O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Berinkey, L.: A populáció analízis kérdései 1-58. o.

Az egyenletben szereplő a. és b. értékek konstansak, a. az allometria konstans, b. az integrációs konstans. Grafikus ábrázolásnál az a. allometria konstans megha­tározza az egyenes emelkedési szögét, mert az a. tangense az emelkedési szög alfájának, azaz az allometria konstans egyen­lő a regressziós együtthatóval. A b. az allometria egyenes és az y metszéspontját határozza meg.Ezen kivtil minden eset­ben ki kell számitani az r. korrelációs együtthatót, mely azt mutatja meg, hogy az egyes példányok értékei milyen szo­rosan illeszkednek az egyeneshez. Ennek értéke +1 és -1 kö­zött változhat. Pozitiv érték azt jelenti, hogy az x válto­zó növekedésével y értéke is növekszik,illetve annak csökke­nésével y értéke is csökken.A negativ érték azt jelenti,hogy x változó növekedésével y értéke csökken, vagy x csökkenésé­vel y értéke nő. Ha az r. abszolút értéke kicsiny (közel áll a O-hoz), akkor laza a kapcsolat a két változó között, mig ha az abszolút értéke nagy (közel áll az l-hez) akkor a kap­csolat szoros. Az a. allometria konstans értékének három határesete lehet: 1.) a. nagyobb, mint 1 = pozitiv allometria (egy test­rész, vagy szerv relative erősebben növekszik, mint az egész test). 2.) a. kisebb I-nél = negativ allometria (egy testrész, vagy szerv relative lassabban növekszik, mint az egész test). 3.) a. egyenlő 1-el = isometria, nincs allometria (az egész test növekedése megegyezik a rész növekedésé­vel). Az allometria és az integrációs konstans értékei hatá­rozzák meg az egyenes helyzetét a koordináta rendszerben. Itt az a figyelemre méltó és érdekes, hogy ezek a formameg­határozó értékek az egész vizsgálati anyagra jellemző kons­tans értékek. A taxonómus számára tehát igen jelentős azt a kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom