O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Berinkey, L.: A populáció analízis kérdései 1-58. o.

felvetni, hogy az allometria vizsgálatok mennyire alkalmasak a taxonómiai problémák megoldására, allometriásan jellemezhető-e egy taxonómiai egység? Ilyen szempontból még viszonylag kevés vizsgálatot végeztek és ezért általános, az egész állatvilágra érvényes szabályt felállítani még nem lehet, de az emlősökön és madarakon végzett allometriás vizsgálatok sok esetben érdekes és biztató eredményeket mutattak. Ha két alfajhoz, vagy fajhoz tartozó különböző nagyságú példányokat hasonlítunk össze és ezek aránykülönbségeit egyenes allometriákra vezethetjük vissza, akkor nincs más különbség közöttük, mint csupán a nagyság. De ha a két faj között különböznek az intraspecifikus és az inter specifikus allometriák, akkor ezeket faj specifikus allometr iáknak kell tekinteni és az allometria és az integrációs konstansok fajmeghatározó értékűek, az allometria egyenesek pedig grafikus ábrázolásban mutatják be azt, amiben a két rokon forma a nagyságon kivül különbözik egymástól. Amikor tehát sikerül a taxonómusnak fajspecifikus allometriákat kimutatnia (sajnos ez nem minden esetben lehetséges), akkor nagyszerű módszerhez jut a különböző taxonómiai formák elkülönítésére. RÖHRS az allometria taxonómiai használatára módszertani szabályként a következő pontokat állitja fel: „1.) Wenn zwischen zwei systematischen Gruppen Unterschiede in der absoluten Grösse bestehen und ausserdem Unterschiede In der relativen Grösse von Teilen oder Organen vorhanden sind, dann ist zu prüfen, ob die Unterschiede in den relativen Grössen dem einfachen Allometriegesetz gehorchen oder nicht. 2.) Sind die Unterschiede in den relativen Grössen durch einfache Allometrien zu erklären, dann sind sie sekundäre Effekte der absoluten Grösse und haben keinen taxonomischen Wert.