Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)

1954-06-02 / 6. szám

12-IK OLDAL 1954 junius 2. _____ Verhovayak Lapja I Svetnam George cikke Szécskay Györgyről A The Pittsburgh Press szépirodalmi mellékletében Amerikának, mint minden más országnak, vannak legendás alakjai. Ilyen legendás amerikai alakok: a hős mozdonyvezető, — az egykori merész vonatrabló, — az Amerikát almafákkal betelepítő, almamagvakat szóró “Alma-Jancsi,” — az óriás favágó és szálfa­­csusztató, — a Catskill hegység hires alvója, aki husz-évi alvás után ébredt föl, — a borzsapkás úttörő, verekedő stb. Van alapja a legendáknak, mert akikről legendákat szőtt a népképzelet, csakugyan éltek. Az acélgyártás amerikai központjának, Pittsburghnak is megvan a saját legendás alakja. Ez “Magarac,” a rettentő erejű acélgyári munkás, aki vastag acélrudakat hajlitgatott össze puszta kezével. Róla, akit különben — gorillaszerü szláv óriásnak szoktak ábrázolni, azonban a múlt esztendőben azt állapították meg, hogy legendájának alapja nincs . . . Szécskay György, ez nyugtalan különös ember, akiben sok van “Petur bán” természetéből, az egyik angolnyelvii lapban óvást emelt. Szerinte “Magarac” nemcsak élő alak volt, de nem szláv, hanem magyar ember volt. Tiltakozott az ellen, hogy a szobrot, amelyet terveztek az uj pittsburghi repülőtér bejárata elé az ismert gorilla­szerü szláv alakjáról mintázzák. Tiltakozása nagy érdeklődéssel találkozott s következménye az lett, hogy a The Pittsburgh Press egyik közismert és kiváló iró-munka­­társa, Svetnam fölkereste Szécskayékat. A Szécskay-házban volt látogatás eredménye a cikk, mely arcképekkel és eredeti rajzzal diszitetten, jelent meg május 2.-án a PITTSBURGH PRESS FAMILY MAGAZIN nevű mellékletében. A cikk alább olvasható szabad (vagyis nem szó-szerint való) for­dításban. Magarac Jóska visszatérése Szécskay György politikai számkivetésében Pittsburghot választotta otthonául, ami nem csoda, mert “Magarac”-kal közel ötven évvel ezelőtt találkozott New Yorkban, ahol egy régi magyar bevándorlóról hallott törté­netben ismerte meg. Az acélgyárakban, Pittsburghban szlávnak. hitték, mert a “magarac” szó tótul szamarat jelent. Szécskay annak idején magyarul is megírta a történetet úgy, ahogy ő ismeri. Nem biztosit róla, hogy a legenda minden kis részlete hiteles mert a “szamár” tótul — “oszlo” vagy szomari,” nem pedig “magarac.” A pittsburghi szláv munkások ezzel a csufnévvel illették a “vasgyurót,” de voltak olyanok is, akik írnek gondolták, akinek igazi neve Joseph Patrick MacCarric volt. Szécskay annak idején magyarul is megírta a történetet úgy, ahogy ő ismeri. Nem biztosit róla, hogy a legenda minden kis részlete hiteles és szin­­igaz, mert hiszen a szerzett adatokhoz saját képzeletének is hozzá kellett járulnia. Szécskay György már kora ifjúságában neves költő volt az óhazában és mint népgyülési, ifjúsági szónok és mint politikai iró is, keményen harcolt a Habsburg uralom ellen Magyarországon. Nagyapja a szabadságharcban harcolt mint tiszt és az unoka mindig hü maradt a 48-as hagyományokhoz. Ez volt az oka annak, hovv az akkori rendőrkapitány (nem rendőrkapitány, hanem a kir. főügyész, későbbi igazságügyminiszter) magához hivatta és figyel­meztette, hogy vagy hagyja abba a politikai támadásokat, vagy előbb utóbb vád alá helyezik s börtönre Ítélhetik. Szécskay egy harmadik lehetőséget vá­lasztott. Egy new yorki magyar hetilap Amerikába hívta és hajójegyet is küldött neki. Összeszedte tehát kéziratait, vivókardjait és más hasonló értékeit és Amerikába hajózott. Itt találkozott Dobos Amáliával, aki szépsége mellett a társadalmi életben is kitüntette magát s miután már 15-éves korában magyar nőegyletet is alakított, segítette a magyar kivándorlókat, ingyenes kórházi kezelést szerzett magyar munkáslán.voknak, ha megbetegedtek, tolmácsolta magyarok pana szait, bizonyitványokat fordított angol nyelvre és, magyarok ügyes-bajos dolgaiban sokoldalú és áldásos munkát végzett, természetesen ingyen . . . Mint a költő humorosan megjegyezte, mert hogy nagyon szerelmesek lettek egymásba, össze is házasodtak, hogy “két bolondból legyen egy pár!” Boldog házasságukból nyolc gyermek született. Szécsikay szellemi gyermekei is szaporodtak. Egymásután jelentek meg verskötetei. 1910-ben jelent meg “Idegen világban” cimü kötete, majd 1920-ban “Vándordalok” cimü könyve. Legszebb kötetet a vezérkölteményről “Baltimorei Rapszódia” cimmel 1938-ba njelent meg. Poe-nak, a nagy ame­rikai költőnek sírja ihlette meg őt ennek a megrázó Költeménynek megírására. 1947-ben amerikai magyar közadakozás tette lehetővé “Őszi Tarlózás” cimü negyedik könyvének kiadását.­A munkavávv most sem engedi pihenni, a Múzsa most is lelkes költe­ményekre hangolja. Uj verseskönyvön dolgozik, ir a magyar zeneszerzőkről, Pittsburgh körzete magyarságának történetéhez gyűjt adatokat és biblio­gráfiát szerkeszt az amerikai magyar írókról és müveikről. Magarac történetét először a new yorki magyar kávéházban, a Metropol­­ban hallotta, mikor Amerikába kijött. Vagy száz éve annak, hogy egy ifjú juhászlegény szállt partra New Yorkban. Mindenki megbámulta, mert kezében kampós, faragott botot tartott, de himzéses cifra szűrje is nagy feltűnést keltett New York utcáin. Folyton bekötött szür-ujjába beszélt kutyájához, melyet abban lopott be Amerikába. Biztatta a hü juhászkutyakölyköt: “No, itt vagyunk. Nemsokára kijöhetsz.” Támadt is nagy csődület a furcsa magyar körül, de hogy ő ügyet sem vetett arra, vásott gyerekek kővel dobálták meg. Ä mi magyarunk se volt a-est, botjával nagy kört csapott maga körül és a támadókat szétverte, amiben hü kutyája is segédkezett. Szembeszállt még a kiküldött rendőrcsapattal is, amig azután nagynehezen lefülelték. Angolul, természetesen nem- tudott, a rendőrségen csak a nevét tudta megmondani: “Katona András.” Szeren­cséjére, a közelben lakott egy magyar, aki a szabadságharcban honvéd volt és ide menekült Amerikába. Ez megmagyarázta a rendőrbirónak, amit önkéntes tanuk is igazoltak, hogy a juhászlegény önvédelemből verekedett. Akkoriban a new yorki alsóvárosi kikötőkben csak úgy nyüzsögtek a csavargók, kétes emberek, utonállók, akik éjjente számos embert leütöttek s nagy szükség lett volna ilyen markos emberre, mint amilyen Katona András volt, tehát a rendőrbiró rendőri állást ajánlott föl Katona Andrásnak, aki az állást el is fogadta azzal a föltétellel, hogy juhászbotját és kutyáját is megtarthatja. Meg is tisztította rövidesen a környéket a gonosztevőktől Katona András, akii nagyon gyorsan megtanulta az angol nyelvet is és néhány év múlva már mint délceg rendőrőrmester szolgálta New York vá­rosát. Egy szép napon, a Broadway nevű sugárúton, rohanó emberek közeled­tek felé, nagy kiáltozással, menekülve. Megvadult lovak elragadták egy virginiai ültetvényes hintáját és tajtékozó szájjal rohantak Katona András felé. Katona, a lóra termett és lóval bánni tudó magyar elkapta a lovak zabláját s feszülő inakkal állította meg a kocsit, melyben az ültetvényes félig ájult gyönyörű leánya is remegve ült s midőn ijedtségéből magához tért, nagyon megtetszett neki a szépszál, bátor rendőrőrmester, aki a fölajánlott jutalmat sem volt hajlandó elfogadni, csak azt a papirszelvényt, amire a virginiai lány címüket irta, hogy Katona majd látogassa meg őket . . . Megtetszett azonban a legény egy magyar urnák is. aki az egyik pitts­burghi acélgyárnak volt az igazgatója és New Yorkba látogatván, az ott volt szálloda ablakából látta a hőstettet, melyről megállapította, hogy olyasmit csak magyar tud megcselekedni. Csataváry volt a neve. Magyarországban földbir­tokos, honvédtiszt volt, aki a börtön elől ugyan elmenekült, de vagyonát el­kobozták. Sikerült találkoznia Katonával, akinek ap.ia is birtokán szolgált.. Nagyon megszerette Katonát és rábeszélte, hogy miután New Yorkban eleget tett a magyar becsületnek, menjen vele Pittsburghbu acélgyári munkásainak felügyelőül. Mutassa meg majd munkásainak, hogy hogyan kell dolgozni. Katona erre csakugyan ráállott, csak az nem tetszett neki, hogy jó magyar1 nevét itt Joe Katonah-nak Írják, de Csataváry megvigasztalta, hogy az ő nevét holmi Kataveri-nek mondják Pittsburghban, mert hogy az amerikaiak minden idegen nevet elferdítenek ... A munkások között Pittsburghban, eleinte nagy volt a becsülete, mert hogy megmutassa, mint kell dolgozni, egyszerre két-három nehéz, vasdarabot is fölkapott s acélrudakat puszta kezével hajlitgatott. Az irigykedő tótok azonban tudván, hogy ő is, meg az igazgató is magyar, gúnyosan emlegették a “magyaron”-okat, “magyarokat,” amik az amerikai fülnek “magarak"-nak hangzottak. Össze is fogtak ellene, egy korcsma előtt, ahová inni jártak, meglesték és rá támadtak. Katona leverte, szétszórta őket, mint a pelyvát. Kidobathatta volna valamennyit a gyárból, de nem tette. Elégségesnek vélte, hogy eljátta a bajukat. Csataváry az, állami honvédségnél kapitány volt s Katonát is rábeszélte, hogy. soroztassa be magát ő is önkéntesnek. így kerültek mindketten az Amerikai "Polgárháborúban a harctérre. Együtt maradtok ott is. Katona, “Magarac,” már hadnagyi rangban. Észak a Déli ellen! Virginiában azonban egy ütközetben Katona vagyis “Magarac” sebesülten, eszméletlenül maradt a csatatéren, ahol az egykori virginiai ültetvényes lány talált rá és vittel illetve szállíttatta saját otthonába, az ültetvényes kastélyába. Innen kezdve — Szécskay maga is beismeri — jobbára a képzelet állapította még a további történést. Heteken át ápolta a lány Katonát, mire az magához tért. Ugyancsak elcsodálkozott, hogy miként került ahhoz a lányhoz, akinek New Yorkban életét mentette meg, de akihez nem tudott azelőtt eljutni. Anyja helyett igy lett nem ugyan atyja a lánynak, de szerelmese és férje is Andrew Catonah, az egykori magyarországi juhászlegény, az amerikai polgárháború északi hadseregének egyik hadnagya. A lakodalomra —- természetesen — meghívás ment Pittsburghba, Csata­­várynak is, aki pedig azt hitte, hogy hűséges barátja, Katona — elesett és holtan maradt a csatatéren. Elkövetkezett azután 1867. Csataváry nem csak királyi kegyelmet kapott, de visszakapta birtokát is. Indult hazafelé, Magyarország felé, de előbb meglátogatta birtokán szép feleségével és már gyermekükkel is boldogan élő Katonát. Hívta is, hogy menjen vele vissza Magyarországba. Katona — aí "pittsburghi Magarac azonban megilletődötten mondotta, hogy most már ő itt marad Amerikában, hogy majd —ha valamikor Magyarország, a magyar nép bajban lesz, vagy ő, vagy majd ivadéka szót emeljen itt Amerikában Magyarországért, a magyar népért . . . Svetnam George megállapítja, hogy talán ez a Szécskay-féle történet a valódi alapja a Magarac-legendának. mert egyéb adatok nem maradtak fönn. Hol vannak ugyanis azóta már az akkori kisebb pittsburghi acélgyárak, műhelyek lajstromai az. akkori munkásokról? Akár van alapja a mondá­nak, akár nincs, akár a ragyogó költői képzelet alkotása az egykori Maga­rac valódi alakja, anép hősei úgy élnek századokon keresztül, ahogy alak­jukat a költő megörökitette. SZENZÁCIÓS MAGYAR KÖNYV “Egy független szabolcsi földesur, kinek ősei Árpád óta annyira össze­nőttek a magyar néppel, hogy a Habs­burgok által felajánlott grófi méltó­ságot is volt merszük visszautasítani: egy ilyen karakán magyar ember szólal meg 558 oldalon első Ízben angol nyelven. Amit mond, az lenyű­göző, tiszteletet gerjesztő és egyben megdöbbentő; ha ugyanis az angol­szász nagyhatalmak felelős vezetői­nek tudomása lett volna arról a hő­sies önfeláldozásról, amit a kicsiny, de hősies Magyarország a német megszállás, -alatt tanusitott, sokkal komolyabb erőfeszítéseket kellett vo'na tenniök, hogy a kommunista kolosszus a Kárpátokon megtorpan­jon . . .” — igy ir a Newhouse napi­lapok egyik könyvismertetőtje Kállay Mik'ós volt magyar miniszterelnök most megjelent könyvéről. Már az a tény. hogy Magyarország a német megszállás előtti utolsó al­kotmányos miniszterelnökének emlék­iratai a Columbia University Press, adta ki, sőt Professor C.A. Macart­ney a Dunavölgy kérdéseinek legala­posabb oxfordi ismerője irta hozzá az előszót, rendkívüli fontosságot nyúj­tanak Kállay vaskos kötetének. “A könyv cime ’’HUNGARIAN PREMIER” by Nicholas Kallay. A könyvet különben elnevezhetnénk az: újabb kori magyar történelem “Hun­garian Primer”-jének (kötelező is­kolai olvasókönyvnek) is, hiszen az óhaza feltámasztásához szolgáltatja az erkölcsi alapkövek és a józan indo­kok egész sorát. A könyv bolti ára $6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom