O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Horváth, L.: Adatok a palearktikus madarak leszármazásának ismeretéhez néhány magyarországi fajon végzett aberrációs vizsgálatok alapján 111-118. o.

kashmlrensi s BROOKS fajra utalnak. Ez alapon megállapítást nyert, hogy az európai csuszka délkelet-ázsiai ősöktől szár­mazik és a fajkeletkezés késői szakaszában van. A vizsgála­tok arra is fényt derítettek, hogy Magyarország nyugati fe­lében olyan világosabb alsótestü és lényegesen kisebb számyméretü (78-85 mm; zömmel 82-83 mm) példányok is elő­fordulnak, amelyek az 1831-ben BREHM által leirt és később bevont adven a alfajjal azonosak. Hogy ezek a példányok köl­tenek-e itt, vagy csak téli időben húzódnak le Közép-Német­országból, jelen vizsgálati anyaggal - amely december 20­március 28. közti időből való - nem dönthető el; annyi azon­ban bizonyos, hogy az adven a alfaj érvényes. A caesi a alfaj, ahová bevonták, jóval hosszabb szárnyú (85-89 mm); mig az északi törzsalak szárnya 89-91,5 mm. A nagy fakopáncs közép—európai alfaján ( Dendrocopos ma­jor plnetoru m BREHM) és a balkáni fakopáncson ( Dendrocopos syriacus HEMPR. & EHRENB. ) végzett vizsgálatok szin- és min­tázatbeli rendellenességek feltárásához vezettek. A nagy fa­kopáncs szárnyán olyan mintázatbeli aberrációk mutatkoznak, amelyek a közép-ázsiai Dendrocopos leucopteru s S1AVAD0RI faj­ra utalnak. Számos példány alsótestének szinezete, de külö­nösen egy fiatal him példány melltájéki piros tollai a maj or faj alfajainak egységes eredetét igazolják, sőt az utóbbi sajátság a cline-i variációsor felállításához a legkomolyabb alapnak bizonyult. A majo r faj példányainál észlelt aberrá­cióknak a syriacu s fajnál tapasztalt teljes hiánya és két, világos rozsdabarna szá rny mintázatú, aberrációs balkáni fa­kopáncs példány azt igazolja, hogy ennek a fajnak a leszár­mazása idegen a leucopteru s —> majo r vonaltól és őseit nem Közép-Ázsiában, hanem Indiában és Délkelet-Ázsiában kell ke­resnünk. Megvan az alapunk annak a feltevésére,hogy a syri­acu s ősei a Dendrocopos mahrattensl s LATH, és a Dendroco­pos bruniffron s GOULD monotipikus fajok. A jelen vizsgálatok igazolásokat szolgáltatnak ahhoz a feltevéshez, hogy a Den­drocopo s genus fajai legalább két vonalon származtak le s,

Next

/
Oldalképek
Tartalom