Verhovayak Lapja, 1955 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1955-07-06 / 7. szám

2-IK OLDAL 1955 julius 6. Verhovayak Lapja Minden várakozást felülmiiló sikere volt a Verhovay Testvériségi Napoknak (Folytatás az első oldalról.) magyar vér, akik egyébként nem beszélnek magyarul — dalolni magyarul akarnak ők is. A Conrad Hilton hotel emeletein má­jus 28-ikán és 29-ikén éjszaka sok magyar nótát hallgathattak. És ez adja a színét, az izét a Verhovay Testvériségi Napoknak. Valahogy ilyenkor találnak itt felnőtt fiaink és leányaink önmagukra, hogy angol nyelv ide vagy oda: magyar vér buzog bennük — és az ilyenkor erősen kitör belőlük. A SCHLITZ ÉS TURNER HALLÓKTÓL — A CONRAD HILTON HOTELIG És még valamit fel kell jegyezni ezúttal is a Verhovay Test­vériségi Napokról. Azt, hogy ahol- azokat egyletünk rendezi: el­viszi a helybeli kolóniát is a megszokott környezetünkből olyan­ba — ahová az utánunk következő nemzedék vágyik, ahol ők már jobban érzik magukat, a belvárosi előkelő szállodák bálter­meibe. így vittük el Columbus magyar társadalmát az Ivanoff Halitól a Deshler Hotelig Toledo magyarjait a birminghami ter­mektől a Commodore Perry gyönyörű termeibe, Név/ York ma­gyarságát Yorkvilleből a Commodore Hotelbe és ez idén a chi­cagói és környéki magyarságot is a világ legnagyobb szállodá­jának a Conrad Hi’tonnak a csodás báltermébe. Akik öreg chicagói magyarok ott voltak a felejthetetlenül szép győzelmi vacsorán az utána tartott táncmulatságon: talán épen úgy elgondolkoztak, mint e sorok szerény Írója — hogy Magyar Amerika népe de nagy utat is tett meg a társadalmi életünk kezdetétől — Ccicagoban a Schlitz és Turner Hallóktól — a Conrad Hilton bálterméig.. Talán épen úgy elgondolkoztak mint én, hogy igy van ez rendjén és igy helyes az, hogy oda vigyük a fiatalságot, ahová ők vágynak, ahol ők már otthon érezhetik magukat — és ha társadalmi életet akarunk nekik nyújtani, olyant adjunk nekik: ami kielégíti őket. Az első nemzedék, az úttörők, az egylet alapjait lefektetők és építők még megelégedtek azzal, ha gyűléseken összejöttek ha­vonként és elbeszélgettek egy-két ital mellett, vagy táncmulat­ságokat, szinielőadásokat rendeztek — a mai nemzedék azonban másfajta társadalmi életet él — nekik nem szórakozás gyűlésre menni, táncot is találnak ma már naponta is, szinielőadások ren­dezésére sem kell időt vesztegetniük: ki kellett hát találni olyan társadalmi életformát, ami kielégíti azokat, akik ilyent óhajta­nak. Ezt a célt szolgálta a Verhovay Segély Egyletnél a kuglizó csapatok felá’litása és az évenkénti kuglizóversenyek — amiket aztán 1952-ben szélesebb alapokra Verhovay Testvériségi Napok­ra szerveztünk át — és az eddigi Testvériségi Napok nagy sikere mutatja — hogy nagyon helyes lépés volt ez. A Testvériségi Napok személyi kiadásait — mint fent irtuk — mindenki maga viseli — a rendezés költségeit egyletünk szol­­gáltatia — de megéri az. A biztosítási üzletben — mert hiszen ma már az a mi egyleti tevékenységünk is — áll az az üzleti elv: be kell fektetni, hogy eredményt várhassunk. És a Testvériségi Napok rendezési költségei is befektetések — a lövő érdekében. A GYŐZELMI VACSORA Minden várakozást felülmú­ló számban jelentek ott meg nemcsak a más városokból ér­kezett vendégek, de Chicago és környéke magyarjai is. ör­vendetes jelenség volt, hogy igen nagy számmal voltak ott a fiatalabb generációból is. De a számok beszélnek magukért: 1020 személy foglalt helyet az asztalok körül és a tánchoz még külön is jöttek nagyon sokan. Phillips Richard igazgató, a rendezőbizottság tagja köszön­tötte vendégeinket aztán Bár­­sonyné Margit a Szepessy ze­nekar kíséretével a Star Spangled Bannert énekelte, majd Ft. Sipos József, az east­­chicagoi Szent Háromság r. k. magyar egyházközség plébáno­sa imádkozott. Utána pompás, minden fo­gásában valóban e’sőrangu ele­deleket és kitűnő bort is szol­gáltak fel a vendégek nagy örömére. Az ételek elfogyasztása után Dr. Kovács Andor, a Verhovay Segély Egylet alelnöke a rende­zőbizottság elnöke, aztán Kaj­­di Ferenc a 15-ik, 50-ik és 130- ik fiókok nevében köszöntötték a megjelenteket, utána Dr. Ko­vács Andor bemutatta a műsor vezetőket: Phillips Richard igazgatót, a rendezőbizottság tagját és Szabó János központi számvevőt, a rendezőbizottság ügyvezetőjét. Bencze János központi elnök üdvözölte aztán a megjelente­ket, nagyon boldogan, s rámu­tatott a nagy sikerre, amit az ez évi Testvériségi Napok je­lentettek — minden téren, a tagszerzésen is és annak a re­ményének adott kifejezést, hogy az 1956 évi még nagyobb, hatalmasabb lesz — ha meg­történik a készülő egyesülés a Rákóczi Segélyző Egyesülettel. A TAGSZERZÉSI VERSENY EREDMÉNYEI Révész Kálmán központi tit­kár nagy örömmel jelentette, hogy az 1955 évi Testvériségi találkozóra Falussy Alajos, Phillips Richard és néhai Tur­ner József igazgatók tiszteleté­re i’endezett tagszerzési ver­seny eredménye: 1,770,000 dol­lárnyi uj biztosítás és rámuta­tott arra, hogy a nagyszerű eredmény elérésében az egylet szervezési felügyelői, szervezői, ügykezelői minden erejüket megfeszítve dolgoztak. Fájdalmas jelenet követke­zett aztán. özv. Turner Józspf­­nét vezette karján Falussy Alajos igazgató, hogy átvegye azt a karkötő órát Láng Ist­ván igazgatótól, amit az egy­let ajándékozott neki — férje helyett. Falussy Alajos igazgatónak Macker Gyula alelnök adta át jókívánságai kifejezése mellett az értékes utazótáska készletet, mig Phillips Richard igazgató­nak egy gyönyörű gyűrűt Ibos Albert igazgató adott át. A GYŐZELMI JELVÉNYEK ÁTADÁSA Aztán a kuglizóversenyben a férfi csapatok közül ^Isőnek beérkezett chicagói 15-ik fiók kebelében alakult Stuparits csapatnak Kőrösy Mihály igaz­gató adta át a Frank Brogley emlékserleget, mig Vizi Lajos igazgató a clevelandi 336-ik fiók győztes női csapatnak az Albert A. Ari emlékserleget ad­ta át. BEMUTATÁSOK Utána Phillips Richard a követke­zőket mutatta be: Nt. Kecskeméthy Józsefet a Bethlen Otthon igazgató­ját és nejét, Ligonier, Pa.-ból, Dr. Pályi Menyhért, egyetemi tanár pénz­ügyi szakértőt, Dr. Hetényi Miklóst a Northwestern Egyetem tanárát és nejét, Simkó János gyárost és nejét, Maurice B. Vick, befektetési bankárt, Harley N. Brucet, az egyesület szám­fejtőjét és nejét, Nt. Molnár Ágos­tont, az Elmhurst College magyar csoportjának vezetőjét és nejét, Ft. Pintér Sándort, a toledoi Szent Ist­ván római kát. magyar egyházköz­ség ügyvezető h. plébánosát, a ma­gyar sajtó jelen volt képviselőit: Dr. Farkas Gézát, a Toledo, Fay Fisher Andort, a Magyar Bányászlap szer­kesztőit, özv. Fodor Gyulánét, a De­troiti Újság kiadó-tulajdonosát, Frank Imrét, az Amerikai Magyar Népszava, Jó Pásztor és Szabadság chicagói képviselőjét és nejét, Dr. Hoványi Gyulát, a Chicago és Vidéke szerkesztőjét és nejét, Rácz Pétert a Wisconsini Magyarság képviselőjét és nejét, Szebedinszky Jenőt a Ma­gyarság szerkesztőjét és nejét, Nt. Egry Lászlót és nejét, Nt. özv. Bor­sos Istvánnét, Révész Kálmán köz­ponti titkár nejét és leányát Csöpit, Szalánczy János központi pénztárno­­kot és nejét, Macker Gyula alelnököt és nejét és Edward fiát, Falussy Alajos, Gross Henry, Gyulay Sándor, Ibos Albert, Kőrösy Mihály, Lang István és Vizi Lajos igazgatókat, Ko­lozsvárja Kálmán és Vészy László igazgatókat és nejeiket, Dr. Gömö­­ry Sámuelt, az egyesület orvosát, Banes B. Géza jogtanácsost,' Char­les Elemért, Bencze János központi elnök szervezési titkárát, Papp Gás­párt az ellenőrző bizottság elnökét és nejét, Bandy András és Kohut Béla ellenőrző bizottsági tagokat s nejeiket, Szabó János központi szám­vevő nejét, Eszlári Julia, Evans Mar­git, Frideczky József és neje, Győr­­ffy Lóránt, Joczik Albert és Tóthné Ilona központi hivatali alkalmazotta­kat, Cser Ferenc, Dús László, Nagy Gusztáv, Németh Gábor, Torna Jó­zsef és Wukovits Ferenc szervezési felügyelőket és nejeiket, Érdeky Kálmán, Ivancsó J. István, Jász Ti­bor, Kajdi Ferenc, Mislay István, ifj. Simon Ádám, Stipkovits Frigyes, Szabó József, Taylor C. Ernő és Tóth­­falusi Mihály szervezőket és .nejei­ket, Feifar Bélát a 15-ik fiók. Vre­­bely Józsefet a 130-ik fiók és' Tinich Ferencet az 50-ik fiók elnökét, Sza­bó Lajos és nejét, Chicago, 111., va­lamint a kuglizó csapatokat is. Üd­vözlő táviratot küldtek: Kelemen P. János, a daytoni Magyar Hiradó szerkesztője és Medgyesy László volt főkonzul (Chicago, 111.) A MŰSOR A bemutató után Szabó János köz­ponti számvevő, a bizottság ügyveze­tője vette át a műsor vezetését. Russ­­né Anna magyar dalokat adott elő tapsok között, Fülöp Elaine kisérte zongorán; Skolny Antal tárogató számai nagy tetszést váltottak ki a közönség körében, az east-chicagói magyar ref. egyház Four Gems tán­cos csoportja: Kalitz Carola, Gergely Janet, Krivacs Etel és Morris Joan pompás magyar táncaikkal arattak sikert (Nt. Egri Lászlóné tanitotta be) Turner Hermina hegedümüvész­­nő kiforrott, pontos hangulatos szá­maiért megérdemelten sok tapsot ka­pott. A kis Dankó Darlene, Detroit­­ból bátyja ifj. Dankó István hegedű kísérete mellett énekelt és táncolt, nagyon kedvesen, a közönség zajos tetszésnyilvánítása mellett. (Papp Gáspárék unokái.) Soo Grace tehet­séges, képzett énekesnő szebbnél­­szebb dalaiért kapott sok tapsot, a kis Száázi Erzsiké exotikus táncok­kal szerepelt, végül Bársonyné Mar­git adott elő szebbnél-szebb dalokat pompásan, hangja tisztán csengett, itt is, mint mindenütt nagy sikere volt. A számok legtöbbjét a kitűnő Szepessy zenekar kisérte, ők szolgál­tatták a tánczenét is • a megjelentek nagy megelégedésére. Fáradhatat­lanul húzták a sok jó csárdást és más tánczenét. A valóban nagyon szép, minden­képen kitünően rendezett eseményt Nt. Parragh Dezső ref. lelkész imá­ja és a magyar himnusz éneklése fejezte be. A VERSENY EREDMÉNYEK A kuglizóversenyben résztvett csa­­■ patok közül a legjobb eredményeket érték el: A férfi csapatok közül első lett a chicagói 15-ik fiók Stuparits Con­struction csapata (3060), második a 15-ik fiók Ricketts csapata (3045), harmadik a toledoi 27-ik fiók No. 3 csapata (3044), a garyi 138-ik fiók Mandich polgármester csapata (3042) az ötödik a toledoi 27-ik fiók Kor­hely csapata (3037). A férfi kettősben a legjobb ered­ményeket érték el: F. Pfaltzgraf (1327) 129-ik fiók Columbus, O. Joe Revay and N. Field (1326), 50-ik fi­ók Chicago, 111. A Stefan and Joseph Knapp (1312), 9-ik fiók Beaverfalls, Pa. G. Opalko and R. Tinich 50-ik fiók, Chicago, 111. (1297) egyenlően végeztek. Joe Prokop and F. Tinich (Folytatása a 12-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom