Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-08 / 2. szám
«NWtflftf 14 JVUUVw Pletyka! te vagy egyedül ment az ítészét mindent összetipró sarkának hegyes szegeitől, s uralmad absolut mióta Éva anyánk kigyó asszonynyal a paradicsomban az első értekezletet tartották; a te zászlód alá esküszöm, a te nyomaidat követem, noha már meglehetős koros hölgy vagy, de néha szellemdus, s ezzel különb vagy a fiatalra festett még vénebb mindeDnapiságnál. A te zászlódat követem s bejárom veled egy negyed óra alatt a várost és vidékét, földszint és emeletet, sőt néha ha valami gyanúsat hallok, fölmegyek a padlásra is; kihallgatom kedvedért a dandy izetlenkedését, a zsugori panaszát, kis leányok sóhajtását, szerelmesek csattogó csókjait; kilesem a selyemruhás, piros szalagos vén asszony toilette-titkait, a még selyemruhásabb fiatal asszony jövedelmeit, a lesütött szemek kacsintását; megvigyázom mit eszik a hosszú uszá- lyos delnő, mit álmodik a biró; benézek a szép asszonyokhoz,ha nincshona férjük hogyan búsulnak; de nyomán járok aférjeknek is,hova járnak kuglizni; nem nyugszom mig meg nem tudom hol támadt az erélyes férj képén a karczolás, és a szende nő homlokán a kék folt; járok mig azt a darab posztót, mit egyik deszkakerítés kiálló szögjén találtam, szegény károsult gazdájának vissza nem adom, egyszóval megtudok mindent, meglátok mindent és akkor elbeszélek mindent! Kiásom a legtitkosabb történetke ércét a földből s abból zengő hangú csöngetyüt öntök Anyag lesz elég, mert hisz Veszprémnek van mindene a mi a nagy város nak, csakhogy tizenkettedrétben. Kaszinók, bukófélben lévő kávéházak, nyilvános kertek, éttermek, sörcsarnokok, sétányok, zárdák, iskolák, egyletek, dalárdák, műkedvelők, kintornások, kereskedők, gotscheberek, uzsorások, dan- dyk s hogy épen szomszédságába jusson: járdatiprók, szép kilátások, s magasra jól haladó szamarak, fotografok, majmok mindennap új ruhában, tőzsérek, kuglizó kertek, nő- növelde, demi monde, czigányok, takarékpénztár, ügyvédek, segélyegylet, rosszkövezet. Sőt bir azzal is, mivel a fővárosok nem. Térdig érő sár, holdujságkor fél adag olajvilágitás, vigyázó torony, fehérre meszelt ház, erényes marchande-des mode, és folyton harsogó bakterja, nem is számitva az éjjelre nyitva- hagyott csatornákat, piaczon szerte szét fekvő nagy köveket, mik nappal a kofák trónosait képezik, éjjel azonban a nyughatatlan fiatal polgárok bokáit zúzzák, azután az éretlen gyümölcsöt, és a város közepén terjeszkedő vágóhidat. Ezek kárpótlásául azonban városunk ismét hasonlít, a nagy városokhoz, mennyiben benne sincs pénz, nincs csúnya nő, és nincs — hitel. Mivel azonban bizonyos hadviselő feleknek sincs sem pénzük, sem hitelük és mégis háborúskodnak, én sem maradok hátra az adott divattól és kitűzve a pletyka tarka zászlóját, hadat üzenek s folytatok minden nagyszájuság, nyegleség, tettetés, álerény, olcsó hazafiság, drága jóakarat, üresfő, szelesség, és egyéb divatos erények ellen. Hadat üzenek s az ellen ségeskedést 8 nap alatt megkezdem, csatatérül kijelelvén e lap hasábjait. L. Veszprém. (Történelmi és statistical vázlat.) (Folytatás.) Később nevezetes szerep jut Veszprémnek István térítési törekvéseinek támogatásában. Tudjuk, midőn Géza meghalálozott, még csak némi árnyéka létezett a magyarok közt a keresztyénségnek. Kik azt fölvettek is, mellette az ősvallás gyakorlatáról sem mondtak le egészen. A keresztyénség megalapítása Istvánnak lett hivatása, és kötelessége is, azon ígéret után, melylyel magát, midőn Gizellát nöülvette, III. Ottó császárnak lekötötte. Innen mindjárt kormányzata kezdetén vasakarattal fogott a térítéshez. Gondoskodván mindenekelőtt, hogy legyen elég pap a nép oktatására, parancsot bocsátott ki, mely által mindenkit kötelezett, hogy magát megkeresz- teltesse, hagyjon fel a pogány vallás szertartásaival. De ha már a kemény Géza is ellenzésre talált a keresztyénség terjesztésében, az ifjú fejedelem mégkevesbé tarthatott számot engedelmességre, a törzs- és nemzetségfők egy jelentékeny részénél, kik a keresztyén vallástól nemcsak magában, mint az ősivel ellenkező intézménytől, h. nem azért is idegenkedtek, mivel általa az országot német befolyás alá jutandónak, a nemzet szabadságát, függetlenségét, veszélyeztetendőnek hitték. És valóban alig hirdettetett ki a keresztyénség fölvételéről szóló parancs máris újabb lángra gyuladt a már Géza alatt is nyilatkozott ingerültség; veszélyes forrongás terjedt el az országban, s a fejedelemtől kegyelt németek üldözése előjele volt a támadásnak. A mozgalmak, kivált az ország nyugoti részein, a Dunán túl tünedeztek föl legelőbb, mert itt, Németország szomszédságában kezdetett meg leginkább a térítés. E részeken Koppány, a tar Zirind fia, a fejedelem rokona, volt a leghatalmasabb nemzetséglő, s egyszersmind legidegenebb a keresztyén vallástól. Maga köré gyüjtvén mindazokat, kiknek az uj. rendelet nem tetszett, (J98-ban nyilván kitűzte a forradalom zászlóját, eltökélve: Istvánt megbuktatni, a föhatal- mat elfoglalni, s a nemzet ősi intézményeit fentartani; hogy pedig erősített helye legyen, honnan mind támadni, mind az ellenséget visszaverni lehessen, a fejedelemhez hü Veszprémet vette kemény ostrom alá. Istvánnak nem lehetett kétsége, hogy e támadás gyors elnyomásától függ mind trónja, mind a keresztyénség ügye. Ezért a már keresztyénné lett, vagy a keresz- tyénséghezhajló, hü nemzetségföket, s a bevándorlóit német urakat fegyveres népeikkel, gyorsan maga körégyüjté, s miután a hadak vezérletét Wenczellin wasserburgi grófra, Hunt és Pázmán vitéz lovagokra bízta, s fogadást tett, hogy, ha isten ellenségei fölött győzedelmet ad, a pártütö Koppány javait s megyéje minden termékeinek, tizedét, az atyjától építtetni kezdett Sz.-Mártonhegyi apátságnak adományozza, — indulót kiáltatott s átkelvén a Dunán, gyors léptekkel sietett a veszprémiek által még mindegyre feltartóztatott Koppány ellen. Veszprémnél vivatott a harc, mindkét részről a legtüzesebben; a fejedelmi seregek ügyök jogosságában bízva s a keresztyén vallásért, Koppány pártja, az ősi vallás és nemzetiségért hevülve, elszántan csaptak össze. A harc heves, a diadal sokáig bizonytalan volt, mígnem a harc folytában Wenczellin Koppánynyal találkozván, öt párviadalban leölte.. Társai a harcot megújították ugyan, de majd megszaladtak, a tévedezőknek nagy része lekaszaboltatott, a támadás fejei pedig részint elfogattak, részint felkoncoltattak. A nemzeti ügy s ősi vallás és szertartások bajnokainak az ellenkező uj hit és hatalom áldozatául kelle esni. Koppány holtteste iszonyú kegyetlenséggel négyfelé vágatott, s egyrésze Esztergom-, más Veszprém-, harmadik Fehérvár-, negyedik Erdélybe küldetett, s a kapukra felfüggesztett rendeltetett, mindeneknek rettentő látványul, hogy hasonló merénytől visszariadjanak s hívek maradjanak a fejedelemhez.33) 33) Lásd a pannonhegyi apátság alapitványlevelét, (Fejér Cod. Dipl. I, 280.) Thurócy: Chron : II, Cap. 13. 28. Hartvicus: Vita.
