O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)

Horváth, L.: A hansági Égererdő ragadozómadarai 29-36. o.

VERTEBRATA HÜNGARICA MUSE! HISTORICO - NATURALIS HUNGARICI Tom. VII. 1965. Fase. 1-2. A hansági Égererdő ragadozómadarai irta: Horváth Lajos Természettudományi Múzeum, Budapest Három éven keresztül, 1949-1951 tanulmányoztam a Hanság déli részén húzódó, többé-kevésbé összefüggő Égererdő madár­világát. Mindenkor különös figyelmet szenteltem a ragadozó­madaraknak, mert azt láttam, hogy ezek jelentik a legérdrke­sebb vonást az avifauna arculatában. Az 1949-es esztendő megfigyeléseinek eredményeiről már beszámoltam, de ekkor még nem tudtam lemérni a ragadozómada­rak jelentőségét. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy ebben az első évben az erdőségnek csak aránylag kis, délnyugati részét kutattam át, ami az egésznek alig egyötöde. Másrészt az egyéves munka nem volt elegendő ahhoz, hogy a ragadozóma­darak domináló voltát megfelelően értékeljem. Az 1950-es és az 1951-es megfigyeléseimet az egész er­dőre kiterjesztettem s csak ekkor ismertem fel igazában,hogy milyen kiemelkedő szerepük van a ragadozómadaraknak az Éger­erdő madárvilágában. Ez az uralkodó helyzet nemcsak az elő­forduló példányok, hanem az itt fészkelő párok számában is megmutatkozott; Sehol az országban, vagy az ország határain tul, semmilyen erdőben vagj tágabb értelemben vett erdővidé­ken nem tapasztaltam, hogy a ragadozók - sőt különösképpen a nagy termetű ragadozók - jelentsék egyben a legnagyobb pél­dányszámot is. Ez a tény annál is meglepőbb, mivel a hansági Égererdő ragadozói közül egy sem telepes fészkelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom