Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1878-10-13 / 41. szám
előtt megjelenni. A cabinetalakítás illetőleg szaporodnak Taaffe kilátásai. — A képviselőház első ülése okt. 19-én lesz a korelnök elnöklete alatt. A delegátió állítólag 26-án fogja megkezdeni működését. * A porta hir szerint erős körjegyzéket intézett a hatalmakhoz monarchiánk ellen Bosznia és Herczegovina ügyében, felszólal a katonáink által állítólag elkövetett kegyetlenségek ellen s kijelenti, hogy a novibazári került occu- pátióját illetőleg sem akar conventiót kötni a bécsi cabinettel. Különben e körjegyzék kérdése még nincs tisztázva; annyi lesz az igaz, hogy a porta Karatheodori pasával nyujta- tott át külügyminiszterünknek egy sürgönyt, körjegyzéket azonban alig intézett a hatalmakhoz. * Bosznia occupátiója gyorsan halad végmegoldása felé, a városok egymás után adják meg magukat. — Montenegró fejedelme körjegyzékben tudatja a hatalmakkal, hogy Pod- goricza átadására e hó 13-káig fog várakozni.— Az oroszok, úgy látszik, megbánták, hogy visszavonultak Konstantinápoly környékéről. Azt jelentik ugyanis, hogy újra megszállották Csek- medsét és Csataldsát, állítólig a mohamedánok garázdálkodása miatt.— Anglia Kréta szigetét Görögországnak akarja átengedtetni. A közigazgatási bizottság ülése. Veszprém, okt. 7. Az alispáni szakjelentésnek az ügyforgalomra vonatkozó része ismét fényes bizonyítékot szolgáltat azon önfeláldozó munkásságról, melyet megyénk derék alispánja és főjegyzője hivatalos teendőik teljesítésében kifejtenek. Beszéljenek a számok: az alispáni iktatóba szeptember hóban beérkezett 1070 ügydarab, augusztusról maradt elintézetlen 87; feldolgozásra várt tehát 1157. — Ezekből véglegesen elintéztetett 1073, bizottsági ülésre tartozik 82, mint gyüjtőszám nyilvántartásban van 12, összesen 1057. Tehát mind a múlt hóról maradt hátrálék, mind a szeptember hóban befolyt elég nagy számú ügy ez egész az utolsóig el lett intézve. Mi annál nagyobb elismerést érdemel, minthogy köztudomás szerint a két aljegyző hadiszolgálat teljesítésére van behíva és a közigazgatási egyéb teendők, mint p. a lefolyt hóban a pápai tisztujítás, és több szakülés nem csekély időt vesz igénybe. A közigazgatási bizottság iktatójába beérkezett 55 ügy darabból elintéztetett 21, a többi a jelen ülés napi rendjére lett kitűzve. A bizottság, habár őrömmel vett tudomást arról, hogy az ügyek a megfogyott munkaerő daczára is kellő pontossággal végeztetnek; mégis be kellett látnia, hogy a novemberi közgyűlés és a küszöbön álló njonczozási előmunkálatok által feltorlandó teendők oly gyorsasággal, mint azt a közigazgatás nagy fontosságú érdeke kivánja, minden erőmegfeszítés mellett sem lesznek elintézhetők; miért is elhatározta felkérni a győri 19. gyalogezred parancsnokságát, sikertelenség esetében pedig a honvédelmi ministeriumot, a Győrben irodai szolgálatra beosztott Kolosváry József, első aljegyző, haza bocsátása érdekében. Az alispáni hivatal pénzforgalma 3613 frt 90 kr. volt, miből vadászati jegyekre 378 frt esett. A közbiztonság kielégítő volt. A megyei tiszti főorvos érdekes és taménynek meggyőzni arról, hogy ő úgy nagyon szép, midőn jót tesz, midőn imádkozik stb. akkor sz. Erzsébetté, vagy sz. Margittá válik, ha pedig a bűn pompája bilincselte le szivét, akkor ISinou de 1’ Enclos-ok vagy Báthory Erzsébetek állnak elő. Akármelyikre szánja is magát a női szív e két út közül, az bizonyos, hogy reá nézve minden egyébnél döntőbb a szépség indoka. Mint minden a nagy mindenségben csak úgy ismerhető ki tisztán, mint a maga valóságában látjuk, mind azon hatásában, mely tőle a környező tárgyakra áramlik, úgy a szépség is, mint a nőknek éltető eleme. Ez ugyanis nem olyas valami, a mi pusztán mint tulajdonság egyedül rájok szorítkozik és az ő tetteikre gyakorol befolyást, hanem jelenség, mely áthat az emberiség másik nemére, azt élteti és nemesíti. Azért is, midőn a lélek a rövidséget alkotó eszmék történeti fejlődése fölött emelkedik, nagy fontosságú kérdés gyanánt áll előtte az, hogy mily fölfogás uralkodott, vagy uralkodik a szépségről, a nőiségnek a leglényegesebb jellemvonásáról, maguk a nők között, s mily módon volt az képes koronként érdekelni az emberiség másik nemét, a férfiúi kedélyeket. Az anyagias műveltség magasabb vagy alantibh fokát föltételezhetni a gazdászat, ipar kereskedés, vagy gyári készítmények finomabb és czélszerübb voltától, de a szoros értelemben vett emberi műveltségnek mindig egyik leghívebben mutató mértéke lesz a nővé testesült szépség minősége és a férfi sziveknek az iránti megtartása. Ha a szépség oly közönséges és mindennapi dolog volna, hogy azt úgy be lehetne nulmányos jelentése a megye általános egészségügyi viszonyainak rövid ismertetése után szakavatottan értekezik részint saját észleletei, részint Dr. Trosztler Miksa járási orvos úrnak az ezen tárgyban beadott terjedelmes jelentése alapján, a csak nem régen megszűnt kanyarójárványról, figyelmen kivül nem hagyván a nép életmódja, valamint a talaj- és égalji viszonyokból származó kedvező vagy ellenkező befolyásokat. A terjedelmes jelentésből álljanak itt kivonatilag a következők: A megye általános egészségügyi viszonyai szeptemberben az augusztusiaknak meg- felelőleg még mindig kedvezőknek mondhatók, amennyiben mind a betegülési esetek gyérek voltak, mind a halálozási esetek a szokott arányokon felül nem emelkedtek. Kivételt némileg csak Fokszabadi és Siómaros község képzenek, melyekben a roncsoló toroklob kiütvén a közegészségügyet nem kis mérvben veszélyeztette. Az uralkodó kórnemtő csorvás hurutos jellegű volt és ebből kifolyólag az emésztési szervek bántalmai fordultak elé gyakrabban, melyeknek különben a hó elején uralkodó melegebb időjárás is rendkívül kedvezett: mig a hó vége felé beállott hidegebb idő a légző szervek bántalmait hozta előtérbe. A roncsoló toroklob Fokszabadin aug. 12-én ütött ki és az 1594 lakos közül megbetegedett 1 férfi és 29 gyerek, meggyógyult 1 férfi és 11 gyerek, meghalt 17, ápolás alatt maradt 1 gyerek. Siomaroson jul. 11-tői, mint a járvány kiütési napjától a 625 lakosból megbetegedett 1 férfi, 1 nő és 15 gyerek; meggyógyult 1 nő és 7 gyerek, meghalt 8 gyerek, ápolás alatt maradt 1 férfi. A főorvos úr a járvány tartama alatt 2 ízben látogatta meg a fenyegetett községeket és ott a járási orvossal egyetértve a m. k. belügyminisztériumnak 1873. jan. 2. 18053. sz. a. kiadott rendeletéhez képest a járvány tovább terjedésének megakadályozására szükséges intézkedéseket megtette. A kanyaró még a múlt év utolsó hónapjaiban kezdett uralkodni először egyes kisebb községekben, azután nagyobbakban, különösen pedig Veszprém és Pápa városokban. Legnagyobb mérvet öltött az enyingi járásban, hol Mezőkomárom, Bozsok és Küngös kivételével minden községben habár nem egyenlő mérvben, de még a felnőttek között is dühöngött; míg a veszprémi, pápai, devecseri, és zirczi járások legnagyobb része meg lett kiméivé; de nem így az említett két város. — A járvány csak augusztus végével szűnt meg tökéletesen. Egész tartama alatt megbetege dett összesen 3163 egyén, ezek közöl meg-* gyógy ólt 2980, meghalt 183, tehát az összes megbetegiiltek 6%-a. Ezen halálozási arány magasnak épen nem mondható, de csak általában áll, míg, ha az egyes községeket tekintjük, igen nagy eltérésekjmutatkoznak. így p. Déghen 481 beteg között 3%» Enyingen 356 közűi 5%, Szilasbalháson 343 közül 8%, Fokszabadin 335 közül 2%, Balaton-Főkajár 173, Vörösberény 81, M.-Sz.-György 68, Bánd 46 beteg közűi egy sem halt meg; addig Pápán 150 beteg közűi meghalt 42, mi 33%-nak telel meg. Miféle tényezők működhettek közre, hogy a halálozási viszonyok ily eltérők, alig lehet kimagyarázni különösen az enyingi járásban, hol a vagyonosodási és légtüueti viszonyok csaknem egyenlők, orvosi segélyben is minden község egyenlően részesült. — A veszprémi járásban mutatkozó eltérések előbb lelhetnék magyarázatuk okát a nagyon különböző viszonyokban. Tagadhatlan, hogy a talaj nedvessége, a körléget megfertőztető kigőzölgések, a tisz- tátalanság, több betegnek együttléte, a nedves és szűk lakások, mind megannyi tényezők a halálozás számarányainak nevelésében. Mit bizonyít azon körülmény is, hogy mig a szegények és a cselédség túltömött lakásaiban, amely esetekben a kanyaróhoz hörgi vagy lebenyes tüdőlob járult, alig gyógyult meg egy gyerek is, addig azon esetek közül, melyekben a beteg külön szobában ápoltatott, halállal egy sem, vagy alig végződött. De még a szükebb cselédlakásoknak sem tulajdonítható mindig a sürü halálozás, mert a betegeknek csak igen csekély része halt meg a tulajdonképeni kanyaróküleg virágzásakor, — és ezek is inkább elsatnyult gyerekek vagy csecsemők voltak —; hanem a halál legtöbbnyire az utóbajok következtében jött létre, milyenek voltak; a hökhurut átmenetét képező hörglobbok, lebenyes tüdőlob, és torokgyík. Ha az elhaltak életkorát tekintjük, azt tapasztaljuk, hogy a legnagyobb contingenst a 7 éven aluli gyermekek szolgáltatták. A jelentés vége az állategészségügyi viszonyokat ismerteti, melyből kiemeljük, hogy a takonykór Déghen megszűnt és a zárlat szept. 15-én feloldatott; a száj- és körömfájás azonban még a megye több községében dühöng. (Folyt, köv.) Növi Brcka, 1878. okt. hó 3-án. T. szerkesztő úr! Mint tetszik tudni, ez év augusztus hó 21-én lett a cs. kir. 19-ik gyalogezred mozgósítva, és nekem is, mint sok másoknak, ott kelle hagynunk állomásainkat, melyekért egész életünkön át küzdöttünk, szeretetteiuket s a legtöbbnek családját s gyermekeit. — Hogy fájó szívvel távozónk s a hátrahagyottak bucsúkönyei kisérének bennünket, azon izgalmas — szivet és lelket rendítő jeleneteket, melyeknek Veszprémtől Győrig minden állomáson szemtanúi voltunk — leírni lehetetlen, de fölöslegesnek is találom, mert érzi azt még mindenki, ki ha nem is volt jelen, de hallotta. Angusztus 30-án esti 8 órakor vaspályán indultunk Eszékre. — A győriek szives vendégszeretetét nem hiszem, hogy becses lapjában is le nem írták volna, miért is e soraimban kizárólag utazásunkra s eddigi működésünk- és tapasztalataimra szorítkozom. Szeptember 1-én Eszékről gyalog naponkint 7—8 sőt 10 órát is gyalogolva Broodba mentünk, Csepin, Diakováron, Andvievcen keresztül. Broodból 6-áu Frkljevic-re s ez alkalommal történt, hogy — miután az utat tisztjeink nem tudták, — 6 órai út helyett reggel 5 órától esti %5-ig járkáltunk, mig állomáshelyünkre értünk. Útközben Szibin faluban 11/2 órai pihenő volt és némely lakos nemcsak a vödröket szedte le a kutakról, hanem háza kapuját is bezárta s nem adtak a nagy hőségben marschírozó szegény katonának egy csepp vizet sem. — De Vetter százados parancsára egy ház kapuja betöretett és az ott lévő kutat a szó szoros értelmében a dühössé vált legénység betemeté. Minden többi községben, hol keresztül mentünk, a lakosság mindenféle edényben készen tartá az utczán a vizet, hogy menetbizonyitani, mint azt, hogy kétszer kettő négy, akkor tárgyunkkal is nagyon könnyen tisztába jöhetnénk. Akkor a szépség, mint valami mé- ter-pálcza állna a kezünkben, melyhez a különféle világrészek és korszakok nőinek a szépségről való fogalmát hozzá illeszthetnők s ítéletünket a szerint mondhatnék ki, a mint szépség jelenségei mértékünkkel megegyeznek vagy nem. De vaunak az életben magasztosabb tárgyak és tünemények, melyek fölebb állnak, hogysem a kiszámithatás közönséges ténykedése azokat elérhetné, s ezek közé tartozik kétség kívül a szépség is. A szépséget kimérni vagy meghatározni nem lehet. Ha őszinte szívvel érezni s lelkünket táplálni óhajtjuk általa, közelünkbe jön a természet és művészet ezer meg ezer tárgya által; de ha köznapi kezeinket terjesztjük utána, köd gyanánt oszlik el tekintetünk elől és semmi valóságot nem hagy rendelkezésünkre. Ezért bármennyit összebeszéltek és írtak már a szé- pészek, hogy kereken meghatározzák, mi a szép, tulajdonkép semmi kézzelfogható eredményre nem jntottak. Itt rejlik az oka aunak, hogy az emberiség között annyira elágazó a fogalom a szépről, miszerint nincs két nemzet vagy korszak, mely azt egészen egyformán fogta volna föl. A mit az egyik éghaj latt szépnek ismer, azt a másik rútnak tekinti; a miben egyik korszak a legfőbb szépséget bámulta, a másik abban a legnagyobb fonákságot nevette. Azért is, midőn a szépséggel, a mennyiben emberileg lehetséges, tisztába akarunk j önni, nem a különféle korszakok, vagy egyedek véleményéhez kell fordulnunk, hanem azon nagy könyvhöz, melyet természatnek mondunk. Ez t azt beszéli, hogy minden lénynek, a mely csak létezik a világon, megvan a maga törvénye s annál szebb bármely teremtmény is, minél inkább sikerül neki az önmagában rejlő elemeket kifejthetni s mindenben elérni azt a kinézést és terjedelmet, a mely neki a természet törvényénél fogva rendeltetése. Ha tehát ez a szépség egyéb lényekre nézve, miért ne kellene annak úgy lenni a nőkre való alkalmazásában is, miért ne kellene azoknak is akkor szépeknek lenni, midőn tagjaik a ter- mészetszerüség körében vannak? Bár elvben ez a következetesség, mégis a nők tényleges története arról győz meg bennünket, hogy a nők általánossága még egy nemzetnél és egy korszakban sem kért tanácsot szépség tekintetében a természettől, hanem oly ábrándoktól, melyek a nők természetes szépségét bármely égalj vagy korszak alatt mindig eltorzították. A nők, mintha sohasem lettek volna szépségükről eléggé meggyőződve, mindig még holmi erőszakos rendszabályokat is alkalmaztak magukra, melyeket, mivel az előítélet mint szépségi tényezőt fogadtatott el velők, századokon át élő gyakorlatban tartanak. Nincs e tekintetben különbség a legrégibb és legújabb, a legműveltebb és legmüvéletlenebb világ női között. Ez elvből kifolyólag Chinában a nők természetes lába bunkóvá idomtalanodik; a hottentotta nőknél az emlők tarisznyaszerűleg lógnak; a botokudoknál az alsó ajkat kipöczkölik; más vad népeknél az arezot különféle színekkel bemázolják, az orr és fülczimpákat átfúrják, a különféle csecsebecse oda akaszthatása végett stb. közben is ihassunk, sőt gyümölcsöt is osztogattak sok helyütt; de a határvidék lakossága egyáltalában nagyobb ellenségünk, mint maga azon ellenség, mely ellen harczolunk. Életmódjuk, amennyire megfigyelhettem, még az egyszerűnél is egyszerűbb. Minden férfi, már a kis 3-4 éves fiú is nyakában hordja tarisznyáját; ebben van kése, villája, fésűje. Rendszerint délután 6 7 óra tájban (már ekkor hazatért a gazda mezei munkáról, hová csak 9—10 órafelé délelőtt indul) összeülnek a konyhában egy zsámoly mellé a földre s esznek, hogy minő ételt, azt nehéz volna kitalálni. Melegvízbe kenyeret aprítanak, melléje a hagymát eszik és a tököt héjastól mindenestől — némely helyütt krumplival keverve főzik; húst nem igen láttam, hogy ettek volna, még jobb módú gazdák sem. — A nők egy ingben járnak s ez is fel van tűrve elől; lakásaik s házuk tája ronda, piszkos; ha egy helyütt a fal bedült, azt sohasem javítgatják, hanem engedik összedülni; a konyhákban tűzhely nincs, hanem a földön raknak tüzet és ott főznek. — Minden házban egy oly hosszú szoba van, amily hosszú a ház; ágyneműt úgy vettem észre, nem igen használnak, hanem, ha úgy van is, ami szintén ritkaság, abba csak szalma, ezen egy rongy darab és szalmával töltött fejvánkos, takaró a szűr vagy bunda. — Vannak egyes helyek, hol a uők felső szoknyát is hordanak, sőt arany ezüst fülbevalót; — mindenütt kendőből kötött kalapforma fejtakarójuk van, mely minden községben más alakú. — Frkljevicen még legtisztább nőket találtam. Itt 4 napig állomásoztunk és 9-én Gromancik, Podvin, Broodon át Derventbe mentünk. Ezen útban nehány pár ember kidült a rekkenő hőség és hosszas marsch miatt. — Derventből 14-én Doboj- felé küldettünk és Kotorskon innen egy völgyben (Hanmarica) táboroztunk és áztunk reggelig. — 15-én a már itt levő »Emészt* tar- talékezredbeliek kimentek egy faluba, melyet lefegyvereztek és visszatértökig »borjaikat, melyeket nem vittek magukkal, őriztük;* délután ismét visszamentünk Derventbe, hol 2 nap 2 éjjel áztunk a szabad táborban, hol még — mint seholsem, — szalmánk sem volt és 18-án Brood-felé indultunk reggeli 5-kór és délutáni 3 órára Gornyi-Verbára értünk, mint rendeltetési állomásunkra; innét 20-án déli 12 órakor vissza mentünk Broodba hajóra szálltunk mely bennünket ide Növi Brckiba hozott, hol azóta tartózkodunk. Boszniában a lakosság a művelődés legalsóbb fokán áll; — föld van ugyan elég — sőt jónak is látszik, de e renyhe lusta nép nem műveli és minden parlagon heyer; — a dohánytermelést minden ember űzi és ez-a főérdemük. , Midőn m. hó 2l-én délután 5 óra ,tájban Növi Brcka alá értünk, borzadály futott el bennünket. j , A Száva partján fekvő város (török városrész) romokban hevert; lánggal ugyan már nem égett, de égett mindenfelé; a szép nagy házak összeomolva, majd minden egyes házon a rombolás és pusztítás nyoma. — A házak belsejében az ajtók, ablakok, kályhák mind összetörve, sőt legtöbb helyütt a patlö- zat is felszakítva. Az ezen városrészben fennállott fényes bazároknak nyoma sincs; helyükét vas, sóhalmaz s a faépűletek maradványai jelölik. Több ezredünkbeli is talált összeégett arany és ezüst pénzeket, sőt sokan, kik a házakat bejárták, lakos seholsem lévén, gyöngyöket, papírpénzt stb. Minden baka csiA műveltebb világ nőinek a gondolkodása egy csöppet sem külömbözik a lényeget illetőleg a vad nők gondolkodásától. Frauczia vagy Angolország női nem hiszik, hogy szebbek ne volnának az által, ha derekuk vékonyabb, mint a milyennek a természetnél fogva lenni kell; ha arczuk fehérebb vagy pirosabb, mint a milyennek azt a természet színezte, ha nyakuk, fülük, kezük oly ékszerrel van megrakva, melyet a természettől nem kaplak. Midőn tehát a történeti tényekből kiindulva kimondjuk az ítéletet a nők önnön szépségüknek hibás felfogására, nem állítjuk, hogy az idők mélyében még nem lehetnek, oly körülmények, melyek a netaláni ezredéves gyakorlaton is fordulatot ejthetnek. Nem tudjuk, mennyiben alapos egyedi meggyőződésünk, de mi részünkről a művészetet nemcsak mint kedély gyönyörködtető valamit fogjuk föl, hanem mint a mostaninál tisztultabb eszmék és gondolatok tárházát, mint az emberiségre szóló nagyszerű jövendölést, melynek rendeltetése valamikor a gyakorlati élet terén teljesedésbe menni. S a nők legfontosabb elemének vagyis a szépségnek egészen más fölfogására akadunk a művészet terén, mint az eddig átélt történetnek a valóságában. A történeti tények ugyanis azt bizonyíts ják, hogy a nők a szépséget még eddig mindig a külső járuléktól, u. m. ruha, ékszer s egyéb effélétől tették függővé, mig a művészet azt magukban a nőkben tünteti föl. (Folyt, kör.) 1 • Vary Gellírt\
