Veszprém megyei hivatalos heti közlöny, 1877 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-29 / 30. szám
III. évfolyam. 1877. 30-ik szám. Veszprém, julius 29. r~ ==<w 1 és „Hív. Értesítő“ oegjelea minden yasimap. Előfizetési díj : Egész érre • • 6 frt — kr. j Fél évre ... 3 frt — kr. Negyedévre . 1 frt 50 kr. | b Egj'es példány ára IS kr. KÖZGAZDASÁGI, HELYI WSBC ÉRDEKŰ, MIVELÖDÉSI ÉS VESZPRÉM rKiad ó-h i v a t a 1: KRAUSZ ARMIN könyvkereskedése Veszprémben, hova minden előfizetés hirde* íj tésdíj s postai reklamáczió küldendő. HIRDETÉSEK egyhasábos petitsor 6kr. NYILTTÉR petitsoronkint 15 kr. s I1 külön minden beigtatáséi t 30 kr. bélyeg. MEGYEI HIVATALOS HETI KÖZLÖNY. C Szerkesztőség: 0kegyesr.nagy-gymnasium ■i 0m Tűzoltó-egyletünk. (Ph.) Két igen nagy, hogy úgy ne mondjuk, eredeti bűnünk van, mely nyilvános életünk minden nyilatkozatán meglátszik s melyen a józan haladás minduntalan hajótörést szenved; ezek: az utánzási vágy a dolgok valódi becsének komoly mérlegelése nélkül és a szalmatüz. Egész életünk nagyban és kicsinben utánzás; mindent mit mások tesznek, és amint tesznek, utáncsináljuk mi is, mint a visszhang híven visszamondjuk, mit felénk kiáltanak; csak azért nehogy másoknál hátrább maradjunk. Mintha csak az aethiopsoktól származnánk, kikről Diodor azon nevetséges dolgot beszéli, hogy ha királyuk bármely tagja bármely körülmény miatt megcsonkult, környezetében mindenki, sőt minden szolgája és barátja ugyanazon módon önkényt megcsonkította magát. A közvélemény ugyanis illetlennek tartotta, hogy az alatvaló ép testtel birjon akkor, midőn a király egyik tagját vesztette, vagy, hogy bárki ne kisérje sántikálva a királyt, midőn az egyik lábát kitörte. Ezek az igaz alázatból cselekedtek így, amiből pedig bennünk a nagy és hangzatos szavak, imádóiban, vajmi kevés van. Ezen körülmény azonban a hasonlat érdeméből mitsem von le, régi igazság ugyanis, hogy a végletek találkoznak. Nem létezhetik a külföldön olyasmi, akár állotta az már ki a tüzpróbát, akár sem, amit mi különféle hangzatos czímek alatt, nemcsak lényegileg 1 s viszonyainkhoz alkalmazva, hanem szőröstíü-bőröstűl, minden salangjával ne sietnénk átültetni, íiem gondolva meg, beillik-e az viszonyaink közé, alkalmas-e a talaj annak meghonosítására, vagy sem. Pedig amit az erős vállak könnyen elbírnak, az alatt a gyöngék összeroskadnak, mi egynek orvosság, másiknak halálát okozza. Meggondolatlan utánzási viszketegünk folytán nem csoda ha minduntalan Phaedrus békájának sorsára jutunk. így történt a tűzoltó-egyletekkel: néhány év előtt a külföldön a körülmények létrehozták azokat; innen átjöttek nagyobb városainkba, még pedig nem kis haszonnal; ezeket ismét utánozták a kissebbek, tehát mi sem maradhattunk hátra.—Közönségünk felkarolta az eszmét, egyesek, mint testületek, élükön a városi hatósággal iparkodtak azt megvalósítani; volt megadóztatott pohárköszöntés, tánczés zeneestély, szinielőadás stb. És eddig minden rendjén volt, mert oly egyletet nem pártolni, mely egyik fő feladatának a czélszertí testedzést tűzi ki, az általános elsatnyulás korszakában, melyben élünk, nem lehetne még azon esetre sem ha nemcsak a tűzkárok, de a tűzveszélyek ellen is biztosítva lennénk. Nálunk némileg a körülmények is kény szeri tőleg léptek fel; a veszprémiek egykor a legjobb tűzoltók voltak, de a szomorú emlékű párttu- sák a nagy többség politikai éretlensége folytán az egyenetlenséget átvitték a magánélet terére is; a különböző pártok hívei nemcsak a szavazó-urnánál, hanem attól távol is, mi több a közös veszélyben is, mint ellenségek állottak egymással szemközt. — Megkezdődött a szervezkedés, a szalmatűz lángja magasan lobogott; csináltunk nagy szabású alapszabályokat, mint másutt vannak, gondoskodtunk fényes a felállított rangfokozatoknak megfelelő egyenruháról, sisakról amilyeneket más egyletek tagjai viselnek. Nem tartozik feladatunkhoz mindazon intézkedéseket felsorolni, melyek kezdetben tétettek, csak azért mert máshol is megvoltak, és melyek között nem egy olyan is volt, mely épen azokat idegenítette el az egylettől, kik állásuk és foglalkozásuknál fogva leginkább lettek volna hivatva abban tevékeny részt venni. Sikerült mégis köriil-belül 150 tagot összetoborozni; hogy mi történt ezután, jobb lesz a feledés fátyoléval borítani; számoljunk a következményekkel. A szalmatüz kialudt, nem maradt belőle egyéb mint sűrű füstíelleg, és mi, miután ez szintén szétoszlott, ép úgy mint a rómaik a sűrű köd leple alatt eltűnt Rumulus üres trónja körűi, álmélkodva állottunk az egykor meglehetősen virágzó egylet gyenge romjainál. Mi történt a füst- felleg ótalma alatt a közönség közé nem igen szivárgott ki; tény az, hogy az egylet jelenleg körül-belül 100 névleges, de nem több mint 50 félig-meddig tényleges tagot számlál — mely szám elégséges ugyan arra, hogy a fekete lepellel bevont dob rekedt hangjára lépdelő tagok a nagyobb temetések fényét emeljék, de korántsem arra, hogy a közönség benne egy könnyen bekövetkezhető tűz esetén megbizhassék, még pedig annál kevésbbé, mivel a nem tűzoltó közönség támogatására is alig lehetne számítani, ez fájdalom, de igaz, szánakozó mosolylyal fogná kisérni a kevés számú tűzoltó hiú küzdelmeit a bőszült elemekkel. Hallottunk olyan nyilatkozatokat, hogy az egylet a szükséges tűzoltó szereket, melyek nélküle egyhamar beszerezhetők nem lettek volna, beszerezte, tehát kötelességének derekasan eleget tett, most bátran meg bukbatik. De nem oda Buda! a drága pénzen szerzett eszközök használata gyakorlottságot tételez fel s ki evvel nem bir, azoknak ép oly kevéssé veheti hasznát, mint amily kevéssé használhatta volna a pásztorbot- és parittyához szokott Dávid, Saulnak pánczélját és fényes sisakját. — Ki mezítláb szokott járni, ha magas sarkú topánt húz fel, minden lépten-nyomon megbotlik és végre is orrára bukik. A nehézségekkel küzdeni és végre elesni, dicsőség, de a küzdteret gyáván elhagyni, gyalázat; az egylet öngyilkossá nem lehet; nem pedig annál kevésbbé, minthogy annak első tagjai a közönséggel szemben, mely annyit áldozott, hallgatag kötelezettséget vállaltak magukra, melyet be kell váltaniok. Nézetünk szerint a két év, mióta az egylet fennáll, elég volt arra, hogy az alapszabály hiányait és más akadályokat, melyek felvirágzásának útjában állanak, kiki felismerje ; ezeket kell tehát mielőbb elhárítani, mire legczélszerííbbnek mutatkoA „VESZPRÉM“ TÁRCZÁJA. Rózsa panasza. Nem szeretlek ne nézz reám; Hazudnék, ha azt mondanám; Mert a szívem már nem enyém, Rég elvitte egy szép legény. Egy szép legény a kit messze Elvittek az ütközetbe, A hol talán vérét ontja,.. De hogy kiért,... Isten tudja. Reménytelve bolygom tovább, Egy szó súgja odább, odább;.. Eljön még a te szeretőd Fehér lován hoz jegykendőt. Fehér lován, hattyú ménen Mint a villám vágtat értem, Mert a szavát meg nem szegi, Eljön ha szerét teheti. S noha várom réges régen, Várni fogom mig csak szivem Várásában meg nem reped, S rám terítik szemfódőmet. S ha ezután talál jőni Síromon virág fog nőni A mely neki tudtul adja: Érte hervadt el Rózsája. __________________ Varsányi. Em lékek Amerikából. Tizenkettedik közlemény. Az egyedek csak ritkán, a nemzetek sohasem tudják jellemöket a külső bármely tarka leple által a csak kissé is éles szem előtt huzamosabb időre elrejteni, utat tör az magának s elobb-utóbb kétségbe vonbatlan tettekben mutatkozik. És mennél hatalmasabb, mennél egyoldalúbb a népekben uralgó szellem, annál szembeszökőbb lesz annak külső nyilvánulása. Nehogy az eszmék tág körében messze kalandozzunk, alkalmazzuk e tételt azonnal az amerikaiakra. Ezeknek rideg, komor jellemét, melyet a realismus hideg fagya nem enged az idealismus szívolvasztó melegségéig fokozódni, nem csak vallási, politikai, társadalmi intézményeik, nem csak külső megjelenésük, magaviseletük s egész valójuk, hanem még városaik külső physiognomiája is elárulják. Nem látni ezekben egyebet, mint szembántó egyformaságot, szellemölő egyöntetűséget, se hideg se meleg egyhangúságot. Mindegyik ugyanazon minta szerint lévén építve, valamennyi azonegy képet tárja elénk. Azért nem helytelen ama közmondássá vált “ögjegyzés, hogy aki egy amerikai várost látott, az látta valamennyit. Nézz meg egy ostáblát s előtted áll az amerikai városok mintaképe. Mindenütt ugyanazon végtelenig nyúló s egymást egyenes szögben átmetsző hibátlan egyenességü utczák, mindenütt ugyanazon — de csak látszólag — kaszáruyaszerfí házak, melyek egypár középületet s nagyritka magánházat leszámítva, úgy hasonlítanak egymáshoz, mint egyik tojás a másikhoz, mert nem csak magasságuk, szélességük, alakjuk, sőt a rajtuk levő diszítmény is egyenlő, hanem még belső berendezésre nézve sem igen ütnek el egymástól. Az ügyes mázolás következtében még azt is bajos meghatározni, melyik van fa-, vas-, tégla- vagy kőauyagból építve. A faanyag használata a nagy városokban most már meg van tiltva, a vasat is kiszorítja lassankiut a tégla, de leginkább a bőven található s nagyon tartós veresbarna homokkő, mig az újabb középületek egytől egyig fehér márványból építvék, mely anyaghoz a nábobok is előszeretettel fordulnak fényes palotáik építésében. Valamint a házakat, általában szólva, főleg a házszámok, úgy a városokat lényegileg csak a nekik adott n?vek különböztetik meg egymástól. Nem akarván az amerikai városok helyrajzát, hanem csak azok futólagos jellemzését adni, példakép elég lesz a legismertebbet, New-Yorkot egy kissé szemügyre vennünk, úgyis édes-kevés az, mit egyik-másik város megkülönböztető jellege gyanáut föl lehet hozni. A városok építésénél Dál-Amerikában már kezdettől fogva a koczka-reudszert fogadták el. Hasonlókép cselekedtek Észak-Ameri- kában s így New-Yorkbau is, mihelyt az augol hagyómáaynyal szakítottak, vagyis a múlt század vége felé, mikor aztáu az utczák sem kapták többé ama szép haugzatú neveket, melyek Európában az idegennek sokszor oly nagy lelki épülésére szolgálnak, hauem elnevezték azokat egyszrűen első, második, századik utczának; az irány megkülönböztetése végett avenue (alléé) nevet adtak azoknak, melyek a város hosszában, a Hudsonnal párhuzamosan, déltől északnak tartanak, ezeken függőlegesen feküszuek a város szélében keletről nyugatra húzódó tulajdonképi utczák (streets). Ekként az East-River vagyis Hudson keleti karjától kiindulva van: D. C- B. A. I—IX. avenue.- Továbbá a IV-től jobbra Lexington, balra Madisou avenue. A hires Broadway a IV. és V. avenue közt halad egész a Madison square-ig onnau folyton nyugotnak tartva a X. és XI. avenue között végzi be mértföldekre terjedő pályafutását. A számokkal jelölt s 1—2 angol mértföldet tevő utczák száma már 205, noha a Central Parkon túl, mely a 60-ik utczánál kezdődik, még nem egy vár a hiányzó épületekre. Amerikábau ugyanis az utczák már jó eleve elkészíttetnek s minden szükségessel, minők: csatornák, vízvezeték, légszesz, járdák, kocsiutak elláttatnak, mielőtt még a házépítés gondolata agyukban megfogamzott volna. Ha nem is igen szellemdús, de bizonyára nagyon czélszerű az utczáknak számokkal való elnevezése, főleg ha még azt is figyelembe veszszük, hogy azoknak a Broadway, vagy helyesebben V. avenue-től jobbra eső fele keleti, balra eső fele pedig nyugoti eny- nyedik és enuyedik utcza nevet visel, mi az utczasarkon levő lámpákon világosan meg is van jelölve. Közbevetőleg csak megjegyzem, mivel én is csak egyeues figyelmeztetés után jöttem rá, hogy a többször említett Broadway lámpái gömbölyűek, mig a többi utczákéi szegletesek. E gyakorlati rendszer folytán az utas minden tervrajz nélkül is könnyen tájékozhatja magát, s minthogy az utczák egyenlő, 75 méternyi távolságban tekűsznek egymástól, Lapunk mai számához egy fél ív „Hiv.-Ért.“ Guthard végeladási hirdetménye és Kühne E. gazdasági gép eladási körlevele van mellékelve.
