Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-04 / 44. szám

az előkészületeket az ostromhoz; mi közben lassú bombázás foly. Különben Karsz jól el van látva élelmi és hadiszerekkel; a helyőrség 10,000 emberből áll.

*

A legutóbbi események valósággá tették Plevna cernirozását. Az Isker és Vid közt most legalább 25,000 orosz áll, kik teljesen uralkodnak a soph iái és rahovai út felett.

A Plevna elleni általános rohamot 1-én várták, mely azonban be nem következett. Plevna különben el van látva bőven élelmi és más hadi készlettel.

*

A legújabb hirek szerint a czár s a szultán kijelentették, hogy készek elfogadni Anglia mediátióját; de e pillanat kedvezőtlen a tárgyalásokra nézve. Mihelyt a körülmények megeugedik, igénybe veszik Anglia jó szolgálatait.

Egy napi kérdés.

A magyar kir. belügyminiszter úr f. év julius hóban kelt leiratával utasította a törvényhatóságokat, hogy »mivel a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről szóló törvényt a jövő év elején életbe léptetni szándékozik, a törvény sikeres alkalmazása czéljából mindenek előtt a megfelelő közegek fölállításáról gondoskodjanak.* Minthogy tehát a jövő novemberi gyűlésnek ez lesz az egyik legfontosabb teendője, a t. m. bizottsági tag urak nem veendik rósz néven, ha az általuk ez érdemben teendő javaslat, illetőleg megyei határozat meghozatala előtt egy kis tájékozásul e lap hasábjain némelyeket közre bocsájtok.

Az idézett törvény intézkedése két részre osztható, az egyik az örökösödési eljárásra, vagyis, a hol kis Jkorúak is érdekelvék — a hagyatékok mikénti és kik általi elintézésére, a másik az árvasági pénzek jövőbeni kezelésére vonatkozik. Jelenben csak az elsőről lehet szó, mert a pénz kezelésére nézve, — mely a megye székhelyén öszpontosított leend

— a szabályrendeletek még csak a törvény életbe léptétől számítandó egy év alatt lesznek megalkotandók és föl térj esztendők; lássuk tehát az elsőt:

Az idézett miniszteri leirat első sorban a községi közgyámok szervezését tűzte ki, meglehet azon elvnél fogva, hogy alkalmas községi közegek nélkül nem kormányozhat; továbbá mert az idézett törvény szerint a községi közgyámokra igen sok és fontos teendők várakoznak; végre mert: ami a t. bizottsági tagok figyelmét igen is magára vonhatja

— a törvény 173. §-a szerint a községi közgyámok fölállítása a községek egy újabb teherviselésével van kapcsolatban.

Ezekből kiindulva, két fő kérdés merül fel; először: milyen legyen az a községi közgyám, másodszor: hogyan fizetjük.

A törvény 170. §-a szerint a községi közgyám felügyel a zár alá vett hagyatékokra, gyám, vagy gondnokot hoz javaslatba, közreműködik a leltározásnál, helyettesíti a gyámokat, gondnokokat és rokonokat; közvetíti ezek közt az érintkezést, nyilvántartja a községbeli árvákat és gondnokoltakat, felügyel a községbeli egyéb gyámok és gondnokokra, mulasztásuk esetében a gyámhatóságnak jelentést tesz, a számadástételre nem képes gyámokat és gondnokokat jegyzőkönyvileg megszámoltatja, végre a törvény által meg nem

(pascht), mig a többi részlet, mint elmosódott valami, mint füstgomoly foszladozott a semmiségbe.

De te, kit a költészet szelleme ölébe vesz, nem ismered e füstgomolyt, mely az ezredes múltakat az emberi szemek elől eltakarja; te benned van akkor valami, ami olt jár az elemek ős küzdése közepette, mintha léggé változtál volna, s te volnál azon hang- zönge, melynél az majd bömbölve ordít, majd szelíden suttog. Te valahogy látod az ős természet óriási lényeit, melyeknek a vízben, szárazon vagy légben való nyüzsgését épen úgy hallod, mint Pythagoras bölcsnek tanítványai az égi testek mozgása által előidézett zenét. Te nem ember vagy ekkor, kit a tizen- kilenczedik század törvényei össze-vissza környeznek, kit az élet és társadalom kisszerű aggodalmai gyötörnek, te elem vagy ekkor, mely ott lebegsz a végetlen múltnak mélyében, a létnek örök kútforrása közelében.

S ha meg kell felelned, hogy mi azon tárgy, mely kedélyedben e csodás érzelmeket keltheti, mely azt az érzelem tengerévé változtatja, azt mondhatod rá legrövidebben — a nő.

Ez a költészetnek legfőbb s évülni nem képes valódi tárgya: mig nő lesz a világon, addig a költészet bűbája sem hal ki az emberi szivekből. Nézzetek egy kedvetek szerinti női alakra, a kecses tagokra, a kék vagy hollófekete szemekre, az aranysárga vagy éjsötét hajfürtökre s nem nyilik-e meg ajkatok csodás hangokra, mint Kisfaludy Sándoré Szegedi Rozáliával szemben; s nem szeldelik-e telketek mélyén egymást keresztül az imént vázolt megfoghatatlan érzelmek. A nő nem is szobizott más közegek helyett általános közegül szolgál a községek és gyámhatóság között; tehát világos, hogy a községi közgyámoknak nem csupán írástudó, hanem még fogalmazás, nyilvántartás és számvitelezésben is szakavatott egyéniségeknek kell lenni, különben az árvaügy marad a többszörösen — bár nem egészen igazán — ázsiainak kürtőit állapotában, s a megyei gyámhatóság nem lesz egyéb egy szárnyaszegett madárnál, melyet a publikum űzőbe vesz, s nyavalyája alulról a képtelenség, rémképe felülről a felelősség.

Hogyan fizetjük? Ha a községek, mióta — a hűbéri viszony megszűntével — az árvapénzeket hatósági felügyelet alatt némi autonómiával maguk kezelik, — bizonyos tartalék alap megteremtésére komolyan gondolnak, s a volt megyei árvaszékek is kezdettől fogva annak létesítését a számadások vizsgálatánál szorosan szem előtt tartják; — nem is számítva a gyámi hatodot, melynek egy csekély része évenkint szinte a tartalék alaphoz utaltathatott volna, — minthogy csupán a késedelmi vagyis a kamatok kamatjából az árva pénztároknak minden egy száz forint tőke után évenként 27 krajczár nyereményük volt, s mivelhogy az árvatári tőke pénz forgalom az egész megyében évenként egy millió körül váltakozik, az összes nyeremény évenként kétezer hétszáz forintjával 2'5 év alatt hatvanhétezer ötszáz forintot, kamataival együtt legkevesebb mégegyszer annyit, tehát — száz- harminczötezer forint tartalék alapot eredményezett volna; s most nem fájna a fejünk, miből fedezzük a szóban forgó váratlan kiadást, az évi folyó nyeremény hozzáadásával jutna is, maradna is meg a vagyontalan árvák nevelésére, vagy legalább arra, hogy nyakukba egy-egy rongyot akaszthatnánk, mit a törvény most szinte kötelességünkké tesz. Lásd 112. 264. §-t.

De keveset mondottam, ha állításomat tényekkel bizonyítom, hisz a hatodik és késedelmi kamatokból a kezelési költségeken felül — csak a három pápai, devecseri és zirczi járás — a két évi öszpontosított kezelés alatt 1859. és 60-ban tízezer forint tartalék alapot rakott össze, ami ma már húszezernél több; azonban erről emlékezni csak bánatos érzetet kelt a kebelben; keressük tehát a még meglevő közvetítőt.

A törvény 173. §-a azt mondja: »minden község köteles közgyámot alkalmazni, de több községnek egy közgyám tartására lehet szövetkezni, s hogy a szövetkezett községek, mily mérvben járuljanak a közgyám tartásához, esetről esetre a közigazgatási bizottság határozza meg.“ E szerint a községi közgyámok tartása a községek terhe lévén, nagyon természetes, hogy a terhek könnyítése végett minél több községnek kell szövetkezni, de mégis csak annyinak hogy a közgyám az ő teendőinek megfelelhessen, s ily módon lehetne a nagyobb járásokban három, kisebb járásokban kettő vagy egy; például: pápai és deve- cseriben három, veszprémi és zircziben kettő, az enyingiben egy. Mivel pedig a törvény nem tiltja, hogy a községi közgyámoknak a hagyatéki eljárásoknál napidíj jár; — tekintve azoknak a hagyatékok körüli sokszoros alkalmaztatásukat, — minthogy csak a mérsékelt napidijakból is megélhetési forrás mutatkozik, ahoz még két-háromszáz forint évi biztos fizetés mellett alkalmas egyének lesznek megnyerhetek; a biztos fizetés pedig azért volna megadandó, hogy a száz forinton aluli hagyatékoknál napdijat fölszámítani meg ne engedrítkozik a testiség szűk korlátái közé, hanem eszme az, mely titkos szálak utján fűződik az ős múltba s nyúlik a végetlen jövőbe Avagy ha a nőnek semmi köze nincs a lélek és az elemek ős múltjával, honuét van a szívnek azon játéka, hogy az egyiknek érzése közben a másik sem hiányzik: honnét, hogy p. o. a zene csodás hangjai közepette akarva nem akarva ismeretlen és soha nem látott női szellemek veszik körül lelkünket, kik mintha hozzánk szólnának, velünk enyelegnének s bennünket szeretnének. Tény e lelki állapot, mint sok egyéb más is, melyről kézzel fogható bizonyítékot nem adhatunk. De nem is lehete e helyütt szándékunk e bizonyíték, a hol a nőre csak fölvillanólag akartunk rámutatni, mint a költészet leglényegesebb tárgyára, mint oly valamire, melynek láttára mindennél jobban képes elmélyedni az ember múltjának és jövendőjének titkába.

Efféle érzésre sem az ős emberiség nem vala képes mindjárt fölemelkedni, sem a nő nem lehete mindjárt az ő magasztosabb mi- némüségébeu a költészetnek tárgya. A költészet az emberiség szellemi világának szentegyháza, melynek fölépítésénél nemzeteknek és millióknak érzelme tevékenykedik, melynek alapot kell vetni, falat épLeni mig a nőiség, mint a legszebb oltárkép, helyét illően elfoglalhatja.

(Folyt, köv.)

Vary Gellért.

tessék. Ezen biztos fizetés a fentebb jelzett nyereményből lenne fedezendő, mert az évenként háromezer kétszáz forintra is számítható lévén, a tizenegy közgyám fizetésére elegendő; megjegyzem, hogy a törvény 293. §-ban előirt tartalék alapot képezendő 10°/0 érintetlenül marad; s mig az eképeni intézkedés által a törvénybe nem ütközünk, más részt ugyan a törvény szellemének megfelelünk, ha a köz- gyámok lakpénzét legalább is a községek fizetik, mert igy a törvény szerint a közgyámok tartásához ők is járulnak.

Az idézett miniszteri leirat másodsorban az árvaszékek s azok végrehajtó közegei létszámának megállapítását tűzte ki. Az árvaszék jelenben áll egy elnökből, három ülnökből, egy jegyzőből, tiszti ügyész, számvevő és a megyei közgyámból; a legújabb árvaügyi törvény 177. §-a szerint pedig egy elnökből, legalább két ülnökből és egy jegyzőből azon kívül a megfelelő szám a segéd-személyzetből.

Hogy egy felől a takarékosság, más felől a szükségesség szem elől ne tévesztessék, szolgálok azon adatokkal, melyek a jelenlegi árvaszék fokozott tevékenységét vették igénybe.

Az iratok száma 1868. évtől fogva folyton növekvőben volt, mígnem 1872-ben 3123, 1873-ban 4086, 1874-ben 4299, 1875-ben 4863 s 1876-ban 4705-re fokozatosan szaporodott; s most nézzük, mi vár a jövő árvaszékre. A jelen árvaszék hatásköre a hagyatékok körül, csak a tárgyalások, osztályegyességek helybenhagyása iránti teendőkre szorítkozott; a jövő árvaszék a törvény szerint a hagyatéki eljárást a haláleset fölvételétől kezdve minden mozzanatain keresztül vezetendi egész a tárgyalások befejezéséig, egész addig, ahol a birtokbiróságok teendői kezdődnek; érintkezik a rokonokkal, a családtanácscsal VI. VII. fejezet; s mivel végzései ezentúl végrehajtható jogerővel bírnak, a végrehajtásokat is intéztet!; nyilvántartást vezettet az árvák személyi- és vagyoni viszonyairól 282. §.; a nagykorúvá vált árvákat fölhívja, hogy az értékeikről vezetett számadásokat megtekinthetik 132. §.; vizsgálja a számadásokat minden tekintetben, a számtételek helyességére nézve is 129. 275. §.; mivel pedig a törvény szerint jövőre különösen minden oly árvának, kinek ingatlan vagyona van, magán gyámja leend, — nem számítva azon eseteket, melyekben a 116. §. szerént számadás nem követeltetik — a számadások mennyisége az ötszázat meg fogja haladni; végre, hogy egyebeket ne említsek, az árvaszék viszi majd az árvatári kölcsönügyet, ez éven át ezer darabot tevén ki, — az árvaszéki ügyiratok száma jövőre évenként nyolcztól tízezerig biztos kilátásba helyezhető.“ Hogy ezt három ülnök képes leend-e feldolgozni,— még ha a jegyző, ki a nyilvántartás egyéb ágával — 282. §-a lesz elfoglalva — előadói tiszttel ruháztatik is föl; a tek. bizottsági tagok bölcs belátása fogja megítélni. És pedig, mivelhogy a számadások vizsgálata nagyban az árvaszék hatáskörének egyik ágát képezi, s minthogy universalis embernek senki sem született — s de mert: a törvény 180. §-nak második kikezdése ebben nem ellenkezik — egyik ülnöknek a számvitelezésben szakavatott egyén volna választandó.

A segédszemélyzetről. Első sorban említendő a megyei közgyám, ha e nevezett továbbra is megtartatik; a legújabb törvény e nevet ugyan nem említi, de teendőit számos

Látogatás a nagy-kanizsai kisded-óvodában.

— Reflexiók. —

(Folytatás.)

A nevelői nehéz munkában híven osztozik a nevelő derék neje is, leginkább a lánykákkal foglalkozva. Őt is csak úgy szeretik a gyermekek, mint férjét; ez különben a dolog természetében fekszik. Benne a gyermekek édes, gondozó s minden lépésükre híven őrködő anyát találnak, mely tisztnek a derék nő igyekszik is buzgóan megfelelni. Mondhatom, hogy soha jobban meg nem nyugodhatnak a szülők gyermekeik sorsa iránt, mint ha e derék pár kezei közt tudják őket, mert ők nem csak hogy tanítják őket minden dolog ismeretére, de atyailag gondjukat is viselik, minden tettére ügyelnek, minden rosztól megőrzik. Szemtanúja valék, milyen büszke a gyermek arra a mit tanult, nem csak az óvodában, de annak falain kívül is. Egész nagyúri büszkeséggel szavalja el a versecskót, melyet a nevelő bácsitól tanult. Mert mint mondám, minden tanulásuk versből áll. Ez szerintem czélszerü is. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy a vers, elsajátítása után sokkal könnyebben s tovább marad meg az emlékezetben, miut a prózai beszéd. Ezt elfelejtenék, önmagától pedig a kis fejletlen tehetség combinálni nem tud.

Majd egy órát tölténk már el az intézet belszervezetének megismerésével, midőn az uzsonna ideje jött el. Ez a gyermekeknek a várva- várt Eldorádója. Lehetett már látni arczukon, hogy ösztönszerüleg megérzik az evés

helyen Írja elő; ilyenek: az összes megyebeli árvák személyi és vagyoni viszonyainak, érdekeiknek nyilvántartása: 17. 18. 110. 112. 132. 213 és 284-ik §-sai. E megyei közgvámi hivatal már 1872 óta úgy van berendezve, hogy a törvény kívánalmainak a nyilvántartást illetőleg egy betűig meg lehet felelni, csak a szükséges erő ne hiányozzék. Hogy a nyilvántartást eszközölni lehessen, előbb évenkint két három ezer darab árvaszéki végzést kell két három annyi árvakönyvbe bevezetni; mindezen teendőket egy egyénre bízni nemcsak hogy nem lehet, — de tekintve, hogy a 283. §. szerint a nyilvántartók a mulasztásért kártérítésben is elmarasztalhatók — még lelkiismereti kérdés is volna. Megjegyzendő, hogy e megyebéli árvák száma, — a közgyámsá- giaké 6650, a félárváké 3940.

Iktató, kiadó. Jelenbeu az iktató egyszersmind a kiadói teendőket is teljesiti; de a kettőnek megfelelni csak úgy képes, hogy az árvaszéki épületben lévén lakása, a hivatalos órákat megkétszerezni; hogy pedig a kilátásba helyezett tízezer darab ügyet iktatni is, kiadványozni is képes legyen, arra gondolni se lehet.

Az írnoki személyzet meghatározásáuál az árvaszéknek fentebb elősorolt teendői az irányadók.

A publikum akkor volna szerencsés, ha a hivatalnok némelykor várakoznék az ügy beérkezésére, hogy rögtön intézhetné; ez teljesedni soha sem fog, mert annyi áldozatot hozni nem tudunk Jelenben egy intézmény létesítéséről lévén szó, mely szentnek hangoztatott ügyet képvisel, véleményt adni nem akarhattam ugyan, de midőn a czélszerü kivitelhez szükséges adatokat, s ismereteket közöltem, ezzel csak kötelességemet teljesítettem. — Veszprém, 1877. oct, 24-én.

Kasencki János,

megyei közgyám.

Városi közgyűlésünk.

Városunk múlt szerdán, okt. 31-én, közgyűlést tartott, melyen a képviselők dicséretes részvételt és férfias higgadtságot tanúsítottak, minek köszönhető, hogy az oly sok tárgyat felölelő gyűlés még az nap este véget ért.

Elnöklő polgármester úr Dunst Ferencz megnyitó beszédében indokolja a tavaszi közgyűlésnek a hivatalos teendők megtorlódása miatt történt elmaradását, mit valamint Benkő Istvánnak városunkban történt gyermekmérgezési ügyben beadott iuterpellatióra tett azon válaszát, hogy az egész ügy a törvényszék előtt van, tudomásul vette. A választás alá nem eső városi képviselők névjegyzékének kijavításánál Pongrácz Dániel helyébe Ruttner Sándor lépett. A választás alá eső képviselők közöl kisoroltattak az I. kerületből: Soós Lajos, Palotay Ferencz, Suli Ede és Berger; a Il-ból: Szentirmay József, Dunst Ferencz, Rothauser Mór, Lichteuberger Károly, Grün Vilmos és Benkő István; a III-ból: Hochmuth Abrahám, Hartmann Adolf, Kenessey Pongrácz, Bezerédy Gyula és Molnár Pál; a IV-ből: Brenner Lőriucz, Keresztes Pál, Husvéth János és Pápay Ignácz; az V-ből: Nagy Károly, Csomay Ferencz, Kürti János, Zsolnay Károly, Sziver Ignácz és Véghely Imre; a Vl-ból: Nemesik Sándor, Vörös Sándor, Kovács T. Ignácz, Eszterhay Ferencz. — A

idejét. E czélra a játékterembe menénk át ’ Ilyenkor aztán szabad a vásár, sürgés forgás. Mindegyik előveszi szegre akasztott kis kosa- racskáját, a fiuk zsebeikbe mélyednek bele, honnan aztán előbuvik a különféle alamizsna: kenyér, kalács, zsemle, gesztenye, szőlő, körte s más e féle harapni való. Mosolyogva néztem, mint iparkodnak magukat fesztelen kényelembe helyezni. Mint a madarak, csipogva jönnek, mennek ide s tova. Sajátságos, hogy egyiksem irigyli a másik jobb falatját, sőt észrevevém, hogy egyik fiúcska jószivüleg osztá meg társával szőlőcskéjét, mert amannak csak kenyere volt. Ennek oka a testvériességben rejlik, melyhez ideje korán hozzá szoktattatuak. Arra sincs eset, hogy valamelyik ellopja társa ennivalóját, holott vannak többen, kik semmit sem hoznak magukkal. Ha ez eset előfordulna, a nevelő roppant szigorral bünteti a tettest, attól meg plane jobban tartanak, mint bármi más büntetéstől, ha a nevelő bácsi megharagszik s elvonja tőlük szeretetét. Szóval egy egész kis respublikái szellem honol köztük, egymást és elöljárójukat kölcsönösen becsülve, szeretve.

Evés után társasjátékok vetettek elő. Erre kiváncsi valék, mert Ranezay ur előre jelzé, hogy mulatságos leend. Nem is csalatkoztam. Először is az úgynevezett .tánezjáték“ Ion producálva. Mintegy 12 pár fiú és lány körbe fogódzva dalolni kezdtek, melyet nevelőjük hegedűvel kisért. Dal közben az ütem szerint a fiú gyermekek mindig egygyel odább álltak s párt változtattak addig, mig végre eredeti helyükre vissza nem tértek. Ez meglevén testgyakorlathoz fogtak, mint azt az ének szövege