Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-10 / 45. szám

napos uralkodás után megbukott, mert el akarta napolni a házat. Az indiai alkirály ultimátumát 2-án kézbesítették az ali-musjidi várparancsnoknak, másolatát pedig Peshawurből futárral küldöt­ték meg az emirnek. Az angol-afgán viszály kitörése alig szenved kétséget. Számos muszka tiszt afgán szolgálatba lép. E háború előjá­téka lesz az Európában kitörendő fergetegnek. — Waddingtou körjegyzéket intézett a nagy­hatalmakhoz a görög határ rendezése ügyében. — A keleten kitört bolgár lázadás mindinkább terjed. Gyönyörű kilátások a tavaszra. Megyei közgyűlés. Veszprém, 1878 nov. 4 A megyebizottsági tagok nem épen nagy számmal voltak jelen a november 4-iki köz­gyűlésen, melyet b. Fiáth Ferenc/ főispán úr ő méltósága rövid bevezető beszéddel nyitott meg, örömmel jelentvén, hogy a megye ügyei­ből egyetlen egy sincs hátralékban, mi ör­vendetes tudomásul vétetett. Ezután ő Felsé­gének kéziratai olvastattak fel, melyekben a politikai hatóságoknak a mozgósítás alkalmával tanúsított odaadó maguktartásáért mond leg­magasabb elismerést. Jobbágyi hódolattal tu­domásul vétettek. Több íolyó ügy gyors le- tárgyalása után egymásután felolvastatott Győr vármegyének Bosznia és Herczogovina occu- patiója ellen, Liptó vármegyének Törökország területi épségének fentartása és az osztrák- magyar-augol szövetség megkötése iránt, So­mogy vármegyének a kormány keleti politikája és az előfogatok kirendelése ellen, Szabolcs vármegyének a kormánynak felelősségre vonása iránt, végre Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyé­nek a kormány keleti politikája, a katonai előfogatok kirendelése és Földváry Mihály Fe­gyelmi vizsgálat alá vonása ellen, majd a kor­mánynak felelősségre vonása iránt a képviselő­házhoz benyújtott felirata. Az állandó választ- máuy ezen leliratokat tudomásul vétetni aján­lotta. Pap János, bizottsági tagot az állandó vá­lasztmányvéleménye nem elégíti ki; ő az occu- pátiót pénzügyi és politikai szempontból tekinti és kötelessége felszólalni, mert a külpolitika terén sokkal roszabbnak tartja a hibát, mint a bűnt. A mi államférfiaink bűnt követtek el által, hogy beleegyeztek, miszerint egy szom­széd-tartomány minden hadüzenet és elégsé­ges ok nélkül elfoglaltassék. Bűnt követtek el az által, hogy Philippovics haditörvényszékét '.ierajevóban eltűrték. Hibát követtek el, hogy Szerbia függetlenségi kísérleteit nem akadályoz­ták meg és beleegyeztek, hogy a párizsi szer­ződés felbontassák. A kormány valóságos páu- szláv politikát üz és azt véli, hogy a pánszláv kígyónak fejét tiporja szét, pedig a pánszláv kígyónak feje Oroszországban van. De legválságosabb az occupatio pénzügyi tekintetben, mert az állambukás kikerűlhetlen, melyen még az arany reute kibocsátása sem segít, Bosznia sem fogja magát jutalmazni, mert rósz földje miatt hasznavehetetlen. Az occupatio nagyúri passió volt, ennek kellett áldoznunk. Alkotmánysértés van a berlini mandátum elfogadásában, alkotmánysértés a fuvarok kirendelésében. Pártolja Somogy vár­megye feliratát, hogy a kormány vád alá he­lyeztessék. Pap János után Szabó Imre állott fel kifejtve, hogy ő sem az occupatioban, sem Philippovics haditörvényszékében bűnt nem riadónak velőt rázó hangja volna; majd meg- nyngtató, mintha az édes anya szelid szava volna, aztán merengő; mintha az ábrándozó lélek imádsága volna — lassan, elbaión, míg végre átolvad a kesergésbe, mintha a kétség- beesett szív jajgatása volna. Azt csak a mi apáiuk tudták használni — most már nincs ember, aki ajkaival életet lehelne belé! Ezek a hősök hangszerei voltak, — a dalnokok a lantot használták (chelis.) Megáll­tak a mulató vendégek előtt, ábrándos szemük belemerült a terem homályába, mintha múlt idők balavány emlékeit akarnak fölkelteni... "Reszkető újjaik végig futnak a húrokon — s az aeolkárfa hangjaira leteszik a mulató le­venték a poharat, ajkukon elhal a szó... A dalnok kezd énekelni, szól a régi dal régi régi dicsőségről, sírban nyugvó apákról, lányka szerelméről, — harczi kard vérrózsáiról: s a férfiak szemében lellobog a lelkesedés lángja, az aggok szemében fölfakad az a köuy, amit uem kell szégyeneiül, s a kis gyerek oda térdel a dalnok elé, úgy elhallgatja ábrándos lelke, amit az a hattyú őseiről regél. Kedvelt hangszerök volt a sip (tibia) is, melynek kíséretében a dalnok úgy a táborban, mint a lakomákon énekelni szokott. De a népnek is megvolt a maga hangszere, a re­csegő hangú duda (tibia utriculariorum.)-e mellett mulatott a magyar ember csárdában, paszitán, lakodalomban stb... Ezek után, úgy hiszem, fölösleges a harmadik kérdésre felelni. Elvesztek, kínálták ezek — csak egy újabb dal kerekedett felül s fogja magát tartani — mig a magyar ma­gyar lesz, az a csöndes, amiben néha megint csak előfordul a — »banda.* — th.— lát. A berlini mandátumból nem lehet kiol­vasni a conventiót, a haditörvényszékre meg a maglaji orvtámadás és egyéb embertelen kegyetlenségek adtak okot, melyek az önvé­delmet provokálták. A külügy egységes veze­tése megkívánja a két kormány hozzájárulását valami ügyhöz, miről a két kormány azután utólag is tehet előterjesztést. Hogy rosz-e vagy jó-e a kormány politikája, azt mindaddig meg nem lehet mondani, mig, mint egy per­ben, kihallgatás nem történt. Határozott vé­leményt nem mondhat a külpolitika felett, a közvélemény elitélő és így ő azon indítványt teszi, hogy a képviselőház feliratilag kerestessék meg, tekintve, mikép azon politika, mely Bosznia és Herczegovina occupatiojában cul- minált, szemben az ország ellenkező közvéle­ményével, Veszprémmegye közönségének is aggályait költi fel; tekintve, hogy azon pénzáldozatok, melye­ket ezen politika eddig igényelt és előrelát­hatólag, még ezután igényelni fog, az ország pénzügyi helyzetét veszélylyel fenyegeti: méltóztassék összes tekintélyével és döntő befolyásával oda hatni, hogy a kormány által eddig követett keleti politika minél kevesebb áldozattal és minél röridebb idő alatt más irányba tereitessék. Csapó József Szabó Imre indítványát nem tartja kielégítőnek és csatlakozik Pap Jánoséhoz. — Sárkány Miklós az állandó választmány véleményét akarja, hogy elfogad­tassák, mert e fontos ügy mar ugyanis a ieg- illetékesebb forum előtt van, t. i. az ország- gyűlés előtt. A kormány magát még nem igazolta; az occupatiót illetőleg a legitimitás nálunk van, mert királyaink Bosnia királyság­nak a czímét viselik. Várjuk be a felvilágo­sításokat, most úgyis magyar ember van az ügyek élén. Ajánlja az állandó választmány véleményét. Kasenczki Liptó vármegye feliratát pár- tolólag akarja felterjesztetni, a többiét csak tudomásul venni. Ezután főispán úr szólal fel és kiemeli, hogy Pap János bizottsági tag igen súlyos támadásokat intéz a kormány ellen; hogy a kormány téuyeiben bűn van, tényáiladék Piá­ban bebizonyítani nem képes; hogy hiba van, az relativ felfogás. A berlini mandátum nem háborúra, hanem csak békés occupatióra szói, a hadi törvényszékért Philippovits a felelős. A terület épségének megvédése a területen kívül bírja súlypontját. Nem kell a hatáskö­röket összezavarni és így ajánlja a Szabó Imre közvetítő indítványának elfogadását. Tíz tag írásban névszerinti szavazást kívánt és így Pap János és Szabó Imre indítványa fe­lett névszerinti szavazásra került a dolog, mire a bizottsági tagok ciszéledtek és a sza­vazáshoz mindössze csak 44-eu járultak. Ezek közöl Szabó Imre indítványára 23, Pap Já­noséra 21-en szavaztak. A szavazás eredmé­nyét a főispán úr kihirdette, amivel a köz­gyűlésnek legnevezetesebb tárgya el lett in­tézve. A gyűlés többi ügye már módfelett megfogyott számú bizottsági tagok előtt tár­gyaltatott, miről lapuuk folytatólag fog meg­emlékezni. Most még csak a november 5. gyűlésben elfogadott felirat szövegét közöljük: Mélyen tisztelt képviselőház! Két éve már, hogy a keleti kérdés újabb felszínre kerülte izgatottságban tartja Europa közvéleményét, mely feszült figyelem­mel kiséri az ott folyó nagy dráma egyes mozzanatait. Két éve már, mióta különösen mi ma­gyarok aggodalommal nézünk a jövőbe s minden hazafi keblében és szüntelen felmerül a kérdés, vajon a jövő hazánkra örömet vagy gyászt rejt-e méhébeu? Nem akarjuk ezúttal ismételni az eddig lefolyt eseményeket, nem akarjuk bírálni kor­mányunk eljárását, nem azért, mert az eddigi események indokai a külpolitika szövevényei előttünk teljesen ismeretlenek. De nem fojthatjuk el hazafi aggodal­mainkat, mert a politika, mely eddig Bosznia és Herczegovina occupatiojában culminált, nem nyújt támpontot, melyre vetve tekintetünket, hazánk, nemzetiségünk jövőjében megnyugod­hatnánk. S a keleti ügyekben eddig követett po­litika eredménye aggodalmainkat csak igazol­ják. Bosznia és Herczegovina occupatioja nem lehet előnyös a dynastiára, mert annak érde­kei hazánk érdekeivel csak egyek lehetnek, nem előnyös, sőt határozottan hátrányos, ha­zánkra és a monarchiára, mert amúgy is zi­lált pénzviszonyait az eddig felmerült és még ezután szükséglendő túlságos kiadások rom­lással fenyegetik s az elfoglalt tartományok széthúzó ellenséges népei óusúlylyai nehezed­vén reá, mozgásában gátolják és majdan vál­ságos pillanatokban erejét megosztani fogják. Ezen nyomasztó aggodalmaktól sarkalva s tudatában annak, hogy a mélyen tisztelt képviselőház a legközelebbi napokban lesz hivatva a kormány keleti politikája felett bírálatot mondani, s felette dönteni, hazafiui bizalommal kérjük a mélyen tisztelt képviselő­házat •­hogy tekintve mikép Bosznia és Hercze­govina occupatioja hazánk és a monarchia pénzügyeit romlással fenyegeti; tekintve, hogy az occupatio véderőnk egy részét folyton lekötve tartván, hadászati- lag is rendkívüli hátrányos, méltóztassék összes tekintélyével és döntő befolyásával oda hatni, hogy a kormány által eddig követett keleti politika mielőbb és mi­nél csekélyebb áldozatok árán más a nemzet közvéleményére megnyugtatóbb irányba tarel- tessék. Kelt Veszprémben, 1878. november 4. tartott m. bizotts. közgyűlésünkből. Ves^prémv ár megye közönsége nevében. T. szerkesztő úr! Jövő év május havában Székesfehérvárott mű-, ipar-, kézipar-, gazdasági- és állat-, egy­általában a magyar korona országaiban elő­állított termények kiállítása fog meguyittatui. Ő cs. kir. fensége József főherczeg kegyeskedett ezen kiállítás védnökségét elfogadni; és miután a magas kormány, valamint Fehérmegye és a kiállítás székhelye a város maga is, ezen országos vállalatot minden irányban hathatós pártfogásukkal lényegesei! előmozdítják, a budapesti országos ipar-egyesület ezen kiállí­tás érdekében egy külön bizottságot küldött ki, melynek tagjai: Mudrony Soma, igazgató, Szabóky A. tanár, Fáik Zsigmond, Báth Károly orsz. képviselő, Posner K. L. Kölber F. és Adler H., mely példát az ország legtöbb neve­zetes intézetei követték. Ezen minden oldalról nyilatkozó érdeklődés, mely ezen vállalat irányá­ban mutatkozik, a legbiztosabb sikert helyezi kilátásba, annyival is inkább, mert ily időn­kénti országos kiállítások a hazai ipar elő­mozdítására, fejlesztésére és versenyképességére bizonyára sokkal alkalmasabbak, mint a nagy világkiállítások, melyeknél az egyes országok sajátszerű érdekei természetszerűleg sohasem juthatnak annyira érvényre, mint az a szóban forgó országos kiállításnál lehetséges, a melyek azonkívül még a kiállítót hasonlitlauul cseké­lyebb mértékben terhelő költségeknél fogva is sokkal köuyebben hozzá férhetok. Ezen a szegedi mintájára rendezett ki­állítás 17 csoportra van osztva, melyeknek élén országos nevű, az illető szakma legki­válóbb tekintélyeivel találkozunk, ilyenek: gf. Eszterházy Mór, gf. Károlyi Gyula, Korizinics László, gf. Audrássy Manó, gf. Nádasdy Fe- rencz, Gelléri Mór, Bakai Náudor, gf. Zichy Edm., gf. Cziráky János, gf. Forgách A , Kozma Ferencz, Hegedűs Lajos, Dr. Haynald Lajos érsek, Holtán Ernő, Gönczy Pál, gf. Brun­swick Géza, és még többen. Tekintetbe véve ezeken kívül még azon körülményt is, hogy a kiállítás elnöke a lankadatlan buzgalmú, hasonnemü vállalatok rendezésénél már több ízben érvényesült szakavatottsággal biró és fényes tehetségű gf. Zichy Jenő, kinek közben­járása folytán a végrehajtó bizottságnak si­kerűit a kiállítási iroda főnökéül megnyerni; a 11. csoport elnökét Lederer Öándor urat Buda­pestről, ki fáradhatlan munkása és sokoldalú tapasztalatainál fogva hathatós előmozdítója a kiállítási eszme létesítésének, s ki készséggel vállalkozott azon felette terhes feladatra, hogy mint a kiállítási iroda főnöke annak belső szervezését és vezetését eszközölje; és hogy végre Fehérmegye főispánya tízőgyéuyi- Marich László ö excelleatiája a tiszteletbeli elnökséget elfogadta — mindezekből a ki­állítás fényes sikere annyival biztosabban vár­ható, mert már máig is sok és nevezetesebb kiállító jelentette be a kiállításban való rész­vételét. Midőn jelen tudósítást becses lapjában közöltetni kérném, bátorkodom egyúttal t. szerkesztő urat felhívni, szíveskednék hogy ezen kiállítást azon érdekkel és figyelemmel Kísérni, melyet az valóban megérdemel; hogy igy nemcsak a hivatalkodók fáradozásai, hanem művelődési tényezőinknek emelese és fejlődése jól felfogott érdekében is teljesüljenek egész mérvében mindazon várakozások, melyek jo­gosan ezen kiállításhoz fűződnek. Becses kegyébe ajánlva magamat, mara­dok tisztelettel Frank Károly, kiállítási irodai tiszt. AVIDÉK, Ns.-Szalók, 1878. okt. 30-án. T. Szerkesztő Ur! Ságh hegyén az ál­talános szüret folyó évi október hó 22-én s következő napjain megtartatván, ez alkalommal mint szülőföldemre én is haza rándultam. — Legelőször is szülőimet kerestem fel, honnót jó ismerősök és barátoknál tettem látogatást s mindenütt szives fogadtatásban részesültem. A szüret napját nagyszerű puskaropo­gások, ágyúdörgések, s a hegy oldalairól a a szél által messze elvitt és nem csekély rész­ben meglepő zenei hangok jelezték. .Nagy volt az öröm nemcsak a szüretölők, hanem a vendégek részéről is, és ritka hely volt, hol kisebb nagyobb mulatság ne lett volna. Kemenesalja ki is szokott tenni magáért minden tekintetben, s habár nyomasztó hely­zetünk viszonya miatt a szüreti mulatság ez évben nem volt oly nagyszerű, mint egyébkor szokott lenni; mind az által más sok vidé­kekkel szemben máig is megállja a sarat. Ilyen körülmények közt, midőn az ember jól érzi magát, nem csoda, ha két — három éjszakát kiin a hegyen tölt, s a barátságért egy kis egészséget is feláldoz. — No de ezért bajunk nem lett s néhány napi szüretelés után tudtuk már a szüret eredményét. Bor az idén itt is annyi termett, hogy a szőllős gazdák hordók hiánya miatt nem tudták hova tenni boraikat; mindenfelé hordókért jártak, 2 Irt 50 krért kaptak egyakósat, holott pedig a bor­nak ára is csaknem annyi, mert általában 3 írtért veszik akaját. Az ujbor minőségét tekintve Ítéletet hozni felette még egészen nem lehet, hauem igen valószínű, jobb lesz a tavaiméi s mindenütt azt hallani, hogy annyi bor, mint az idén lett, nem volt a 34-ik év óta. Alidon tek. Szerkesztő Urat mindezekről rövideden tisztelettel értesítem, egyidejűleg nem mulaszthatom el fájdalmas érzelmeimnek nyílt kifejezését adni a felett, hogy özv. Takacs Imréné urhölgynek igazán bájos és szeretekre méltó kedves leánya Irma kisassony súlyos betegsége következtében a szüreti mulatsagou nem lehetett jelen. — Ezt valóban igen saj­náljuk, s vigasztalja a szerencsétlen özvegy anya fájdalmát az idő Őszinte részvétünkkel együtt azon reményben, hogy jövőre jobb öröm és egészségben találjuk fel egymást! Somogyi Ferenc Törvényszéki csarnok. (Folyta tis.) Ki hát a tettes? Az orgyilkosság mint rendesen, úgy ez esetben is oly titokszerüen — minden előjel és utóuesz nélkül hajtatott végre, hogy a tettes büualany megjelölésére szolgaló közvetlen bi­zonyítékkal — minő az igazolt önbeismerés — a ténytanú vagy tetten éretés — a vádló nem rendelkezik; — ámde halmozott össze a vizsgálat annyi közvetlen gyanúokot — bűn­jelt és tanúvallomást — a mennyi rendszeresen combinálva teljesen elég arra, hogy a tettes bünalauy Simon Ferencz személyeben meg­állapítható legyen. És itt következik a vád­beszed legfoutosabb része : az alanyi tényálla- dék megállapítására szolgáló bizonyítékok felsorolása, melyeket a vádló ekként ad elő: Ha valamely hasonló bűntény tárgyi tényálladéka merül föl, s a tettes ismeretlen: ennek kutatásánál a legközönségesebb észjárás mellett és rendszerint — kiindulási pontok gyanánt azon kérdések szolgálnak; kinek volt rá oka, hogy a tényt elkövesse? kinek volt ebből auyagi vagy erkölcsi előnye ? kinek volt a végrehajtásra legjobb alkalma? Ezek a legegyszerűbb, de legpracticusabb kiindulási poutoit! Alkalmazzuk őket a jelen esetben ! Ő ha a föltett kérdések mint iáimon Ferencz személyére vezetik a feleletet — vizsgáljuk részletesen az ügyet tárgya és alanya közti összefüggésben — s lássuk mindenek előtt a lehetőséget — mert ha ez — a látszat da­czára — physikailag vagy moraliter kizárva vau: úgy figyelmünKet más irányban kellene terelnünk. Tekintsük a physikai lehetőséget, elő­ször ! Karabelli János robustus erőteljes em­ber volt; Propotnik Lőrincztől — közeli la­kására esti 7 óra körül — kezében meggyuj- tott lámpával indult el azon határozott kije­lentés mellett, hogy .olvasni akar, azért megy ily koráu haza,* minélfogva el kell fogadnunk tény gyanánt, hogy Karabelli nem egyebüvé, hanem haza ment! Leveretésének tehát vagy útközben, vagy otthon szobáján kívül, vagy szobáján belül kellett történnie. De ám az erőteljes — józan — lám­pával haladó Karabellit a falú főutczájáu — esti 7 órakor — a midőn mint Honig János vallomásából kiderül a közeli korcsmábau fönt voltak, sőt az utczáu is fordultak meg emberek, megtámadni uem volt volna taná­csos — leveretése pedig miuden esetre ész­revehető zajt keltett volna, s így az a lehe­tetlenséggel lett volna határos! Azt láttuk már föntebb, hogy lakszobá­jában erőszakos cselekvésnek semmi nyoma nem volt sőt az éjjeli elrendezésében érintet­lenül találtatott. A physikai lehetőség első sorbau a tér és idő által jelöltetik meg. A fenn elősorol­tak után lehetett-e alkalmasabb tér a végre­hajtásra: mint Karabelli lakásáuak udvara, hol a zárt kapu mellett a kertben álló tettes legbiztosabban érzi magát. Lehetett-e alkalmasabb idő — mint az est homálya — mely a tettest rejti, s mely után egy deczemberi hosszú éj következik? Valóban nem! A gyilkosságnak tehát Karabelli lakása

Next

/
Oldalképek
Tartalom