O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)
Berinkey, L.: A populáció analízis kérdései 1-58. o.
metriája és egy csalág közelrokon fajainak allometriája. 4.) Supergenerikus, vagy evolúciós allometria a.) Különböző taxonómiai kategóriákba tartozó, különböző nagyságú ma élő (nem fosszilis) példányok allometriái, melyek minden valószinüség szerint egy filogenetikai nagyságsort képviselnek. b.) Egy valódi (fosszilis) filogenetikai nagyságsor különböző nagyságú formáinak allometriája. A jól ismert allometriás alapegyenlet y = b.x a sztochasztikus kapcsolatot fejez ki, azaz a két változó között nincs funkcionális összefüggés, de nem is függetlenek egymástól, mert az egyik változó értékét rögzitve, a másik változó még különböző nagyságú értékeket vehet fel más és más gyakorisággal; tehát e változó értékét az első ismérv nagysága mellett még bizonyos véletlen hatások is befolyásolják. Más szóval, csak az egyik változó és a másik változó átlagos nagysága között van határozott kapcsolat. Az állatoknál, ha a testnagyság változásánál az y rész növekedése (pl. testrész, vagy szerv) állandó viszonyban van egy X rész (pl. testhossz) növekedésével, akkor a szabály értelmében állometria áll fenn. Ezt nevezzük egyenes állomé tr iának. Az állatoknál az egyenes allometriák nagyon gyakoriak, ezért a különböző nagyságú állatoknál az allometria szabályt igen jól felhasználhatjuk az aránykülönbségek - formakülönbségek - és az arányváltozások - formaváltozások meghatározására. Ha az allometria alapegyenletét logaritmizáljuk, akkor kapjuk log y = log b + a. log x.