O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 3/1-2. (Budapest, 1961)

Nagy, Z.: A gyászoscinege (Parus lugubris Temm.) elterjedése az Erdélyi medencében és Romániában 77-82. o.

MAKATSCH /7/ azerint a gyáazoacinege - mint még jó néhány mediterrán-elem, melyek a Kárpát medencében rég nyilván vannak tartva - a Ke let-Mediterrán övezetből Macedónián keresztül,ennek éssakl határát is túllépve jutottak el Erdélybe, A Balkán félsziget REISER által 1926-ban megjelölt északi határának /Duna-Száva vonala/ a gyászosoinege /és más fajok/ által való túllépéséről asonban nem mint egy a közelmúltban lejátszódott, hanem mint egy már jóval ezelőtt bekövetkezett jelenségről kell beszélnünk, hiszen Erdélyben már több mint száz éve, még 1843-ban megfigyelte STETTER a dévai ssőlőkben /CHERHEL/. Romániában való elterjedésének nyilvánvalóan nem vethetett gátat a Duna; és ha arra gondolunk, hogy a Bánátban, sőt az Erdélyi medence déli részein is /pl.Hunyad tartomány, Gyulafehérvár környéke/ éreshető a mediterráni éghajlat hatása, és a megfelelő életterek le megvannak, természetesnek vehetjük, hogy mint Balkáni, Kelet-Mediterráni elem eseken a helyeken már régóta megtalálható. Romániában eddig Hunyad /Hunedoara/, Temesvár /Timiçoara/,Kolozsvár /Cluj/ és Brassó /Brajov/ tartományokban jelezték. Temesvár tartományból /Mshádia/ már MADARÁSZ közli. DOMBROWSKY könyvében öt him és négy tojó példányt emlit Caransebes megyéből, melyeket a temesvári muzeumban Őriznek. Hunyad tartományból van STETTER V. 1843-as adata. CSATŐ J. a hátszeg! és plopi szőlőkben figyelte meg /MADARÁSZ/. CHERREL 1887 juliusában a dévai vár aljában találta több párban. A Brassói Honterus muzeumban őriznek egy hátszeg! him példányt /DOMBROWSKY/. Brassó tartománybői két adat van /DOMBROWSKY/: 1 ad.pár éa 1 juv. him példány Valea Gárciunului-ról. Kolozavár tartományból legelőször MADARÁSZ mutatja ki Nagyenyed környékéről. DOMBROWSKY is megemlíti Kolozsvár megyét a gyéazoacinege elterjedésére vonatkozó adatai között. A Kolozsvári BABES-BÓLYAI Egyetem állattani muzeumában őriznek három régikeletü példányt /2 him,l tojó/, de sajnos ezek