O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Sterbetz, I.: Adatok a lápi póc (Umbra krameri Wallbaum) és a tarka géb (Proterorhinus marmoratus Pall.) kárpátmedencei elterjedésehez 15-18. o.

VERTEBRATA HUNGARICA MUSEI H1STORICO - NATURÁLIS HUNGARIC» Fgsc. 1-2. 1963. Tom. V. Adatok a láp! póc (Umbra kramsri Waübaurn) és a torka géb (Proterorhinus marmor?{us Pa!L) kárpáimedencoi elterjedéséhez Irta: Sterbatz István Növényvédelmi Kutató Intézet Madártani Osztálya, Budapest A lápi póc /

Umbra kramer

i WALLBAUM/ és a tarka géb /'Proterorhinus marmoratu

s PALL,/ a Kárpátmedence viszorylag rxtLa faunaelemei közé tartozik. A lápi póc általános elterjedését KTJKX és LIB0SVÁR3KY /1957/, hazai vonatkozásban legújabban WIESINGER /1956/ és VÁSÁRKELZI /1961/ rajzolta meg. Gyűjtéseim során e fajt az alábbi helyeken találtam: A mai Kárpátukrajnában Salánk és BilLe környékén 1943 nyarán a Borsava kiöntéseiben. 19v0-42-ben a békésmegyei Nagyszénáson, 1951-ben Biharugra-Begécspusztán, 195' IX.11-én DR.ÄTESINGER MÁRTONnal Kiskunmajsán, 1957 VI.6-án a békésmegyei Kardoskuti-Pehértéban, I960 V.9-én a Tiszavizael táplált hódmezővásárhelyi rizsföldeken, ugyanez év VIII.21-én a hódmezővásárhelyi Saséri-rezervátummal szomszédos Barci-réti Tiszaártérben, és VIII.20-án a szentesi Kurca szakaszon gyűjtöttem. A biharugrai, nagyszénási, kardoskuti, kiskunmajsai lelőhelyek biotópja 7*3-9*2 pH értékek közötti szikes legelő vadvizei, kiszáradóban lévő tócsái voltak. A kiskunmajsai tömeges előfordulástól eltekintve valamennyi alföldi gyűjtés egyes példányokra vonatkozik. A szikes tavak erősen felmelegedett, zavaros vizű, kiszáradóban lévő gödreiből előkerült példányok azt bizonyítják, hogy e faj huzamosabb időn át ír el tudja viselni az ökotipusával merőben ellentétben lévó