Veszprém - hetilap, 1865-1866 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1866-07-08 / 2. szám
«iaaAAP 10 (/lAWtfx* a földbirtokosokkal az Ínség még azon marhákat is, melyeket a gazdálkodásnak jól-jövedelmezöleg folytathatása nélkülözhetlenné tesz. Hogy ez az egyesek jövedelmének csökkenését s vele a nemzeti gazdaság, az állam anyagi jobblétének hanyatlását eredményezendi, az a 2x2=4 bizonyosságával bir. Idejárulnak az adóssági terhek, melyek a földbirtokosnak szabadon mozoghatását gátolják, erejét nagy mértékben zsibbasztják, s lehetlenné teszik ránézve, hogy megtegye azon költségbekerülö beruházá' sokat, melyek a jövedelmezőségnek mulhatlan elöföltétei. Vagy egyátalában nem, vagy nem kellő időben teheti meg azt, a mit meg kellene tennie, hogy birtokát a lehető leg- hasznothajtóbbbá tegye. Uj szőlőültetvényeknél künönösen nagy jelentőségű a munkának kellő időben végezhetése, s ha ebben valaki pénzhiány miatt gátolva van, (pedig az ilyenek számanem csekély) akkor nem ritka eset, hogy egy elkésett munkával három — kellő időben végzett — munkának értéke semmisült meg. A segélynyújtás e szerint halaszt- hatlan szükségesség, s e segélyezés egyedül üdvös útja és módja: 1. munka adás (nem pedig ajándék, kegyadomány) a jelen ínségben munka nélkül maradó s csakis munkája után élő napszámos osztálynak; 2. olcsó hitelnyitás a terményétől megfosztott föld- birtokos osztály számára, mégpedig oly arányban, minőben megfosztatottsága, s a múltból ránehezedett és megsemmisítésével fenyegetőző terheitől szabadulhatása szükségessé teszik; 3. olcsó hitelnyitás az iparos osztálynak, melynek üzlete pang mindannyiszor, valahányszor a földbirtokos osztály sújtva van. Az olcsó hitel segélyében országos csapás esetén — minő a mostani — csak országos intézkedés részeltetheti a csapás által sújtottakat. Az országgyűlés megtette mindazt, mit helyzetében tennie lehetett. A többi teendő a kormány dolga, s az — hisszük — el is fog követni minden lehetőt, hogy „ne quid detrimenti respublica capiat.“ (Folyt. Icöv.) A hét eseményei. Julius 3-án a porosz és osztrák hadsereg nagy, sőt ezúttal elhatározó csatát vivott, Josephstadt és Königgrätz közt. A csata reggel szakadó esőben kezdődött, a König- grätztöl nyugatra fekvő magaslatokon Horzitz és Swieti között. A fegyverszerencse délután 2 óráig az osztrák fegyvereknek kedvezett. A támadó ellenség messze visz- szanyomatott Josephstadt- és Königinhoftól; de miután Chlumban sikerült magát megfészkelnie, az osztrák hadállások megtámadása és körülszárnyalása lehetővé lön, s ennek következtében az osztrák hadcsapatok oldalban és hátulról lövetvén, lehetetlen volt őket többé visszatartani. E csatában, mely a világ egyik legnagyobb csatái közé fog számíttatni, a két fél részéről állítólag 2000 ágyú vett részt. A veszteség mindkét részen iszonyú. Az osztrák seregből megsebesültek: Vilmos főherceg, Festetics s Brandestein tábornokok. Benedek táborszernagy jelentése e csatáról következő: „Az egész hadseregnek, egyesülve a szász csapatokkal, több mint öt órai fényes harc után, részben elsáncolt állásban és a derékhaddal (centrum) Lippában, — sikerült az ellenségnek észrevétlenül ( hiúmba befészkelni magát. Az esős idő a lőporfüstöt lenyomva tartá, úgy hogy a tiszta látást lehetetlenné tette. Ezáltal az ellenségnek sikerült a mi hadállásunk felé elönyomulni. Rögtön és váratlanul onnan oldalt és hátulról lövetvén, a legközelebb álló csapatok ingadoztak, és minden erőfeszítés dacára, nem sikerülhetett nekünk a hátrálást visszatartani. A hátrálás eleintén lassú volt, de mind gyorsabbbá lett, a mint az ellenség jobban elönyomult, mig az egész sereg részint az Elbe hadi hidjain át, részint Pardubitz felé visszavonult. A veszteség még nem tekinthető át, de bizonyára igen jelentékeny.“ A szerencsétlen északi sereg sorsáról többet ezideig nem tudunk. Nem tudjuk, hol van ma főhadiszállása. Bécsi lapok annyit írnak, hogy Benedek táborszernagy elbocsáttatott; Clam-Gallas gróf hadtestparancsnok, Henig- stein báró táborkari főnök, s Krismanics tábornok a hadi iroda főnöke, haditörvényszék elé állíttatnak. Mensdorff gróf, Fejérváry császári szárnysegéddel, az északi sereghez ment, a dolgok állásának megvizsgálása végett. Bécs- ben nagy haditanács tartatott, O Fölsége elnöklete alatt, s igen erélyes intézkedések várhatók. Bécsben az a nézet, hogy a poroszok támadása csak szinleges volt az osztrák jobb szárnyon és középben, a balszárny állását a poroszok valószínűleg megkerülték, s igy fészkelték be magukat Chlumba, az osztrák sereg há- tamögé. Ezen állásból az ellenség az osztrák hadállásokra tört, s borzasztó tüzelést kezdett az osztrák hadsorok szárnyában és hátában. Megjegyzendő, hogy az osztrák sereg jobbszárnya eredménynyel harcolt, Horzitznál, s csak akkor hátrált, midőn a balszárny és a közép egy része ingadozni kezdett. Hir szerint az északi sereg Olmütz felé vonul vissza. A szerencsétlen csata azonban utat nyitott a békealkudozásokra. A félhivatalos „Wiener Abendpost“ jelenti, hogy az osztrák kormány már jul. 3-ika előtt megkereste a franciák császárát: eszközölne fegyvernyugvást Ausztria és Olaszország között, hogy az által lehető legyen az Olaszországban álló osztrák hadcsapatok egyesülése az északi sereggel. A franciák császára készséggel engedett az osztrák kormány kivánatának; s azon törekvésében, hogy a békét helyreállítva lássa, még tovább ment: a nélkül, hogy Ausztria által közvetve vagy közvetlenül felszólit- tatott volna, jó szolgálatait ajánlotta a Poroszország és Ausztria között eszközlendő fegyvernyugvásra nézve is. Ausztria a franciák császárának ezen loyalis ajánlatát elfogadta. A „Moniteur“ még többet mond. A francia hivatalos lap jelenti,hogy fontos esemény következett be. Ausztria császára, — miután a fegyverbecsület meg van mentve Olaszországban — lemond Velencéről a franciák császára részére, elfogadja ennek közbenjárását, abéke eszközlése végett. Napoleon császár sietett e felszólításnak eleget tenni, s haladéktalanul a porosz királyhoz fordult, fegyvernyugvás eszközlése végett. E szerint Napoleon császár, mint közbenjáró megkezdte a fegyvernyugvás végetti alkudozásokat, egyfelől Ausztria és Olaszország, másrészről Poroszország és Ausztria között, s csaknem bizonyosnak mondható, hogy ez rövid idő alatt létre jő, kivált, miután Ausztria császára átengedi Velencét, Napoleon császár részére, hogy csapatait onnan kivonhassa. A „Times“ következő javaslatot tesz a béke helyreállítására: „Az osztrák fegyverek becsülete fényes elégtételt nyert a custozzai győzelem által, s minden további háborufolytatás szükségtelenné vált. Ausztria most fegyvernyugvást köthet Olaszországgal, a poroszoknak odaengedheti északi Németországot, s ezért, valamint Velence jövendő átengedéséért, Bajorország, Hessen-Darmstadt, Baden és Würtemberg bekeblezése által kárpótolhatja magát. Európa ez esetben tartós békének fog örvendeni s Te Deumot fog énekelni. Ausztriának csak meg kell nyitni az alkudozásokat Velence átengedése iránt, hogy
