Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-14 / 41. szám
Veszprém, Oktober 14. III. évfolyam. 1877. 41-ik szám. !«ry= =====-------— EM ’ és „Hív. Értesítő*“ ■»«fielen aisles resirnap. Előfizetési dij : Egész évre . ■ 6 írt - kr- Félévre . • ■ 3 frt kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. Égj es példdiy ára \ 155 lii*. I KÖZGAZDASÁGI, HELYI r" «5p ÉRTEKÍT, MimOEÉSl ÉS !tf'S= VESZPRÉM MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. L Szerkesztőség és kiadó- hivatal : Vár, 4. sz. Hirdetéseket, valamint helybeli előfizetéseket is, elfogad és nyugtáz KRAUSZ ARMIN könyekereakelése Vessprfalea. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden beiktatásért 30 kr. bélyeg. ■(Á A jótállás. A túlzás még a jóban is rósz. Alig képzelhető szebb kapocs, mely a társas együttlétet az emberre boldogítóvá teszi, mint a bizalom, melylyel mi mások iránt viseltetünk és mások mi irántunk, és mégis alig van valami, amivel az emberek könnyelműbben visz- szaélnének, mint épen a bizalommal. E visszaélés legszomorúbb alakban a jótállásoknál szokott előfordulni, midőn épen más becsületes és jószívű emberek nevével takarjuk el nem egy esetben titkos szándékunkat, hogy a kikölcsönzött összeget nem akarjuk és nem fogjuk visszafizetni. A műveltebb osztályt nem sújtja e társadalmi csapás annyira, mint a kevésbbé műveltet; egy az, hogy a művelt és okos ember csakhamar kártyái közé lát a bizalomrablónak és hátat fordít neki, más meg, bogy a műveltebbek közt egyáltalán kevesebb szükség forog fenn a jótállásra, minthogy némi biztosítékot látszik maga a műveltség is nyújtani, még a legóvatosabb hitelező előtt is. De a szegény népnél, ott máskép áll a dolog. A szellemi szűk látkör nem enged semmit, csak a legközvetlenebb közelről szemlélni; előtte a dolog első megjelenése magában látszik foglalni annak egész kifejlését, a ravasz ellenfél meg igen tetszetős alakban tudja a kicsikart jótállást feltüntetni. A romlatlan egyszerűség némi büszkeséget helyeztet a népnél abban, hogy valaki mint kezes, mint jótálló legyen egy szerződés vagy egy adóslevél alá írva, hisz akkor hizelegnek és kedveznek neki, mi pedig oly jól esik az emberi természetnek, hogy a miatt el lehet felejteni azon gyilkot, mely a hízelgő köpenye alatt el van rejtve. így ejtet- nek tőrbe a legjobb emberek, mert ezeket érik a jótállás-szülte szomorú következmények és veszélyek első sorban. Mindenki, bármit beszéljenek is sokan, csak maga után Ítél meg másokat; a jó ember mindenkit jónak, a rósz mindenkit rosznak néz és úgy bánik vele, innen van azután, hogy a legjobb emberek adják meg legtöbbször túlságos jóságuknak, túlságos bizalmuknak az árát és ez az óriási paradox valóság a társadalmi életben, hogy a legjobb emberek legjobb tetteikért bűnhődnek végső esetben vagyonvesztéssel, míg a valódi bűnösnek a baja szála sem görbül meg. Nincs, nem lehet szándékunk a jótállást akár jogi, akár erkölcsi szempontból elitélni, mert az magában véve helyes és jő ; de nem tehetjük, hogy ez alkalommal fel ne híjuk a jobb szívű emberek figyelmét, hogy bizalmukat ne pazarolják útón-útfélen mindenkire. Nem minden jótettnek látszó tett jótett is egyszersmind ; a túlságos vagy fölös segítség, amit mi embertársainkkal gyakorlunk, demoralisaló és így a meggondolatlan és hebehurgya jótállás mindenkiért, mindenki mellett egyik főoka annak, bogy a bizalommal, a jótállással annyi és oly hajmeresztő visszaélések történnek. Ha tudja az a könnyüvértí adósságcsináló, hogy nem fog jótállóra találni, nem egykönnyen halmoz adósságot adósságra, nem egykönnyen juttat családokat, családok után koldusbotra. Míg ha meg van győződve, hogy hiszen mindig akad, ki nevével és vagyonával betakarja az ő erkölcsi meztelenségét, vakmerő lesz és társadalmi bűnében nagygyá melengettetik annyira, hogy a más pénzével és vagyonával való szédelgés másodtermészetévé válik. Senki se bigye, bogy a társadalom megjavítására, a társadalmi bűnök kiirtására és a társadalmi erények fejlesztésére csak a tudósok vagy egyes erkölcsbírók vannak hívatva, kötelessége az édes mindnyájunknak, kötelessége az a legtudatlanabb és legmtí- veletlenebb embernek ép úgy, mint a legműveltebbnek. Es ha ez az egyes ember a maga körében józanész és körültekintő megfontolás által vezetteti magát, sokat, de sokat tett a közjónak előmozdítására, talán többet, mint az, aki ex offo társadalmi javító. Nagyon szomorú, hogy napjaink-* ban oda jutottunk, bogy a bizalmatlanságot kell hirdetnünk, és nem a bizalmat, de ha társaséletünk üterére tapintunk, forrongó lázt észlelünk, mely emészt — emészti legjobb erőnket és testileg lelkileg, vagyonilag, erkölcsileg sorvadunk. Gyógyszerről kell gondoskodnunk, mely ha végkép nem is, de legalább türhetőleg javítson állapotunkon és véget vessen azon visz- szás helyzetnek, hogy akár roszat, akár jót tegyünk, mindig egy legyen az eredmény t. i. a társadalmi rósz. A belügyminisztérium a főváros közvetlen közelében a gyógyíthatván közveszélyes elmebetegek számára egy gazdasággal egybekötött országos ápoldát akar létesíteni s az erre vonatkozó általános tervezetet már ki is dolgoztatta. Az intézet 300 egyénre terveztetik, kiknek kétharmad része férfi, egyharmada pedig nő lehet. Az elmebetegek az intézetben a közbiztonság megóvása mellett mezei, kerti s egyáltalán kézimunkákra alkalmaztatnának; ép azért az intézet czéljaira 30—50 holdnyi terület szükséges. A telekre nézve már több ajánlat lön a belügyminisztériumhoz benyújtva, melyeknek szakszerű megbirálására egy vegyes bizottság fog alakíttatni. A főváros közönsége már fel is szólíttatott, hogy e bizottságba a maga részéről is egy tagot küldjön ki. A födmivelés- ipar- és kereskedelemügyi m. kir. minisztériumnak 1877. szept. 22-éu, 18874. sz. a. kelt intézménye folytán közhírré tétetik, miszerint az erdészeti államvizsgák — 1877. nov. 19-én s az azt kővető napokban fognak Budapesten megtartatni. A közmunka váltságok tárgyában több oly ellentét mutatkozik az egyes törvényhatóságok közt, amely teljesen kiegyeztethetetlen. Nevezetesen a kézi napszámosnál 20 kr. és 1 frt 40 kr. közt váltakoznak a váltsági árak az egyes megyék közt. Nagyon természetes, hogy az útépítkezéseknél nevezetes különbséget tett az ily váltságdíj-különbözet. A kormány kebelében most erre vonatkozólag tanácskozások folynak, melyeknek czélja oly módozatok megállapítása, melyekkel az oly szükséges egyenlegesség elérhető legyen. Heti szemle. — okt. 13. A képviselőház elfogadván a kisebb polgári peres ügyekben való eljárásról szóló törvényjavaslatot, U-én megkezdette a kiegyezési törvényjavaslatok sorozatának tárgyalását a szesz-adó törvényjavaslattal. — 10-én interpellált Helfy Ignácz az erdélyi események tárgyában. melyre a kormányeluök úr azonnal és kielégítőleg felelt. * A harcztéri hírek Európában csak apróbb csatározásokra vonatkoznak. Sefket pasának sikerült újabb élelmiszert szállítani A „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Baka-nóta. * Most kel föl a nap az égen, — Szeretőm nem láttam régen, Be, ha Isten úgy akarja Majd meglátom a tavaszra. Készülök is haza felé Csak úgy dobog szívem belé, De vágyok is hozzá menni Lágy kebelén megpihenni. De, ha haza búra megyek, Ha az a lány már nem szeret, Ha nem jutók az eszébe 3 másnak lett a felesége! Akkor ismét visszatérek ö őrnagyomtól fegyvert kérek, “t3 a hazát hűn szolgálom Alig el nem jön a halálom. Gácsi Baka. ,,, *^C3‘ Bäkä aláírással vettünk Prágából néhány a egy közönséges magyar bakától, ki igen felmi t IaPuukban közöljünk azokból, ha egyet1 n 6 méU6nak tartUnk> 9 n6tákat * P-- » . , magyar bakak szokták danolni. Aránylag1 3 ‘#gJObbat !tt t. olvasóink. Szerk. Dani öcsém. (Vége.) S Dani nem csalódott. Egy-két hónapot átnyögött, hol Pesten, hol otthon időzve s főzve nagyszabású életterveket, mikor az őszi munka végeztével elég kelletlen, de a nagy- szónak: „muszáj,“ engedve megjelent uram- bátyám viselni kerülete képét. Követi vala őt felesége s leánya, amaz boldog megelégedéssel, emez remegve. Abból, hogy urambátyámat urambátyám- nak, feleségét pedig feleségének mondom, ne tessék gondolni, hogy urambátyám valami közönséges gazdaember, talán olyan, aki írni is alig tud. Úr ő, habár nem afféle új módi tar- kabugyogós téutanyaló; három próbás arany a régi jó világból. Kis újjában van a „Tri- partitum,“ nemes családból eredt, volt jurista, sőt — ha jól emlékszem, bár ő nem igen emlegeti — táblabiró is. Míg egészen helyen lesznek, nézzünk be Danihoz. Asztalánál ül, állát baltenyerében, jobb kezét asztala sarkán nyugtatva. Gondolkozik. Pő a feje. Gondban van — életében először. Az első hónapban bátran és sokat költött — hasztalan. Vezérszerepet akart játszani, s a díszes „hajrá“ annyiba került, hogy amitől eddig valamennyire megóvta magát, most az adósságban fülig úszik. Haza hiába írt, hiába ír; előtte van a gyászos való: rósz termés volt, iszonyú rósz, Isten tudja, mi lesz velünk ___Lassan — lassan elsimulnak homlo ka sötét redői, bágyadtan, de nyugodtan kél fel asztalától összenézni holmiját. Ujdonat új ócskaságok, elkopott, elfeledett újdonságok. Még a zöld láda van hátra —tele ringy- rongy papírral s a legfenekén — egek csodája ! — ily meglepetés, mely valami gyarlóbb halandónak szemeiből könypatakot facsarna ki, őt azonban egy eddig nem sejtett fölséges kilátás boldog eszméjével tölti el___ a csokor, a talizmán. Zavartan rejti belső zsebébe, rá sem gondolva, hogy a száraz virág törékeny, s mint akit kergetnek, rohan eszeveszetten. S hova kergeti az a láthatatlan s ellem ? Hát urambátyámékhoz. Isten hozta! — Tyű, öcsém, heh pápista-színbe’ vagy? Mi lelt ? — Beteg voltam, — hideg lelt. — Haha. Bizonyára megcsömörlöttél- Haha. Nem is csoda. Ne magyarázd, ne Éii is torkig vagyok vele; nem kosztérozok én tovább senki konyhájáról: itt vannak ezek, főznek itthon. — Sokba jön az itt. — Ami szükséges, egyet-mást hozatunk hazulról. Nem ér nekem a beszédetek semmit; ha nem így lesz; egy nap sem maradok tovább. — Nos, Emmike, hogyan érzi magát a fővárosban. — Jobb volt otthon. — Á, még szokatlan. — S megered Dani nyelvén a czifra szó. Emmike — talán Emmának is beillik már? —szíves figyelemmel hallgatja. ^(Mit tehetne egyebet ?) Marasztalja, mikor távozni készül, s invitálja, hogy holnap is eljőjön. HfijTLapunk mai számához félív „Hív. Ért.“ van csatolva.*‘5j8]f Édes reménység, te nem csaltad meg őt. Boldog Dani! Most fordult föl vele igazán a világ; tele volt a szíve. — Mért nem lehet pacsirta ez a szív, hogy boldogsága hajnalán szabadon fölrepülne, s bezengné az egész világot öröme dalával!... Mit? pacsirta! -- Melyik költő érzett valaha hevesebben, dicsőbben, mint ő? Haza ér. Tollat-papirt ragad. Haját felborzolja. Félóra — s készen áll az első költemény. Elolvassa tízszer, el tizenötször, minden olvasásra magasztosabb, végre megigézi a szerzőt. Hát akkor Emmát? meg a nagy világot ? Költő lesz. A téli ivad épen alkalmas, hogy pár hónap alatt az egész ország őróla beszéljen. — No, valami könnyebb hivatalt szintén vállal, ebben a bácsi is segíteni fogja leendő vejét. És készültek a költemények: szőve, díszítve a verselés minden cziczomájával.... Az első füzet ideáljának, választottjának lesz szentelve, rózsaszín selyembe kötve, arany- metszéssel : Emmának Dani. Ezentúl mindennapos lett nálok. De hatalmas terveiről még hallgatott. ... Istentelen népség! új sltgirók, szerkesztők és kritikusok! Törpe lelkek, kik el akarják nyomni a lángészt. Rettegjetek, mert, ha egyszer felcsap lángja, lepörzsőli bajusztokat. Csúfság; tél közepe, s ő még mindig a régi semmi se. Csak egy, csak Emma érti lelkét, az megdicsérte költeményeit. A bálakon Emma rendesen ott volt s ismét az első szépségek között emlegették nevét. Dani kisérte, mint szerelmes hold a föl-
