Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1878 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-18 / 33. szám

Teplitz város lakoságának a részemre legújab­ban készített szives fogadtatásért. Megbízom önt, hogy ezt hozza köztudomásra.“ Heti szemle. — aug. 17. Bosznia megszállása mégsem oly könnyű a valóságban, mint azt eleinte képzelte az ember. Seregeinknek, melyek különben a leg­vitézebbül viselik magukat, nemcsak a felbuj- togatott és így ellenséges bennlakóktól kell minden talpalatnyi földet vérrel meghódítani, hanem még az elemekkel is sokat kell küz- deniök. A nem eléggé jó karban levő utakon feneketlen sarat teremt a folytonos felhősza­kadáshoz hosonló esőzés, mi miatt úgy az előrehaladás, mint az élelmi szerek utánszállí- tása majdnem lehetetlenné lesz. A felkelők több oldalról segélyezve makacs ellenállást tanúsítanak, különösen szorítják a Szapáry altábornagy vezetése alatt levő 20 hadosztályt, mely e miatt és még munilio hiánya miatt aug. 14-én még visszavonult Dobojba. — Az occupáló sereg többi része diadalmasan vonul a bosnyák főváros Serajevo felé, mely előtt még, úgy látszik, a fólkelőkkel meg fog küz­deni. Történnek a felkelők részéről békülési kísérletek, így Hafiz pasa Philippovics tábor­szernagyot felkérte, állítsa meg seregét, mire ez azt válaszolta, hogy Bosznia és Herczegovina elfoglalása a nagyhatalmak és így Törökország beleegyezésével is történik. Különben magával a portával folytat Ausztria-Magyarország tár­gyalásokat, melyek a napokban kedvező for­dulatot vettek. * Hogy Bátum kiürítésének elhatározása oly gyorsan megtörtént, az nagyrészt a német kormány határozott felszólalásának köszönhető, mely kijelentette a portán, hogy a berlini szer­ződés határozatainak tekintetbe nem vétele vagy végrehajtásuknak halogatása döntő ha­tást fog gyakorolni a török birodalom létezé­sére vagy nem létezésére. A német kormány és a többi kabinetek is hasonló erőfeszítéseket tettek a portának Bosznia megszállásával szem­ben követett kétes magatartását illetőleg. * Az eddig megválasztott orsz. képviselők közt 136 #új képviselő van. Ezek közöl 18 már volt képviselő, de nem a múlt országgyűlésen, míg 123 most választatott először. — Trefort Ágoston vallás- és közokt. m. k. miniszter f. évi aug. 14-én 833 ein. sz. a. Pozsony vár­megye főispánjához intézett levelében azon komoly elhatározásának ad kifejezést, hogy Pozsonyban tudomány-egyetem létesíttessék. Megyei tanügyünk a közigazgatási bi­zottságban. (Vége.) « A jelentést tevő k. tanfelügyelő űr az általa meglátogatott iskolák belviszonyaira térvén át, következőleg folytatja jelentését. A törvényben előirt tantárgyak az egy­házi főhatóságok által kiadott tanterv útmu­tatása szerint előadattak az iskolák legnagyobb részében; kivételt csak azon iskolák képeznek, melyekben a tanító csekély képességénél fogva arra nem alkalmas. — Amennyire dicséretes egy részről a tanítóknak azon buzgósága, melylyel a törvény és felsőbbségeik rendele­téinek eleget tenni igyekeznek, úgy más rész­ről ez gyakran az alapos oktatás rovására történik, mert ha a tanító a megszabott tan­anyag mennyiségével arányban épen nem álló szorgalmi idő alatt, minden tantárgyból csak némi eredményt is akar felmutatni, akkor az oktatás elemeire, u. m. irás-, olvasásra és számolásra nem fordíthat elég gondot, ami ezután igen könuyen azon, népnevelésre, de más tekintetben sem éppen kívánatos ered­ményt idézheti elő, mely azzal szokott jelez- tetui, hogy mindenből valami, az egészből semmi. A tornászat és a gyakorlati útmutatás a fatenyésztésből több iskolában azért nem taníttatott, mert nem voltak tornászati eszközök, továbbá mert vagy nincsenek faiskolák, vagy, ha vannak, a közegek azokat az oktatás ózdi­jainak, megfelelő gondozásban nem fecsérlik, vagy végre a tanító nem lévén jártas a fa­tenyésztésben a községek azokat mások keze­lésére bízzák. Hogy az előirt tantárgyak gyakran a megszabott terjedelemben nem tauítt thatnak s hogy általában véve a népiskolák a törvény- hozás által kijelölt nagy horderejű hivatásuk­nak teljes mérvben még mindig nem képesek megfelolni, — azon, tekintetes bizottság, nem lehet csodálkozni, ha meggondoljuk, hogy el­tekintve attól, miszerint a silány díjazások miatt képesített tanítókban hiány van, a tan­köteles gyermekek a törvényben előirt 8 havi szorgalmi idő helyett tényleg csak 5—6 hó­napot, — s azt is gyakran hanyagul töltenek az iskolában, s így azt, amit a rövid szor­galmi idő alatt tanultak, — a hosszú szünidő alatt bizonyára el is felejtik. S ha az okát kutatjuk ezen sajnos vi­szonyoknak, azt csak abban lelhetjük fel, hogy a népoktatási törvény, legalább annak a tan­kötelezettségre vonatkozó része, még ma sin­csen végre hajtva, sőt, mi több, annak végre­hajtása az arra hivatott közegek által még meg sem kisértetett, — mely állításomat éléggé igazolja azon körülmény, hogy iskola­mulasztásukért büntetési eset úgy szólván nem is fordult elő. — Ha figyelemmel kisér­jük azon okokat, melyeket a községi elöljáró­ságok a tankötelezettség végrehajtása körüli tétlenségüknek mentségére felhoznak, több­nyire a népnek az oktatás iránti közönyét, annak szegénységét és kiválólag fóldmiveléssel való foglalkozását halljuk emlegetni. Nézzük már most, mennyire alaposak ezen mentségek. A szülők közönyét alig lehet mentség­nek elfogadni, mert szerény nézetem szerint törvénynek, mihelyt azzá lett, tartozik minden ember engedelmeskedni, — s a ki ezt kö­zönyből vagy bármi más okból elmulasztja tenni, — a törvényszegés következésének teszi ki magát, s ha ez a szabály általában áll, a minthogy kell is állnia, nem tudnám okada- tolni, hogy miért szolgálhatna a közöny a népoktatási törvény meg nem tartására nézve mentségül. Ami népünk szegénységét illeti, kétségbe nem vonható, hogy lehet minden községben néhány olyan szegény szülő, ki csakugyan ruha hiánya miatt nem járathatja gyermekét iskolába, s hogy az ilyen szomorú anyagi vi­szonyok felmentik az illetőket a mulasztás vádja alól, azt felesleges állítanom, — de hogy a hanyag szülők között egy sem talál­koznék, a kitől a különben is igen szelídül kiszabott 50 krtól 4 írtig terjedő pénzbírságot ne lehetne behajtani, ezt már bajos lenne ál­lítani, de még bajosabb elhinui, véleményem szerint olyan szülőktől, kik csakugyan hanyag­ság vagy más ok miatt gyermekeiket az is­kolába fel nem járatják, a büntetéspénzeket már csak azért is szigorúan be kellene hajtani, hogy ezen pénzből a csakugyan szegény gyer- meKeket fel lehessen ruházni. Végre a harmadik vagyis azon mentség, hogy népünk nagyrészt földművelőkből állván, gyermekeit ezen foglalkozásánál nem nélkü­lözheti, a legtöbb alapossággal látszik bírni, de ha az ember tekintetbe veszi, hogy a 10 éven aluli gyermeket mezei munkára alig le­het használni, a népoktatási törvény 53 §-a szerint pedig az iskolaszék megengedheti, hogy a 10 évesnél idősb gyermekek a legnagyobb munkaidőben csak vasárnapi iskolába járjanak, továbbá, ha tekintetbe veszi az ember, hogy 10 évesnél fiatalabb gyermekekre nézve, kik, pásztorkodásra használtathatnak, az iskolaszék oly módon intézkedhetik, hogy a kora reggeli vagy déli órákban részesüljenek oktatásban, midőn az őrizéssel nincsenek elfoglalva, ezen mentség is sokat veszt jelentőségéből. De volt alkalmam körutamban szemé­lyes meggyőződést szerezni arról, hogy inig a községi elöljárók az iskola szünetelését a gyermekeknek gazdasági elfoglaltságával igye­keztek előttem indokolni, az alatt az atczákou csoportosan voltak a játszó gyermekek látha­tók, kiknek az iskolába való berendelése csak annyi fáradságukba került volna ezen elöljá­róknak, hogy az uczán végig kellett volna menniök. De ha általában véve valamely törvény végre nem hajtását ilyen okokkal lehetne men­teni, kérdem, mi történnék akkor az adó- és hadkötelezettséggel? — pedig ha a had- és adókötelezettség előtt az állam feutartása te­kintetéből meg kell hajolnunk, azt hiszem, a tankötelezettség végrehajtásához fokozott készséggel kellene hozzájárulnunk, meg lehet­vén győződve arról, hogy a népoktatás ügyé­nek meleg felkarolása egyedül biztos út, mely népünket szellemi s annak folytán anyagi jobb­létre segítheti, s így állami fenmaradásunkat biztosíthatja. Ha tehát nincsen komolyan számbave- hető nehézség, mely a tankötelezettség végre­hajtását akadályozza, akkor, tekintetes bizott­ság, én őszintén megvallom, a jelen állapotot, melyben népoktatási törvényünk a végrehajtás hiánya miatt teng, nem csak sajnosnak tartom, mert a népben a törvény iránti, úgysem va­lami szilárdnak nevezhető tiszteletet, még in­kább megingatja. Én, tekintetes bizottság, ezen szomorú állapotokkal szemben igen kor­látolt hatáskörömben nem tehetek egyebet, minthogy reá mutatok a bajra, elmondom an­nak mikénti orvosolhatására nézve szerény véleményemet, az orvoslást magát pedig csak a tekintetes bizottságtól várhatom, mint olyan­tól, mely a végrehajtás hatalmával rendelkezik. Nem lennék méltányos eljárásomban, ha egész készséggel el nem ismerném, hogy a tekintetes bizottság engem hivatalos működé­semben eddig bölcs intézkedéseivel mindenkor a legnagyobb előzékenységgel támogatott, nem is itt rejlik a hiba, hanem abban, hogy ezen intézkedések épen azon mostoha sorsban ré­szesültek, mint a törvény maga, amennyiben végrehajtva nem lettek. És én most is meg vagyok győződve arról, hogy a tekintetes bizottság jelen felszó­lalásomat sem fogja pusztán elhangzani en­gedni, hanem komolyan • meghagyja a járási szolgabiráknak, miszerint a községi bíráknak a tankötelezettség végrehajtásában követett eljárását minden alkalommal, valahányszor a községekben megjelennek, de különösen őszszel a szorgalmi idő kezdetekor és tavaszszal, mi­dőn a gyermekek az iskolából kezdenek ma- radozui, lelkiismeretesen ellenőrizzék, a mu­lasztókat annál inkább szigorúan megbüntes­sék, mert lüilömben az általuk mellőzött szi­gor ellenük fog minden tekintet nélkül al­kalmaztatni; végre szigorú kötelességévé te- endi a községbiráknak, hogy az iskolaszékek­től bekövetelt mulasztók ellen alkalmazott büntetésekre, azoknak behajtására és az isko­lai pénztárba lett beszolgáltatására vonatkozó jelentésüket is minden évnegyed végén beter- jeszszék. És hogy a tekintetes bizottságnak erre nézve hozott határozatai necsak a papíron le­gyenek meg, hanem a gyakorlati téren is ér­vényesíttessenek, azok végrehajtásának követ­kezetes szigorral leendő ellenőrzését nem csak az oktatásügy érdekében, de a tekintetes bi­zottság tekintélyének megóvása végett is tisz­teletteljesen kérem. Felhívás a hazai iparosokhoz! A hazai ipart pártoló és terjesztő egye­sület közgyülésileg elhatározta, hogy kitűzött czéljának minél sikeresb elérésére Budapesten közvetítő irodát nyit. Ezen közvetítő iroda f. évi augusztus 1-én kezdi meg működését, ideiglenesen a fő­városi iparosok körének helyiségében (IV. ke­rület (belváros) a ferencziek bazárában I. eme­let ) Minden hazafinak szivében szilárd azon elhatározás, hogy a hazai ipar pártolása által közvetlen az iparos osztálynak, közvetve az egész haza jólétét előmozdítsa. Az országgyii lés határozottan utasította a kormányt, Buda­pest főváros közgyűlése meghagyta a tanácsnak, egyes törvényhatóságok, társulatok, egyesületek el vannak határozva, a fölmerülő szükségletek fedezésénél a hazai iparczikkeknek, a mennyiben versenyképesség szempontjából már mostlehet- séges, minden esetre elsőbbséget nyújtani, a lelkes sajtó meleg szavakban nyilatkozik, hogy mindannyiban családi és egyéni szükségeinket hazai iparterrael vényekkel fedezzük. E nemes elhatározás, a hazai ipar védel­mének ezen jeles szándoka nem lehet mulékony! Hogy azonban a pártolásra joggal igényt tartó kézmü-iparosokat és gyárosokat felkeres­hessük, hogy őket megismertetni, illetőleg készít­ményeiket ajánlani lehessen mindenekelőtt szük­séges tudnunk: a) kik azon hazai kézmfí-és gyáriparo­sok, akik jóság, ízlés, tartósság és olcsóság tekintetéből méltán ajánlhatók? b) melyek az áltatok készített iparczikkek, milyáron és hol rendelhetők meg és vásárol­hatók ? Felhívjuk ennélfogva a hazai kézmií-és gyáriparosokat, szíveskedjenek az augusztus 1-én megnyitandó „Közvetítő irodádhoz bér­mentve beküldeni: a czégczimet, az általok készített iparczikkek, tárgy-és árjegyzékét, azon lakhelyet vagy bolt­helységet, melyben az iparczikkeket megtekint­hetni, a vásárlásokat eszközölni vagy esetleg megrendeléseket tenni lehessen. A közvetítő iroda ezen ipar-adatokat kész­ségesen fogja a vevőkkel és megrendelőkkel tudatni. A beérkezendő adatok „Hazai iparközle- mények„czim alatt sajtó utján is közzé fognak tétetni. Ha a kézmű- és gyáriparosok árumintá­kat küldenek, azok czélszerü helyen (bolti kira­katokban) közszemlére kítétetnak. A levelezések „A hazai ipart pártoló és terjesztő egyesület közvetítő irodája, Budapest, IV., Ferencziek hazára, I. emelet“ czímmel történnek — bérmentve. Az áruminták ugya­noda küldendők. A hivatalos idő egyelőre naponkint reg­gel 8—12 óra között leend, a midőn bármi­nemű fölvilágosítással egész készséggel szol­gálunk. Budapest, 1878. julius 22. A ha\ai ipart pártoló és terjesztő egyesület közvetítő iro­dája. A VIDÉK. Almádi, 1878. aug ll-én. Almádi már állandó rovatot tudott ma­gának e lap hasábjain kivívni. Az ivad vége felé járunk, s e rovat még mindig újabb fürdői élvezetekről szólhat. Nem vagyok túlságos ábrándokkal telve — azért nem is képzelődöm róla, hogy Al- mádi egykor világiürdővé lehessen — ne is legyen; ne vetkőztessék ki természet adta szépségeiből. Hova lennénk akkor mi, hol találnánk a Balaton mentén egy új kis Al­mádit, kik megunva a város egyhangú zaját, otthoniasan, ismerőseink körében akarjuk töl­teni pár üdülésre száut napunkat. Hiszem azonban, hogy már most is s később még inkább, ha a szükséges újítások foganatba vétettek, igen kedves fürdő- és kirándulóhely lesz- Előnyt biztosítván számára mások felett természetes szépségei és különösen kedélyes fesztelen társas élete. Aki üdülést keresett Almádiban, többet mint a mennyit a felséges Balaton adhat — az megtalálhatta azt is mindig az itt nem csekély számban jelenlevő szép hölgyek kedves társaságában. Jó kedv Almádiban soha sem hiányzott! Kevés kellett ahhoz, hogy a jókedv meglevő szikrája ma is lángra lobbanjon. A vendégszerető Fehér család hajlékánál kedélyes társaság volt egy- begyülve, mikor véletlenül Veszprémből ne­hány jókedvű fiatal ember érkezett felfegy­verkezve hegedűkkel, de meg tánczra kész lábakkal is. A fiatalság egyrésze felváltva, — mint gyors tánczos szerepelt; mindkét szerepben ugyancsak derekasan helyt állva. Vacsora után az összegyűlt közönség jó ideig gyö­nyörködött Schönfeld és Dukavics urak hege­dűn előadott gyújtó magyar népdalaiban úgy szintén Langer és Matauschek urak művé­szettel előadott darabjaikon, mig azután újra tánczra perdült a fiatalság. A hajnal pirkadó sugárainál von búcsút csak a fiatalság a veű- dégszerető kedves háziaktól, úgy az összegyűlt szép hölgyközönségtől és — édes emléket vive magukkal haza. — Az utón elmerengve sok ábrándos sóhajt hallottunk röppeni Al­mádi felé, ami azt bizonyítja, hogy szép sze­mek sugarábani fürdés néha a szívre veszi magát s hamarébb bajt okoz, mint a Balatonon fürdés Lőrincz nap után. A fürdő-élet különben elég élénk; külö­nösen az volt ma vasárnap; a fürdőház kör­nyéke tele volt kirándulókkal, s a hegy is víg daltól hangzott. Többen, mint értesültem, a hét folyama alatt elhagyják Almádit, de helyettük még nehányan, kiket a múlt hetek zordsága visszatartott, fognak érkezni. A tá­vozók tiszta szívből kiáltják •. a viszontlátásra! Cs. HÍREINK. ff Apostoli királyunk O Felsége ma üli magas születése napját. Tisz­telt olvasóink érzeményeit fejezzük ki, midőn azt kívánjuk, hogy a Minden­ható adjon O Felségének testi és lelki erőt, hogy népeit a mostani válságos körülmények közt úgy ! kormányoz­hassa, hogy azok anyagi és szellemi jólétüket megvalósíthassák. ♦Gyászhirek. - Kovács János és neje So mogyi Agues, úgyszintén leányuk Terézia, vala­mint a többi rokonok és Krausz Ármin nyomda­személyzete nevében szomorú szívvel tudatják szeretett fiuk, testvér, rokon és collegájuk Kovács Dáuiel betűszedőnek f. 1878. évi augusztus hó 15-én reggeli 2 órakor, rövid szenvedés után, életéuek 19-ik évében történt gyászos elhuuy- tát. A boldoguljak hűlt tetemei a helvét hitvallás szertartásai szerint pénteken, augusztus hó 16-án délután 5 órakor fognak örök nyu­galomra tétetni. Keit Veszpérémben, 1878. évi augusztus hó 15-én. Áldás poraira! — A ke­gyes tanítórend nyitrai társházának tagjai szo­morodott szívvel jelentik szeretett rendtársuk nagy tiszteletű Dezső kér. János kegyes-tanító­rendi áldozár s házi lelkiatyának í. hó 14-én reggeli 2 órakor életének 74-ik évében a ha­lotti szentségek ájtatos felvétele után végel­gyengülésben történt csendes kimultát. A bol­dogulnak földi maradványai folyó hó 15-én délután fognak a köztemetőben örök nyuga­lomra tétetni. Az engesztelő sz. miseáldozat ugyan e hó 16-án reggeli 9 órakor a kegyes­rendiek templomában fog a Mindenhatónak bemutattatni. Nyitrán augustus 14-én, 1878. Az örökvilágosság fényeskedjék neki! ♦Hymen. — Molnár Sándor, kir. aljá- rásbiró úr, múlt vasárnap, aug. ll-én tartotta kézfogóját Palotay Ferencz kananok úr ő nagy­ságának kedves nővérével, Emilia kisasszony­nyal. Áldást és boldogságot kívánunk a szép frigyre! ♦Kérelem. — Fájdalom, a körülmények úgy alakultak, hogy ismét kérelemmel kell varosunk és megyénk tisztelt hölgyeihez for­dulni, készítsenek tépést, most már nem a szegény török, hanem a mi saját sebesültjeink részére. Szerkesztőségünk mint eddig, úgy ezután is a legnagyobb készséggel elfogadja és rendeltetése helyére juttatja a beküldött tépéseket. Aki azonban egyenesen akarja kül­deményét Budapestre juttatni, az Chorin Zsig- tnond, a. Magyar Híradó* szerkesztőjéhez küldje Budapestre váczi-utcza 13 sz. alá. ♦Képviselőválasztás. — Pápán aug. 10-én képviselővé választatott a ritka tevékenységé­ről és az iparügy iránti lelkes buzgáságáról országszerte ismert Káfch Károly. Adjon az ég hazánknak több ily lelkes és buzgó kép­viselőt. ♦Köszönet - Más alkalom hiányában, t. szerkesztő úr eugedeimóvel elmulasztbatlan szomorú kötelességünknek tartjuk forró kö- szönetünket nyilvánítani mindazoknak, kik el­halt felejthetlen fiunk Kovács Dániel betűszedő

Next

/
Oldalképek
Tartalom