Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

V. évfolyam. 1878. 'ö u=== =Gya c' JtW&EStoX M' es „Hív. Értesítő“ aeglelsn mindsii márna;. ' . ; f • ■ ■ || Előfizetési dij : Egész évre • • 6 frt - kr Félévre ... 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 60 kr. Egj'es példány ára 15 ki*. 33-ik szám. Veszprém, Augusztus 18. 5 KÖZGAZDASÁGI, HELYI JT %. . . í WO­ÉRDEKÜ, MIVELÖDÉSI ÉS PREM MEGYEI HIVATALOS HE I I KÖZLÖNY. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli | előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN Ui,rtirtikiltii Veiipréabn. HIRDETÉSEK egy tiasabos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsorankiiit 15 kr. a kiilrtn minden beigtatéaért 30 kr. bélyeg. A munkához! Hogy mennyi anyagi kárt okoz nekünk magyaroknak egy-egy képvi- selöválasztási idény, azt csak egy amerikai vagy egy angol tudná pénz­értékben kiszámítani, kiknél az idd pénz. Mi magyarok érzékkel sem bí­runk e veszteség iránt, mert mi olybá veszszük azt, mint aki a lutrin nem nyer semmit; utóvégre ami birtokában nem volt, annak az esetleges elvesz­tése, illetőleg meg nem nyerése nem fájhat úgy. Pedig itt nálunk reális a veszteség, amennyiben az elokorteske- dések hetekkel, sőt hónapokkal előbb elvonják a munkást a műhelytől és így a keresettől; a magyar embernek pedig csak egy intés kell és mindjárt oda hagyja a munkát, hogy a könnyebb politizálás-, evés-, ivás- és egyes jelölt jelöltségének megbeszélésére adja ma­gát. Szerencsétlen egy természete ez a magyar embernek; ez azt gondolja, ha ő egy nép nem politizálhat és a világ eseményeiről ha mással nem, a kisbíróval eszmét nem cserélhet, a vi­lág forgása bizonynyal fennakad és bűnt követ el az emberiség iránt. Pe­dig, ha meggondolná, hogy amit egy- egy nap vagy egy-egy héten öszsze- politizál, azt ha kutyájának beadja, bizony nyal raegveszedik tőle. Üres Bzalmacsépelés, semmi más az egész és mégis úgy rakaszkodunk hozzá, mi kétségkívül érettlen kiskorúságunkat mutatja, mert minél okosabb valaki, an­nál kevesebbet politizál. A világ legelső politikusai, köztük maga Deák Ferencz, a magánélet- és társalgásban semmit sem kerültek annyira, mint a politi­zálást. Kell ezen eljárásban valami in- tőnek lenni, amit megérteni édes ke­vesen fogunk és a gyakorlatba még kevesebben átvinni, a nagy többségre a mindennapi politizálás mindennapi kenyér, mely nélkül el nem lehet. Az anyagi kár mellett nem cse­kély az erkölcsi veszteség sem, mely a még mindig űzött lélekvásárlásból ered és különösen a választások előtt és alatt dívik úgy, mintha az valami nagyonis közönséges dolog volna, amin még csak fenn sem akad senki. Azt a szegény szavazót felemeli a tudat, hogy alkotmányos jogot gyakorolhat, mely magában véve fontos; de nyomban porig sújtja a vesztegető, ki lelkiis­meretén erőszakot téve meggyőződését megvásárolja. Itt van az erkölcsi halott, mely maga után ítélve most már az egész világot hasonlókig megveszte- gethetőnek tartja! Ki fogja ezt pénz­értékben felszámítani ? Ki fogja az erkölcsi sülyedés fokát megállapít­hatni?. — Ennyi és ilyféle szomorú következményei vannak a képviselő- választásnak, nem mondjuk, hogy min­denütt, de hogy legtöbb helyütt, az is bizonyos. * A választásokon túl vagyunk; a kortesek csábszavai nem hangzanak többé füleinkbe; a sok evés ivás má­morát is kialudtuk, most már komoly szavunk van a néphez, térjen vissza a munkához, mert csak a munka az egyedül boldogító politikája minden józan gondolkozású embernek, mely még soha sem dőlt dugába, melyben még soha senki nem csalódott. A munkához térjünk vissza, dolgozzunk, gyüjtsünk, hogy a reánk következő tél telt kamrákat találjon és megelé­gedést. Hagyjuk az ország politikáját politikának lenni; a politika sáfrán legyen csak olykor időtöltésből elő­rántva, de ne minden perczben hasz­nálva. Képviselőink most már nélkülünk is működnek; Isten hírével felbocsát- juk őket Budapestre. Mi dolgozzunk, munkálkodjunk és iparkodjunk a ha­talom ferde intézkedéseit az által ártal­matlanokká tenni minmagunkra nézve, hogy anyagilag gyarapodunk és így egyes csorbát könnyebben kiköszörül­hetünk. Első és íőtörekvé8ünk legyen anyagilag gyarapodni, mert a koldús- nemzet semmi-nemzet. Aki czélokat akar, meg kell teremtenie az eszkö­zöket is, melyek azokhoz vezetnek, koldus-nemzet erre képtelen. A munka gazdaggá tesz, a henyélés és az uras­kodás koldússá, a választás nem nehéz; de ha egyszer a munkára határoztuk el magunkat, legyünk is kitartók, mert csak kitartó munka után várhatjuk bizton a munka jutalmát. A pártosko­dást ne vigyük vissza a társaséletbe, ne növeljük az úgyis sok bajt, mely minden lépten nyomon környez ben­nünket. Vallott vagy vall valaki bármi­féle elveket, a társaséietben csak oly ember, mint a másik, mi szükség azt lenéznünk? Nincs-e egyesült erőre sziikségüuk, hogy az erők szétfor- gácsolásában gyönyörködünk ? Nem kell-e tömörülnünk, hogy elleneink egynek találjanak? Valóban az óriási veszélyek, melyek hazánkat környe­zik, kell, hogy elfojtsanak minden apró-C8öprő belső megliasonlást, mely sorvasztja erőinket és társaséletünk gyökerein mint őrlő féreg rágódik. Legyünk egyek a munkában, legyünk egyek a kitartásban, akkor bátrabban szembe szállunk akár az elemek csa­pásaival, akár minbotlásunk következ­ményeivel, akár elleneink fendorko- dásaival. A munkához! ez legyen most jelszavunk, melyhez körömszakadtáig ragaszkodjunk. A munkához! A mun­kához ! A m. kir. belügyminisztérium felhívja a törvényhatóságot, hogy miután a felső ausz­triai helytartóság előterjesztése szerint gyak­ran fordulnak elő' esetek, hogy Magyarországban letartóztatott külföldi honosságú egyének min­den illetőséget kimutató bizonyítványok nélkül tolonczoltatnak el, a mi miatt a bajarországi Simbach nevű határ-toloncz állomás által nem vétetnek át; szigorúan utasítsa a tolonczozás- sal megbízott rendőri közegeit arra, hogy az említett tolonczokat csakis a beszerzett illető­ségi okmányoknak vagy eredeti levelezési ira­toknak a toloncz-levélhez leendő' csatolása mellett szállítsák tovább. Ő felségének legmagasabb kéziratát Auersperg herczeghez intézve közli a Wr. Ztg. Az irat igy hangzik: »Fiamnak, Rudolf trónörökös főherczeg- nek prágai utazása, az általa érintett összes területeken, nevezetesen a cseh királyság ha­tára közt, irántam és házam iránt tanúsított szives nyilatkozatok és hű ragaszkodás közt történt meg. Az ünnepélyes fogadtatás, mely a tartomány fővárosában készíttetett a főher- czeg számára, is örvendetes módon tett tanú­ságot a lakóság loyalis érzelmeiről. Az irán­tam és a trónörökös iránt ez alkalommal is nyilvánított ragaszkodás és hűség jeleiért ki­váló elismerésemet és őszinte köszönetemet fejezem ki. Hasoulóképen köszönetét mondok A „VESZPRÉM“ TARCZAJA. Udvari Schatir-ünnepély Perzsiában. (Népismertetési adalék.) Nasr-Eddin sah Bécsben léte emléke alkalmával 1878. A póstaintézmény egyik legrégiebb nyo­mára .Perzsiában akadhatni. Már Xerxes ide­jében voltak úgynevezett íáchatirok (gyorsfutók, futárok,) kik a király parancsait tartományról tartományra, táborról táborra vitték, ilyenek léteznek még ma is, — természetesen már nem úgy mint hajdan, — de szerepűk még mindig nagy, néha fontos, nem ritkán roppant horderovel biró a sah magán személye köré­ben, úgy udvartartásában is, amennyiben ezek a nyílt parancsokat, szóbeli s írott utasításokat, rendeleteket, a nyilvánosság elé nem tartozó titkos dolgokat illető személyeknek megvinni, s egyéb megbízásokat teljesíteni hivatvak. — Nasr-Eddin is európai útjára a hírlapok szerint több ily rendes Schatirt hozott magával, kik­nek bizonnyára nagy hasznukat vette külö­nösen Párisban tartózkodása alatt kapott azon 5400 levél ügyében, melyek mindegyikében tőle egyik ezt, másik amazt, de többnyire pénzt 50 franktól kezdve három millióig kértek, — hát még egyéb dolgokban, ki mondnatná meg i1 E gyors futároka legügyesb, s leggyakorlot­tabb emberekből választvák, kik nyilvántartott szigorú próba után vétetnek fel, mely felvételi nap mindenkor fényes udvari üunepélylyé vál­tozik át; — sajátságos szokás valóban, melyet tekintettel a sah Bécsben időzésekor figyelmet keltett, s nem csekély feltűnést okozott sze­szélyes magatartására mint különös ritkaságot érdekes tudni, mennyire nem viszi ügyessége s képessége a szakembert e téren is. A próba abban áll: hogy a pályázó egy a sah királyi lakától másfél órányi távolban felállított oszlophoz napfelkelte és naplenyugta közt tizenkétszer oda és vissza futni köteles, magával hozván mindenkor ez utóbbi czél- pontbólegy egy szál nyílvesszőt, s ekép 12 — 14 óra alatt egy 36. órahosszú tartamot kell neki hátrahagynia mitsem törődhetvén a legizasz- tóbb hőséggel. A próbalutás reggel 4 órakor kezdődik hűvössel, a mikorra a pályaút friss vízzel megöntözve s a kir. lak előtti tér tel­jesen megtisztítva van, a melyen egy pompás sátor keleties díszben felállítatni szokott. — Gazdagon felékített elefántok, oroszláuok, s párduczok, tigris, bivalybikák, egy arra kisze­melt helyen készentartatnak adaudó jelre egy­mással feneharczoc vivandók. A öcüatir útjára vonathosszat mindenütt virágok hintvék, me­lyek dusillatai a különféle üstök parázstüzei- nél feloldott füstülő szerek, s a számos kris- táiyedényekbe színig öntött balzsamvizek ki- párolgó illatával egybevegyüive az egész légkört a legkellemesebb üde áramlattal töltik be. Zeue és őrjöngő örömrivalgás hallatszik minden irányba, valamerre csak eltüu s meg­pillantható a Schatir. Öltözete puszta finom ingből áll, melyet egy ezüstlemezes öv körit derekához, egyéb- kiut egész meztelen. Ruganyos izomu czomb- jai s ugrós lábszárai rózsavíz, fahéj, s szere- cseudióolajbél készült sárgaszinü kenőcsesel lenvék és keuvék be. Tanukép egy lovas párhu­zamosan futtat mindenütt mellette, nyomában I gyors inasok követik, előtte pedig illő távol- j ban előkelő úriszemélyek siető ügetésben i haladnak. Bámulandó sebes futtában szüntet- leniil illatos vizet fecskendezik, s frissítő légi futamot gerjesztőleg legyeztetik ügyes kön­ny üdséggel akép, hogy előrettöretésébeu leg- kevésbbé sem akadályoztatik. Valahányszor a czélponthoz érkezik, mindannyiszor az oda­rendelt koronahivatalnoktól egy nyílvesszőt kap, amelyet önmaga saját hátára illeszt. — Bizo­nyos európai utazó egy ily próbafutásnál je­len lévén, a midőn á Schatir már hetedszer futott, lóháton megkísértette őt követni, s da­czára hogy ez, a rekkenő hőség s felvert sürü por miatt már már lankadni látszott, csak nehezen tudott vele vegyest érni. — Ha az elindulási ponthoz visszaérkezik a Schatir, van óriási zaj, a pengő czímbalmok zengése, s a perelő dobok recsegő hangja három órányi távolra is elhallatszik távolra a király pedig a sátorban szívélyesen bátorítja, s lelkesen ösztönzi mindvégig a kitartásra. A próbafutás sikeres befejeztével aztán megkezdődik a felingerült vadállatok iszonya­tos élethaláltusája, az örömlányok kaczér- táncza, s a íurfangos bűvészek szemfényvesztő játéka- Legórdekesb látványt nyújt azonban a vadállatok borzasztó viadala. —• A Sah, a királyok királya 5. órakor délesttájban lóra kap s a Schatir elé lovagol, ezt követi a nép­tömeg általános ujongása, s őrömrivalgása közt a fokozódott lelkesedésben kitört fogad­tatás, miközben a király gazdag ajándékot ad neki, s a helyszínen valóságos Schatirává ne­vezi ki, s avatja lel. Nasr-Eddin is noha most már másod Íz­ben jött Európába s bosszú útjában sokat lá­tott, tapasztalt, és tanult, mégis sokban meg- tartá saját énje eredetiségét, szokásait, s kü- löuczségeit, úgy hogy különösen a jó bécsiek a jó minap nem tudták, eléggé bámulják-e vagy nevessék a nap fia, a birodalom szerelme, a királyok királya szögletességét, együgyüsé- gét, s rendkívüli szórakodottságát, midőn a nép- kertben megjelenve ott egy nagy kerek asz­talnál egyesegyedül 20 perczig szótlanul ülve bámultatta magát, s bámészkodott a nép ezrei fölött, s midőn meglátogatta az operában a ballet előadásokat, melyeknek oly annyira kedvelője, a mikor is magát egyszersmind a színpadra telvezettette, megismerkedett az első táuczosnővel, szépeiegvóu és udvarias bókokat mondván valamennyi könnyűd tánczoe grácziának, s végre midőn más alkalommal egy herczeg előtt bámész népcsoport jelenlé­teben azon furcsa különös óhaját fejezte ki, .hogy szeretne egy gonosztevő kivégzésén jelenlenni,* tolmácsa utján azon választ nyerte az igazságügyi ministertol, hogy jelenben Becs­ben egy ember sincs, aki érdemes volna a bitófára, ,ah, ha csak ez a baj, akkor majd ki­választok egyet saját kíséretemből!* ,úgymond, Nasr-Eddin, — a föld legboldogabb feje­delme. — Most már útban vau haza felé, fél millió értékű vásártiát vivéu magával szép hölgyei számára, a berlini cougressusból pedig a Kothur-kérdés sikeres megoldását, — Kothur Perzsiába bekebeleztetését Édes atyja, ,a nap és ég“ kisérje fel­séges fiát szerencsésen oda vissza a hoanót jött, — „mennyei birodalmába.* Eplényi Márton. MT Lapunk mai számához egy félív „Hív. Ért.“ van csatolva.“^(§

Next

/
Oldalképek
Tartalom