Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-04 / 44. szám
III. évfolyam. 1877. 44-ik szám. Veszprém, November 4. A és „Hív. Értesítő“ megjeleli minden Tiiárnap. Előfizetési dij: Egész évre • • S írt — kr. jj Félévre . . . 3 frt — kr. Negyedévre ■ 1 frt 50 kr. Egyes példány ára 15 lí í'. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. r~ Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. j Hirdetéseket, valamint helybeli ' előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyrfceresiedése Veszprémben. HIRDETÉSEK egynasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beigtatásért 30 kr. bélyeg. lks= ■ o% A kisdedóvodák. Veszprém, nov. 2. A Azon intézmények közt, melyeket édes hazánk földjére a külföldről átültettünk, kiváló helyet foglalnak el a gyermekmenhelyek — a kisdedóvodák. Első kisdedóvó-intézetek a múlt század utolsó tizedeiben Német-, Fran- czia- és Angolországban állíttattak fel, mint oly országokban, melyekben a gyáripar legelőször emelkedett a virágzás bizonyos magaslatára. E kisdedóvodák felállításának czélja volt oltalmat, menedéket nyújtani ama szegény szülők kisdedeinek, kik a létért küzdve egész napon át a gyárakban dolgoztak, s így képtelenek valának magzataikat a szükséges ápolásban részesíteni. A kitűzött czél, mint magasztosságától máskép várni nem is lehetett, csak hamar fényes sikert vívott ki. A fenséges eszme, mely még előbb oly szűk körre szorítkozott, mind inkább tért nyert s megbódítá magának a te- betősb szülőket is. Egyszerre általános lett a vágy, azon gyermekeket, kik az elemi ismeretek elsajátítására még éretlenek valának, ilynemű intézetekbe küldeni. E vágyat számos mellék körülmény éleszté. — Egyik anyái; a társas körök, a hajlam a gondtalan élethez, a könnyelműség, a másikat kínos, liosz- szan tartó betegség gátolák gyermekük nevelésének megadni az első lökést. Sok anya gazdaságával, házi dolgaiA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Nyugodjatok... Új illatú virágok És régi koszorúk között, Miket a bú könyárja Régen halványnyá öntözött, Békén alusztok a sír mély ölén, Ki háborítná csendes álmatok? . . . Szent gondolat virraszt fölöttetek — Nyugodjatok . . . nyugodjatok! Eltévedt őszi szellő Jár titkon a sírok körül, Letép egy-egy levélkét, Aztán a hulló lombra ül; A hantokon száz meg száz gyertyaláng, Merev, miként hosszú nyugalmatok, Bennök ragyog az álmodó remény . . . Nyugodjatok ... nyugodjatok! Oly szép a síri álom, Azt nem zavarja semmi sem, Osak olykor a szeretet Zokog fölötte csendesen: Szeretni vágygyal azt tudjuk csupán, Kiben a hült szív többé nem dobog, A sír virága legszebben virul. . . — Nyugodjatok . .. nyugodjatok. val annyira el van foglalva, le van kötve, hogy még csak gondolni sem jut ideje gyermekére; más anyák pedig a világon talán mindenhez inkább értenek, mint a gyermekek neveléséhez. Ily viszonyok közt az óvoda — melegítő napsugár, mely életet önt a dermedő tagokba; a csemetét, melyet fagy és vihar alapjában, gyökerében támadnának meg, leggondosabb ápolásban részelteti s megedzi az élet, a rideg élet küzdelmeinek szívós elviselésére. Az óvoda czélszertíen szervezve és vezetve a test és lélek erőit egyaránt fejleszti, növeli, izmosítja s előcsarnokául szolgál a tanodának; innen kifolyólag bátran állíthatjuk, hogy a kisdedóvoda úgy tekinthető, mint az összes nevelésügy kiegészítő része. Az ember társadalmi életre van rendelve; hivatása pedig a szellemi tökélyesülés, melyet határtalan előha- ladás mindennemű jóban eszközöl. E rendeltetés, e hivatás valósítására az ember lelki tehetségekkel van megáldva, melyek a gyermekben fejletlenek, szunnyadó állapotban vannak; azokat tehát felébreszteni, működésre indítani s biztos irányban vezetni kell. E czélból avatott kézre van szükségünk, mely egyedül képes nemes természetünkhöz mért eredményt kivívni. Hogy a tehetségek felélesztésére és fejlesztésére az első lépést megtenni a kisdedóvodák dicső feladata, alig szükséges mondanunk. — Az óvoda megtette kötelességét, ha a gyermekben érdeklődést kelte, őt engedelmességre és rendre szoktatta. Amit még óhajtanunk kell, abból áll, hogy az óvoda hangulata örökké vidor legyen s a gyermek a leggyengédebb bánásmódban részesüljön. Megfontolva a mondottakat, a kisdedóvodák felállítását nem csak kívánatosnak, hanem szükségesnek is fogjuk ítélni! Az a pénz, melyet ily intézetek felállítására fordítunk, dús kamatot fog hozni gyermekeink anyagi és szellemi előhaladásában. Ami ez ügyben városunkat illeti, meg kell említenünk, hogy már is csinos kis összeg gyümölcsözik egy kisdedóvoda alapítására, mely hogy minél előbb létesülhessen, minden erőnket annak gyarapítására fordítsuk. — Addig pedig karoljuk fel azon ruagán- kisdedóvodát, mely a múlt évben nyílt meg s a kezdet nehézségei daczára feladatával megküzdeni törekszik! Örömmel jegyezzük fel czikkünk végén a képviselőtestületnek a szerdai közgyűlésen hozott ama bölcs intézkedését, melynél fogva az említett magán-kisded óvodát évi 240 forinttal segélyezni elhatározá. E segély pedig ösztönözze az illetőket, hogy törhetlen buzgalommal és kitartással vezéreljék a gondjaikra bízott kisdedeket a kitűzött czélhoz. Az ezüst árkelet pótlék f. é. november havára 5%-kal lett a vasúti és hajózási főfelügyelőség által megállapítva.' Tábori távirda. Király ő Felsége elrendelte a tábori távirdaügy újjászervezését s jóváhagyta a tábori távirda uj szervezeti sza bályzatát. E szabályzat szerint az összes katonai távirdaügy élén a tábori fő tavirda-igaz- gatóság áll, mely mozgósítás esetében a fő-hadparancsnoksághoz osztatik be. A tábori távirda két tőrészre oszlik: első osztályúra, mely a távirdai összeköttetést a hadsereg főparancsnoksága és a hadtest- és csapatparancsnokságok közt közvetíti, és másod osztályúra, mely az összeköttetést a hadparancsnokságok s a hadi intendaturák, valamint az állandó távirda közt létesíti. — Ezekhez járul a tartalék-távirda, melynek az állandó távirda kiegészítése a működő haderő körében képezi főfeladatát. A honvédelmi miniszter körrendeletét intézett a törvényhatóságokhoz, melylyel elrendelte, hogy a jövő 1878. évi ujoncz-állításra vonatkozó előmunkálatok f. é. deczember havában foganatosítandók; elrendelte továbbá, hogy ez előmunkálatok átalában az eddig fen- állott sorozójárások szerint teljesíttessenek, mert Magyarországnak nemcsak az 1876. XXX1I1. t. ez. által érintett, hanem az ezen törvényezikk rendelkezése alá nem eső törvény- hatóságaiban is ismét újabb közigazgatási tel osztás vétetvén munkába, mely csak a jövő év kezdetével lép életbe: az újabb sorozó járásoknak ezekkel kapcsolatban álló megállapítása ezúttal sem eszközölhető s ekként az ujon- ezozási munkálatok az említett törvényezikk folytán változást szenvedett törvényhatóságokban is az eddig követett módozatok szerint foganatosítandók. Azon korosztályok, melyek a jövő évi sorozásra fel fognak hivatni, az 1858., 1857., 1856-ik években született hadköteleseket foglalják magukban. Heti szemle. — nov. 3. A pénzügyminiszter a képviselőháznak keddi ülésében terjesztette elő a jövő évi költségvetést. A hiány 15,638.838 írttal van előirányozva, melyből leszámítva az adósság törlesztésére fordítandó 8,911,444 irtot, tesz a hiány 6,727,394 frtot. — A képviselőház folytatólagosan tárgyalta az osztr.-magyar bank létesítéséről és szabadalmáról szóló törvény- javaslatot. * Ázsiában roszúl megy a törökök dolga. Mukhtár pasa kénytelen volt odahagyni Hasz- szán-Kálét is és Erzerumnoz közelebb vonni össze hadait. A karszi helyőrség megtagadta a vár átadását, minek folytán az oroszok megtették mely a keresztény világban már századok óta még most is mint a szent tűz utáni sóvárgás oly velőket rázó hanggal zeng az ajkakon. »Boldogító szende fény! Lengj szivünknek rej tekén, Mig valónkat áthatod. Ihleted nélkül nekünk Semmi jónk sincs, mindenünk Vészre késztet és tápod.* Igaz, hogy késő utóhang ez még az emberiség azon világából, midőn az elemek voltak a költészet egyetlen tárgyai, de épsn azért oly sajátságos hatású, hogy az általa támasztott érzelmek szálaira ereszkedve lelkünk mintegy az ős múltakba mélyed. Ki tudná, hogy mikor volt, midőn a tűz még sisteregve küzdött a zuhogó vizrohamok közepette, s a levegő üvöltve tombolt végig a sárpuhaságu földön, melyen még sem növény, sem egyéb élő lény nem tanyázott? Mikor volt, mikép lett vagy miért, hogy a viz, mint valami vert had tódúlt és húzódott össze a föld mélyedéseibe, mig a levegő kiválva a zagyvalékból betöltötte a végetlenségig nyúló világűrt? Hol vannak az ezredek, melyek alatt a vizek és a szárazulatok óriási állatoktól hemzsegtek; hol a hangok, melyek e szőrnylények torkán ellenséges ordítás, vagy szerelmes zokogás képében elhangzottak? Mikor voltak mindez állapotok, hol és merre ? Ha mostani korunkat megelőzőleg három ezer évvel visszalebbenünk az eltűnt idők tömkelegébe, már akkor is mint valami rengeteg régen elmúlt időre tekintettek vissza az elemek küzdelmére, melynek a múlt ködhomályából csakis négy vonása volt még kivehető. Az ős egyptomi bölcseség már csak annyit látott, hogy anyag (neth,) szellem (kneph) végetlenség (sebek) és örökkévalóság Oly kínos itt az élet! Bús sirhalom legtöbb kebel, Halottja a remény s vágy, Mindketten ifjan haltak el; De nyugalom sírjokban nem honol, Fölöttük a szív egyre fáj, sajog És hasztalan sír a fáradt kebel: Nyugodjatok, nyugodjatok! . . . Ti szebb lét örömére Ébredtek a nagy reggelen, De a kihalt remény s vágy Sötét, bús éje végtelen. Az élők szíve gyászos hamvveder, Ti vagytok a valóban boldogok, Ne kívánkozzatok a földre fel: Nyugodjatok .. . nyugodjatok. Nyugodjatok sokáig Csendben, békében, boldogan; Hisz’ tőletek a bánat Örökre távol, messze van . . . A földi kín ezer gyötrő baját Pótolja hosszú, édes álmatok, Amelyre oly szép lesz az ébredés. — Nyugodjatok . . . nyugodjatok! Pintér Kálmán. A költészet tárgyai. (Folytatás.) Ily erősen elemszagra találunk még a Kalevalában, a finnek ezen nemzeti nagy költeményében is, melyet igaz, hogy Lönnrot Illés jelenlegi finn tudós állított össze, de maguk e költemény részei, tudja Isten mily régi időnek hagyományai. Ennek az elején olvassuk: „Víz legrégibb irszerek közt, Viztajtéka bűv- szerek közt, Teremtő a kuruzslók közt, Jó isten a javasok közt.“ A gael nép ösköltőjé- nek Ossiánnak egyik költeményében arra bukkanunk, hogy a bárdokat megkérik, miszerint az elesett hősöknek a szellemét adják át a szélnek. Homérosz Iliászában is, midőn Achilles legjobb barátjának Patroklusnak hulláját a máglyára tetette, könyörgött a Boreasz és Zepbyrus nevű szeleknek, hogy jelenjenek meg s Vegyék magukba Patroklus lelkét. A vedák- ban, Indiának e mesés régiségű szent könyveiben pedig már egymást érik a tűzhöz (Agni) a levegőhöz (Iudra) stb. elemhez irt énekek és hymnusok. Mit mutat mindez, ha nem az ős költészetnek azon természetét, hogy az az elemeket ragadta meg, mint oly tárgyakat, melyeknek közvetítése által a föld nyomorába sülyedt ember lelkében egy szebb világnak az érzetét birta támasztani. A régi halandó, ki az elem költészetnek igéit zengedezte, az által mintegy fölolvadt az elemekbe; mindenséggé tágult az, ami tényleg csak parány vala. S ha adattal kell támogatni az emberi léleknek az elem költészet általi fölmagasztosulását, tebetnők-e azt más költemény szavaival, mint azéval, Lapunk mai számához féliv „Hív. Ért.“ van csatolva.
