Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-08 / 2. szám
Első évi folyam. Veszprém, julius 8.1866 2. sz. VWWWVVAfJVVWWVA 1 Előfizetési feltételek: | Vidékre postán: > vagy helyben | szétküldve:^ Egész évre 4 ft 80 ^ ü Fél „ 2 „40^ Negyed,, 1 „ 20 s 'j\r /wwwwwwwv\3 i Is Ojv. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. CWW» A/W.A/VWXAAAA/’ /ViA | Hirdetmények | | dija: I £ Petitsor egyszeri | ^ hirdetésnél 8 kr, £ | kétszerinél 7 kr. | s háromszorinál | ^ 6 kr. o. é. % | Bélyegdij külön | > 30 kr. o. é. I (f'jv'/v'jv'jvjv'jv'jv' o Julius 1-étől kezdve előfizethetni „V E S Z P R É M“-re Veszprémben a kiadónál,Pápán Skolnik Anna asszony könyvkereskedésében. Julius—septemberi évnegyedre . . 1 frt 20 kr. Julius—decemberi félévre . . . 2 „ 40 „ A „Veszprém“ kiadóhivatala. Hogyan áll jelenleg Veszprémmegye gazdászati tekintetben? (Folytatás.) Gazdászati tekintetben igen roszul áll e szerint Veszprémmegye, s növelik a csapás nagyságát: az előző évek csapásainak hordozhatásaért a gazdaközönségtől fölvett terhek ; a magas kamattal jutalmazott hitel, mert az üzérek lelketlenül éltek vissza a szegény földnépnek nyomom helyzetével, kölcsönre szorultságával; s a csapásos évek miatt, hogy élhessen, ruházkodhassék, gazdaságát folytathassa, cselédét fizethesse, évről évre súlyosbodott s jövedelmével semmi arányban nem álló magas adóját fizethesse, kölcsönzésre kényszerült— földbirtokosnak oly magas kamatra, s épen ennek tulcsigázhatásaért mégis rövid, s időről időre a kölcsönvevőnek újabb terheltetésé- velhosszabbitottidőre kölcsönöztek, hogy a szegény gazdát sok helyen és esetben nem annyira a csapásos évek, mint inkább e kényszerkölcsönök tették tönkre; néhány száz forint, a magas kamat, s időnként fizetési-határ hátrábbté- telekor magasabbra szöktetett kölcsönösszeg által oly nagyra növekedett fel, hogy a terméketlenség, csapásos évek, s átalános pénzhiány miatt alászállt birtokár mellett sok telkes gazda s más földbirtokos azon szomorú meggyőződésre jut, hogy néhány szúz forintnyi kölcsöne fokozatosan növekedvén, ásitczó torka egész birtokát benye- lendi. Lett volna olcsó hitel, lehetett volna országos intézkedés által elviselhetővé tenni a földbirtokot ért csapások súlyát, ne terheltetett volna túl adóval a termelő osztály stb. és a nemzet zöme : a földbirtokos osztály most nem volna oly szomorú helyzetben, a minőben van! Az 1863-ik év már csapásos volt megyénkben is. A szőlők romlása kezdetét vette, s az aszály pusztitó hatását — ha nem is oly mérvben, mint alföldi véreink — de mi is érezénk. Felé- nyi gabonatermésünk volt, mint szokott lenni középszerű években. Vetőmagon kivül alig volt annyi termésünk gab- nából, mennyi újig a házfentartásra megkivántatott. Hát a gazdálkodáshoz megkivántató költség, a cselédtartás, napszámosok munkaerejének díjazása, az öltözet ára, és a magas adó, miből került ki? Ingóságait adta el a birtokos osztály, csakhogy a magas kamatra ajánlott kölcsön terhétől szabadulhasson, marháinak egy részétől vált meg, s így a gazdaság jól folytathatásához nélkülözhetlen erőt kevesbítette. 1864-ik évben a gabnatermés középszerű volt, a szárazságnak csak a nyár utófelében s ősz elejéni esőzés vetett véget, a szőlők az előbbi évinél is nagyobb romlást szenvedtek. Egy hold szőlő 0— '/2 akó bort termett. A csakis szőlővel bírók tönkrejutása itt vette kezdetét. A szőlőmunka sok költségbe kerül, s jövedelem semmi! — És mégis nemcsak az egyenes földadót,hanem a fogyasztási adót is meg kellett fizetni a szőlőtulajdonosoknak, holott nem volt fogyasztandó termés, hanem igenis volt elfogyasztott munkaerő és pénzérték, mely hasztalanul fordittatottaszölő művelésére. 1865-ik évben a gabnatermés átalábanrosz volt; sok helyen a vetőmagvat sem adta vissza; széna csak lapályos s vízzel folyatható réteken termett, a takarmánynövények lesültek, a szőlőket részint az előző évek szárazsága, részint a május 1-ői fagy, részint az azután következett aszály, részint az augustus 4-ki jégeső, annyira megrontotta, hogy a birtokosoknak G20-a, szüretet megelőzőleg hozzáfogott a szöllöirtáshoz. Egész hegyek (p. o. az ugri hegy) irtattak ki, alig maradván meg az egész hegyen egy-két szőlő. Bortermés ez évben emlitést is alig érdemlőn csekély. Több hegység birtokosai a szárazság által okozott kárnak, mások a májushó 1-öi fagynak fölemlitésével adóelengedésért folyamodtak. Haszontalanul! A §§-ok közt nincs olyan, mely a száraz ságot és fagyot az elemi csapások közé sorozná, holott e csapások a szőlőadónak alapját, a bortermést tették semmivé. A szőlőtulajdonosnak újra kölcsönhöz kellett folyamodni, hogy önmagát és házanépét fentarthassa, és élelmezhesse, s a terhes föltételek alatt nyert kölcsön számosakat végraegsemmisüléssel fenyeget. Megyénk birtokos osztálya tartós látogatottsága, a csapások egymást váltott évei után Örömmel üdvözölte a jelen évnek gazdag terméssel biztatott tavaszát. Hittük, hogy ha a múltból öröklött bajokból egészen ki nem szabadulhatunk is, de terheink egy részétől megmenekülhetünk. S ime a legsúlyosabb csapás épen ez évben méretett ránk. Mi fog most történni ? A nagy többségnek aligha lesz annyi termése, mennyi a háznép élelmezésére megki- vántatik. A rozs a vetőmagvat sem adja vissza. Sok embernek búzája is egészen elfagyott. Hol vesz vetőmagvat ? miből tartja fen háza népét? mivel folytatja a gazdálkodást? hol veszi az adót, mely kérlelhetlenül zörget az ajtókon, s elutasithatatlan, mint a halál! Országos segélyre van szükség, mert a földnépének helyzete nyomottabb, sem mint az egyesek önmagukat segitni képesek volnának. Hasonlók a lekötött rabhoz, le vannak kötve az előző évek terhei által. Nincs, mit elad- niok, mert házuk fentarthatásaért, már az előző években meg kellett válniok ingóságaiktól, még azoktól is, melyek a gazdaság fölszereléséhez tartoztak. Egész telkes gazdákat ismerek, kiknek udvarából néhány év előtt 6 címeres ökör járt ki, s most két — iga alá fogott — tehénen gazdálkodnak. Vannak oly gazdák is, kiknek csak egy tehene van, ketten állnak össze, hogy a szántást végezhessék. Atalában a marha létszám igen alászállt, eladatta
