Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-11-03 / 44. szám
szony fentartását illetőleg a jövendőben. Az emirnek ezen ultimátumra néhány hét alatt felelnie kell, mely idő alatt azonban a hadi készülődések semmi halasztást sem szenvednek. — Boszniában és Herczegovinában folyik a demobilisátió. A nevelésről. XII. Alkalmazható-e a tárgyalt módszer az oktatás különféle fokozatain? Nemcsak, sót alkalmazandó, a legelemibb oktatás kezdetétől a legfelsőbb oktatásig egyedül helyes, egyedül eredményre vezető. Ha a tanuló korához mért elmebeli fejlettségnek megfelelőiig vannak a tantárgyak megválasztva, a siker kívánja meg, hogy alkalmaztassák. Mit használ, ha az elemi tanodában alkalmazva van, s a közép tanoda tanítási módszere által a közép tanoda növendékeire — épen azokra tehát, kik már magasabb míveltségre törnek, minden hatása elenyésztetik? S lehet-e szó a legmagasabb szakképzésnél e módszer sikeres felhasználásáról, ha az elme a középtanodában ellenkező tanítási módszer által a felhasználásra, az értékesítésre többé kevésbbé alkalmatlanná tétetett ? Elfogadva a helyzetet a népiskolai oktatásra nézve, valamennyi tanköteles iskoláztatása, a tanévek száma, mint a tanterv tekintetében a törvénynek megfelelőnek, a helyesnek tartott tanítási módszer mellett minő lesz az eredmény ? Az oktatás szüksége többféleképen indokoltatik. Az állami élet biztos és erőteljes fejlődéséhez a polgároknak az állam működésében való kisebb vagy nagyobb részvéte — alkotmányos szabad országban, minő hazánk, úgy a közreműködést mint az ügyek elintézésébe befolyó polgárok számát tekintve, lehető legkiterjedettebb mérvben való részvéte — megkivántatván, szükséges, hogy minden polgár bírjon annyi ismerettel, oly Ítélő képességgel, hogy jogait saját meggyőződése alapján helyesen gyakorolja Minden ember legelőször is önmagáért él, a társadalomnak csak azért, hogy annak védve alatt háborítatlan működésnek nyerjen tért, annál nagyobb lévén működésének hatása a társadalomra, minél kiterjedettebb működése s minél öutudatosabb cselekvése. Hogy bírjon kellő belátással dolgait saját előnyére intézni, hogy bírjon a kellő ismeretekkel a körűié történőket, mik működésére befolyással lehetnek, helyesen megítélni; ezért van az oktatásra szüksége. — Mívelt ember, a ki épen míveltségénél fogva saját állapota s egy teljesen míveletlen egyéné között külömbséget tud tenni, ki a két helyzet külömbségeit megbírálni képes, s ennél fogva a míveltségnek egész szellemére jótékony hatásait felfogni tudja, — belátja, átérti a műveltség saját magáért szükséges voltát, önálló becsét, s átérti azt is, hogy ezen míveltség oly szellemi vagyon, az életben annyi s oly- nemű jót biztosít, hogy megszerzése nem lehet egyesek kiváltsága. — ügy gondolom, az indokolásnál mindezekre s sok másra kell tekintettel lennünk. Hazánk viszonyait tekintve, tegyünk vizsgálatunk tárgyává olyau egyént, kinek ki- képeztetése az elemi oktatás befejeztével megszakad, tehát egy földművelőt. Ezt, mivel falusi elzárkózottságában s foglalatosságának természeténél fogva leginkább meg vau fosztva a további kiképzés javaitól. Az elemi iskolában úgy tanították, hogy saját eszmekörében, saját foglalkozásaiban mindenről gondolkodjék. Elméjének ez annyira tulajdonosságává vált, hogy cselekszi is. — Minden ember, aki dolgozik, tapasztalhatta, minő jótékony hatása van a munkának a szellemre. Azon embernél tehát minden megvan arra nézve, hogy felismerje munkája becsét, ezzel felismeri az idő becsét, iparkodóvá válik, minden tetténél nem csak keze, értelme is dolgozik, saját belátása után dolgozik, saját belátása után tanulja meg munkáját helyesebben s nagyobb haszonnal végezni. Vizsgál másokat, azok nagyobb ügyességét, tapasztalatait ellesi, megkísérli ezen tapasztalatok alkalmazását: a foglalkozását érdeklő dolgokban önálló nézetei fejlődnek. E mellett tapasztalja, hogy előre halad. Az időjárás viszontagságai által, melyek munkája sikerét kisebb nagyobb mérvben meghiúsítják vagy kétségessé teszik — utalva lesz, hogy gondolkodjék módokról: mikép lehetne azon meg-megújuló s fenyegető bajt többé kevésbbé ártalmatlanná, hatálytalanná tenni, helyzete megadja a kulcsot az alkalmazásra, s észre veszi, hogy eredményt ért el. Növekedik önbizalma. Tulajdonát már tudja becsülni. Számit a kedvezőtlen évekre is, s életmódját úgy rendezi be, hogy a keresmény szűkben bőben egyiránt elég legyen. Szükségkép takarít. Saját iparkodásából, saját erejéből tett félre! Az a hatás, mit ezen körülmény nála előidéz, csak lökést ad a szerzés lelkében szunnyadó vágyának. Takarékossá válik. S mind ezt öntudatosan cselekszi. Kifejlődik önérzete. Alig ismeri a tulajdon sze- retetét. Alig tanulja becsülni mások tulajdonát. Meggyőződik arról, hogy csak a mindenben való folytonos gondosság segíti olőre: rend- szeretetet sajátít el. Mert ismeri tulajdona becsét, legfőbb előtte annak biztonsága. Bizalommal fordul azon hatalom felé, mely tulajdonának ezeu biztonságot megadja. Belátja, hogy azon hatalom iránt kötelezettségei vannak. Készséggel és pontosan fizeti le adóját. Reá van bizva elöljárói választása. Megítélni képes azok tehetségeit, kik között él, megítélni képes, mennyire saját hasznára válik, ha az állások jól vannak betöltve. Azt választja, akit érdemesebbnek tart, de részt is vesz a választásban. Nem közömbös előtte váljon olcsón vagy drágán veszi-e, amire szüksége van, az sem, hogy mennyivel járuljon az állam terhei viseléséhez, de vele nőtt, vele öregül azon tulajdonsága, hogy ue higy- jen vakon, de iparkodjék mindenről meggyőződést szerezni. Nem támogatja szavazatával azon kormányhatalmat, mely csak arra képes, hogy terheit neveli, de azoktól is elfordul, kik neki arany hegyeket Ígérnek. Ilyen választók szavazatait próbáljátok megvenni. Aligha nagyon drágák nem ieunéuek azon szavazatok. Lehetetlenség volna azt tennetek. — S szelleme e mellett folytonosan fejlődik. Nem csak az által, hogy gondolkodva cselekszik, hogy észlel, hogy észleletéit értékesíteni megkísérli, — maradhatna-e közömbös az iránt,, a mi ha jól átgondolja, biztos helyzetére, belső megelégedésre segítette ? Érdekkel és gonddal fordul az iskola felé. Gondja van rá, hogy gyermekei rendesen iskolát látogassanak, gondja van rá, hogy jól tanítassauak. Kilép a rideg önzés korlátái közül, érdeklődik az iránt, hogy mások is részesüljenek azon jóban, miben ő a tanulás által részesült. — Embertársait előtte nyilvánuló működésük eredménye szerint tanulja méltatni. A hozzá hasonlóhoz bizalommal, aki nála többre képes, ahoz tisztelettel fordul. Csirájában az érdem tisztelete ez. Folytassam még tovább? — íme egy közönséges ember, — egy alapkő a nemzeti lét, a nemzeti fejlődés, a nemzeti nagyság épületében, támasza a haladásnak, ember aki ember módjára él. S mi teszi mindezt? Az iskolában tanulta, vagy az élet tanította rá? Az iskolában gondolkodni tanították, arra tanították, hogy gondolkodás utján ismereteket sajátítson el, hogy gondolkodás utján jusson mértékben történése olyas valami, amiuek csak bizouyos idő és térbeli határok közt volt és lehet értéke. Mikor még nagyon kevés volt az ember a föld hátán, akkor a szaporodás eszméjétől a bőségesség elmaradhatian volt; midőn azonban sokau lettek, a bőségesség önkénytelenül is fölöslegessé vált. így beszéli el e dolgot maga a történelem menete. Az ős Ázsia földén élő embereknél, maguknál a bibliai pátriárkáknál is, úgy látjuk, hogy szokás volt egy férfit több nőnek környezni, mert ez által, mint sz. Ágostonunk egy ide vonatkozó és mély tanulmányuyal írott munkájában olvassuk, a szaporulat bőségesebben történhetett. Valóban, a régi keleti pátriárkák tetemes családoknak is voltak fejei. Egész sereg asszony, lórii, gyermek, leány, meg Isten tudja, miféle népség nyüzsgött egy régi pátriárkának a sátra körül. Még Priamosz, a trójai király is ily ázsiai értelemben volt atya, mert mint az Iliász mondja róla, ötven magzata volt, kik palotájának majd egyik majd másik részében laktak házastársaikkai és a még több unokával. Tudjuk ugyan, hogy akkoriban a világon még elég hely volt az el- szóledhetésre, de mégis lehetetlen, hogy a szaporulatnak ily túibóségénel nemcsak ázsiai sajátságra, hanem némi ázalagszerüségre is ne ismernénk. Az európai éghajlat, mely alatt mindig tisztább fogalmak uralkodtak az emberiségről, miut Ázsiában, természeténél fogva a szapohelyzete ismeretére, — a többit ezen alapon az élet segítette benne kifejlődni. ‘Barcsa Kálmán. Törvényszéki csarnok. A letűnt október hó 22-én hozott a veszprémi kir törvényszék Karabelli János nyugalmazott honvédőrnagy s volt m.-komáromi lakos eltűnése, s illetőleg ebből kifolyólag orgyilkossággal vádolt Simon Ferenczés neje Tóth Katalin elleni ügyben ítéletet. A tanácsban Késmárky József elnöklete alatt Karácson János és Berky Károly törvény- széki birák ültek — a jegyzőkönyvet ifj. Gaál Lajos vezette, a közvádlói tisztet Köves János alügyész — a védőét pedig Pósa Imre ügyvéd teljesítek. Karabelli János eltűnése, s mint utóbb kiderült— orgyilkosság által történt kimúlása, a hulla elrejtése és annak föifedeztetése, oly közmegrendülést okozott esemónyhalmaz valónak, — hogy büntető igazságszolgáltatásunk ez ügynek felderítését — a bünalany kiuyo- mozását — s a bűntény megtorlását méltán kiváló feladatul tüzheté ki; s a mennyiben e nagy feladat a múlt kedden itéletileg megoldatott: helyén látjuk olvasó közönségünket arról — a végtárgyalás részletes leírásával — értesíteni. Mindenek előtt megemlítjük, hogy a a keddi végtárgyalást megelőzte egy korábbi, juuius hóban, mely alkalommal azonban az országos művegyész, úgy a törvényszéki orvos véleményének külön külön tárgyakban leeudő megszerzése szükségesnek mutatkozván csak a tanúvallomások hitelesítettek — ítélet azonban nem hozathatott. Kedden tehát az egész ügy újból vétetvén fői, először is a kir. ügyészi vadinditvány s annak részletes indokolása — azután a múlt ülés jegyzőkönyve egész terjedelmében olvastattak töl. Azután fölvétetett az országos művegyész véleménye, mely szerint Simon Ferencz ingén észlelt gyanús foltok között vérfoitok is vaunak és pedig a balkar hajtásánál; végül a törvényszéki orvos véleménye, mely constatáija, hogy Simon Fereucz- nén a terhesség nyomai nem észlelhetők, — s ezzel az iratok íölolvasása befejeztetett. Az elnök ur beállíttatja Simon Fereuczet. Megjelenik egy vállas izmos ember posztó dolmány- és nadrágban; arcza hitnlőhelyes egyik szemére vak. A 40—50 év közit férfiú oly erőben van, kinézése oly üde, hogy a 10 havi vizsg. fogságnak nyomait külsején épen föl nem födözhetni, csak kezeinek tisztasága és simmasága, árulják el a hosszas tétlenséget. Ez a külső! Hogy a belső milyen? azt nem látjuk ugyan, de hogy az ember nagymérvű önuralommal rendelkezik, s hogy kedélye és elméje reudben vaunak, azt azonnal észrevettük azon feleletekből, melyeket a hozzá intézett kérdésekre adott. Megkárdeztetvén ugyauis a vérfoltok keletkezésére nézve oly feleleteket ad, melyek nemcsak elfogadásra voltak számítva és alakítva, hanem egyszersmind némely korábbi ellenkező feleletnek felvilágosítását és indokolását tartalmazták értelmes és nyugodt előadásban. Az ellenkérdésekre úgy válaszolt, mintha a kérdést és választ rég combinálta volna s habár feleletében foglalt állításait bizonyítani nem tudta, mégis nyugodt maradt sőt az el- lenbizonyítékok sem hozzák ki sodrából. Utána neje kérdeztetett föl ugyanazon bűnjelek keletkezésére nézve. Tóth Katalin, Simon F. neje, kisded termetű alak, 40—50 év közti életkorban, sovány arczczal, egyik szemére szintén vak, feleletei felindulást, de nem félelmet árulnak el; a kérdésekre a volt válaszok összhaugzásban vaunak rulat eszméjével is a mérsékeltséget kötötte össze. Erre vonatkozólag határozottan nyilatkozott mindjárt világrészünknek legrégibb művelt nemzete, a görög, az által, hogy keblében sem a soknejüség, sem a sokmagzatú- ság soha érvényre nem emelkedett. Ha tehát a szaporulatra vonatkozólag ázsiai elvek szerint halad az emberiség, akkor eredmény lesz a — sok; — ha pedig az európaiak szerint, akkor a — kevés. Megengedjük, hogy néha baj a kevés ember, de átokká válni önmagára az emberiségre csak a sok ember képes. Niucs társadalmi baj, mely amabból állna elő, de igen sok, melynek emez a szülő anyja. A bei- mozgalmaknak, lázadásoknak végleges alapja a sok-ban rejlik. Ezt bármely törvényuyei gyógyítani csak ideig-óráig lehet, mert ennek igazi gyógyszere a kevés. Mit hoznak ki a jövendő századok a női életnek e legbonyolultabb ködlátyol- képéből, azt nagyou ueüéz voiua megmondani ......... Annyi b izonyos, hogy a társadalmi betegségek igaz okát is sokszor épen úgy nem veszszük észre, mint az egyes emberét; s hogy a női létnek uehezeob kérdései is vannak, mint a melyeket közönségesen a nők kérdése alatt érteni szoktunk.... Váry Gellért. férje nyilatkozataival, s ugyanazon értékűek. Az elnök kimondja, hogy a bizonyítási' eljárás befejeztetett, s felhívja a közvádlót indítványának előadására mire K. J. alügyész átgondolt és részletes előterjesztését megkezdé. A vádbeszéd több negyedórát vett igénybe s négy részre volt osztva. Az első rész tartalmazta a bevezetést, melyben a vizsgálat s a per folyamának rövid ismertetése mellett indokoltat ott a vádindítvány elhatározása, a másodikban részletes előadása foglaatatott a tényállásnak, melysze- rint Karabelli János 1877. évi decz. 7-én este 7 óra körül Propotnik Lőrincztől haza indult, égő lámpával kezében, a főutczán 8-án egész nap és 9-én reggel azonban szokott megjelenései elmaradván az elöljáróság által lakása felnyít- tatott s az estéli rendezésben érintetlenül, de üresen találtatott, Karabelli Jánosnak semmi nyoma. Az elöljáróság jelentést tett az enyingi szolgabiróságnak, egyúttal nyomozta az eltüntet, de tényleges eredmény nélkül. Időközben az enyingi kir. szolgabiróság vevén át a vizsgálatot. Simon Ferenczet és nejét letartóztatta. Decz. 17-én Karabelli bulláját Német János halász a holt Sióban megtalálta, melyet az elöljáróság fölvétetvén: megállapítatott, hogy Karabelli János a fejre és nyakra ejtett baltavágúsok s a nyakba eresztett késszurással öletett meg; megállapítatott továbbá, hogy ugyanazon ruhába öltözve, melyben Propotnik Lőrincztől decz. 7-én este távozott, kezein keztyükkel, melyek közül egyik felére lehúzva volt, zsebében pipájával, 230 frt 20 kr, készpénzzel, de ismeretes órája, zsebkése, lámpája és kulcsai nélkül találtatott meg hullája a holt Sióban. Megállapítatott végül, hogy a ruházaton belül takarmány keverék hulladékai s megtapadt agyaggöröugyök voltak, melyek összefüggésbe hozatván azon kőrülméuynyel, hogy Herczeg László a talun kivüli agyaggö- dőrben egy ember testnek megfelelő fris föl- hányást, ebben pedig hasonló takarmány hulladékot talált: a gyanú hogy Karabelli hullája előbb az agyaggödörben ásatott el, s később innét a holt Sióba vettetett - közvetlenné vált. Miudent egybe foglalva tehát a tárgyi tényálladék abban állapíttatott meg, hogy Ka- rabelli decz. 7-én este orvul meggyilkoltatott, hullája előbb az agyaggödörbe később a holt Sióba rejtetett. De, ha orgyilkosság esete van jelen, tettesnek is kell lennie! (Folyt. kör.) HÍREINK. »Személyi hírek. - B. Fíáth Ferencz főispán úr ö méltósága műit penteken érkezett egész családjával Asáról városunkba, hol most mar állandóan fog maradui, Fiának Pál bárónak menyegzője, Jaukovics kisasszonyai, mint értesülünk, e hó 9-én lesz Öreglakon Somogybán. Másik fia, Miklós báró, rövid idő múlva szintén megérkezik. így tehát a családi öröm, mely a közbejött háborús viszonyok miatt annyira meg lön zavarva, ismét teljes lesz, sőt még fokozódik az által, hogy ő méltóságának számtalan tisztelői e szép családi ünnephez legforróbb és legőszintébb szerencsekivánataikkal járulnak. Az ég áldása a szép fiatal párra! *T. szerkesztő úr. — E hét folyamában sebesültjeink részére úgy a mozgósított egyének hátrahagyott családtagjai felsegélésére, ezen megyei alispáni hivatalhoz következő pénz- és termenybeli adományok, nem különben tépés, sebköto és ruhaneműéi érkeztek be, u. m.: Hanta község 7 frt 23 kr., Leányfalu község 4 frt 66 kr., 170 liter árpa, 50 liter kétszeres, sebkötő és tépés, Varsányi Rozi Veszprém tépés, Vajky Karolyné Veszprém tépés, Herend község 5 frt, B -M.-Szombathely 21 frt 44 kr., B.-N.-Szombathely 2 frt 42 kr, Lókut 6 frt 4 kr., Vinár község 14 frt 38 kr., tépés, sebkötő és ruhanemű, Gergeiyi község 12 írt 44 kr., és egy kiló tépés, Noráp község 4 frt 27 kr., 3% mérő rozs, B-N.-Szt.-László község 4 frt 39 kr., id. gr. Eszterházy Imre úr ő méltósága 5 frt, B.-M.-Szt.-László község 6 frt 80 kr., Aka községből beérkezett és pedig: br. Fiáth Ferencz ur ő méltósága 50 frt, br. Fiáth Maria ő méltósága 5 írt, br. Fiáth Miklósué ő méltósága lufit és több egyesektől 10 frt 28 kr., oúur községből 9 frt 39 kr., 5 ‘/4 mérő rozs és egy és fél kiló tépés, Usatka községből 3 frt 9 kr, és egy csomó vászon- nemű, Sóly község 28 irt 96 kr., 7 kiló tépés és vászouueinű, Kis-Kovácsi község 3 írt 8 kr., Városlód 9 írt 80 kr., és végre Berfiida községből 8 frt 18 kr. Midőn t. szerkesztő urat arra kérem, hogy ezen Kimutatást becses lapjába felvegye, egyszersmind nem mulaszthatom el a szereucsetteuek nevében minden egyes nemesszivü adakozó és gyűjtőnek hálás köszö- netemet azon megjegyzéssel tudomására juttatni, miszerint a peuzbeii adoináuyok a bekövetkező kiosztásig a helybeli takarékpénztárba gyümöicsözőleg eiiielyeztéttek, a terménybeli adományok egyelőre e helyen visszatartanak, a tépés és vaszonnemüek pedig a magas honvédelmi minisztériumhoz íelküldettek. Veszprémben, 1878. november l.-ón. Be\erédy Gyula, s. k. alispán. az anyákhoz. E madonna egészen a gyermekéé, kit mint egyetlent szorít a szivéhez. A kiknek e szép kép szinpompája teljes figyelmét leköti, azok nehezen érnek rá észrevenni azon hátteret, mely a nők legfőbb rendeltetését illető egész történetet átkarolja, s önmagából, mint valami gyűjtő üvegleucse a nővilágra s egyszersmind az emberiségre a legüdvösebb eszméket láttatja. Hajdan az egyptomiak Isis istenasszouyt egy kereszt- alakú kulcscsal ábrázolták, miről azon reményben voltak, hogy az nyitja meg a föld titkát. Mi a madonnaképet látjuk olyannak, amely a társadalmi jólét és boldogságnak megoldója. .Isten a hölgyet teremtvén Nem tévé hiába, Hogy a földnek minden üdvét Adta nő karába“, úgymond Garay. Midőn tehát a madonna-képen az egész anyaság és a fiú egyetlenségéuek eszméjét, mint különösen jellemző vonásokat ismerjük föl, vessünk egy éles pillantást az emberi történetek mélyébe s vegyük észre, hogy mint áll ott szemközt már ezredek óta a szaporodás és nem szaporodás gondolata, s mily fön- ségesen tündöklik e kettőnek kiegyenlítése a madonnában és az ő egyetlen fiában. Azon eszmék és elvek közt, a melyek az emberi életből ismeretesek előttünk, vaunak némelyek, melyeknek értéke minden időre szól, másoké pedig csak bizonyos korra. A szaporodás is, mint természeti elv, ugyan minden időre kiterjed, de annak nagyon is bőséges
