O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 7/1-2. (Budapest, 1965)
Horváth, L.: A hansági Égererdő ragadozómadarai 29-36. o.
A ragadozók domináld szerepe talán nem is lenne különös, ha olyan kis termetű és telepesen költő fajról volna szó, mint pl a kék vércse. Vagy pedig, ha az erdő lenne kis kiterjedésű, mégpedig olyan vidéken, amelyik egyébként csaknem fátlan. A hansági Égererdővel kapcsolatban azonban egyik ilyen esetről sem beszélhetünk, hiszen a héja /Accipiter gentilis/ az ölyv /Buteo / . a sasok / Aquil a / nem kis termetűek, az erdő mintegy 15 km hosszú és átlagosan 4-5 km széles, nagyobb részében szinte teljesen összefüggő, továbbá a távolabbi környéke - a Hanság más vidéke és a közeli fertői dombok - sem nélkülözik a kisebb-nagyobb kiterjedésű erdőket. Ilyen gondolatok után természetes, hogy a fő feladatom a szokatlanul, sőt egyedülállóan gazdag ragadozómadár állomány okának a felderítése volt. Kétségtelen, hogy a nagy tömegű madárfióka felneveléséhez igen sok táplálékra volt szükség, tehát Önként adódott a vizsgálódás egyik iránya: honnan hordják az öreg madarak az élelmet? A megfigyelések azt mutatták, hogy a ragadozók nem az erdőben zsákmányolnak, hanem az erdőn kivül. Az Égererdő rendkívül változatos környéke tette lehetővé, hogy nagy számú ragadozómadár élhessen meg benne. Szántóföldek, szárazés láprétek, kisebb mocsarak és az egész év folyamán viz alatt álló kisebb-nagyobb területek mozaikszerű eloszlása gazdag és változatos, állati életnek biztosított otthont. Az Égererdő ragadozói sokrétű és gazdag élelemhez juthattak maguk és fiókáik számára. Természetesen ez az előnyös körülmény önmagában nem lenne elegendő ilyen népes ragadozótábor létrejöttéhez. A madárbőség másik feltétele a kitűnő fészkelési lehetőségekben rejlik. Az Égererdő, akárcsak a környezete, maga is mozaikszerűen tagolt. Sűrű és tágas nyiladékhálózat, számos kisebb-nagyobb tisztás és nádas tó teszi változatossá. Valamennyi tényezőnél fontosabb azonban, hogy az erdő nagy része, legalább is a fészkelési Időben, viz alatt áll.
