Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-08-12 / 32. szám
Jelentékeny mozzanat volt e héten az osztrák és német császárnak találkozása aug. 8-án Ischlben, mely találkozáshoz a politikusok a legkülönfélébb combinatiokat fűzték. * A londoni alsóház hétfői ülésén Kenealy azon nevezetes interpellate intézte a kormányhoz, van-e tudomása az Oroszország, Ausztria és Németország közötti megegyezésről Törökország felosztása iránt. Nortbcote azt felelte kitérőleg, hogy a kormánynak nincs ide vonatkozó informatiója, melyet közzé tehetne. * Hazánk legkülönbözőbb helyein népgyűlések tartattak, melyeken a magyar nép míg egyrészt határtalan rokonszenvének adott kifejezést a török nemzetet illetőleg, addig undorral fordult el azon embertelen kegyetlenségektől melyeket az oroszok a védtelen török aggok-, nők- és gyermekeken elkövetnek. Ezen nép- gyűlések ellentétéül a zágrábi népgyűlés az orosz fegyvereknek kíván győzelmet. * E hét folytán merültek fel a keleti háborút illetőleg békehírek is, melyeknek azonban a törökök győzelmei és az oroszok levertsége miatt hitelt adni nem lehet. Veszprém, augusztus 12-én. NÉPGYÜLÉS a törökországi orosz kegyetlenségek tárgyában. — Az aldunánál patakban foly a vér. A minden oroszok czárja, a szent kereszttel s az emberiség s a szabadság szent nevével zászlaján, megindítá óriás birodalma fegyveres népének százezreit, hogy felszabadítsa a török igában szenvedő keresztény népeket. A világ legelső zsarnok hatalma, népek bakója, Lengyelország eltiprója, a népek szabadságának apostolává avatta magát. Elment, hogy az alkotmányos Törökország szabad keresztény népeit a szabadság szent nevében saját járma alá hajtsa, s elment, hogy a kereszténység szent nevében, népeket irtó háborúban kirabolja a békés szomszédot. Égő városok és füstölgő romok, legyilkolt aggok, nők és gyermekek holttestei jelölik minden felől a sza- badítók útját. Elszorul a szív ama vérlázító kegyetlenségek hallattára s az emberi lélek önmagával hasonlik meg, tudva, hogy mindezt saját hasonmásai követik el; lények, kiket Isten saját képére teremtett. Mindez a vallás, a szeretet vallása, a kereszténység s az emberiség s szabadság nevében történik. Mindezt békén nézi a világ. Mindezt békén nézzük mi. Mi, kikhez a szomszédságból áthallik az ártatlanok halálhörgése. Kik saját testvéreinket, természetes szövetségeseinket védőinket látjuk a megtámadott törökben, mely, ha elbukott, vesztével saját jövendő sorsunkat siratjuk. Ma még a hadak Istene nyílt csatákon Oroszország ellen fordítá lángpallosát, a szerencse kedvez az elhagyott töröknek, de ki tudná megmondani, mit hoz a holnap! ? E tudat, ez érzések, e kétely indíták legközelebb hazánk több vidékét arra, hogy hangot adjon annak, mivel sziveink telvékHogy midőn a kormányszobák titokzatos csendjéből csak a kétely téveteg sugárait látjuk megvillanni — a nemzet maga jelölje meg a határozott irányt, melyet az eseményekkel szemben, az emberi kötelesség s hazafiság sugallatától vezérelve választott. Ez érzés indított minket is arra, j hogy e mozgalomban részt vegyünk, s ahhoz csatlakozva igyekezzünk mi is tudomására j juttatni, azoknak kik a béke s háború s a haza j sorsát intézik, közös óhajtásunkat. E czélból számos helybeli polgártársaink megbizásából a f. hó 12-én d. e. 10 órakor Veszprémben a vásártéren tartandó népgyűlést határoztuk, melyre a veszprémi választókerület összes pol- j gárait azon biztos reméuynvel hívjuk meg, j hogy az ott hozandó határozatok súlyát, "a j megjelenendők minél nagyobb száma fogja emelni. Kelt Veszprémben, 1877. augusztus I 8-án. A rendelő bizottság. A kereskedelmi ismétlőiskola. Épen egy éve, hogy e becses lapokban „oktatásügyi dolgok“ czíme alatt a kereskedő tanonczok iskoláztatása sürgettetett. Ezen felszólamlás nem hangzott el eredmény nélkül, mert városunk kereskedelmi társulata, mely a tanonczok szellemi kiképeztetéséről is mindig atyailag gondoskodott, újra fölkarolta e fontos ügyet és buzgó törekvésének sikerült a kereskedő tanonczok számára f. évi január hó vége felé egy ismétlő iskolát nyitni. Miután e tanfolyam általános és fontos érdekeket van hivatva képviselni, legyen szabad a t. olvasó előtt kifejteni, hogy mikép fejlődött ez iskola eddig, és egy szerény vélemény szerint, mikép fog az fejlődhetni a jövőben. Mint minden új intézmény, úgy a kereskedelmi ismétlőiskola is eddig a kezdet nehézségeivel küzdött. Igaz ugyan, hogy a kath. iskolaszék szívességéből a kereskedelmi társulat egy világos, tágas és szép tanteremmel, a kath. elemi iskola IV. osztályával, rendelkezett; azt is el kell ismerni, hogy a tanonczok — csak hatot kivéve — rendesen látogatták az iskolát; de mind e mellett a legjobb akarat és törekvés hajótörést szenvedhetett volna azon körülményben, hogy egyelőre hetenkint csak 4 órányi tanidő volt kiszabva valamennyi osztály számára. Hogy ilyen előzmények mellett mégis valami eredményt lehessen fölmutatni, szükséges volt a tanon- czokat együtt oktatni, mi az első három órára nézve meg is történvén, a negyedik órában csak azok marasztaltattak vissza, kiknek szolgálati ideje ezen nyáron vagy hogy már betelett, vagy még betelleni fog. Ezek részint a könyvvitelben, részint a számolásban nyertek még külön oktatást, hogy kilépésük alkalmával olyan ismereteket vihessenek át a nyilvános életbe, minek hasznát azonnal vehetik. Különben a 25 leczkén át — minden vasárnap délutánt egy leczkének számítva — tanított ismeretek névsorozata következő: 1. Magyar olvasásból: A haladó felnőttek számára kiadott olvasókönyvből gyakoroltatott az értelemmel való szép olvasás, mi különösen reál ismeretek megszerzésére használtatott. 2. Magyarnyelv és irálytanból: Az olvasmányok nyomán gyakoroltatott kiválóan a mondattan, irálygyakorlatokul részint a kereskedelmi ismeretek használtattak föl, részint árjegyzékek, körözvények, ajánlatok, számlák és nyugták fogalmazása taníttatott. 3. Reálisméből és kereskedelmi ismeretekből: Részint az olvasókönyv nyomán, részint önállóan tárgyaltatott az OsztrákMagyar birodalom, Német birodalom, a hazai történet kiváló mozzanatai; papiros és gyártása, czukor és gyártása, kén, villany és gyújtó-gyártás, a váltó felől némely fogalom; az ár, hitel, pénz és kereskedésről. 4. A számtanból: A tizedes .törtek, méter-mérték és átváltoztatások régi és új mértékek között; egyszerű és összetett kamat- számítás és a társaság-szabály. 5. Könyvvitelből: Az egyszerű könyvvitelt főkönyvekkel, melyekben két havi üzlet- folytain van bekönyvezve. 6. Német olvasás és német nyelvből: A németolvasókönyv nyomán a nem német ajkúaknái fordítások által a német nyelvnek megérthetése czéloztatott; azonkívül a német nyelvtanból a legfőbb szabályok tárgyaltattak. Ezen tárgyakból tartatott meg julius 29-én a kereskedelmi társulat t. elnöksége és választmánya jelenlétében a vizsgálat, mely a tanítás eredményeiről beszámolt. Nem hagyható itt említés nélkül azon körülmény, hogy a 38 tanuló közül, ki ezen ismétlő iskolát látogatta, 3 elmaradt, mivel helyét oda hagyni kénytelen volt és 3 kilépett, mivel felszabadult. Ha még kiemeljük, hogy a társulat t. elnöke, Ruttner Sándor űr, néhány szegény tanonczot könyvekkel nemes lelkűén ellátott, úgy legfőbb vonásokban találjuk körvonalozva e fiatal iskolának első életét. Hanem ezen ismétlő iskolának élete nagyon is zsenge és ha azt akarjuk, hogy erőteljes fejlődésnek induljon, az arra befolyó tényezők kiváló gondozásába és erélyes pártolásába kell ajánlani. Hogy félre ne értessem; de különösen, hogy megtudhassák, mi teendők vannak hátra, hogy ezen tanfolyam életrevaló szervezést nyerhessen, legyen szabad szerény véleményemet itt elmondani. Mindenekelőtt szükséges, hogy ezen ismétlő iskola az 1868. XXXVIII. törvényczikk értelmében egyrészt és másrészt az 1872. évben kiadott „kereskedelmi iskolák szervezete“ alapján szereztessék. Azért a hetenkint tartandó tanórák számát szaporítani kell annyira, hogy a tanonczok magyar olvasás-, magyar nyelv- és irálytan-, kereskedelmi levelezés-, földrajz, történelem-, polgári jogok és kötelességek-, nemzetgazdaság alaptanai-, árúisme-, számtan-, könyvvitel-, váltóisme-, német olvasás és német nyelvtanból a legszükségesebb ismereteket elsajátíthassák. Már pedig hetenkint négy órányi oktatás mellett három osztályban mikép taníthatná sikeresen egy tanító az előirt tantárgyakat, olyan kérdés, melynek megoldása a lehetetlenségek közé tartozik. Hallani ugyan véleményeket, melyek oda nyilatkoznak, hogy „nem szándékunk a tanonczokból tudósokat nevelni“; de bocsánat, nem is lesznek azok az elsorolt tantárgyak tanulása által tudósok, hanem az által csak eleje vétetik annak, hogy a tanonczokból nem válnak majdan míveletlen és tudatlan ifjak, mert az általános míveltségnek csak elemeit és a legszükségesebb kereskedelmi szakismeretet nyujthataudja ezen ismétlő iskola. Igaz, hogy a tanórák szaporítása által első sorban a t. üzletfőnökök érdeke látszik csonkítva lenni, mivel talán akkor lesz kénytelen tanonczát nélkülözni, midőn leginkább reá szorulna, hanem más véleményt nyerhetni, ha közelebbről fejtegetjük e pontot. Föltéve, ha mindegyik osztály számára hetenkint 4 órányi tanidőt engednének, akkor mindegyik tanuló csak egy órával maradna tovább el az j üzletből, mint eddig történt, miután ugyan j azon időben csak egy osztályban lehet. Sőt azon tanulók, kik, teszem, a német nyelvet a felsőbb osztályban tanulhatnák, sem időznének hetenkint 4 óránál tovább az iskolában, miután az alsóbb osztály német nyelvtani órájánál jelen lenni nem lennének kötelesek. De tekintetbe véve azon körülményt, hogy a négy órányi tanidőt mindegyik osztály számára 2—2 órányi leczkékre czélszerö felosztani, mindegyik tanoncz az üzletből nem mint eddig 3, sőt 4, hanem csak 2 óráig lenne távol egyszerre. Kitetszik ebből, hogy ama eset, a midőn a tanoncz távolléte az üzletből a t. fizletfőnököknek kárt, vagy kellemetlenségeket okozhatna, nagyon ritkán fordulhat elő, legalább nem oly sűrűén, amint általában vélik. És ha előfordulna is! A 19. században alig lehet valaki olyan szűkkeblű, | hogy saját anyagi érdekének ilyen csekély szerű biztosítását gyámoltalan tanoncza szellemi és közvetve erkölcsi kiképeztetésének { föláldozása árával fogja eszközölni akarni. De inkább valódi érdekében fekszik tanult és polgári állását öntudatosan fölfogni biró utódokat nevelni segíteni a községnek, a városnak és általában a hazának. Azért, első sorban a t. üzletfőnökök és általában a t. kereskedelmi társulat azon tényező, mely ezen ügynek hathatós lendületet adhat az által hogy anuyi időt enged e szaktanításnak hetenkint, a mennyi egy kereskedelmi ismétlő iskola czél- jáuak elérhetésére elkeriilhetlen szükséges. Ha akarjuk a czélokat, akarnunk kell az eszközöket is és ha egy iskolától megvonjuk a legszükségesebb időtt a tanításhoz, akkor az nem bír megélni; olyan intézetben szellemi élet nem fejlődhetik. Schön Ligát, foelemi tanító. (Folyt, kör.) Marienbad, aug. elején. Midőn magyarhoni fürdőinkben az évad már nagyban szűnő télben van, itt naponta 50—100 új vendég érkezik, — kezdődik ugyanis az augusztus havi ciklus, melyet sokan már azért is használnak, mert a szállások biztosabban kaphatók, s némileg jlányosabbak is, mint julius hóban voltak, — azért azonban a kreuzbrunn és a sétatérhez közel fekvő lakásokon még ritkák a Logis- táblák, melyek ugyanis üres lakást jeleznek. S ha az idő kedvező, hat óra után a liba- tipegés sora mivel sem rövidebb, mint volt a múlt hetekben, — s a vendégek száma már majdnem túlhaladja a 9000, — mely számba a 8 napon alól itt tartózkodók, s a keresztül utazók bele nem számítvák. — Ezen időn alól ugyanis nincs kötelezve a vendég a gyógy- és zeuedíj megtizetésére, mely ez évben 9 fi t 25 kit tett. összesen. Itt azonban már biztos látszatja van a gyógydíj hová fordításának, mert az az utolsó krig szépítés- és hasznosra fordíttatik; ebből épült a 40000 frtba került igen csinos színház, a csatornák, a vágóhíd, az utak, a csonka torony, mely egy váromladékot jelezve 100 lépésnyi magas s gyönyörű kilátást nyújt, s csak a múlt évben 6000 frt i'ordíttatott reá. Marieubad szépségét a következő pontok tüntetik fel, nyugatról Uttó volt görög király, (Jarola és Alexandra herczegnők nyughelyei; csinos fedett paviilonok, az úgy nevezett vadászlak, s a vadász-árnyhely, délfelé a bele göngyölgetheted; ha párna kell, vedd plaidedet; ha egyik-másik vendéglőben századmagaddal kell az ágyat megosztani, ott a plaid, terítsd le a szobapadlóra, hidd meg, azok a pacsuli-állatkák csak tisztelgő küldöttséget menesztenek hozzád; ha kofferedből egy- egy rongyos nadrág vagy egy-egy reserv-csizma vagy czipő kiszorúlt, ne essél kétségbe, ott a plaid, lepakolhatsz abba tízszer annyit is; szóval, én, ha költő volnék, megénekelném a plaid feltalálóját és ha tehetségemben állana, szobrot emelnék neki. Szakasztott mása a plaid a modern lelkiismeretnek; ebből is kitelik, ha kell, minden, egyszer csupa humanitási szempontból még az utolsó fillérét is feláldozza, másszor még az apját is megcsalja; egy kis sikkasztás ép úgy megfér benne, mint a tisz- takezűség; emberszeretet és embergyülölet, erény és bűn egyaránt menhelyet talál benne, szóval lelkiismeretűnk is szellemi plaid, melybe mindent betakarhatunk. Ennyi jeles tulajdonokkal felruházott plaidemet én sem hagyhattam hát könnyedén; eliudúltam keresni, de sehol semmi nyoma nem volt. Már a coupéban kellett hagynom, különben megtalálnám. Egyszerre csak forrni kezd a vérem és érzem, mint pirulok el en- magarn előtt, hátha az a ruha, amit abból a coupéból kidobatni láttam, az én plaidem volt? Csak lassan mertem ezt elhinni, nehogy, mire végkép elhiszem, valótlan legyen az egész. Engem mindenki nagyon szerencsés embernek hisz, magam is azzal vagyok, hogy olykor több a szerencsém, mint az eszem, most csakugyan valósúlt ez a feltevés, mert amint az állomásfőnökhöz megyek egy eltévedt plaid ügyében, mosolyogva (mi büszkeségemet sértette) adja tudtomra, hogy biz az a plaid itt van nála, azt kirepítették a coupéból. Bőkezű akartam lenni, hadd lássák, hogy még akkor is gavallér tudok lenni, mikor — fizetni kell. Szerencsémre nem volt senki, akinek borravalót lehetett és illett volna adni és én az én plaidemet mint a jó pásztor az eltévedt juhot a válamra vetettem, nyomban utána feci magnum áldomás, amely alatt jó nagyokat ittam annak a becsületes utitársnak az egészségére, ki egy dobással 15—16 forintot fojtott vissza erszényembe. Éljen! Hej be kár, hogy német ember, még egy árva magyar szót sem ért; na de ha német is, mindannak daczára becsületes. Most már tűrni néhány órahosszat mi volt nekem? Semmi, úgy összeforrtam plai- demmel, mint az üres erszény a szegény emberrel. Végre uagysokára magam is elin- dúlhattam Döbröczönön át Máramaros felé. A körutazási jegy nagy tekintélyt szerzett, még a conductorok kegyeibe is becsusztatott, mert különcoupét kaptam, hol amúgy alfol- diesen plaidemre keveredve átaludtam egy hosszú éjét, hogy még egy napi útra edzzem tagjaimat. Ha mindig ily kevesen utaznak maholnap fogni kell az utasokat. A vonat egyhangú zakatolása, az éji csend, a hold szeude világa, csakhamar álomba ringattak és én álmodtam sok szépet a szép Veszprémről. Végre másnap este felé berobogtunk a majdnem tavaszi pompájábau diszelgő Máramaros határaiba ; egymást váltották fél a szép hegyek, a szeszélyes Kauyargásu Tisza, haragos zöld rétek, már már kasza-érett vetések, szegényes, j de talán megelégedést rejtő falvak, gazdagabb városok, szóval minden, mit a természet ál- j dúsként szokott az embereknek adni. Közel j az utolsó statiómhoz kedves meglepetés várt | reám, mit azonban egy kis zavaron kellett | megvásárolnom. Taraczközön amint vonatunk megállóit, nagy meglepetésemre egy stentori hang elkiáltja nevemet. Hallgatok, a nevet ismétlik; de már erre felugrottam és ökölbe szorított kézzel a coupéablakhoz rohantam, J itt ispiouuak találnak tekinteni, inába háborús i időket élünk, és míg magamat igazolhatom, I hogy egy szegény igénytelen szerkesztő vagyok, í bizony még hűsre is tesznek. Amint épen j kikiáltok, hogy hát kiszálljak-e, abban a pillanatban kinyílik a coupém ajtaja és egy mely gyászba öltözött, süni fátyollal elfátyolozott szép kisasszony ugrik fel hozzám és csengő hangon mondja: „Én Rózsa vagyok“. Na,erre én akitora zavarba jöttem, hogy még a nevemet is elfelejtettem, viszoubemutatásról, elképzelhetni, szó sem lehetett. A szép kis teremtés észrevettte, hogy szóhoz sem jutok1 felvilágosításul hozzá tette: „Eu Mán Rózsa vagyok“. E név hallátára mintha mázsás kő esett volna le szívemről, hisz ép a kedves Mán családhoz voltam menendő és a túltigyelmes mama a szomszédban időző leányának írt, hogy Taraczközön csatlakozzék hozzám, hogy együtt menjünk haza. Na, képzelhetni most már, hogy zavaromat mily öröm váltotta fel. Ezer kérdést tettem a mélyen sújtott család tagjai-és ügyeiről, (a családfő, Mán József, Máramaros felejthetetlen főispánja, a múlt év végével halt el) és ezer feleletet kaptam a máramarosi fekete Rózsától. Rövid néhány perez és mi czélunknál voltunk Szarvaszón. A folyton esős idő nagyobb kirándulásokat nem engedett, mindazáltal Szigethre berándultam, hol épen Prielle Cornélia hírneves művésznő vendégés jutalomjátékaul julius 28-án „A tündér ujjak“ franczia színmű 5 felvonásban adatott. A színmüvet tichribe és Legouve Írták, Feleky M. meg fordította. Szép, az életből merített darab, melyben ellentétben áll a megcsontosodott munkaiszonyban szenvedő rangvágy, a tisztességes munkával. Prielle Cornelia (Menueville marquisnő) a szó legszorosabb jeientményében el lett halmozva virágcsokrok- és virágkoszorúkkal, úgy, hogy a jelenet személyei vele együtt nem győzték a színpadról csak perczek múlva összeszedni. Játéka nem csak kielégített, de egyszersmind el is ragadott és Máramaros-özigeth csakugyan büszke lehet, hogy Magyarországnak ily művésznőt adott. A páholyok mind el voltak foglalva, a kör- és zártszékek mind betelve, szóval az egész színkör a zsúfolásig megtömve. Emelt hangulatban távoztam vissza Szarv aszóra, honnan nénány nap múlva ismét Budapestre, és így lassacskán csak közelebb közelebb, míg egyszerre csak ismét a kedves Veszprémben ébredtem fel. Lévay,
