Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-14 / 41. szám
Plevnába, mely alkalommal hadi tanácsot tartott Osmau pasával s háborítlanúl visszatért Orbanieba. * Ázsiában Moukhtar pasa Aladja-Dag közelében, Kurkhan és Hadji-veli mellett fényes győzelmet aratott az ellenségen. * A porta ultimátumot intézett Belgrádba, melyben a szerb hadsereg lefegyverzését követeli. Kitérő válasz esetén valószínűleg a porta fog támadni. — Különben a hadisegély kérdése Szerbia és Oroszország közt szabá- lyoztatott; Oroszország kötelezte magát a szerb kormánynak azon naptól kezdve, melyen a szerb hadsereg a határon felvonul, egész a békekötésig havonkint egy millió rubelt bocsátani rendelkezése alá * Az athéni angol követ interpellálta Tri- kupis külügyminisztert a görög üzelmek és hadikészületek iránt. A miniszter azt felelte, hogy Görögország nem mérsékelheti hadikészületeit a porta fenyegetéseivel szemben, sőt inkább ezekben indokot talál arra nézve, hogy e készületeket a lehető leggyorsabban befejezésre juttassa. * Különben nem hiányoznak egyes békehírek sem. Legalább Northcote angol miniszter legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy következhetik be oly meglepetés, mely a küzdő feleket döntő csata nélkül békekötésre bírhatja. T a n ü g y. örvendetes jelenségként tűnik fel, hogy a tan- és nevelésügy érdekében a legközelebb múlt szünidő alatt igen érdekes mozzanatok fordultak elő. A nevelés ügye üdvös határza- tok, uj rendeletek, a tanítás módjának változtatása s egyéb rendszabályok által kitűnő lendületet s könnyebbítést nyert. S ezt nagyon is ideje és helyén valónak találjuk. A tanulmány iránya az újabb időszakban annyira megszaporodott, hogy kell lenni valaminek, mi által e sok mindenféle czél egy rendszeres egészet képezve oda vezesse az ifjúságot, hogy belőle egy alaposan kiképzett, s nem féltudós ember váljék. Ily örvendetes fordulat az, hogy a polgári iskolák sorsában ez idén egészen uj fordulat állt be. A polgári tanodák czélja, hogy azokból is, kik tán magasabb szellemi műveltségre nem készülnek, vagy ne készülhetnek, képeztessék egy az életben később józan észszel működő honpolgár, ki észszel és ész szerint irányozván minden dolgát, belőle hasznos s a társadalomnak minden tekintetben ügyes tagja válik. Sokszor megtörténik' azonban, hogy a polgári iskola növendékei a magasabb képzettségre is fogékonyságot s kedvet kapván, óhajtanak erre a térre lépni át. Ez eddig nem ment nehézségek nélkül, hiányozván némely ismeretek, melyek a tovább haladást megkönyítenék, milyen pl. hogy csak egyet említsünk: a latin nyelv-tanulás hiánya. E nehézségeket elkerülendő igyekezett a kormány az eddigi rendszert lényegesen megváltoztatni. A polgári iskolák tanterve ezentúl öszhangzás- ban sőt mondhatni párhuzamban lesz a középtanodákkal, mi által az átlépés a polgári iskolákból a gymnasiumba nagyon meg lesz könnyítve. Fő dolog az lesz, hogy minden polgári iskolában legyen egy tanképesített latin nyelvtanár, ki magán utón fogja a magasabb képzettségre törekvő tanulókat a latin nyelvben oktatni. Ez mind igen helyes s szükséges, s bár a reáliskolák is mihamarabb hasonló változáson mennének keresztül, mely mai napság, — midőn a reáltanodákból oly roppant arányban húzódnak át a gymnasiumokba, — nem kevésbbé volna sürgős és szükséges. Az igaz, hogy a reáliskolákban a latin nyelv tanithatása legújabban ajálva s megengedve van, de ennek addig kevés vagv semmi hasznát sem fogjuk látni, mig kötelező erejűvé nem tétetik, mert addig kérdés az is, vajon lesz-e csak néhány is, hol a latin nyelv rendszeresen kezeltetik? Úgy hisszük azonban, hogy a kormány lassanként belátva e javítások égető szükségét, sietni fog azt mihamarabb életbe léptetni. * A ve\prémi i^r. iskolával egybekapcsolt, ismétlő iskola második évfolyamának általános tanterve a\ 187~,'H-ik tanévre. Múlt évben bátor voltam ismétlő iskolánk első évfolyamának általános tantervét bemutatni, nem veszi ezúttal sem rósz néven a t. érdeklődő közönség, ha a második évfolyam általános tantervét is közzéteszem Tantárgyak: 1. Magyar olvasás. Czél: Irodalmi művek olvasásán, széptani alapfogalmak fejtegetésén és a műfajok elméletén alapuló ismerete a magyar irodalom főbb íróinak és műveinek. Az olvasmányok fejtegetése által képezni a növendékeknek úgy erkölcsi, aesthetikai, mint logikai gondolkozását. Tananyag: Arany János balladái. Szózat, Vörösmarty élete Gyulai Páltól és könnyebb prózai darabok. Költői darabok elszavalása, 2. Magyar nyelvtan. Czél: A nyelvtan öntudatos és alapos ismerete és a növendékek azon képzettsége, hogy magyaréi világosan, szabatosan, tisztán ás stylaris ügyességgel beszélni és írni tudjanak. Anyag: Körmondatok; interpunctiók használata. 3. Irálytan. Az olvasottakhoz alkalmazott elbeszéléseknek, leírásoknak és a közéletben szükséges különféle ügyiratok fogalmazása. 4. Költészettan. Lyrai és drámai költészet. 5. Irodalomtörténet. 0- és középkor. 6. Német olvasás Czél: A német irodalom classikus műveinek megismerése és megértése. Anyag. Hermann és Dorothea (Gőthétől). Kisebb költemények betanulása és elbeszélése. 7. Német nyelvtan. Czél: Az olvasott műveknek biztos nyelvtani ismeretén alapuló megismertetése és megértetése. Auyag; Mondattan írásbeli dolgozatokban folytonos gya- Jf óriás 8. Történet Czél: A történetet kifejlődésének főbb vonalaiban megismertetni. Kiválóan gondot fordítani a családi, társadalmi és értelmiségi állapotok megismertetése. Anyag .* Középkor. 9- Földrajz Czél; A földet mint természeti testet kiváltképen állandó viszonyaiban és tényezőiben megismertetni Anyag: Mértani és természettani földrajz. 10. Számtan. Czél: Biztosság és ügyesség a számműveletek végrehajtásában. A példák a lehetőségig a háztartás köréből veendők. Anyag: Társaság-szabály, lánczszabály és vegyészeti szabály. 11. Természetrajz. Ásvány- és növényország. 12. Természettan. Czél: A természeti tünemények kísérletek alapján megérthető tör- ! vényeinek megismerése. Anyag: Fény, delejesség, villanyosság. 13. Erkölcstan. Czél: Az előolvasott bibliai heti szakaszok előadása által a növendékek vallásos és erkölcsi érzületének élesztősére és tisztítására folytonosan hatni 14. Rajz. Czél: A műizlést és a szépidomok képezését fejlesztőm. Freund Sámuel, főtan ító. IRODALOM. Bernát Gáspár adomái, élczei, apró freskóképei és gazsiádái. Franklin-társulat. 208 1. Ara 1 írt 20 kr. Bernát Gáspár, a legtypi- cusabb alakok egyike, habár főhadiszállása a fővárosban volt, hol egyes vendéglők és kávéházak asztaláuál szokta leginkább lövelui élczszikráit, mégis ismert egyéniség volt az egész országban. Kedves szolgálatot tett tehát a Franklin-társulat, midőn adomáit és egyéb apróságait összegyűjtve egy díszes kiállítású kötetben közrebocsátotta. Ajánljuk mindazok figyelmébe, kik a jóízű nevetést az egészség egyik postulatumanak tartják. * „A névtelen vár.“ Megjelent és beküldetett hozzánk Jókai Mórnak, legnépszerűbb regényírónk saját kiadásában megjelenő ,Regénytárának * 1-ső októberi füzete. Ezen öt 8 rét ívnyi füzet e vállalat első regényének a „Névtelen várnak“ eleje is. A regény tárgya a század első évtizedeinek eseményeiből van véve. Emlékiratok s hagyományok nyomán; legnagyobb részt Magyarországon folyik le s végződik a magyar nemesi insurrectio korszakával. A füzetet egy Jankó által rajzolt kép is díszíti. A vállalatból minden két hétben egy füzet adatik ki; évenkint 26 füzet jelenik meg, s minden 13 füzet befejezett művel záródik be. — Előfizetési dij egész évre 26 füzet 10 forint, félévre 5 frt. — A füzetek ára kfllön- külön 50 kr. Feleslegesnek tartjuk Jókai e saját kiadású vállalatát még külön ajánlgatni * A „Délibáb“ tartalma : 1. Pályázat. 2. Nyári estén, (költ.) Csengey Gusztávtól. Szilveszter apó hagyatéka. (beszély) Hamar Lászlótól 4.'A byzanti műveltség szelleme. Váry Gellértó'l. 5. Egy arczképre. (költ.) Reviczky Gyulától. 6. Magyarvátoronyi jelszó és üdvözlés. Vajda Viktortól. 7. Irodalom Rudnyánszky Gyulától és Árgustól. 8. Irodalmi és művészeti apróságok Árgustól. 9. Tárcza: temetői bang, (költ.) Koróda Páltól. Tollpróbálgatások Bolygó hollanditól. * A „Figyelő“ irodalomtörténeti közlöny októberi füzetének tartalma: Keltái Gáspár „Magyar Krónikája“, Helmár Ágost. — Szirmay Antal és Hungáriája, Vajda Victor. — Jog- és természettudomány az Árpádok alatt ifj. Fehérpataky László. — Ormós László, Abafi Lajos. — Két Kalocsa megyei pap iró, Szülik József. — Pécskay népköltészet, -Haraszti Gyula. — Kazinczy Ferencz, Aranka György és Kozma Gergely, Kozma Ferencz. — Gróf Mikó Imre leveleiből, Felméri Lajos. — Gróf Dessewffy József levele gróf Széchenyi Istvánhoz, Abafi Lajos. — Ányos- és Virág reliquiák, Szigetfó'i D. — Irodalomtörténeti repertórium, id. Szinnyei József. — Kisebb közlemények. * Szakirodáinti vélemények a „Találmányok Könyve“ I. és II. kötetéről. A „Budapesti Szemle“ 1877. márczius—áprilisi füzetében „Technikai irodalmunk 1876-ban“ czímű czikkében ezeket mondja : „A technikai irodalom termékei közé sorolhatjuk a Franklin-Társulat által nagy csínnal kiállított „Találmányok Könyvét“, a melyet Frecskay János oly népszerűén s mégis alaposan, oly vonzó népies nyelven állíttatott össze, a mely ritkítja párját a magyar technikai! irodalomban. Nem egyszerű fordítás ez, nem is közönséges compilatio, hanem egy szerves egésszé alkotott mű, a mely mindenütt tekintetbe véve hazai viszonyainkat, a közönség, a szakemberek elé tárja összegyűjtve azokat a népies magyaros kifejezéseket s műszavakat, a melyek mesterembereink műhelyébe voltak eddig eltemetve. Különös becset kölcsönöz e műnek az, hogy főként a gépipar történetét s fejlődését a nagy közönséggel is megismerteti, mert úgy van írva, hogy még a laikus is örömmel s élvezettel olvassa.“ A „Miiegyetemi Lapok“ 1876-ki 9. füzetében a „Mechanikai technológia újabb irodalmáról“ írván, czikkét így végzi: „Végül örömmel teszünk kifejezést egy új magyar munkáról, mely a technológiai irodalom szélesebb körben való meghonosításáról tesi tanúságot. Ez Frecskay J. „Találmányok könyve“, melyet szerző a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium megbízásából németből a szó teljes értelmében átmagyarosított. A nagy közönség számára lévén írva, nyelvezete népies, könnyen megérthető, sőt eredeti, válogatott magyaros műszavait a szakirodalom is köszönettel fogadja.“ A „Magyar Nyelvőr" 1877. februári füzetében egy egész czikket szentel a „Találmányok Könyve“ í-sö kötetének. A czikkből, mely Szarvas Gábor tollából eredt, átvesszük a következőket: „Szinte magunknak is jól esik, ha e helyen, hol az olvasó alig hall egyebet, mint elégedetlenség hangján elmondott kifogásokat, egyszo"-másszor elismeréssel szólhatunk valamely irodalmi termékről. Ilyen az előttünk fekvő „Találmányok Könyve“. Elismerésünk pedig annál teljesebb, annál őszintébb, mert az nem csupán g nem is annyira a kimutatott hibás használatok gondos kerülésére, a felvilágosító útmutatások folytonos szemmeltartására, mint inkább amaz erősen nyilatkozó jóakaratra s buzgó törekvésre vonatkozik, a mely maga is kutat, vizsgál, iparkodik a selejtest fölismerni, s a mennyire lehetséges, alkalmas eszközökkel helyettesíteni, S a ki ismeri a források hiányos voltát, a melyekből a szerkesztőnek merítenie kellett; a ki megfontolja, hogy itt egy jó részben új, ismeretlen világba vezeti be olvasóit, s beszélnie kellett sokszor oly tárgyakról, a melyeket közönsége csak most hall először, s a melyeket maga is csak idegen néven ismer: az mindenesetre osztakozni fog elismerésünkben, ha értesül, hogy a szerkesztő e nehézségekkel nemcsak meg- küzdött, hanem hogy általában véve sikerrel küzdött meg.“ Vidéki lapszemle. A „Somogy“ múlt keddi 41-ik számában két jeles czikket közöl, az első „Szalmatüz“, melyben ezen eszme rejlik: állíttassák Bogláron, melynek élénk vasúti állomása, távírdája van s élénk forgalmi pont a Balaton-parton, olyan egyesület, mely feladatává teszi borainknak terjesztését. Nagy Pál volt az eszme megpendítője. A másik czikk „A soci- alismus hazánkban“ azon veszélyekre figyelmeztet, melyek a socialisták űzőiméiből keletkezhetnek és felhívja a társadalmat, hogy ne nézze tétlenül a konkolyhintést. A „Székesfehérvár és Vidéke“ okt. 10-iki számában „A beteg ember“ vezérczikket közli s melyben sötét vonásokkal rajzolja hazánk a ny«gi jövőjét a bajnak okáúl adva, hogy elpolitizáltuk mindenünket és végkövetkeztetésében oda jut, hogy nem a török a beteg, hanem mi. A „Székesfehérvár“ érdekes tanulmáuy-czik- ket közöl több számon keresztül „A ezigányok vallásáról“. Valóban időszerű a czigányokra is gondolni és azokat a társadalom csúfjára nem engedni, hogy müveit állam- és társadalmi viszonyok közt egyedül legyenek, kik vad életet élnek. Tán lesz idő, mikor mi is hozzászólunk ezen ügyhöz. A „Zalai Közlöny“ okt. 7-iki számában „Tisztújítás előtt“ vezérczikkében hívja fel a választók figyelmét, hogy ne melléktekinteí, ne pajtásság legyen a vezérelv, hanem a gyakorlat s tudomány, a munkásság s honszeretet. A* „Esztergom“ az esztergomi főgymnasiutn segélyegyletéről vezérczikkez, melynek alapszabályai már helybenhagyattak és az alakuló közgyűlés e hó 10-én tartatott meg. Veszprém városunkban is alakúlóban van ily valóban jótékony egylet. A „Vasmegyei Közlöny“ igen szép alkalmt vezérczikket közöl a „Protectio“-ról, helyes czikkei „Neveljük a népet“ czím alatt, melyben int, ne det. (Tánczolni nem tánczolt, csak ólálkodott körülötte). A bál, a bál! Remeg kezem leírni a borzasztó történetet. — Miért teremtő Isten nádnak a nőszívet? Mikép férkőzhetik keble szentélyébe bűn, — a bűnök legundokabbja: hűtelenség! Vagy hát, hogy is ereszthették be ilyen helyre azt a sült parasztot ? S mindig vele tánczol, oh! __ Ki utasítja — nem. Megcsúfolja — nem. Párbajra hívja, élethalálra, holnap agyonlövi. Igen ! De hátha őt találja az ledurrantani; hová lesz géniusza? ki boldogítja Emmát? Elhül egy időre Emma iránt. Ez leghelyesebb. S majd babérral homlokán megjelenik. Emma bocsánatért esd; ő fölemeli... S csakugyan két hétig tájokra sem ment. — Hova lehetett az a gyerek ? Egyedül Emma tudja sejteni elmaradása okát. — Majd megbékül. Hogy hosszú kínos tél után az idő szép tavaszra vált, urambátyámat kötéllel se tartotta volna fen senki tovább. A természet újúló szépsége, a megszokott tavaszi munka gondolata, vágygyal, hazacsalogató édes vágygyal, tölté el az öregasszony szívét is. Emma talán szívesebben maradt volna, itt sok jó ismerőse van, otthon meg majd senkije sem lesz. Hát Gabi? Igaz Gabi. — Nagy újság, cselédjeim, nagy újság, örvendetes. A szeredi uradalom tiszttartója — Gabi. íme a levél. Mához egy hétre szívesen lát a beavatóra. Holnapután indulunk. Egyhangúlag el Ion fogadva Hej, beh jól mulattak az új tiszttartónál! Táncz is volt majd viradtig. Az „öreg esküdt“-nek igazi kedve volt, ő vitte szót: Gabi öcsém, tisztellek. Jóra- való gyerek, vagy; deiék gazda vagy. De, tudod-e azt, öcsém, hogy asszony nélkül pokol a ház. (Tudom!) Asszonynyal is lehet; de neked ne legyen az. Asszony kell ide hamarosan. Akkor aztán úgy megáldalak, öcsém, hogy a pap se különben. Addig is az Isten éltessen. — Emma kisasszony nem koczint velem. Emma elpirult. — Éljen ! __Minek az ilyen dolognak nagy fene ket keríteni. Megérett a szándékuk. Akadály nincsen. Isten-ember tudja, hogy méltók egymásra. Szeretik is egymást. Csak ki vele bátran. — S meg lett minden szívók, eszök, legjobb, legbölcsebb óhajtása szerint. Két hét múlva kihirdették. Három hétre rá ellakták a lakodalmát. S olyan derék új menyecske, olyan pompás tiszttartóné vált a szép kis Emmiké- ből, hogy ritkítja párját három vármegyében. Ho hó! Ez a dolog még mást is érdekel. Mi történt Danival? Dani ? Meggyülölte az egész világot. Eladta minden holmiját, s egy szép reggelen búcsuvétel nélkül hátat fordított a fővárosnak, megindult és meg sem állt hazáig. — Jőjön, aminek jönni kell ! Mennél közelebb jutott, annál jobban félt a viszontlátástól, — de annál beszédesebb lett képzelete. Jól beesteledett, mikorra hazaért. Atyja nincs hon. Hol van ? — Az Emma kisasszony lakodalmán. Nem is tudja ? Hát nem arra jött meg? — Emma!? (Szerencse, hogy el nem ájult). Lehetetlen Megnézem. — Úgy van! Mulatnak. Oh, nyomorultak! Oh, boldogok!... Nem megy be, — de bemegy. Egyenest az új párhoz, — nem. A borozók közé, — igen, sírva vigadni. Neki van legtöbb oka sírni, s mivelhogy szomjas, inni is. Majd későbben végez, ha még nagyobb lesz emitt a kedv. Örömmel fogadták. Fülébe jutott. Jól cselekedte, hogy hazajött. Igyál, öcsém! És Daui ivott erősen. Feledte egy időre rettenetes föladatát. — Láttad e a mennyasszonyt? Tánczol- tál-e vele ? Ez kellett. Fölugrott helyéből. A szoba ajtajáig egyenesen elment. Itt lábai inogni kezdtek. Midőn tántorgó léptekkel a konyhán áthaladva, épen a tánezszobába akart belépni, két izmos kar ragadja meg vállait : — Ilyen állapotban csak be nem mégy ? — Be én! — Megbolondultál? — Meg! — Akkor vissza, öcsém. S a két izmos kéz mindaddig fogva tartotta, míg el nem foglalá előbbi helyét, hogy újra kezdje a vigasztalódást..., mely hajnal felé édes álmot boríta szomorú lelkére — az asztal alatt. Másnap, hogy a tiz óra kitörölte szeméből a hajnalt, s egykét hatalmas ásitás után végig húzogatta nyakszirtje dagadó ereit és az égő pokolra beeresztett két pohár jó hideg vizet, elmélyedt lelke azon észtörő kérdés megfejtésében: hogyan kerülhetett ő tiszta fehér ágyba, holott a múlt éjjel szállása sem volt ? Á, a lakodalom ! Bizony, Danikám, az állapotok különfélék : öntudatosak és öntudatlanok — téged ez utóbbi érzéketlen állapotodban fektettek abba a puha fehér ágyba, melyben kialudtad gyenge mámorodat, és annyira-mennyire, kijózanodtál — egy kis időre. — Felébredtél ? szép gyerek vagy. Gyere be, öcsém. Dani belépett a másik szobába, hol a dáridó után a jobbak jószóra összegyűltek. — Be abba a rósz gyomorba egy pohárkáva]. Daninak jól esett. — Hát, fiam, ki vagy mi hozott téged haza ? — A vasút meg a kocsi. — No, no, a lakodalom. — Nem a. Be elégedtem avval az élettel, véget vetek neki, úgy sem énnekem valóaz. — Mondasz valamit (Kár is lett volna rá tovább költeni). — Hát mi lesz belőled. — Meggondoltam magamat. Jobb lesz nekem valami hivatal. — Helyes, öcsém, ne félj, bejuttatunk a főjegyző mellé, — elírsz ott esztendeig, aztán lehet belőled valami. Dani nagyot hörpintett rá a sligoviczá- ból. Parolázt.k. Felcsapott úrnak. Irt, ahogy, úgy. Ma is ir — — No legalább lett belőle — valami. S.
