O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 5/1-2. (Budapest, 1963)

Sterbetz, I.: Adatok a lápi póc (Umbra krameri Wallbaum) és a tarka géb (Proterorhinus marmoratus Pall.) kárpátmedencei elterjedésehez 15-18. o.

szélsőséges környezeti adottságokat. Kétségtelen,hogy a szikes lelônelyeken a lápi póc csupán alkalmi bevándorló és kiöntések, csatornák, esetleg madarak közvetítésével került a sekély, sós vizekbe. Biharugra-Begécspuszta láposodásra hajló életterében azonban feltételezhetjük, hogy a hajdani Sárrét maradványfaurájába tartozik. A Tiszából hcsszu időn át egyedül ZI1AHY /1938/ szegedi adata volt ismeretes. A későbbiekben azonban VÁSÁRHELYI /1960, 1961/ a folyó különböző pontjairól ismerteti. A keletszlovákiai Bodrog árterek lápi pőc biotőpjainak megismerése után valószínűnek tartom, hogy nem csak a régebben általánosan ismert típusos lápvizek, hanem a dus növényzetű, csendesvizü holtágak is jól kielégítik e hal életigényeit. A tarka géb /

Proterorhinus marmoratu

s PAiJ../ elterjedési köre a Fekete tenger \izrendszere. Feltűnő, hogy e faj keleti jellege ellenére a hazai szerzők ismertetésében /VUT3K

ITS, 1918, MIKA-BREUER, 1928, TÄSÄRHELYI,196l/ sem « Duna-Tisza közén, sem a tiszántúli vizekben nem szerepel. Első tiszai példányát 1960 VIII.21-én fogtam a hódmezővásárhelyi Barcirét kiöntéseiben. 1961 XI.5-én ugyancsak Hódmezővásárhelyen, a Saséri-Holttisza rendkívül leapadt vizében több példányra akadtam. E ritka faj első tiszai előfordulásáról a szegedi Tiszakutatő Állomás gyűjteményében helyeztem el dokumeniumot.