Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-11 / 45. szám
Ezután Eötvös Károly szólal fel, s azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy ez írjon fel a kormányhoz azon bűnügyi vizsgálat megszüntetése iránt, mely több honfitársunk ellen a törökök részére szándékolt fegyver- szállítás miatt megindíttatott, hogy tehát a börtönben szenvedők azonnal szabad lábra helyeztessenek, a külföldre kibujdokoltak pedig bántatlanúl haza térhessenek. A közgyűlés ezen indítványt a főispán észrevétele után, mely nem a lényegre hanem csak a formára szorítkozott, oly szövegezésben fogadta el, mely szerint a kormány feliratban fog megkéretni, illetőleg felszólíttatni, eszközölné ki hogy ő Felsége koronájának legszebb gyöngyét tündököltesse, s mentse fel vádlottakat a további eljárás alul. Eötvös Károly azon második indítványa, hogy ezen felirat minden törvényhatóságnak pártolás és hason czélból való felírás végett megküldessék, szó nélkül Ion elfogadva. Olvastatott a veszprémi nagy-gymnasium bizottságának kérvénye, melyben a nemesi felkelési alapból segélyt kér a rajz- és tornatermek felállítására. — Az állandó választmány a kért czélra 3000 forintot indítványoz megszavazni. Az indítványhoz többen szóltak, s öröm- mel jegyezzük fel ehelyütt, hogy a vitában részt vett szónokok mindnyájan a legmelegebb pártfogásban részesítek a kérvényt. A vita meggyőzött bennünket arról, hogy intézetünk jövője a t. bizottsági tagok szívén fekszik, s hogy ezen intézet kiegészítésére és teljessé tételére, ha majd annak ideje elérkezend, nagyobb anyagi áldozatoktól sem fog e megye közgyűlése visszariadni. Az első szónok Szilágyi József volt, ki készséggel fogadja el az állandó választmány véleményét, mert — úgymond — e segély által nem csak a megye érdekének, hanem az országos tanügynek is szolgálunk. Véghelyi Dezső azon indítvány nyal lép fel, határozná el a közgyűlés, hogy a nemesi felkelési alap kamatai mindaddig, míg a helyi gymnasiumnál a rajz- és tornatermek fel nem állíttatnak, csak e czélra fordittassanak. Eötvös Károly jobb szeretné, ha a 7. és 8. oszt. állíttatnék fel, melynek felállítására azután szívesen szavazná meg az igényelt összeget magából az alaptőkéből. Pap János nem akarja a közgyűlés kezét hosszabb időre lekötni, minek folytán elégnek tartja most a szóban forgó összeg megszavazását. Kőrössy Lajos azt hiszi, legczélszerűbb volna utasítani a gymuasiumi bizottságot, hogy a legközelebbi közgyűlés elé kész tervet és { költségvetést nyújtson be, s akkor állapíttassák meg a nyújtandó segély. A közgyűlés az állandó választmány indítványához járult. (Vége köv.) Pályázat Deák Ferencz emlékszobrára. 1. §. Alulirt bizottság pályázatot nyit Deák Ferencz bronzemlékszobra mintájának elkészítésére. Pályázhat akár hazai, akár külföldi művész. A bizottság fentartja magának, hogy nehány hírneves művészt megfelelő tiszteletdíj biztosítása mellett egyenesen hívjon fel a pályázatban való részvételre. 2. §. A szobor a Ferencz-József tér egyik végén a kereskedelmi társulat épülete előtt fog állani; a tér átellenes végén a m. tud. akadémia palotája előtt gróf Széchényi István emlékszobra állittatik fel. — Ennél az álló alak tizenöt bécsi láb (4.74 meter) magas; a négy ülő szoborral díszített granit-talpazat huszonhat bécsi lábra (8'22 meter) emelkedik; az emlék összes magassága negyvenegy bécsi láb (12.96 meter). A pályázóknak figyelemmel kell leuni e körülményre, hogy a két átellenes szoborral díszítendő tér összhangzatosan tűnjön fel. — A helyiség térrajza a körül fekvő házak magasságának feltüntetése mellett a pályázók használatára a m. nemz. muzeum irodájában több példányban le van téve, hol minden egyéb felvilágosítások készségesen fognak adatni. 3. §. A feladat az: hogy Deák Ferencz alakja az élethez és jelleméhez híven legyen ábrázolva, a milyen az 1860—1869 közt volt, mielőtt a kor s betegség súlyos nyomai rajta észrevehetők lettek. 4. §. Az emlék összes költségei a talapzattal és felállítással együtt százötvenezer forintot meg nem haladhatnak; a bizottság ugyanazért kiváuja, hogy a pályázók költségvetést csatoljanak mintáikhoz. 5. §. A pályázó művészek úgy az alakra, mint a talapzatra kiterjeszkedő mintavázlataikat, melyek az emlék nagyságának egy tizedrészében készítendők, a nevöket tartalmazó pecsételt jeligés levél kíséretében, az 1878-ik év októberhó 31-ig a „Deák szobor- bizottság elnökéhez Budapesten a magy. tud. akadémia palotájában“ czimezve küldjék be. 6. §. A beérkezett minták alkalmas helyiségben egy hónapig közszemlére ki lesznek téve. 7. §. A kiállított pályázó művek 1878. évi deczemberhó kezdetén egy jury által meg fognak biráltatni, mely a feltétlenül kiadandó pályadijakat döntőleg oda ítéli. 8. §. Ezen jury tizenegy tagból fog állani, melyek közűi egyet-egyet választ: a képzőművészeti tanács, a fővárosi közmunka tanács, Budapest fővárosának építészeti bizottsága, a képzőművészeti társulat, a mérnök- és építész egylet. A bizottság ezenfelül három külföldi művészt fel fog hívni a bírálatban való részvétre, s három tagot választ a maga köréből. 9. §. A pályadíj 6000, 4000 és 3000 frank aranyban. — Budapest, okt. 3l-én A Deák ferencz emlékszobor bizottsága. T a n ü g y. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium, a gymnasiumok párhuzamos osztályait, végkép beszünteti. A budai gymnasiumban a terv még az idén szándékoztatott életbe léptetni, azonban az iskola igazgatóság meggyőzte a minisztériumot arról, hogy ily rendszabályokkal nem czélszerü az iskolai év második hónapjában fellépni, midőn már a tanítás rendes folyamában van. Felsőbb helyen elálltak e tervtől az idénre, de a jövőre elvül mondották ki, hogy párhuzamos osztályt nem fognak engedélyezni. Ebből ugyan kellemetlen dolgok fejlődhetnek ki, különösen oly helyen, hol a tanulók száma sok s a helyiség kicsiny. A közoktatásügyi miniszter valamennyi tanfelügyelő és egyházmegyei hatósághoz következő rendeletet intézte: „Számos eset fordult elő, hogy az iskolaszékek, és egyéb iskolai hatóságok, tanítóknak stb. hivatalos pecsét nélkül, csakis egyszerű aláírásokkal, sőt hivatalos szám nélkül kiállított szolgálati bizonyítványokat szolgáltatnak ki, mi által eme met nagy mértékben képesek magukra vonni; minek folytán elvárja a bizottsági tagoktól, hogy szokott bölcseségük- s higgadtságukkal fognak a haza érdekében intézkedni, magát a tagok kegyességébe ajánlja s azok szíves támogatását kéri. A napirend első tárgya volt a legközelebb megejtendő tisztujítás határnapjának kitűzése; ez érdemben a közgyűlés Csapó Kálmán invítványára jan. 3-ikában állapodott meg. Pap János indítványozza, hogy a candi- dáló-bizottság három tagja már most választassák meg. A közgyűlés ez indítványt elfogadja s a candidáló-bizottságba Pap János, Purgly Sándor és Buttner Sándor bizottsági tagokat egyhangúlag megválasztja; a főispán pedig törvényadta jogánál fogva ugyanezen bizottságba Ányos Tivadart, Kenessey Pong- ráczot és Sárkány Miklóst kinevezi. A f. hó 17-én megejtendő bizottsági tagok választásánál eddig működött választási elnökök közöl hárman lemondván, a közgyűlés a megürült helyeket részben áthelyezés, részben új választás által töltötte be; minek folytán az esztergán kerületben Ányos Sándor, a jásdi-ban Várady Lipót, az oszlopi-ban Hencz Tamás, a rátótiban Kisovics József, a közép- iszkazi-ban Martonfalvay Pál s a városlődi- ben Kőthy Mihály lettek az elnökök. Az alispán azon alkalomból, hogy a pandúr főhadnagyi állás elhalálozás által üresedésbe jött, azon indítványt terjeszti a közgyűlés elé, hogy legczélszerűbb volna a két pandúr tiszti állást egyesíteni oly módon, hogy ezentúl csak egy tiszt legyen évi 1200 frt fizetéssel; e fizetésből 400 frt lótartásra adatnék azon kötelezettséggel, hogy minden állomást minden hóban pontosan meglátogasson. Ezután fölemlíti az alispán a jelenlegi hadnagy érdemeit, ki már 34 év óta a legnagyobb pontossággal és hűséggel kezeli hivatalát s azután megjegyzi, ha esetleg ő neveztetnék ki a mondott állásra, a pápa-járási őrmester Somlyó-Yásárhelyre volna áthelyezendő, ki ez áthelyezést bizonyára örömmel venné, miután új állomásán ingyen lakást és kertet kapna; és így még csak Pápán kellene egy pandúr káplári állomást szervezni 300 frt fizetéssel. Mindeme változtatások a megyének egy kraj- czárral sem kerülnének többe, mint mennyibe a két tiszt fentartása eddig került. Ez indítványt a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, miután a főispán jogánál fogva erre az állásra Balogh Dávid pandúr hadnagyot kinevezte. A kinevezett a közgyűlés által csendbiztosi czímet nyert. A gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvény végrehajtása tárgyában három egymástól részben elütő vélemény lévén a közgyűlés elé terjesztve, a főispán egy bizottságot óhajtana kiküldetni, mely behatóan tanulmányozza e különböző véleményeket s tanulmányáról még e közgyűlés folyama alatt tegyen jelentést. A közgyűlés elfogadta az indítványt, s a bizottság tagjainak Pap János elnöklete alatt Csapó Kálmán, Eötvös Károly, Gaál Lajos, Kenessey Károly, Kőrössy Lajos és Pöschl Károly választattak meg. Véghely Dezső felemlítvén azon fájón érintő eseményt, mely gr. Eszterházy Pál, közügyeink egyik legbuzgóbb bajnokának elhunytéban különösen megyénket sújtotta, indítványozza, hogy a megye jegyzőkönyvileg fejezze ki mély fájdalmát e veszteség fölött s e határozatát a boldogulnak nejével közölje. Az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. ember lett a költészet tárgya, oly általános mellőztetésben részesült az, hogy alig ismerünk még ez ősköltészeti tárgyra azon phallosz- énekben, mely Aristophanes vígjátékirónak az — Ácharnaiak — czímű színdarabjában előfordul. Görögország tehát azon igazi és tulajdonképi talaj, hol a költészetileg vett embereszme megalakult; ez, hol nem az emberi embryot látjuk az elemek áramlata közt vergődni, hanem határozottan kialakult költészeti emberrel találkozunk. A valóságos és természetes ember szülő talaja lehet az Ázsia belsejében fekvő Kaschmir vidéke, de a költészeti embernek Görögország a bölcsője. Nem mondjuk, hogy a görökök előtt virágzó keleti népeknek nem volt költészetök, mely az elemekről szólott, de emberi költészetök a görögöknek volt először. A mit India hordozott méhében, az Görögország földén született meg. Hérodotosz, görög történész említi, hogy az egyptomiaknak volt egy bús énekök, mit ők — Manerosz-nak neveztek s hozzá teszi, hogy ugyancsak ének az, a mit még a görögök — Linosz — dalnak mondanak. Mindenik szak ezen dallamban — óh Linosz — fölkiáltással végződött. Hogy ez a görög földre átszivárgott töredéke volt még az elemköltészetnek, arról meggyőz bennünket a magyarázók azon egyhangú nyilatkozata, hogy e költeményben semmi egyebet nem írattak az egyptomiak vagy görögök, mint a virágzó tavasznak és gyümölcsös nyárnak elmúltát. De mintha csak a költészet égi szelleme megunta volna már az elemeknek hosszas uralmát, meg azon bizonytalan, sőt gyakran ! torzvonásokat is, melyekkel az emberi természet különösen India költészetében ábrá- zolódott, egyszerre megtermetté Homéroszt, mely annak közvetítése folytán a költészeti embert. Megengedjük, hogy a görögök a kézműveket, földmívelést vagy más efféléket illetőleg sokat kölcsönöztek a szomszéd műveltebb népektől, de midőn Homérosz az embert tette a költészet tárgyává, saját lelkök sugallatára támaszkodtak, napfényre hozták azt, a mi lelkűkben élt. Geniális lépés volt ez, melylyel a költészet oly térre lépett, ahol még azelőtt sohasem járt. Mi, a kik már hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy a költészet műveiben embereket látunk szerepelni, alig tudjuk elgondolni, hogy mily meglepő valami lehetett azon görögökre, kik Homérosz korában éltek, midőn a költői ihlet utján hamvaiból főitámadni látták a trójai hősöket; kiknek szemei előtt mintha újra élt volna Pria- mosz, Hektor, Achilles stb. alak a rég eltűnt világból. Az ember lett tehát a görögökkel s illetőleg Homeroszszal a költészet tárgya oly módon, hogy azért a költészet előbbi tárgyai is egészen kiapadt forrásokká nem váltak. Az elem költészetnek maradványaival egész a jelenkorig találkozunk. Olvassuk csak Petőfinek az „Alföld“ czímű költeményét, vagy Schillernek „Die Macht des Feuers“ nevű versezetét s előttünk áll amabban akár az ős emberhez illő ragaszkodás a földhöz, emebben pedig azon hangulat, melylyel az elemek vannak az emberiség iránt. „Die Elemente haszszen die Werke der menschlichen Hand* az elemek gyűlölik az ember műveit, úgymond Schiller. Ha ily viszonyban áll az emberiség az elemekkel, úgy nem vala könnyű dolog a költészet világában is az emberiség eszméjének az elemek közül magát kiküzdeni és érvényre emelni. Mint a testi természetes ember, úgy a költészeti ember is több különféle alkatrészből áll. E részletek a testnél anyagiak, a költészetben pedig erkölcsiek és szellemiek. Ezért az ember eszmét, mint | költészet tárgyát épen nem elég csak úgy fölfognunk, mint a természettudósok, mert ily értelemben az ember nem tárgya a költészetnek. Az embernél, mint költészet tárgyánál először is azon különbség jön tekintetbe, mely azt férfiúvá és nővé választja el. Oly fontos az erkölcsi minéműség a költészeti emberre nézve, hogy azt már az elemek közepette, India ősköltészetében fölismertük úgy, hogy majdnem azt mondhatjuk, a költészeti ember némileg már akkor különbözött, mikor még tulajdonkép nem is létezett. Á meg- szülemlés után a nemi különbség átment minden egyes részre, mely az emberi testet alkotja. A férfiú erőteljességet jelentő bajusz és szakái, a női rózsás arcz, eper ajak, hófehér arcz, aranyos haj stb. mindannyi alkotó rész, mely nem jön tekintetbe a bonczolásnál, de mindennél érdekesebb a költői világnézet előtt. Hát még az a benső vonzódás, az a kölcsönös elbűvölés, melyet egyik nem érez a másik iránt, a költészetnek mily dús, mily kiapad- hatlan forrása. Lehetne-e elegendő költőt képzelni, ki el tudná énekelni véglegesen azon aprólékos örömeket, meglepetéseket, gyöngéd rászedéseket s más efféléket, melyek a két nemek egymás iránti vonzalmából a I bizonyítványok hitelessége ellen nemcsak ké- I telyek támasztatnak, de ilyen bizonyítványok illetéktelen kiállíthatása, sőt valótlanságok bi! zonyítása is lehetővé válik. Ezek elkerülése, | valamint későbbi időben a netaláni nyugdíjaztatás alapjául az 1875 XXXI. t. ez. alapján beszámítandó szolgálati évek minden kétséget kizáró igazolhatása czéljából felhívom a (czim)-e;, gondoskodjék arról, hogy a hatósága alatt álló iskolai közegek által a szolgálati bizonyítványok kiadásával miudenkor hivatalos pecsét is használtassák.“ IRODALOM. „ Versek a magányból.“ Irta Beviczky Gyula. Beviczky az ifjabb költői nemzedéknek kétségkívül egyik legtehetségesb tagja. Pár éve hogy egyes költeményeivel a hazai szép- irodalmi lapok hasábjain találkozunk s ma már elmondhatni hogy irói működését érdekkel, figyelmmel kiséri a közönség. Beviczkyre a legszebb jövő vár. Művei után felismerjük benne az önálló költőiséget, párosulva gazdag képzelemmel. Gondolatai érzelmet rejtenek; eszméit szingazdagon s mindamellett összhangzóan s a szívhez szóló egyszerű hangokon fejezi ki. Kötetével bizonyára nem a könyvpiacz selejtes műveit fogom szaporítani s meggyőződésem, hogy a közönség elismerésével fog találkozni. Ezért csak szolgálatot vélek tenni irodalmunknak, midőn ez ifjú költő törekvése előtt az utat megnyitom, s őt a nagy közönség elé vezetem. Jelen müve, mely 1878. jan. 1-én fog megjelenni, eddig irt költeményeinek nagyobb részét fogja tartalmazni; 10 ívnyi terjedelmű, igen díszes kiállítással s előfizetési (aláírási) ára fűzve 1 frt 20 kr. díszes kötésben 2 frt. Gyűjtők, minden 8 előfizető után, tiszteletpéldányban részesülnek, s az aláírási ivek legkésőbb deczember 15-ig alulirthoz küldendők be. Budapest, október 31-éu 1877. Tisztelettel Aigner Lajos, kiadó. (Váczi-utcza.) * Biblia-magyarázatok szószéken, függelékül nehány egyházi beszéd, irta Barakonyi Kristóf ref. s. lelkész. Miskolcz. E mű, mely a „Veszprém“ t. ez. szerkesztőségéhez ismertetés végett küldetett, magában foglal 8 magyarázatot, Jézus hegyi beszédéről, 12-Őt Pál apostol életéről, Jeremiás XXIV-ik részéről, Jézus ellenségeiről, Jeruzsálem elpusztításáról, Jézus ifjú koráról, — kereszt. János életéről, Jézus születéséről és föltámadásáról, Pünkösti lélekről, — aratási hálaünnepről, — az idők teljessége előtti időkről, — az utolsó ó-szövetségi prófétáról. — Népszerű ugyan, de mégis a jelen egyházi tudományosság színvonalán álló fejtegetéssel; magában foglal még ezeken kívül 5 egyházi beszédet függelékül, melyekből kiemelendő három beszéd, melyeknek közös alapigéje Jel, XI. 1. : „adának kezembe egy nádszálat, mellém álla egy angyal é3 mondá: kelj fel és mérd meg az isten templomát és az oltárt és azokat, kik a templomban imádkoznak.“ Eredeti gondolat volt az ifjú lelkésznek kezébe venni e nádszálat, melylyel eredeti geniálitás- sal mérlegeli a templomban imádkozókat, — mond oly dolgokat, melyek a hívők, családapák, anyák és hazafiak figyelmét méltán magukra vonják; ezen nádszálat én is kezembe szerelemből fölmerülnek. Mint a tavasz, bár évről ugyanolyan virágokat hoz létre, nem veszti el értékét az emberi szívekre nézve, úgy a szerelem költészete, bár mindig egy formán dobogtatja is a kebleket. Váry Gellért. Látogatás a nagy kanizsai kisded-óvodában. — Reflexiók. — (Vége.) Előre figyelmessé lettem téve továbbá egy dologra, melyet, mint a nevelő mondá, nem tart czélszerűnek arra, hogy a kisded- ovodákban gyakoroltassák, habár az el is van fogadva. Ez az úgynevezett „tűzdelés“, vagyis előre kirajzolt alakoknak azon keresztül más papírra tűvel való lepontozása. Tagadhatlan, hogy ez a figyelem öszpontosítására nagyon előnyös volna, mert roppant óvatosságot kíván, de mivel a gyermek az apró pontokat csak közel hajolva képes hibátlanul odaszúrni, könnyen megpuposodhatik s meggörbűl, sőt ezenkívül a szemet is gyöngíti. Ez az elővigyázat mindenesetre helyes, de különben is rövid ottlétem alatt jól átláttam, hogy Banezay úr nem csak ezen, de minden körülményt figyelembe véve vezeti kisded tanítványait. Nem teszem azért ugyhiszem roszúl, ha e sorok közt is osztatlan dicséretemet fejezem ki munkásságáért. Saját szempontomból tekintve a dolgot ugyan e czélból nem találom helyesnek az úgynevezett „varrást“ sem, mely abból