O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 4/1-2. (Budapest, 1962)

Tusnádi, Gy.: Édesvizi halak növekedésének vizsgálata az életkor függvényében 13-31. o.

valószinüség szerint egy zérus növekedési sebesség követheti. Ilyet más fajoknál is sikerült találnunk,jelen munkánkat megelőző tájékozódó vizsgálatok alkalmával. Ha külön-külön összehasonlítjuk a fajok első, második, vagy harmadik életszakaszát, sok esetben hasonló tendenciát találunk, melyek általában jellegzetesek a fajokra. Érdekes azonban a ragadozó halak növekedési sebessége. A rendkivüli nagyságú növekedési erély mind a hossz, mind pedig a súlygyarapodásban az első életszakaszban a legfeltűnőbb. Vizsgálatainkban ez jól kitűnik a csukánál /l.ábra/, de hasonló eredményeket kaptunk a hossznövekedésre az Asplus rapa

x-nál is,amelyet csak azért nem vettünk be tanulmányunkba, mert suly-hossz adatok az allometriás egyenlet meghatározásához nem álltak rendelkezésünkre. Ugyanilyen intenziv a változás a Lucioperca sandra első életszakaszában is. A vizsgálatok alapján ugy találtuk, hogy a fajok egységesen 2-3 éves kor között váltanak át a második életszakaszba. Ezek szerint jól észlelhető, hogy a ragadozók ugyanannyi idő alatt igen nagy mértékben felülmúlják békés természetű társaikat. Ok és okozati Összefüggést keresve az észlelt jelenségre vonatkozóan világosan magyarázható ez a ragadozóknak a vizi élettérben betöltött funkciójával. Gondoljunk arra,hogy a csuka kivételével általában a ragadozóink és békéshalaink egyidőszakban ivnak. Kicsiny ivadék korukban valamennyien planktonevők és voltaképpen táplálék konkurrensei egymásnak. Tekintettel arra,hogy a ragadozóknak mielőbb át kell térni a ragadozó életmódra azért, hogy a vizi élettérben betölthessék feladatukat, ez csak ugy lehetséges, hogy nagyobb növekedési erélyük folytán túlszárnyalják kortársaikat. A ragadozók ezt a kezdeti energiát meg is tartják és a többi életszakaszaikban is intenzivebb növekedést mutatnak, mint a békés halak. Itt kell rámutatnunk azon feltételezésre,amelyet a vizsgálati eredmények alapján bátran megkockáztathatunk, ho/ry az életgörbék nem fajspecifikusak, hanem életformaspecifikusak. Ezt bizonyitja az a tény,hogy vizsgálatainkban rendszertani-