Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1955-07-06 / 7. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVIII. 1955 JULIUS 6. 51 NUMBER 7. A Rákócziak is megszavazták az egyesülést Az hisszük és reméljük nem esünk túlzásba, amikor azt állítjuk, hogy 1955. junius 8-a történelmi nevezetességű napja marad az amerikai-magyarságnak. 1955. junius 8-án, szerdán, Bridgeport városában a Rákóczi Segélyző Egyesület rendes nagygyűlésének tagjai, hivatásuk magaslatára emelkedve jóváhagyták a Rákóczi-Verhovay egyesülését és hatalmas szavazat többséggel igy valósággá váltották közel félszázados próbálkozások egyesitési kísérleteit. Az utolsó évtizedek folyamán nem egyszer -vetődött fel annak a gondolata, hogy a jövő érdekében össze kell fogni az erőket s meg kell teremteni a két testvér-intézmény egységét, hogy a mindig jobban kiéleződő biztosítási versenyben, az amerikai magyarság közel hét évtizedes, becsületes múlttal rendelkező intézményei ne csak helyüket tudják megállni, hanem erőiket egyesítve az eddiginél jobban és gyorsabban fejlődjenek és gyarapodjanak. Egész mostanáig azonban a kísérletek mindig kudarcot vallottak. Hiába óhajtotta ezt a tagság oroszlánrésze, hiába diktálta ezt a kétszerkettő négy igazsága; mindig közbejött valami, mindig megakadályozták ezt azok, akiknek egyéni vagy üzleti érdeke nem látta szívesen az erők összefogását. Most végre megtörtént! Valósággá lett az álom, győzött a józan gondolkodás, diadalt aratott azok törhetetlen akarata akik a jövő és a fejlődés érdekében az egyesítés megvalósításának utjából minden akadályt elhárítottak. Két esztendeje lesz közelesen annak, hogy úgy a Verhovay mint a Rákóczi igazgatósága átérezve az idők teljességét 3—3 igazgatóját és 2—2 központi tisztviselőjét bizta meg avval, hogy az egyesítés lehetőségének ügyében tárgyalásokat folytassanak. Mindkét Egyesület vezetősége tisztában volt avval, hogy intézményeik egyesülése minden tekintetben csak előnyös lehet, de ezernyi részletkérdés megoldása hatalmas feladatot rótt a bizottságra. Az egyesitési bizottság — mivel annak minden egyes tagját áthatotta annak a tudata, hogy a rájuk bízott feladat megoldása nemcsak a tagtársaik jól felfogott érdekét szolgálja, hanem az amerikai-magyarság tekintélyét is nagyban emeli — szinte tökéletes egyhangúsággal oldotta meg az egyesülési problémáknak minden részletét. Az illetékes igazgatóságok jóváhagyása és hozzájárulása után került az egyesülési szerződés mindkét testület legfelsőbb fóruma, a nagygyülési képviselők elé, szavazásra. Előbb a Verhovay nagygyülési képviselők szavazták meg, hagyták jóvá a szerződést, mondották ki az egyesülést, igazán dicséretre méltó nagy többséggel. Azután, 1955. junius 8-án a Rákóczi delegátusok szavazták meg az egyesülést, szintén hatalmas többséggel; a nagygyűlésüket alkotó 122 tag sorából 103-an szavaztak igennel és 19-en nem-mel. Most már csak Pennsylvania és Connecticut államok biztosítási hatóságának jóváhagyása szükséges ahhoz, hogy a szerződés életbelépjen és az egyesülés ténylegesen megtörténjen. Győzött az igazság — diadalmat aratott a józan előrelátás! Az egyesülési szerződés elfogadása után, a Rákócziak konvencióját elnapolták 1955. szeptember 14-ig, szerdáig, amikor is itt Pittsburghban folytatják tovább azt, velünk együtt, mint a William Penn Fraternális Egyesület konvencióját. Ennek a közös nagygyűlésnek feladata lesz az elkövetkezendő négy esztendőre lerakni a két fundámentumból összekovácsolt egyesület követendő irányelveit. Ez a közös konvenció állapítja meg véglegesen az alapszabályokat és választja meg majd azokat, akiknek feladata és hivatása lesz a közel százezres tagú egyesület vezetése. Azok akik resztvettek a Rákóczi konvención, amig élnek nem felejtik el ami ott, a szavazás eredményének kihirdetése után történt, örömkönnyek ragyogtak a szemekben és egyszerre csak felzendült a magyar himnusz. A konvenció tagjai szívből fakadó, őszinte érzéseiknek kifejezést adva énekelték a magyar nemzeti imádságot... Igaz megbecsüléssel és szeretettel köszöntjük az egyesülést kimondó Rákóczi testvéreinket s biztosítjuk őket, hogy közös megértéssel, becsületes és őszinte összefogással munkálkodunk majd tagságunk s az amerikai-magyarság javára. A VERHOVAY SEGÉLY EGYLET KÖZPONTI ELNÖKÉTŐL MEGHÍVÓ Alulírott, mint a Verhovay Segély Egylet elnöke, Alapszabályunk 6-ik szakaszának alapján, a VERHOVAY SEGÉLY EGYLET XXIII. RENDES NAGYGYŰLÉSÉT 1955. szeptember 12-ére, hétfőre, délelőtt 9 órára (E. D. S. T.) A WILLIAM PENN HOTELBE (Grant Street) Pittsburgh, Pennsylvaniában ezennel összehívom és felkérem az Egyesületnek szabályszerűen megválasztott nagygyülési képviselőit, hogy megbízó leveleikkel együtt, a fentjelzett időben és helyen megjelenni szíveskedjenek. Tagtársi tisztelettel RÉVÉSZ KÁLMÁN BENCZE JÁNOS ; központi titkár központi elnök Minden várakozást felülmúló sikere volt a Verhovay Testvériségi Napoknak Az ország minden magyarlakta vidéke képviselve volt. — Másfél ezren voltak jelen a győzelmi bálon. — Az idei tagszerzési verseny is nagyszerű eredményt mutat. A május 28-ikán és 29-ikén Chicagóban tartott Verhovay Testvériségi Napokról és kuglizó versenyről azzal kell kezdenünk a beszámolót, amit a címben találnak az olvasók: minden várakozást felülmúló sikerrel fejeztük azt be — minden téren. Sokkal többen voltak jelen ebben az esztendőben e szép napokon, mint bármikor 1952 óta, amióta elkezdtük a Verhovay Testvériségi Napokat. Az ország minden részéből New Yorktól Californiáig és Detroittól Miamüg terjedő magyar kolóniákból voltak vendégeink. California mint minden esztendőben: ebben az évben is az 525-ik fiók csapatával volt képviselve, sőt az egyéni férfi verseny első diját is oda vitte el Harke# János. A Verhovay Testvériségi Napok évről-évre nagyobb közönséget vonzanak. Száz mérföldeket utaznak nemcsak a kuglizóversenyben résztvevők, de olyanok is, akik csak azért teszik meg a nagy utakat, hogy tagtestvérekkel találkozzanak, azokkal szórakozzanak, pár kellemes órát szerezzenek maguknak. Nem sajnálják a költséget és fáradságot. A költség pedig a távolról jöttéknek bizony elég tekintélyes és nem sajnálják még sem, mert — szeretnek testvéri magyar társaságban lenni. Akik a Verhovay Testvériségi Találkozókra jönnek, azok is, akik a kuglizóversenvben részt vesznek, meg azok is akik csak szórakozni, testvérekkel találkozni érkeznek — saját költségükön teszik ezt. Vannak olyan tagtestvérek, akik egész éven át arra takarékoskodnak, hogy jelen legyenek a Testvéri Találkozón — és úgy éljenek e napokon, mint azt elbeszélésekben, regényekben olvassák — a milliomos osztályról. A szállodai szobában, ágyban fogyasztják a reggelit, drága étteremben vacsoráznak — és a nagy győzelmi bál után sem fekszenek le — folytatják testvéri, baráti körben a szórakozást. És ilyenkor érdekes jelenségekkel találkozhat az, aki figyeli a kedves, szeretetreméltó utódainkat. Kitör még azokból is a (Folytatás a 2-ik oldalon)
