Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-18 / 7. szám
Veszprém, február 18. III. évfolyam. 1877. 7-ik szám. i?ro-=-=g« és „Hív. Értesítő“ negjelen minden vasárnap. Előfizetési díj: Egész évre . . 6 írt - kr- Fél évre . . . 3 frt — kr. | Negyedévre • 1 frt 50 kr. Egyes példány ára lí> kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Ä VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. wo6 ;j Kiad ó-hlv atal: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Vessprémken, hova minden előfizetés hirde- tésdij s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. Szerkesztőség: kegyesr.nagy-gymnasium. .... Glm A magyar társasélet. Az ember csak emberek közt válik r emberré. Úgy biszszük alkalmasabb mondással nem kezdhetjük a magyar társaséletről szóló czikküuket, mint r épen ezzel. Általános a panasz, bogy köztünk magyarok közt soha sincs egyetértés, soha sincs meg az a kölcsönös, iitógondoiat nélküli tisztelet és szeretet egymás iránt, mely a boldogító együttlétnek elvitázhatlan íö- feltétele, conditio sine qua non-ja; általános a panasz, hogy a legnemesebb czél, a legszentebb közügy iránt is oly csekély az érdeklődés, vagy, ha ilyes mutatkoznék is, oly hamar lelohad, hogy szinte hajlók vagyunk az egészet üres szappanbuboréknak, szal- matitznek, mondhatjuk, semminek tekinteni. E panasznak igaza, fájdalom, nagyonis igaza van; de hányán gondolkodunk a felett, vajon hol rejlik ennek a szülő oka? hogyan lehetne e bajon segíteni ? — A sopánkodás, az üres jajveszéklés a dolognak a köny- nyebb vége; segítni, lendíteni az ügyön, ez már nehezebb, ez már feladat. Mi a baj főokát a magyar közszellem hiányában, a közszellem hiányát pedig a magyar társasélet hiányában látjuk. Azon, hogy társaséletünk meg- ; feneklett, nem fogunk csodálkozni, ha meggondoljuk, miszerint a családoknak aggasztó nagy száma Janus-arczot öltött, mást mutat kifelé, mást befelé. A világ előtt brillírozni szeretünk ; itt boldog-, boldogtalannal el akarjuk hitetni, hogy szénánk jó rendén van; itt önszeretetiink mindent magunkra aggat, ami hiúságunknak kizeleg és ami képes a világ szemei közé port hinteni, szóval, mi a világ előtt fel akarunk tűnni. Ha azonban az emberek előtt viselt álarezot leteszsztik, min- fogyatkozottságnnk egész valójában állunk magunk előtt; itt nem a csillogó fény, nem a csaló kiilmáz az, amire tekintünk, hanem adósleveleink halmaza, a mármár lejáró váltóink fagyasztó terminusa, megbomlott családi életünk és a minden zeg’-zugból kivigyorgó nyomor. Csoda-e, hogy nem örömest veszsziik, ha ál- vagy igazi barátjaink felkeresnek ? hisz félnünk kell, hogy a künn mutatott nagy fénynek benn óriási árnyékát meglátják és összehasonlításokat tesznek, mik csak vesztünkre lehetnek ? ! Érdekünkben van tehát, mint az ügyes szemfényvesztőnek, valamit mindig titokban, mintegy fátyol alatt tartani és ez a valami az, ami a magyar társasélet józan kifejtésének mindaddig akadálya lesz, míg az el nem háríttatik. Valamint az anyagi téren csak az erők egyesülése hozhat létre eredményt, úgy a szellemi, úgy az erkölcsi világban is a nemesebb társulás, az igazi társasélet lehet a fejlődés hathatós rugója. A vétkes elszigeteltség törpe- látkörűekké tesz úgy, hogy semmi nagyobbat, semmi nemesebbet fél nem foghatunk, mint csak azt, ami a min- dennapiság alacsony rögeihez van tapadva; innen azután a világgal nem érintkezőkön a modor félszegsége, innen korlátolt eszméik mellett önkittségök A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Fohász. Megsegít a jó úr isten... így sóhajt a szegény ember. E sóhajt nemis találod Dalban, és a regényekben. Ott istent váltig tagadnak, Nincs remény, hit a szivekben. . De te csak sóhajtsd, ha bú ér: Megsegít a jó úr isten! Megsegít a jó úr isten! A szegény mit is higyen mást ? E sóhajjal gazdagabb vagy, Hord szivedben, és hidd folyvást. Gáspár Imre. A piknick-bálban. (Veszprém, 1877. febr. 12-én) Alig hangzott el a legelső farsangi táncz zenéje, s már az utólsónak taktusain ingadoznak a, kifáradt lábak, alig hordta szét a nagy világban Bachus gyors futára a megérkezett farsang öröm-hirét, s már a „Carneval" csörgő sipkája, czintányéra, recsegő harsonája, s pufn!ffí]°b'ía hil'deti> b°gy rajta, még egy- 1 síi. htjára! — összeszedve a fáradt test és letek mmden erejét, örülni, vigadni kell, mert ra utese elhangzik, az a sok fény, pompa egészeire hideg ^hamuvá“ lesz, a csillogó I toilettek foszlányaiból a rideg elmélkedés szőrköntöse szövődik észrevétlenül. — A .Carneval“ nagydobja is utólsót zúgott, moraja a végső kedv utólsó zűrzavarával együtt mindig tovább és tovább hullámzott, míg végre meg- mérhetlen távolban ismeretlen zúgásban oszlott szét. A bohóságok perczeit elketyegtette az óra, az elmélkedés reggelére virradtunk fel. Les extrémes se touchent! Elmélkedni! . . . Könnyű ezt a szót csak úgy odavetni, de tessék megpróbálni foganatosítani, mikor az, ami elkerülhetlenül szükséges megcselekvéséhez, — az ész sehogy sem találja bele magát a helyzetbe, mert segédei, a gondolatok megtagadják a subordinate, s a helyett, hogy hivatásukhoz illően előbbre járnának, mint a cselekvés, hátra maradnak, s az elmélkedő egyszer csak azon veszi észre magát, hogy megint ott vau, ahol elkezdte — a .piknicken“, nem az estélyen, csak annak az emlékén. Nem csoda; ez a szó — .batyu-bál“, bizon nagy szó, bátra huzza még a gondolatot is. De hát mikor olyan jól esik arra visszaemlékezni, ami néha-néha egy kis jókedvet hajt ebben az ellenséges, deficzites, erizises világban! Ki venné rósz néven, ha az a fürge gyermek, az emlékezet, elröpül himes szárnyain, a csillárok, a mosolygó arezok közé, s az elhangzott vénének hullámaira ülve, még egyszer körüllebegi a jókedv termét; ki ne bocsátaná meg önmagának, ha a mámoros fő szendergés közben el-elmélázik a látottakon, hallottakon s sok mindenféléken, s ebben az elmélázás közben a szender szépen álomra változik, kedves, édes álomra? Hanem hát olyan világra szóló, olyan korlátlansága, innen vad erkölcsüknek szánandó és embertársaikra káros fattyúhajtása. Jaj annak az embernek, kinek nincs magánya, de kétszertejaj annak, kinek nincs társasága. Nekünk magyaroknak semmi alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy társas összejövetelek által valódi és magyar közszellemet ne teremtsünk, szükség, hogy ismerjük, kik közöttünk azok, kiktől tanulhatunk; szükség, hogy a nemesebbek erényeinek tükrében minhibáinkat is észrevegyük és azokat megjavítani törekedjünk. Ne féljünk attól, hogy a társaságban értékünket vesztjük; amit elveszthetünk, az nem valódi, az csak álérték és így veszthető, ami valódi, az maradandó is. Hazánk és nemzetünk létérdeke kívánja, hogy erőinket egyesítsük; ezeket pedig csak úgy egyesíthetjük, ha őszintén óhajtjuk és keressük embertársaink társaságát, azokkal őszintén kicseréljük eszméinket, elfogúlatlanul megítéljük a jót, roszat, szóval, ha nem vonjuk magunkat vissza az élet iskolájától, mely egyesegyedül csak a társaséletben nyilvánúlhat. Sok és vastag hályog lefoszlik ez által szemeinkről ; [mi ember- és világismeretre teszünk szert, szellemi látkörünk tágúl modorunk finomúl, erkölcsünk nemesbül és mi bennünk felébred a vágy saját jólétünket a közjóiét által megvalósítani, ennél többet a hazaszeretet sem kiván. A közös hadügymiuiszterium elrendelte, hogy mindazon egyéves önkénytesek, kik magukat a tartaléktiszti vizsgának alávetik, a vizsgálati okmány alapján tartaléktisztté vagy rendkívüli tünemény volt az a .piknick“, hogy utána érdemes a gondolkozásnak ekkora teketóriát csapni? Vagy tán már előre is nagy széllel, s aranyos betűkkel lett kihirdetve, hogy soha nem látott dolgok soha nem hallott stb. stb. fognak történni? Nem, leg- kevésbbé sem; sőt ellenkezőleg nagyon is csendesen ment végbe az előleges intézkedés, s még csak Írott meghívók sem kerengtek szerte szét a mulatni vágyó közönség közt, annál kevésbbé nyomtatottak. Kár is lett volna! Ugyan hol található olyan nyomda, amelyik különben ki tudta volna nyomni azokat a kedvesen zengő élőszókat, hogy ekkor és ekkor a casinóban mulatság lesz, .batyubál,“ mint a hogy azokat az .élő meghivő“ tudtul adta kinek-kinek? S hol van az a nyomatott meghívó levél, amelyiknek szebb eredménye, hatásosabb vonzereje lett volna, mint az „élő“-nek. Ne hízelegjen azonban magának a derék .élő“ meghívó azzal, hogy a hatás kiválólag s osztatlanul az ő határozott szavainak az érdeme! Három tényező szolgált itt eszközül arra, hogy a meghívás foganatja oly nagy, az eredmény oly szép lett: először maga e kifejezés „batyu-bál“ a casinóban, másodszor a meghívás módja, barátságos estélyre barátságos szóbeli meghívás — no és vége ennek a meghívásnak igazán barátságos modorban történt előadása, és ez utolsó már valóban az „élő meghívó“ érdeme. De szedjük össze most a szerte barangoló gondolatokat s adjuk össze, mi lesz az eredmény ? A barátságos teremben már régen terhadapróddá történő kinevezésükig nem helyezendő^ át más csapattest tartalékába, hanem az év szept. 30-ával azon csapattest tartalékába teendők át, a melynek állomásához az áttétel időpontjában tartoztak. Ellenben azon egyéves önkénytesek, kik nem teszik le a tar- taíéktiszti vizsgát, a védtörvény végrehajtására vonatkozó utasítás 145. és 152.§§-ai szeriuti elbánásban részesítendők. Az inségi kölcsönhátralékok behajtása czéljából a pénzügyminiszter közelebb egy körrendeletét bocsátott ki, melyben rendeli, hogy a már ugyszólva évtizedek óta esedékessé vált követelések behajtása iránt a kir. adófelügyelők a megfelelő intézkedéseket idejekorán és oly módon tegyék meg, hogy azok legkésőbbén az év végéig okvetlenül visszafizettessenek. Több törvényhatóság kérelmére a honvédelmi miniszter a közös hadügyminisztériummal egyetértőleg elrendelte, hogy a lovassági állomáscsere, melynek ideje eddig april s okt. 1-je volt, ezentúl márcz. és szept. legyen. Az ősszi gyakorlatokról visszatérő lovas csapatok jövőre egyenesen téli szállásaikra vonulnak. Heti szemle. — febr. 17* A miniszterválság az által nyert megoldást, hogy a Tisza-miniszterium helyén marad s folytatja tovább az alkudozásokat az osztrák kormánynyal. A paritás kérdésében az osztrákok engedtek, a magyar miniszterek ellenben elejtették azon követelményt, hogy a bankigazgatóságok nevezzék ki az illető hivatalnokokat, a felügyelő tanács minden befolyása nélkül. Az illetékesség egyéb pontjaira nézve azonban nem egyeztek meg. Különben az értekezletek most már szabályszerűen folytattalak s a megállapodásokat legközelebb írásban formulázzák. * Ignatieff megérkezve P,étervárra, a czár által fogadtatott s ismételten értekezett Gor- csakoffal. Oroszország actiója elhatározott dolog s a küszöbön áll. Hat további hadtest mozgósítására vonatkozó parancs a czár előtt fekszik aláírás végett. Legújabban egy rendelet Ion kibocsátva, mely szerint az összes kozákok mart. 2-ig mozgósítandók. * jesztik a fényt a vidáman pislogó gyertyák, a rendezőség tagjai hadi tervekkel gazdagon hadvezéri figyelemmel tekintgétnek szét a még üres csatatéren; mi lesz itt néhány perez múlva, s vajon mikor lesz megkötve a .béke“, mely a még most készülő háborút lesz befejezendő? Az agyútelepek is elhelyezvék már egy „emelkedettebb“ helyen, honnan majd azok a veszedelmes lövetek fognak intézhetni, melyek csak a „talpa alá“ kerülnek a har- ezosnak, s nem teszik holttá, még elevenebbé varázsolják, pezsgő, vig életre lövöldözik. A csatatér élénkülni kezd, a harezosok- kal lassaukint megtelik a terem. Milyen har- ezosok ezek! — Milyen jól áll nekik az az egyenruha, mert egyenruhájok az elragadó, rózsaszínű jókedv az arezon, fegyverök az a kedves mosoly az ajkon! A hadvezérek jelt adnak, az ágyúk megszólalnak, zúgásuk kellemes accord, melynek taktusaira aztán a harezosok reudre elevenülni kezdenek. És ez aztán igy megy sokáig, közben egy-egy kis fegyverszünet, aztán újra harcz, keményebb, mint az előbbiek, hiszen a bátorság mindig jobban fokozódik, főleg, ha annak hátteréül egy olyan hosszabb fegyverszünetszolgál, mint a milyen „szünóra* nevezet alatt már rég foglalkoztatja a harezosok egy részének felcsigázott képzelmét, — de talán jobban ét- és itvágyát. S ilynemű vágyak érzete arra csábít némelyeket, hogy a rövidebb fegyverszüneteket felhasználva, a közel jövő gyönyöreiből előlegesen is kóstoljanak valamicskét. De mi ez ? A „társzekerek“ felé kecsegtető reményekkel közeledő fáradt harezost egy nem yárt hang fosztja meg a?
