O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 3/1-2. (Budapest, 1961)

Szabó, Zs. ; Molnár, B.: A máj morfológiai változásai a rózsás márna (Barbus barbus L.) és a petényi márna (Barbus meridionalis L.) petefészek-ciklusa folyamán 45-56. o.

szók ée vérerek szűkek, kevés alakos elemmel /ebben.valamint a kora tavaszi periódusból begyűjtött himek mája a fiatal nőstényekéhez hasonló/. Az ivási periódus utáni időszakból /augusztus-szeptember/ befogott példányok petefészke kevés reszorbeálódó érett ikrát és nagyszámú kis növekedési fázisban lévő ovocitát tartalmazott /VI-III ivarérési stádium/. Ivarérési koefficiense 1,6-5,0 között, 3,1 átlagértékkel. A máj koefficiens átlagértéke alaceony /16,97/. A máj rózsaszínű, vagy sárgás»vaszkularizált és eléggé kompakt. Az esetek legnagyobb részében a májparenchyma jól festődik, a citoplazraában elszórtan zsircseppek figyelhetők meg. Két példánynál a máj nagyfokú atrofiáját figyeltük meg. Ezeknél a sejtmagvak gyakran a piknózis jellegzetességeit mutatják /6.sz,ábra/. A him egyedek májának szövettani képe az ivási periódusból begyűjtött egyedekéhez hasonló. A vizsgálati eredmények értékelése. Mivel a vizsgált két rokon halfaj petefészkének ciklusa nagyfokú egyezést mutat, feltételeztük, hogy a máj strukturális felépítése közel azonos kell, hogy legyen. A vizsgálati eredmények azt mutatják, hogy e tekintetben nincs lényegbeli eltérés a két márnafaj között. Nem figyelhető meg viszont ilyen hasonlóság a máj súlyának,a májkoefficiensnek a változását illetően. MILLOT /1/, CLAVERT & ZAHND /2/ ée mások kutatásai szerint a máj súlya a vitellogenezis folyamán fokozatosan csökken; a csökkenés mértéke 30-40 %-ot érhet el a halaknál. Ezt a súlybeli csökkenést azzal magyarázták, hogy a vitellogenezis folyamén felhasználódik, mobilizálódik a máj tartalék-anyaga. A mi vizsgálataink csak részben támasztják alá ezt a megállapítást. A rózsás márnánál a máj valóban a legsúlyosabb a késő őszi hónapokban, midőn benne nagy mennyiségű