Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-18 / 7. szám
Monarchiánk alig fog tétlen szerepet játszani a keleti conflictusban; bizonyítják ezt a bosnyák-szerb határon észlelhető hadkészületek. Zágrábba majdnem minden nap érkeznek Uchatius ágyuk, melyeket onnét Eszékre és Péterváradra szállítanak. — Gráczban pedig azon hir kering, hogy annak területén 60,000 főnyi hadtest fog öszpontosíttatni. * Szerbia a béketeltételeket a portával már elvileg megállapította. A kormány febr. 26-ra összehívta a nagy skupcsinát, hogy még a fegyverszünet lejárta előtt elfogadhassa a békeszerződést. * Montenegróval lassan haladnak előre a béketárgyalások; meglehet, hogy Nikita kész folytatni a harczot. A görög kormány Ignatieffnek Athénben idéztekor azt mondá, hogy csak akkor fog Oroszországgal szövetkezhetni, ha az orosz csapatok hatalmukba kerítették a Balkán vonalát. A konstantinápolyi küldöttség fogadtatása Székesfehérvárott. (Saját tudósítónktól.) A Konstantinápolyból hazatérő ifjúsági küldöttséget szép fogadtatásban részesítette Székesfehérvár polgársága. Ami ez ünnepélyen mindenkit meghatott, mindenkinek jól esett, nem fény és pompa, nem mesterkélt dísz, hanem a hazafias érzület egyszerű, őszinte de lelkes nyilatkozata volt. Délben a szakadó eső daczára a vasútnál beláthatlan néptömeg szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta a hazatérő ifjakat, kik nem valamely testületet, politikai törekvést vagy tüntetési nyilatkozatot képviseltek, hanem egy testvérnemzet alka- lomszerűleg kifejezendő rokonszenvének, sze- retetének eszméjének voltak képviselői. Az ünnepélyre választott bizottság elnöke, Jura- szek Perencz üdvözölte őket itt; mire Lukács Gyula válaszolt, Ezután az utczákon, hol az ablakok üdvözlésül kendőiket lobogtató szép nőkkel valának telve, hullámzó néptömeg kísérete mellett vonúlt a menet a „Magyar király“ szállodába, hol is a küldöttség és bizottság tagjai részére zártkörű társas ebéd rendeztetett. Az ünnepély tulajdonképen estve a színházban vette kezdetét. — A színházban minden hely el volt foglalva. Midőn a küldöttség tagjai páholyaikba léptek, a „Bákóczy- idulóval“ egyszerre harsant fel a közönség viharos „éljen‘-e; s mindenki látni vágyott őket, kiket szeretve várt. Az előadás után, melynél a jutalmazandó Tokayné megérdemelt kettős sikernek örvendhetett, következett a társas vacsora a „Magyar király“ nagy termében. A vacsorán, nők és férfiak, 225-en vettek részt, de csak azért ennyien, mert többet elhelyezni nem lehetett. A vacsorát is a természetes jó kedv kellemes egyszerűsége jellemzi, mi elég arra, hogy azt a legszebben sikerültté tegye. Nem mulaszthatjuk itt el, a sok szép felköszöntésből néhányat felemlíteni. Az első poharat a bizottság elnöke ő Felségeikre köszöntő; azután dr. Kaiser F. az első alkotmányos török szultánra, Szűcs Gyula a fehérvári polgárokra, Pribék A. Abdul Kerimre, Kovács és mások a küldöttségre és az ifjúságra emeltek poharat. Lelkesült éljenzéssel fogadták a jelénlevők Lukács Gyula íelköszöntését Kossuthra. Mészáros a török sebesültek részére tépést készítő magyar nőket csinos kis költőies félköszöntésben, Boros M. pedig az ifjaaat, kik egy nemzetet egy szál karddal hódítottak meg, talpraesett humorral éltették. Hosszan tartó éljenzés követte Kaiser íelköszöntését a küldöttség két székesfehérvári tagjának, Lukács és Gebhardtnak szülőire, és Tóth Kálmánét az ifjúságra, melyben a költő élczét, a honfi gondját, de leginkább az apa örömét zajos tetszéssel éljenezték. A felköszöntéseknek vége-hossza nem volt. Másnap délelőtt hasonló néptömeg kisérte a küldöttséget a vasúthoz. Az „Isten hozzádnál még jobban éreztük és láttuk, hogy mennyire szívből jöhetett az „Isten hozott.“ A VIDÉK. Siófok 1877. február 12. Tekintetes szerkesztő úr! Mindenek előtt arra kérem tek. szerkesztő urat, rniszerént ne vádoljon hanyagsággal hosz- szas hallgatásomért; annál kevésbbé pedig mivel ez alkalommal szándékom erre vonatkozó indokaimat előadni; nem is mulasztás ám kérem ennek az oka, hanem egyszerűen azon körülmény, hogy az eddigelé lefolyt eseményeket nem találtam méltóknak arra, hogy azokról szólva — egy kivételével, mit alább előadni czélom, — egy betű is a „Veszprém“ becses hasábjain helyet foglaljon; — mert hát történik ám kérem nálunk sok minden, csak az kár, hogy ezeknél többnyire hívatlan beavatkozók viszik a főszerepet, s így az intelligens publicum azt figyelemre sem méltatja; tehát mint fönnebb is jelzem, innét datálódik hosszas hallgatásom; node azért volt nekünk is szép bálunk: ugyanis főtisztelendő Magyar János úr köztiszteletben álló derék plébánosunk, mint a siófoki dalár-egylet elnöke, f. hó 10-én tánczvigalommal egybekötött dalestélyt rendezett; mely 8 órakor kezdetét vevén először is a dalárda a magyar hymnust adta elő; azután következett Szalay M. úr tetszést aratott gordonka-játéka Mártha és Schubert Stándtcheu-jéből, zongora kísérettel, mitPerczel L. úr vezetett; továbbá Bethoven Sonate-ját zongorán előadta Tsehebulczné ő nagysága, kinek Magyar János úr egy virág-csokrot adott át közreműködéseérti köszönetének kifejezéséül. A közönség lelkesülése tetőpontját érte el Sigray István úr tilinkójának szívhez szóló hangjára, úgy szűnni nem akaró tapsvihar követte főtisztelendő Magyar János úr énekét. Az előadás V211 órakor a közönség átaláuos lelkesülósével véget ért, mely után a tánczra kész fiatalság rögtön megkezdte a csárdást. A jó kedv átaláuos volt s reggeli 5 óráig tartott, a nélkül, hogy koronként legkevésbbé is lazult volna; ugyannyira hogy többek szerént Siófok még ily kedélyes s öszhangzatos mulatságot nem látott. A mulatság folyama alatt a legnagy rend volt; mi a rendezőségnek el- vitázhatian érdeme. Ami pedig a jövedelmet illeti, az várakozáson felüli lett; mi is a dalárda javára egy iisskarmonium beszerzésére fog fordíttatni. — Bevétel összesen 112 írt 30 kr. melyből 14 frtot tesz, mit Bátori Sigray Istvánná úrnő pénztárnok Bárány Ida és Singer Mari kisasszony ellenőrnők visszautasít- hatlan „Felülfizetések köszönettel vétetnek“ biztató szavaiknak köszönhetünk. Mondom, visszautasíthatlan, mert tény az, hogy említett hölgyeink mosolyai ellenálhatlan csábhatást gyakoroltak a közönségre; ugyannyira hogy akitől csak került, felültizetett. A nők festői csoportot képeztek, s általában igen díszes közönség vett részt. Ezzel rendes levelezői tisztemnek egyelőre megfelelvén soraimat bezárom; azaz pardon! dehogy zárombe! hisz nagy hanyagság volna tőlem azt nyilvánosságra nem hozni, hogy — tekintetes Bátory Sigray Istvánná úrhölgy és Bárány Ida kisasszony a közelmúlt napokban a töröksebesültek javára gyűjtést eszközöltek házról házra járva; még pedig igen szép eredménynyel. — Adja az ég hogy ily nemes érzelmű hölgyeink száma mennél nagyobb legyen; mert így megkönnyíttetik nekünk véren szerzett szép hazánk megóvása — ha a veszély órája üt. — Alázatos szolgája r. I. Mezőtúr, 1877. febr. Il-én. Tek. szerkesztő úr! Engedje meg t. szerkesztő úr, hogy szerény tudósításom közlésére becses lapját igénybe véve, viszhangoztassam az alföld tán legnagyobb mezővárosának társadalmi mozzanatait. Ugyanis: f. h. 3-án tartott a helybeli casino kartonbált, mely a hölgyekre nézve nagyon is kedvező volt, részt vett abban városunk színe java. Zsúfolásig ugyan nem volt a terem, mely egyedül aimak tulaj doníthaló, hogy a közellevő nagyobb várárosokban épen az nap tartattak a tánczestélyek, de azért mégis nagyon szép község gyűlt össze. Az első négyest mintegy 36 pár táu- czolta. Különösen élénk volt a hangulat, midőn városunk viruló rózsái a tapsost lejtették. De tudják-e t. olvasók, mi az a tapsos vagyis hitszegi franczia? — Egy nagyon kedélyes s valódi nemzeti-tánc, lassú, friss és a kéztapsból összeállítva. Második nevét hihetőleg feltalálójától vette, ki városunk e nevű részében lakott. A füzértáncz egyformasága által untatá, mind a néző, mind a tánczoló közönséget. Nagyon jól sikerültnek mondják daczára, hogy a tiszta jövödelem csak 50 frt. Sokkal fényesebb volt az izraelita nőegylet bálja, mely 7. tartatott. Itt a jó kedv netovábbját érte el. A kedvezőtlen idő daczára is zsúfolásig volt a terem, mely különben is eléggé csinos és nagy, s ez alkalommal virágokkal s szép olajfestményekkel diszíttetett s fényesen kivi- lágítatott. Úgy látszott, a rendezők semmiféle fáradságtól s áldozattól sem rettentek vissza, hogy a közönség óhajának s tetszésének eleget tegyenek. Koronázta is fényes siker fáradozásaikat, jóllehet a keresztény intelligentia nagyon visszavonta magát. A tiszta jövödelem körülbelül 150 frt. A négyest 56—60 pár tán- czolta. A füzértáncz nagyon jól sikerült, s a rendezőség fáradhatlan buzgalma, ügyes s meglepő előállításáért elismerésünket érdemli. A táucz kivilágos kivirradtig tartott. Maradok t. szerkesztő úr mély tisztelője. — s. — n. Nagy-Kanizsa, február 12. Tekintetes szerkesztő úr! Ha eddig nem tettem, most legkevésbbé fogom tenni, hogy az előttünk lefutott farsangnak minket is szerencséltetett néhány bál vagy egyéb vigalom alakjában való nyilvánu- latárói szóljak. Időszerűtlen dolgot míveluék részletezésükkel, legfölebb kellemes remiuiscentia gyanánt emiitem, hogy e tekintetben mi reánk is mosolygott néhányszor a vigalmak istennője, azt azonban mások nyilatkozatához hasonlókép állíthatom, hogy városunk sem képezett kivételt a honban mindenütt tapasztalható rósz időknek szomorító bélyegét magukon hordó városok közöl. A vigalmak istennőjének mosolyába itt is vegyült egy keserű vonás, mely sokakat visszatartott a hozzá közeledéstől. S majdnem hallatlan ezek mellett, hogy a tűzoltóink által f. hó 3-kán rendezett tombola-játékkal egybekötött tánczvigalom több mint 1000 forint jövedelemmel _szaporítá az egylet pénztárát. A „Szarvas“ vendéglő olyiidülés édes ábrándjától, amelynek rövid ér- teménye körüf-belüi az, hogy „nincs audien- tia!“ — Senkinek se V — Senkinek! Hiába, a szigorú őrt, — pedig ő volt az a „barátságos élő meghívó“ — capaczitálni nem lehet. A remény csendes lemondássá változik, mely édes megnyugvást talál abban, hogy kárpótlásul legalább a szemlélődési vágy van kielégítve. Ez már könnyebben sikerül; mert hiszen itt senki sem tiltja meg, hogy a szem egy kevéksé gyönyörködjék azokban, amiket lat. Itt egy hatai „szép“-ékből álló csoport cseveg vidáman, olyan kedves bájt kölcsönöz e csoportnak az az egyszerű, csinos öltözék; amott három „gratia“ sétál csaknem egyformán öltözve, s egykét vidor „adonis* regéléseit hallgatva; kellemes csoportokban imitt- amott sétáló, beszélgető s mosolygó alakok. A másik teremben a csatatért már csak távolból szemlélő idősebb férfiak füstölnek vidáman; néhányan az ártatlan „huszonegyes“ ellen forralnak engesztelhetlen boszút, s üldözőbe veszik. Végre a várva várt „hosszú fegyverszünet“ elérkezik. Mindkét ellenfél megegyez abban, hogy ez az idő nagyon kapóra jön, s körülbelül jói is fog már esni. De ime a „congressus“ határozata is: mét lehűti a reményeket; fölhangzik a szigorú parancs, hogy először a nők, azután a tértiak! — A reményeikben csalatkozottak közt már-már lázadástól lehet tartani, midőn a levegőt egyszerre csak azon általános vélemény hozza mozgásba, hogy hiszen ez — politika! Úgy van; a nők — csupa „gyöngédségből“ is a férfiak iránt — sietni fognak az evéssel, hogy aztán a sok „éhes“ férfira kerüljön a sor. Ez a vélemény újabb megnyugvást szerez a felzaklatott kedélyeknek. Hanem a megnyugvás daczára is egyeseknek sikerül a zavarosban halászva, egyet-mást elkezelni az őrség éber figyelmének kijátszásával. Persze nagy hasznuk nincs belőle, mert sajnosán kell azt megosztani olyanokkal, akik észrevették az államcsint. Végre — győzelem! A nők távoznak, az üresen hagyott helyeket pillanat alatt sáskacsoport szádja meg, s történik rémítő pusztítás ételben-italbau. Mulathatnak a nők már most magukban is egy kis ideig; az udvariasság meghódol a gyomor, e győzhetlen tyrannus követelései előtt. — Mégis csak jó politika volt az, hogy a férfiak itt is elsőséget engedjenek a nőknek, milyen jól esik mo3t a pompás hidegsült és a finom „ital“ mellett az a gondolat is, hogy kényelemmel, uugenirt lehet kielégíteni a vágyat, amit olyan régen felcsigázott az a csábító háttér, melyet a „piknik* szó teljes érteménye magában foglal. — „No rajta, igyál!“ — hangzanak biztatólag a rögtönzött csinos quartett szavai is, melyeket aztán az összecseudiilő poharak zenéje követ. E poharak nyújtanak uj erőt, uj bátorságot folytatni azt, ami tulajdonképen csak azért szakadt félbe, hogy aztán még nagyobb tűzzel újra kezdődjék. Hogy ez csakugyan úgy is történik, az igen természetes; mert oly ténykedés után, mint az evés-ivás, mindig más színben szokás nézni a világot. Pompásan esik confectnek az a jóízű csárdás. A jókedvnek se hossza, se vége; a de- 1 rengő reggel nem riasztja vissza az örömet hadd törjön ki az úgy, ahogy tud; úgyis haldoklik a farsang, szemfödője lesz a hosszú bojt, s bizon sokára fog az újra föltámadni. A csatatéri reporter meg, ki titkos kém gyanánt kezdettől fogva kritikus szemmel kisért figyelemmel minden stratégiai mozdulatot, elgondolkozva szemléli ezt a rózsaszínű jókedvet. — Miről gondoskodhatik magában ? Talán azt fundálja, mikép állítsa össze a csata eredményeit a nagy közönség részére? Végre is arra az eszmére jön, hogy összeszedi azt a sok gondolatot, amelyeket az ottlévők arczárói leolvasott, s egymás mellé illesztve leírja — a tárczában. P. annyira megtelt, hogy néhány százan visszatérni kényszerültek. Ilyen és egyéb szórakozások után tehát eltemettük a farsangot, mit nyugalmas élet és boldogság öntudatában nem igen élvezhetett hazánk, még ez ideig is tartó árnyat vetve rá a nemzeti jólétnek világítni hivatott napja, mi okból helyesen nevezhetjük e tüneményt a nemzeti jólét fogyatkozásának. Bár érne már véget a tünemény s ragyogna hazánk felhőtlen egén a nap, mely minden honfi kebelben ápolná a legtisztább erény, a haza- szeretet csíráját! Nem szándékozom politizálni, de most veszem észre, hogy toliam a hazánk állapota körüli foglalkozással ennek egy más testvér néphez, a törökhöz való közeledésével és más ebből kifolyó gondolattal azon tizenhárom magyar ifjúhoz tért, kik ennek úttörőiként léptek a konstantinápolyi nagy útra s onnan visszatérve a hon határain beiül ennek szive is nagyobb és nagyobb kiüntetósekben részesültek, többek közt Nagy-Kanizsa részéről is, hova e hó 9-kén pénteken délutáni fél 2 órakor értek. Ezen nap délelőttjén terjedt el, távirat érkezvén, a hír, hogy ifjaink délután városunkban tartanak pihenőt. Rögtön bizottság alakúit a fogadást eszközlendő, mi csakugyan meg is történt a nevezett bizottság, a tűzoltó egylet tagjai s minden rendű és rangú egyén összejövetelével alakúit néptömeg jelenlétével. A fogadás, miként a fővárosiról is jelezve volt, zászlók és zene nélkül történt. A küldöttséget a vasúti állomásnál Varga Lajos ügyvéd fogadta lelkes szónoklattal, melynek végeztével fölhívá azt, hogy legyen városunk vendége- Erre a küldüttség részéről Szűcs Gyula válaszolt, ünnepélyes hangon ecsetelvén a czélt, mi őket a nagy útra vivé s az eredményt, mit távollétökkel kivívtak. A küldöttség a nemzeti kokárdákkal ékesített néptömeg kíséretében gyalog vonúlt a városba s a „Korona* vendéglő éttermébe tért, mely pillanatban megcsendült a Rákóczy induló hazafi szívet villanyütéssel érintő dallama. Ebéd közben több dictió tartatott a fogadók úgy mint a fogadottak részéről. Este a „Szarvas* vendéglőben bankettre gyűlt egybe a lelkesült néptömeg s a küldöttség. Kétszáz egyénre volt terítve s a terítékek majdnem mind el lettek foglalva. A karzat, uagyrészben hölgyekkel, szintén megtelt. — Mindjárt az első tál étel után megkezdődtek a lelkes toasztok, melyeknek végére alig juthatánk. — Érdekes epizódként említhető azon jelenet, melyet Sóos Jenőnek Klapka tábornokra mondott pohorköszőntése idézett elő. Ugyanis a Konstantinápolyban tartózkodó tábornoknak ez alkalommal jelenlevő régi honvédéi közt azon gondolat villant föl, hogy táviratilag adják tudtára N.-Kanizsa polgárainak üdvözletét részére, s általa közvetve az egész török nemzetnek. Ez csakhamar meg is történt. A polgárság részéről egy emlékirattal s koszorúval főn megtisztelve a küldöttség. — Bankett végeztével a karzati szépnem közbejöttével tánczra kerekedett a lelkes fiatalság, s nem is hagyá abban, míg az eltávozás ideje be nem köszöntött, midőn tőlünk búcsút véve Fehérvárra indultak, hova mi inár nem követhetjük őket. Városunknak okvetlen szép szerep jutott az ifjúság fogadtatását illetőleg, első lévén a hazában azt eszközölhető, s mondhatjuk, e szerepnek szépen meg is felelt, úgy hogy a vendégek mindenkor kedvesen emlékeznek vissza az itt töltött rövid időre. Most pedig tőlök s tek. szerkesztő úrtól is búcsút véve, maradok hazafiéi üdvözlettel. Sz. Enying, 1877. febr. 14-én. Igen tisztelt szerkesztő úr! Az enyingi társaskör könyvtára javára f. hó lü-kéu rendezett egy tombolával összekötött táuczestélyt. Az utak roszasága s az azon napra bekövetkezett esőzés miatt nagyon aggódtunk, hogy nem lesz közönség ; azonban alkalmunk volt tapasztalni, hogy fiatalságunk ueni igen ijed vissza egy kis rósz úttól s esőtől. Nem nagy, de oly díszes közönség gyűlt össze tánczestélyiinkön, hogy szebbet összeválogatni sem lehetett volna; ránézésünk 3—4-szer annyi volt, mint tánczosnő, úgyhogy a társas táuczokból a „ garde des da- mes“-ok sem vonhatták ki magukat. Az egész táuczestély kezdetétől reggeli 6 óráig, midőn a höigyközönség eltávozott, oly kedélyesen, oly családias otthonossággal folyt le, hogy a kitt benne részt vettek, nem egyhamar fogják elfelejteni. Hogy a táuczestély jól sikerűit, tízíícs Ákos rendező úr érdeme, ki uem kiméivé időt és fáradságot mindent elkövetett, hogy a vendégeket jói elkészített padló és terem fogadhassa. A táuczestély bevétele volt: 1) Belépti díjakból . . 79 frt — kr. 2) Felülfizetésekből . . 29 frt — kr. 3) Tombolából . . . . 66 frt 75 kr. Összesen 174 frt 75 kfi
