Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-02-04 / 5. szám
III. évfolyam. 1877. 5-ik szám. Veszprém, február 4. mor és „Hív. Értesítő“ mígjelen minién vasárnap. Előfizetési díj: Egész évre • • 6 írt - kr- Fél évre ... 3 írt — kr. Negyedévre ■ 1 frt 50 kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS Egy es példány ára 15 kr. ate== VESZPRÉM i MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. Kiad ó-hivatal: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, hova minden előfizetés hirde* tősdij 8 postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6 kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s külön minden belgtatásért. 30 kr. bélyeg. Szerkesztéség: ^ kegyesr.nagy-gymnaslum. 1------oM A békebíróság. Angolország összes intézményei közt egy sem érdemli meg annyira, hogy utánozzuk, mint a békebíróság intézménye. Nem mi mondjuk ezt először, rég megmondták már ezt előttünk a világ leghiggadtabb, legtapasztaltabb államférfiai és meggyőzött Angolország százados praxisa, nem különben a többi állam sértően csigamódú igazságszolgáltatása. Magyarország azon ponton áll, bogy a békebíróság intézményét meghonosítsa. Lesz-e belőle valami vagy ez is a pium desideriumok közé fog továbbra is tartozni, nem tudjuk. Mi magyarok prókátor-nemzet vagyunk; elleneink ezt mint hibát vetik szemünkre, mi meg némi büszkeséget helyezünk épen ezen hibánkban, mert ez, bármely oldalról tekintjük is a dolgot, mégis csak azt árulja el, hogy jogérzettel bírunk, melyet nemzeti és társadalmi életünkben kifejezésre juttatni törekezünk. Hogy a jogérzet- nyilváuulás még nem ismeri a közép- útat és egyik szélsőségből a másikba sodortatik, az oly tény és igazság, melyet még a legvastagabb önszeretet és nemzeti büszkeség sem tagadtat el velünk. E hibánknak tehát tudatával vagyunk és ennek kifolyása, hogy peres ügyeinknek száma már oly mesés magasságra szökött, hogy az igazságszolgáltatás, bármint megfeszíti is erejét, nem képes az óriási massával megbirkózni. Ki kell tehát e hínárból bontakoznunk, meg kell keresnünk azon Ariádue-fonalat, mely minket e tömkelegből a természetes és gyors igazságszolgáltatás verőfényére kivezessen. A békebíróság intézményében látjuk mi ezen mentőszert, hiszszlik ezen kalauzt ; de csak akkor, ha az mint olyan lép törvényerőre, mely nemzetünk minden árny- és fényoldalát i tekintetbe véve testünkből test, vérünkből vér lesz, szóval nem mint idegen növény, hanem mint acclimatizált plánta ültettetik el a nemzeti talajba. Nekünk magyaroknak ép úgy, mint a tüzes paripának erős zablára van szükségünk, hogy pereskedési hevünkben minma- gunkat fel ne emészszük; e zabla lesz a békebíróság, mely a perek, különösen az úgynevezett bagatell-ügyek számtalan légiói mellett beláttassák velünk azon közmondás mély igazságát, hogy migis csak jobb egy sovány egyezség, mint egy kövér per. Már most csak az a kérdés, hogyan valósítsuk meg ezen intézményt jelen mostoha körülményeink között, midőn az egész nemzet elmondhatja, hogy se pénz, se posztó? Kétséget nem szenved, hogy legczélszerübb megoldásmód lenne, ha erkölcsileg és va- gyonilag független polgárok vállalnák ezt mint kitüntető hivatalt, mondjak, méltóságot magukra, kik az ügy szentsége és ügyes-bajos polgártársaik jólétének értéke által vezéreltetve önfeláldozásukért egyes-egyedül keblük boldogító érzetében keresnének jutalmat. De hol találunk ma ilyeneket, hisz a becsületes megélhetés súlyos kötelessége egyaránt nehezedik gondteli válA „VESZPRÉM“ TÁRCZAJA. Emlékek Amerikából. Ötödik közlemény. Amerikában, az elleumondások, ellentétek hazájában vagyunk. Amerika! Mily homlokegyenest ellenkező gondolatok tolulnak a különböző nézetű emberek agyába e név hallatára. Némelyek úgy tekintik Amerikát, mint minden gonoszság, aljasság, bűn fészkét, mások ellenben egyedül ott vélik feltalálhatni a tiszta erkölcs panaceáját, az emberi kívánalomnak netovábbját, a boldogság eldorádó- ját. Igaz, sehol sem találkoznak oly gyakran a végletek, mint Amerikában, de azért, mint majd mindenütt, úgy itt is középen az igazság: az amerikaiak sem nem ördögök, sem nem angyalok, hanem csupán emberek, de egész emberek; legyen jó vagy rósz, üdvös vagy kárhozatos, amibe kapnak, azt emberül végre is hajtják; félszeg munkát végezhetnek, de fél-munkát soha; azért nem kis elfogulatlanság kívántatik arra, hogy valaki Ítéletében az igazság határait át ne lépje, mert minden, mit lát, minden, mit hall, minden, mi figyelmét magára vonja, az anyagi mint szellemi téren k®Pes megvesztegetni Ítéletét, lega- □ ,viszoliyoE körülmények sokszor a a helytelent is helyesnek tüntetik föl; — ^ÍP^az ítélet félrevezetését leginkább eszközölheti, az ama szokatlan jelenség, hogy kit^indeUf"ieníber’ dol°g> ei'kölcs, szokás a közönségestől elütő, rendkívüli, nagyszabású. — Nem áltatom magamat és másokat azzal, hogy nekem a valót a költöttől, az igazat a hamistól, a lényeget a látszattól tévedés nélkül megkülönböztetnem sikerült, de azt merem Ígérni, hogy vak előítélet, fonák elvakultság sem egy, sem más irányban nem vezérlendi toliamat, s ami keveset Amerikáról mondok, iparkodni fogok olyannak föltüntetni, milyennek lenni tudom. Elég egyet-mást csak egyszerűién jelezni, miként annak helyes vagy helytelen voltáról azonnal tisztában legyünk, míg vannak dolgok, melyek fölött csak akkor mondhatjuk ki jóváhagyó vagy kárhoztató ítéletünket, ha a viszonyokat, melyek között megszülemlettek, szemünk előtt tartjuk: azért én némely dolgokat csak meg fogok említeni, míg másokat igyekezem kellő világításba helyezni. Mihelyt az újvilág földjére teszszük lábunkat, azonnal szemünkbe ötlik a nagy különbség, mely közte és az ó-világ között létezik. Mondanom sem kell, hogy e különbség nem annyira a természet, éghajlat, növények, állatok különféleségébeu nyilatkozik, mert ezek mindig Észak-Amerikát tartva szem előtt, az európaiaktól ütnek el, hanem az emberek- és azoü üzelmeiben központosul. Az ember az s annak ténykedése, mi Amerika jellemét és jellegét oly eiütővó teszi Európáétól. De íölveszem az egyszerű tourista szerepét. Miutáu New-York kikötőjébeu málhámat úgy átkutatták, mint még sehol, a hű bajtársaknak örök „isten hozzád,-ot mondva siettem a vendéglőbe. Oda érve, egy fekete ember minden holmimtól megfoszt s finom elfogadó udvariassággal utasít a terembe, Iáinkra, úgy, hogy a magunk baja is elég, nemhogy még ahhoz a másokét is felcsatoljuk? Erről tehát, egyelőre legalább, míg viszonyaink meg nem javulnak, le kell mondanunk. Ehhez legközelebb állna, ha fizetéses béke- birók alkalmaztatnának; de ide is, mint az egyszeri tábornok állítása szerint a háborúhoz három dolog kívántatik : pénz, pénz, és ismét csak pénz, ezzel pedig ugyan nem rendelkezünk. Nem marad egyéb hátra, mint vagy a járás-, vagy a szolgabiró- ságra ruházni az egészet, de mivel a járásbíróságok úgyis el vannak halmozva teendőkkel, a mi véleményünk is az, hogy a szolgabiróságra, hol természetesen egy-két segédszemély- lyel ezután több kellene. Tekintélyes oldalról hallottuk e behozandó intézmény ellen felhozni, hogy a szegény ember ügye, bizonyos tekintetekben fontosabb, mint a gazdagé, mert ahhoz sok esetben annak egész jövő existentiája van csatolva, míg a gazdagoknál az legtöbbször nem áll: igy tehát igen fontos ügyekben nem diplomatikus egyének döntenének. Mi e felfogást nem osztjuk; a békebíróságnak nem pusztán az Ítélés a tiszte, hanem a rábeszélés, hogy a perlekedő felek a hosszas, költséges és eredményében elvégre is bizonytalan kimenetelű processuktól elállva tisztességes egyezségre lépjenek, mihez az illető bíró részéről rész- rehajlatlan tárgyilagosság, lelkiismeretesség és emberszerető jóakarat kívántatik. hol nevemet s lakásomat a nagy vendégkönyvbe beírván, a fekete szellem kalauzolása mellett fölmentem a második emeletbe, hogy ott elfoglaljam nem nagy, de csinos és szőnyeggel egészen bevont szobámat. Mód nélkül örültem, hogy valahára ismét magamra maradhatok, azért igazán szívből mondtam az ebhűségfí szerecsennek, hogy egyelőre semmire sincs szükségem, midőn ő a kulcsot átadva, azt kérdezte, nincs-e valami kívánni valóm. A szobában legelsőben is egy, New-York történetét s helyrajzát tárgyaló könyv meg egy biblia akadt szemeimbe. Az utóbbi London nagyobb vendéglőiből sem hiányzik, annál sajnosabban nélkülözi az ember ott is másutt is a megfelelő hely rajzát, hisz egész tuczat könyvet nem hordozhat magával az úgy is mindig eléggé megterhelt utas, Az elsőben említett könyvből olvastam, hogy a 15 angol mértföld bosszú és 1—2 mértföld széles Manhattan sziget, melyen New- York, elsőben Verranzani János, egy ügyes flórenczi hajós által fedeztetett fel 1524-ben, minthogy azonban ő itt meg nem állapodott, a világhírűvé lett sziget fölfedezésének dicsősége a holland Hudson Henriknek tartatott fel, ki 1609-ben egy „Half-Moon“ (Félhold) nevű yacht-tal (evezős és vitorlás hajó) átkelt a gyönyörű folyón, mely jelenleg az ő nevét viseli. A szigetet, melyet az indusok neveztek el Manhattannak, mi annyit tesz, mint „a hely, hol mindnyájan lerészegedtek“, a hollandok birtokukba vették s az anyaországból lassaukint annyira betelepítették, hogy már 1652-ben a rajta épült városkát New-Amster- dam név alatt bekebelezni lehetett. 12 év Csak ezen intézmény által érhetni tehát el, hogy megfeneklett igazságszolgáltatásunk jobbá, olcsóbbá és a mi fő, gyorsabbá lesz téve. A honvédtisztek nyugdíjilletményének megadóztatása tárgyában a pénzügyminiszter körrendeletét adott ki, melyben meghagyja az összes adóhivataloknak, hogy a náluk utalványozott honvédtiszti nyugilletményeket terhelő s eddig netán behajtani elmulasztott adót az illetőktől utólag azonnal szedjék be és az 1870-ik évi febr. 8-án 16,783. sz. a. utasításban említett lajstromokat a kitűzött határidőben készítsék el. Posta-ügy. Folyó évi február 1-től kezdve az osztrák-magyar monarchiából Olaszországba és viszont, 80 osztr. értékű forintig, illetőleg 200 franc erejéig, közönséges posta-utalványok küldhetők. Az utalványozott összegek az osztrákmagyar monarchiában csak osztrák értékű bankjegyekben, Olaszországban pedig csak olasz érczpénzben fogadtatnak el, és fizettetnek ki. A befizetett és kifizetett pénznem közötti különbőzetet az erre meghatalmazott határpostahivatalok a napi árfolyam szerint való átszámítás által egyenlítik ki akként, hogy az osztr. magyar monarchiában a czimzett az Olaszországban érczpénzben fizetett összeget, a napi árfolyamot hozzá számítva papírpénzben, Olaszországban pedig az osztrák-magyar monarchiában papírpénzben fizetett összeget olasz érczpénzben, a napi árfolyamot levonva kapja meg. Az utalványok közvetítéséért a következő díjak szedetnek: 1. Az osztrákmagyar monarchiában a) 40 írtig terjedő utalványért 20 kr. b) 40 írton felül 80 írtig 40 kr. 2. Olaszországban: a) 100 franc-ig terjedő utalványért 50 centim, b) 100 francon felül 200 franc-ig 1 franc; mely díjak az utalványlapra ragasztandó megfelelő levéljegyek által fedezendők. Az utalványok kiállítására a belföldi forgalomban használt űrlapok veendők igénybe és azok kitöltésénél az Ausztriába szóló utalványokra nézve érvényes szabályok tartandók meg. l^TLapunk mai számához efl múlva az angolok birtokukba kerítvén azt, nevét a yorki herczeg tiszteletére New-Yorkra változtatták; 1653-ban a hollandok ismét visszafoglalták és New-Orange nevet adtak neki, azonban egy év múlva egyezmény útján újra az angolok uralma alá került, kik azt az Egyesült-Államok függetlenségének megalapításáig háborítlanul bírták is. New-York, mely a hollandok alatt csendes gyarmat volt, az angol birtoklás idejéből kezdett patriarchális egyszerűségéből kivetkezni, azonban tulajdonképi virágzásának korszaka csak az 1776-ik évi függetlenségi harczczal kezdődött. Ez időtől fogva haladása feltartóztathatlan s óriás léptekkel hagyja maga után ama testvérvárosokat, melyek őt virágzó kereskedelmők s iparuk által jóval megelőzték. Nincs város Amerikában, melynek kilátása volna tőle egykoron az elsőség pálmáját elragadhatni, még New- Orleans, mely a hatalmas Mississippi torkolatánál fekszik, vagy San-Francisco, a Csendes-tenger királynője sem álmodhatik arról, még kevésbbé jöhet hasonló gondolatra Dél- Amerikában Eio Janeiro avagy Buenos-Ayres, melyek pedig talán szerencsésebb fekvésűek s a természettől dúsabb vidékekkel megáld- vák, mint New-York, minthogy korántsem bírnak oly tevékeny, vállalkozó, erélyes, vakmerő lakosokkal, mint ez utóbbi. Minden közreműködött arra, hogy e város oly lendületet nyerjen, mely még a legvérmesebb remé- nyüek várakozását is messze túlszárnyalta. 1807-ben a Hudson habjait szeldelte a legelső gőzhajó, a „Clermont“, melynek építése által halhatatlan érdemet vívott ki magának Fulton Eóbert, ki többnemű
