O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 16. (Budapest, 1975)
Dely, O. Gy.: Állattani gyűjtőúton Algériában 85-104. o.
erdőkerülőnk puskáját, az algériai kísérőknek és a vadásznak a történtekről szóló elbeszélése után, azonnal elvették és bevonták. Ugy 10 óra körül értünk a kórház elé. Hordágyra tettek, elsősegélyben részesítettek, majd a röntgenezés után azonnal a műtőbe vittek. Addig expediciós társaim velem voltak. Ezalatt az idő alatt mondtam el ZILAHY kollégámnak a következő 12 óra legfontosabb tennivalóit: közöttük meghagyva azt is, hogy még az éjjel telefonon értesítse a lakásán Algírban kulturális attasénkat és számoljon be a balesetről. A műtőben a szolgálatban lévő ügyeletes kooperáns + szovjet sebészszakorvos vérátömlesztést, transfuziót alkalmazva combmütétet hajtott végre rajtam, azaz - mint azt később megtudtam - combcsontomba eg}' 40 cm-es Jiosszuságu és 9 mm-es átmérőjű fémrudat behelyezve, a csontot "megszegelte". Augusztus 19-én délután bódulatomból arra ébredtem, hogy öten állnak az ágyam mellett. Expediciós társaim és még két, számomra ismeretlen férfi. Az idegenek DR. KOVÁCH GERGELY belgyógyász és DR. VÁC ZI FERENC sebész szakorvosok voltak, akik a Constantine-i klinikán, mint TESCO kiküldött kooperáns szakorvosok teljesítettek szolgálatot, s akiket a MAGYAR NAGYKÖVETSÉG küldött értem, miután az előző nap éjjelén balesetemről tudomást szereztek. Az értem küldött orvosok megvizsgáltak, és állapotomat igen súlyosnak konstatálva, ugy döntöttek, hogy még aznap a Constantine-i klinikára átszállítanak, ahol majd ők vigyáznak rám tovább. Döntés született arról is, hogy algériai expediciós társaink a landroverrel másnap eljönnek 'ILAHY FERENC-ért Constantine-ba, visszaviszik őt a táborhelyünkre, ahonnan a csomagolást befejezve visszaindulnak a fővárosba, Algírba. Vagyis az expedíció munkája augusztus 18-án este, a tervezett befejezési dátum előtt néhány nappal véget ért. Constantine-ba menet a mentőben ZILAHY kollégám volt mellettem, a két magyar orvos pedig személygépkocsival kisért minket, felkészülve az útközben adódható problémákra. Éjszaka érkeztünk meg. Egy kétszemélyes kórteremben helyeztek el, ahol a már emiitett két magyar szakorvos gondos kezelésében részesültem. Ók voltak azok, akik szinte óránként vizsgáltak, állapotomat állandóan figyelték és injekcióztak; jóformán egy pillanatra sem hagytak egyedül. Ott tartózkodásom harmadik napján NAGYKÖVETSÉGÜNK Algirból egy ujabb sebészt is küldött DR. DÁNIEL FE RENC személyében, hogy a hazaszállításomról tárgyaljon kezelő orvosaimmal, bár esetemben ekkor még az életveszély is fennállott. De meg kell említenem, hogy a Constantine-ban dolgozó többi magyar kooperánsok (orvosok, műszakiak) is nagy mértékben tanújelét adták együttérzésüknek és önzetlen segítségüknek. És ezt nemcsak azzal mérhettem le, hogy hazai koszttal láttak el, hanem, hogy a nap legnagyobb részében nem hagytak soha magamra, mert hisz szinte még milliméteres helyváltoztatásra sem voltam képes. S hogy e helyen őket külön-külön névszerint nem sorolom fel, annak csak a helyszűke az oka. Tiz napos Constantine-i kórházi ápolás után, augusztus 29-én, reggel fél 7 körül DR. KOVÁCH GERGELY és DR. VÁC ZI FERENC felügyelete mellett szállítottak ki a repülőtérre, s az Algériai légitársaság gépével hoztak előbb Algirba. Itt, miután A külföldi szakértő Algériában általánosan használt megjelölése.
