O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 14. (Budapest, 1973)

Horváth, L.: A Csomád-Göd közti dombvidék madarainak ökológiai és cönológiai viszonyai 23-40. o.

jai csak időnként fordulnak meg, aligha számítható emberi te­lepülésnek. Mégis, a madarak szempontjából - igen sajátságos módon - olyan feltételek alakultak itt ki, amelyek egy tipikus­házkörnyéki és máshol nem található fészkelőközösségnek nyúj­tottak otthont . Ennek az érdekes kérdésnek a további indoko­lását majd a részletes tárgyalás kapcsán fogom megadni. Azok az erdei társulások - szám szerint 3 - amelyek nem tipi­kusak, továbbá az ugyancsak nem tipikus egyetlen réti társulás nem jelentik azt, hogy ezekből a fészkelőközösségekből sok faj hiányozna. Sőt, mindegyik közel áll a teljességhez, és az elma­radó 1-2 faj inkább arra mutat, hogy maga a tájegység sem egé­szen tipikus; pl. hiányoznak a patakok,források és kisebb álló­vizek. Ennek ellenére a fészkelőközösségekből elmaradó fajok az őszi-tavaszi átvonuláskor szinte hiánytalanul megjelennek. A következőkben ismertetem a 10 fészkelőközösséget előbb általá­nosságban, majd pedig a csomád-gödi vonatkozásban teljes rész­letességgel . 1/1. Dendrocopos maior-fészkelőközösség^ Tájtípus: erdő. Költő terület: középhegyvidéki, tölgyes szál­erdők. Állandó tag: Parus maio r. Alárendelt tagok: Sitta eur o­pae a, Fringilla coelebs, Phoenicurus phoenicuru s, Parus caer u­leu s, Sturnus vulgári s, Dendrocopos mediu s, Muscicapa albico l­lis, Jynx torquilla, Picus canus, Buteo bute o, Pernis aoivoru s, Palco cherrug, Aegithalos caudatu s, Parus palustri s, Certhia familiaris. Ez a fészkelőközösség nem egészen tipikus a kutatási terüle­ten, mert a 15 alárendelt tag közül 3 (Dendrocopos medius , Pi­A fászkelőközösségek neve előtt a római szám a táj típusra vonatkozik, az arabszám pedig a fokozatot mutatja. Mivel a táj típusok a fészkelőközösségek szempontjából nem rangsorol­hatók, az előbbiek egymásutánisága önkényes. Az ut.óbbiak sor­rendje viszont az egyes táj típusokon belül szigorúan kötött; azt fejezi ki, hogy a számok növekedésével fordított arányban van meg a kérdéses tájtípus jellege. 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom