O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 8/1-2. (Budapest, 1966)

Horváth, L.: Adatok a palearktikus madarak leszármazásának ismeretéhez néhány magyarországi fajon végzett aberrációs vizsgálatok alapján 111-118. o.

hogy a 3yriacu

s faj a morfológiai alapon is igazolható médiu

s —> leucoto

s —» cabanis

i vonalba illeszthető be. A Magyarországon honos küllő fajok (

Picus viridi

s I., Pieus canu

s GM.) vizsgálata azt mutatta, hogy a fedő-,evezőés kormánytollak színezetében, mintázatában és méretében olyan atavisztikus aberrációk mutatkoztak, amelyek a Picus viridi

s esetében a Picus souamatu

s TIG., Picus chlorolophus VIEILL., Picus viridis saunders

i HESSE, Picus viridis doflein

i SIRES.; a Picus canu

s esetében pedig a Picus vittatus YIEILL., Picus canus robinson

i 0-GRANT-ra utalnak. Ezek alapján megállapítható, hogy a magyarországi küllők közép- (

viridi

s ), illetve délkelet- (

canu

s) ázsiai ősöktől származnak és a fajkeletkezés késői szakaszában vannak. A vizsgálatok olyan jólmegalapozott feltevésre is vezettek, amely szerint a magyarországi Picus viridi

s síkságon élő egyedei közé délről és esetleg délkeletről is, olyan egyedek nyomultak be, amelyek a balkáni illetve kaukázusi alfajjal mutatnak megegyezéseket. Ha ez a feltevés később beigazolódnék, akkor a szürke- és zöldhátu egyedek keveredése vagy különállósága a kérdéses állomány faji vagy alfaji rangját is tisztázná. Addig azonban meg kell elégednünk annak a feltevésével, hogy a balkáni Picus virldi

s-ek (a balkáni fakopáncshoz, a balkáni gerléhez, és a balkáni halvány gezéhez hasonlóan) északnyugat felé terjeszkednek s először az alacsonyabb részeket szállják meg.