O. G. Dely szerk.: Vertebrata Hungarica 3/1-2. (Budapest, 1961)

Nagy, Z.: A gyászoscinege (Parus lugubris Temm.) elterjedése az Erdélyi medencében és Romániában 77-82. o.

címkéjén csak „Erdély" feliráa olvasható, pontosabb helységnév és dátum nélkül. Ujabb Kolozsvár környéki adatok: BÉLDI /1/ 1 párat figyelt meg 1950. III* 26-án és IV. 1-én a Kolozsvár melletti Báoai-torokban. KORODI GÁL J. /5/ egy 7 egyedből álló családot látott 1954. VI.9-én a Bélaváron. Azelőtt 1953. V.3-án a Tordai-hasadékban találkozott a gyászosoinegével. GYŐRFI /4/ 5 példányra akadt 1957. I.~25-én Kispetri és Nagyalmáe községek között. I960.

III.23-án a kolessvári Brétftf gyümölcsöseiben KORODI GÁL J. 1 párat vett éssre széncinegék társaságában; a hímet begyűjtötte és adatait rendelkezésemre bocsátotta, melyekért esuton köszönetet mondok. Egy him példányt 1960.XII.18-án Nádas-Szentmihály /lihaieçti/ határéban gyűjtöttem be. Nádas-Szentmihály Kolozsvártól 28 km. távolságban északnyugatra fekszik. A falutól északra egy északnyugati fekvésű hegyoldalon elterülő legelőn széncinegék társaságában vettem észre egyetlen him példányt, melyet, bár meglehetősen bizalmatlanul viselkedett sikerült begyüjtenem. A legelőt elBZÓrt vackarfák és helyenként sűrű bosótot alkotó galagonya, vadrózsa és kökény bokrok tarkították. A legelő felső széle gyertyánnal vegyes tölgyerdővel határos. Az utóbbi két példány biometrikus adatait a rendelkezésemre álló irodalmi adatokkal összehasonlítva az alábbi táblázatban közlöm /lásd Tafel I./. A gyászoscinege kedveli az erdőszélre dűlő, bokrokkal, gyümölcsfákkal vegyes szőlőket /CHERNEL, MAD1RÁSZ/; az erdővel határos, bokrokkal, vadkörtefákkal tarkított legelőket /BÉLDI, NAGY Z./; az öreg fás ligeteket /D0MBR0WSKY, KORODI GÁL J ./ és a vegyes erdővel borított hegyoldalakat, völgyeket kiálló kövekkel /KORODI GÁL J., PETERSON és társai/. CHERNEL szerint nálunk vándormadár, b csak gyenge teleken maradnak vissza egyes egyedek, vagy kieebb társaságok. DOMBROWSKY ezzel szemben mint állandó fajt mutatja be, mely nagyon ragaszkodik szülőföldjéhez és igy ritkán csatangol el sik vidékre. PETERSON és társai is „állandó madár /Jahresvo-