Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-13 / 41. szám
V. évfolyam. 1878. 41-ik szám. Veszprém, Oktober 13. 6 és „Hív. Értesíts“ Bejjel«» minién eaeirnap. Előfizetési díj : Egész évre . . 6 frt - kr. Félévre 3 frt — kr. | Negyedévre . 1 frt 50 kr. Egyes példán}' ára 15 Ur. KÖZGAZDASÁGI, HELYI 1||K' ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM WIEi MEGYEI HIVATALOS HEH KÖZLÖNY. uSzerkesztőség és kladí- hivatal: Vár, 4. Hz. Hirdetéseket, r&l&mint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugté* KRAUSZ ARMIN k9»,Yketeiktii«e V«uprí»k«i. HIRDETÉSEK egynasábos petltsor 6 kr. NYILTTÉR petit,sormikint 15 kr. 8 külön minden beigtatHaért 30 kr. bélyeg. A „Veszprém“- és a „Hivatalos Értesítődre előfizethetni Egész évre 6 frt — Félévre 3 frt — Negyedévre I frt 50 krraf. Veszprém, 1878. szepf. 20-án. LÉVAY IMRE, szerkesztő és kiadó. Kisdedovodát Veszprémnek! Csak igaz marad az, bármit mondjon a világ, hogy az ember csak emberek közt válik emberré. Egy állat sem jut oly későn önállóságának használatára, mint maga az ember, kinek évek kellenek, hogy csak némileg tudatára jőjön létének, talán évtizedek, hogy keresményével önmagát fenn bírja tartani. E tehetetlenség, mely nemünkhöz tapad, azt teszi kötelességünkké, hogy Tumdenkép gondoskodjunk a gyermeknek ápolásáról ép úgy, mint annak neveltetéséről, ami bizony nem a legkönnyebb feladat. Minden gyermeknek első és legtermészetesebb óvodája, neveldéje, iskolája a szülei ház, a családi kör és minden gyermeknek első és legtermészetesebb óvója, nevelője, tanítója az anya, az anyai szeretet. Ezt nem pótolja senki és semmi a világon; minden más surrogatum csak, mi annyira elüt a valótól, mint a talmiarany a valódi aranytól. De ezen elméletben kimondott igazság vajmi kevéssé valósól meg mindig az életben. A társadalomban sok nincs úgy, mint annak lennie kellene. Az anyáknak túlnyomó része nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy kizárólag gyermekének élhessen. A megélhetés terhe, különösen a nép alsóbb osztályainál, nagyon megoszlik a férj és nő, az atya és anya között, mi igenigen sok esetban a gyermekek neveltetésének rovására történik. De meg sok anyának nincs meg az a képessége, hogy gyermekének megadhassa a nevelés első alapvonalait, hisz soknak magának elkellene még a nevelés. ! Vegyük még ehhez azt a körülményt, ahol az anya többed magával minden nélkül özvegyen marad és úgy saját, mint gyermekei fenntartásáról gondoskodnia kell, akkor kézzel foghatólag meggyőződtünk arról, hogy a kisdedóvodák oly szükséges intézmények, melyeknek léte vagy nem léte nem lehet közönyös az előtt, aki még ad valamit arra, hogy az emberek ne nőjenek fel az ökör faránál vagy az eke szarvánál és ne xigy nőjenek fel, mint a kóró. Az emberiségnek nagyon érdekében van, hogy az emberek természetes józan neveltetésben részesüljenek, mert nem a nevelt emberekkel van legtöbb dolga és baja a társadalomnak, hanem a neveletlenekkel, akik valódi helyzetüknek jogai- és kötelességeire oly nehezen ébreszthetők. Hogyan áll városunk a kisdedóvoda ügyével? Sehogy. — A serdülő fi- és leánygyermekekről, hála városunk jótevőinek, eléggé van gondoskodva; de azokról épen nincs, akik még a nyilvános iskolákra koruknál fogva éretlenek — a kicsinyekről. Egyes magánbuzgolkodók megkisérlettek kisdedóvodát nyitni, de, mint szomorúan tapasztaltuk, legjobb törekvésük megtört a részvétlenség- és pártoláshiányon, mely őket városunkból elűzte és nincs, ki újra vállalkoznék a terhes, de felette szükséges intézményt életbe léptetni. Az életviszonyok terhesek, a becsületes megélhetés ma nehezebb, mint valaha; azért egyesektől még kívánni sem lehet, hogy erejöket felülmúló áldozatot hozzanak a közügynek. Itt magának a városnak kell, mint erkölcsi személynek és hatalomnak, fellépni és a kisdedóvoda ügyét felkarolni és tőle telhetőleg megvalósítani. Napról napra mind sűrűbben halljuk a panaszokat, hogy városunk a kisdedóvoda ügyében igen el van maradva, oly annyira, hogy egyes községek a megyében már túltettek rajta, ami a megye fővárosára, mint melyben intelligentia és vagyonos- ság eléggé képviselve van, nem épen h\zelgö. Kisdedóvodára van városi hatóságunknál szép alap letéve, amely ugyan távúiról sem elég arra, hogy azon új épület emeltessék a kisdedóvás igényeinek megfelelő berendezéssel; de ezen alappal addig várni, míg az a kívánt összeg magasságát eléri, az sem látszik előttünk helyesnek, mert az majdnem egyet jelent azzal, hogy a kisdedóvás ügyét soha-napjára halászijuk. A mostani pénzerő kamatainak megfelelőleg kellene és talán lehetne is városunknak a kisdedóvás ügyét folyamatba hozni, hisz hatalmas segélyforrás kínálkozik az óvandó gyermekek havi vagy évi illetményeiben, továbbá egyes jótevők nagy lelküségében, melyre ily nemes czélnál bizton számíthatni s a t. s a t. Az ügy sokkal fontosabb, hogy* sem a fölött városi atyáink egyszerűen napirendre térjenek, azért nem tehetjük, hogy pártoló figyelmükbe ne ajánljuk. Az idő pénz, azzal gazdálkodnunk kell. Minél előbb valósítjuk meg az eszmét, annál többet nyerünk vele. A lehető akadályokat számba kell vennünk, de korántsem szabad azoktól megijednünk. Sok, igen sok családon segítve lesz, ha kisdedeit gondos kezekre bízhatja, mialatt maga munka után láthat. Ezen családok nevében újra hangoztatjuk: Kisdedóvodát Veszprémnek! A képviselőház első ülése szombaton október 19-én lesz a korelnök elnöklete alatt. Az osztrák-magyar bank magyarországi kormányozójáúl bécsi értesült körökben Fest Imre urat, a magy, kir kereskedelmi minisztérium egykori államtitkárát emlegetik; újabban hozzáteszik, hogy e választásba a magyar kormány is beleegyezik. Az osztrák-magyar bank megválasztott 12 főtanácsosának megválasztását legfelsőbb helyen legközelebb megerősítik, minthogy a két pénzügyminisztérium az erre vonatkozó felterjesztést már megtette. Heti szemle. — okt. 12. A magyar miuiszterválság egyelőre az által nyert megoldást, hogy Tisza Kálmán miniszterelnök úr átveszi a pénzügyi tárczát, a belügyit pedig br. Wenkheim Béla úrnak engedi át. - Az osztrák miuiszterválság azonban még egy lépést sem tett a megoldás útján; csak az bizonyos, hogy a jelenlegi cabinet határozottan vonakodik a birodalmi tanács szine A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Otthonom. Éjsötétben olykor nyugalmas ágyamon Félkönyökre dőlve úgy elgondolkodom Bólad és feledni nem tudlak otthonom, S ha álmodom, csakis felőled álmodom. Emlékezem, midőn utolszor láttalak, Mint mosolygtak reám ott a szentelt falak, Amikor beléptem, ott állt az ajtóban Jó atyám s kiálta: »Isten hozott fiam! * Aztán meg beszólott reszketőn, hangosan: .Galambom anyjukom, jőj, nézd csak itt ki van ?* Mint ölelt meg anyám, hogy hulltak könyei ?... Jó Istenem ne hagyd soha felejteni. Elszorult a szívünk, megállt lüktetése; Hogy is ne?., most öröm 8 szeretettölté be. Hát mikor Esztike hozzám azt dadogta: .Bácsikám, mit hozott nékem ajándokba?* Menyország volt a szent családi kör nekem, Hol szeretet, öröm és boldogság terem. Szeretet a szívben, őröm a szemekben, S boldogság mosolygott mindenütt előttem. Bég elmúlt e szép nap, el talán sokára, Csak emléki hintnek a szív fájdalmára Enyhítő harmatot, szelíd könycseppeket, S úgy jó, ha ezektől látnom már nem lehet. S ha már az utolsó könycsepp is leperdül, Es a fáradt lélek álomra szenderül, Feledni akkor sein tudlak én otthonom, S ha álmodom, csakis felőled álmodom. HÉVIZY J. Ködfátyolképek a nők történetéből. (Folytatás.) De már egy évezred, hogy a világrészek szerint megoszlott térbeli távolság igen is elegendő a nők életében végbemenő átalakulások feltüntetésére. Epen ezért mi nem is úgy fogjuk fel a nők történetét, mint ahogy a történelmet nagyon sokáig felfogni általában szokás volt, midőn a különféle országoknál elsorolták azok királyait és azoknak hadi tetteit. Mi a nők történetében nem egyedeket akármik emlegetni, hanem azon eszméket akarjuk rövid, de éleseu húzott vonásokkal szemléltetni, melyek, mint a nőnem egy szebb világát magukban rejtő előjelek, a nők életében történetük kezdete óta forronganak, de teljes kibouyoló- dásukra még nem jutottak. Mit is érne a sorban való elszámlálása azon női neveknek, melyek koronként az idő mélyéből felmerültek, ha rá nem ismernénk azon belső eszmére, melynek azok csak szü- kebb körbeli megnyilatkozásai voltak. Minden korszaknak, minden nemzetnek van valami eszméje, mit ha nem értünk, tudhat arról emlékezetünk száz meg száz részletes eseményt, de lelkünk a történelem tulajdonképi tápláló elemét nem vette magához. Ne legyünk csak képesek p. o. az angol nemzetben az értelem nemzetére ismerni, minélfogva annak törekvései, vívmányai és nagy emberei egyformán e gondolat körül forognak s mi akkor hiába ös- merjük Erzsébet, Cromwell, Shakespeare, Stephenson stb. egyedeknek a nevét, mert mi akkor oly dolgon rágódtunk, melyből életet nem szívtunk. így a nők történetének ismerete nem abban áll, hogy épen csak emlegessük Beatrice, Laura, Semiramis, Aspasia, Madame de Main- tenon stb. nőknek a nevét, hanem, hogy lássuk azon emberi testbe öltözött eszméknek fejlődését, melyek a nővilággal úgyszólván egygyé váltak. Elméletünk fonalát a nőket leginkább jellemző eszmével nyithatjuk meg. Hogy melyik ezen eszme, azt könnyén kinézhetjük részint azon megnevezésből, melylyel az aj kori mi- veltebb világ a nőket illeti, midőn azokat egy- átalán a — szép nem — megnevezés alá foglalja, részint azon tényből, hogy az ó-kor legműveltebb nemzete a görög, a szépséget Af- rodite—Venus _ istenuőnek képében állította elő. Az emberiség közszokása oly sok tárgyra alkalmazza a — szép — megnevezést, hogy nincs tehetségünkben azt csak megközelítőleg is elmoudaui. Ha valaki az égi szivárvány szinpompáját szemléd; a zenének szivet olvasztó hangját hallgatja; a hajnalnak harmat- csőppét csodálja; a kikeletnek gyönyörűségében elmerül, akarva nem akarva is mozgásba jön kedélye, szive kitágul és jól érzi magát, mert a tárgy, mely a latás vagy hallás utján leikéhez jut — szép .— S ha ezt idézi elő a kedélyre nézve a szépségnek élettelen és több részre oszlott megnyilatkozása, mit kell eredményeznie akkor, mikor ez mind együttesen emberi testté válva s egyszerre hat a kedélyre ..... A nő semmi egyéb, mint a szépség el- különzött nyilatkozásainak összege. Benne van egy alkotó elem a hajnalpirból, van a déli szellő suttogásából, van a harmatcseppből, az égboltozat kékjéből, szóval a természetnek mindennemű szép részletéből. Nem is ok nélkül van az, hogy a világ költői a női szép- széggel szembeállva oly sokat beszéltek már a szemek éjszakájáról, az arczok rózsájáról, a keblek haváról stb. hanem igen is azért, mert a nőt alkotó eszmék valami megfoghat- lan úton módon a természet ezen elemeinek egy időre való csoportosulásai. A szépség tehát minden másnál jellemzőbb valami a nőkre nézve. Már a régi görögök hitregéje szerint Erisz, a viszálkodás istennője, az által szította föl az istennőknek egymás közti elleuségeskedéset, hogy egy almát dooott közéjők, melyre az volt Írva — a legszebbiknek. — Jupiter pedig a hitrege fő istene, aligha állott még valaha nehezebb kérdéssel szemközt, miut midón az istennők rábízták, hogy ő ítélje oda az almát annak, a ki legszebbik. A női tetteknek lélektani indokát, csekély kivétellel egyátaláu a szépségben találjuk. A nő nem annyira a haszon, a czélszerüség vagy más egyébnek elméletéből indul ki tetteinél, hanem azt veti legjobban a latba, vaj. jón szép lesz-e ez így vagy úgy. A nő a szerint lesz angyal vagy ördög, a mint az üdv vagy kárhozat eszméit és azok járulékait látja szebbeknek. Ha sikerül őt valamely körülLapunk mai számához egy félív „Hiv. Ért.“ van csatolva.
