O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 9/1-2. (Budapest, 1967)

Berinkey, L.: A Barbus meridionalis petényi Heckel pikkelyszámának variációja 7-19. o.

7C eljárást. Ennek értékét az alábbi képlet segítségével állapítjuk meg •i hol 0 osztályonként az észlelt gyakoriság (példányok száma), E a várt, vagy elméleti gyakoriságok, melyek az osztályhoz tartoznak, a szumma jel a minta minden osztályára vonatkozik. A képletnek megfelelően az eddigi táblázatos számítási módszert folytatva, a hetedik oszlopban az észlelt és a várt érték közötti különbséget tüntetjük fel, mig a nyolcadikban ennek négyzet összegei kerülnek. Végül a kilencedik a négyzet összegek és a várt értékek hányadosait tartalmazza és ezek összege adja X ** számitott értékét. A kiszámított X

1

* értékek mindhárom populációnál szorosan megegyeznek. A pt*' értékei a szabadság foktól függnek. A szabadság fokot megkapjuk, ha az osztályok számából levonjuk a konstansok számát. Adott szabadság foknál a X^ nagyobb értéke,mindig kisebb valószinüséget jelent. Az észlelt számnak egy nagyobb eltérése az osztályában lévő várt értékétől a Ti.

1, értékét növeli és a valószinüséget csökkenti. sz.f.

+ tiX v.

+ Bükkös p. 8 7.56 30-50 1» között Tapoly 9 7.30 50-70 % között Szamos 10 7.22 70-80 • 1o között A X

1, próba alapján megállapíthatjuk, hogy a Barbus me- ridionalis petényi pikkely

szárnának gyakorisági eloszlása mindhárom populációnál nem egészen pontosan illeszkedik a normális eloszláshoz, az eltérés legerősebb a Bükkös patak + sz.f. • szabadság fok; v = valószínűség.