé is tegye az ügyet lehető legjobban, leghiggadtabban elintézni. Ha ez nincs meg, mint fájdalom napjainkban igen kevésszer, akkor az ügyek nem is mehetnek máskép, mint amint épen széles Magyarországon mennek, immel-ámmal, úgy, ahogy, jól, roszul, mert mi minden valamire való hivatalnokot, vagy tisztviselőt le akarunk járni. A minapi városi közgyűlés sajnosán arról győzött meg, hogy kifejtett nézeteink városunkra is alkalmazhatók. Köszönet és elismerés mindazoknak, kik messzebbre látó tapintatukkal a többséget meggyőzve annak határozatát oly irányba terelték, mely a közgyűlés méltóságának inkább megfelelt, mint annak az ellenkezője. A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA Pusztuló sír. (Not. I.) Pusztuló sír... süllyedő haut... Koszorútlan a keresztje, Róla a név rég lemosva, Rég lemosva s tán — feledve. Sárga lombot őszi szél hajt, Mint az árvát mostohája — Futva ér a puszta sírhoz S betegülten hull le rája. És a hulló lomb neszéhez Nem vegyül csak egy fohász sem: Koszorútlan a kereszt ott — S rá könyet nem hullat a szem... Kegyelet szállt a sírokra: Hány fohász kel, annyi mécs ég. Csak ez egy sír elhagyatva — Csak ez egyen bús sötétség.. . Ápoló kéz, sirató köny, Szerető szív messze távol, Nincs a sírnál senki, senki A szétoszlott kis családból... Mintha mégis, pillanatra, Fény vegyülne a homályba... Fellobog a puszta hanton Bolygó fénynek kósza lángja. ... Hamar eltűnt csalfa álom, Biztató, de hült remények, Nem szűnő, de zaklató vágy... . .. Bolygó fényben, bolygó lélek: Élted oly sok szenvedése, Jó anyám, lelkembe szállott; Lelkem e fény, mely gyakorta Csendes éjjel száll sírodra S hoz te rólad égi álmot... PINTÉR KÁLMÁN. Ködfátyolképek a nők történetéből. I letőleg a középkor folyamában is, miért, ha a nők ily körülmények közepette szellemi ké- pességöket ki nem fejthették, azt nagyon természetesnek találjuk. Azonban ez állapotok közepette, mint : valami jövő világot magában rejtő elem, folyton fejledezett azon irányzat, mely a nők vál- lairól mindig több kézi-munka terhét vala elveendő. Ugyanis az előhaladó művelődés következtében azon tevékenységi ágazatok, melyek valamikor a nőkhöz tartoztak, egyre jobban elváltak azoktól A női munkának egyik- másik faja egészen külön iparággá nőtte ki magát, mely azután kizárólagos loglalkozása lett egyes embereknek. így a szövésre a takácsok, a szőtt kelme földolgozására pedig a szabók állottak elő. Mióta meg a gépek egyre több-több tevékenységet ragadnak magukhoz, eléggé kiderül, hogy a munka az ő törtéueti fejleméuyóbeu a nőkre nézve fölszabadító irányzatot követ. A mit még hajdan mindössze és egészen a nőknek kellett tenni, azt mostanában végzi az arra alakult külön iparág vagy a gép. Ez a körülmény nemcsak időt enged a nők jelentékeny mennyiségénél a szellemi kifejlődésre, hatiem teljesebb mérvben való betötthetósére azon rendeltetésnek, melyet elméletünk elején fölemlítettünk. (Vége.) Az Odysseában igen szépen le van írva, hogy Nausikea, a feákok királyának a leánya, mint megyen le a tengerpartra a többi asszonynápséggel együtt, hogy a fehérruhát sulyokkal verve kimossa. így mentek a női dolgok a munkát ilg^Lapunk mai számához egy A nő nem azért nő, hogy csak nő legyen, hanem, hogy mint anya, fókep szellemi értelemben töltse be rendeltetését. Alig kell mondanunk, hogy ez utóbbi kellékre nézve mily szükséges, sót mellőzhetlen, a munka különféle ágazatától való mentesség. Mi őszintén meg- vailjuk, hogy a női munkának imént adott rövid történeti fejleményével, azután meg a félív „Hív. Ért.“ van csatolva.* Az ezüst-árkelet-pótlék f. évi november havára a vasúti és hajózási m. k. főlügyelőség által 1 százalékkal állapíttatott meg. Szállítási hatándő-biztositás Olaszországba. Az Olaszországba vagy Olaszországon túl szállítandó küldemények azon esetben, ha a teher-vagy gyorsszállitmányi fuvarlevélben a szállítási határidőbeli érdek értéköszszeggel van kitüntetve, a szállításra ezentúl fel nem vétetnek, mivel az olaszországi vasutaknál a szállítási határidő biztosítása nem bir érvénynyel. Ha tehát mindennek daczára szállítási határidő-biztosítás mellett szándékoltatnának küldemények Olaszországba feladatni, ez csak úgy engedhető meg, ha az illető fuvarleveleken az osztrák-olasz állomás „Cormons“ vagy „Peri“ szerepel czímállomás gyanánt. A továbbszállítás érdekébeni további intézkedések természetesen a feladót illetik. Heti szemle. — nov. 2. A képviselőház a lefolyt héten megala- kítá az osztályokat s megválasztotta összes bizottságait; a szélső baloldal a megválasztást, kivéve a bíráló és összeférhetlenségi bizottságba, nem fogadta el. — A kormánynak vád alá helyezése iránti indítványa Simonyi Ernőnek 30-án olvastatott fel, s az indítvány tárgyalására e hó 5-ike tűzetett ki. — A ház hosszas vita után ma választotta meg a felirati bizottságot, mely huszonegy tagból áll. * A bolgár fölkelés folyton nagyobb tért nyer. Innen Oroszország s a porta közt feszült a viszony. Hogy e fölkelés felébresztése orosz kéz műve, alig szenved kétséget. Oroszország a berlini cougressus határozatait akarja kijátszani és szép szerével egyesíteni Bulgáriát Rumeliával. Szerencsére azonban a diplomátia, különösen az angol, nagyon éber s ennek kormánya elhatározta, hogy az összes hatalmaktól a berlini szerződéshez való szoros betüszerinti ragaszkodást követeli. * Hir szerint egyre szívélyesebb viszony fejlődik ki Anglia és monarchiánk közt. Layard Zichy gróffal együtt törekszenek létrehozni az osztrák-magyar-török conventiót. — Az angol kabinet elhatározta, hogy az emirnek ultimátumot küld. Az ultimátum az emirtől biztosítékot követel az Angliával való jó vinőnem legfőbb hivatásával, minden gondolkodásunk daczára sem bitjük összhangzatba hozni korunk azon kimondott elvét, mely a nők elé újabbnál újabb munkákat szabogat. Ez ellenkezésben látszik állni a munka történetével, mely fölszabadító irányban halad; ellenkezésben a nők legfőbb hivatásával, midőn elvonja azokat az önmaguk szellemi kiképez- hetésétől úgy, miut szülötteik szellemi ápolása- és nevelhetésétől. Ha utópiák országában akarnánk révedezni, akkor azt mondanók, hogy a nőknek az emberiség dajkálása és ápolása fejében minden egyéb munkától teljesen menteknek kellene lenni. Azonban költészet ez, mely helyett a gyakorlati élet napjainkban nemcsak oly munkákat kíván a nőktől, melyek a család körében úgyis őket illetik, hanem olyanokat is, melyek akárhány nőnél az anyai hivatást teljesíteni is lehetetlenné teszik. Tény ez, mely fölvett elméletünkkel ugyan össze nem vág, de azt is mondhatjuk, hogy e sorsot bármely nőnek is a szükség juttatja, már pedig hol az a törvény, hol az a legszebb elmélet, melyet a szükség meg nem bontana ? Nem tudjuk, mikor Rafael, vagy egyéb avatott szellemű művész madonna-képet festett, pusztán művészi szempontból jártatta-e ecsetjét, vagy talán öntudatlanul is valami főnsőbb igazság beszélte ki magát az ő keze által. A — Madonna della Sedia, — Rafaelnek e remek müve, a nőt rendeltetésének egész pompájában, mint anyát állítja elő. Az anya és átölelt kisded itt minden, mig körös- körül semmi olyan tárgy, a mi közönségesen munka, vagy egyéb igény alakjában fűződik
