Verhovayak Lapja, 1954 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1954-07-07 / 7. szám
(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXVII. 1954 julius 7. 51 NUMBER 7. HATALMAS SIKERE VOLT a Verhovay Testvériségi Napoknak Tizenegyedszer jöttek össze a Verhovay Segély Egylet évi nagy eseményére a Verhovay Testvériségi napokra és kuglizó versenyre az ország minden magyar lakta részéből az amerikai magyarság legnagyobb testvérsegitő testületének tagjai — és mindjárt elöljáróban megmondhatjuk, hogy az 1954 évi testvértalálkozó minden reményt, várakozást felülmúlóan sikeres volt. Olyan sokan jöttek az ország különböző településeiről, mint még eddig soha sem és a május 29-iki szombat esti győzelmi bankettre és táncmulatságra a Commodore szálloda 2500 személyt befogadó nagy termébe New York és környéke magyarsága is nagy számmal vonult fel. Hetvennégy férfi és húsz női csapat vonult fel a küzdelemre és a kísérők száma sokkal nagyobb volt, mint az előző tiz alkalommal. JÖNNEK A VERHOVAY CSAPATOK E sorok Írója Szabó János központi számvevő és neje társaságában szerdán indult el Pittsburghból a nagy eseményre. Azt hittük, csak mi indulunk el ilyen korán: azonben meg kellett állapitanunk, hogy feltevésünk téves volt: útközben találkoztunk Miller Lajossal és nejével, akik Columbusból igyekeztek New York felé és tőlük tudtuk meg, hogy Déri István és neje is útban vannak már ugyanonnan. Csütörtökön kezdtek szállingózni a Verhovay csapatok, hogy aztán pénteken tömegesen érkezzenek. Akkor jöttek Bencze János központi elnök, Révész Kálmán központi titkár es neje és Csöpi lányuk, Szalánczy János központi pénztárnok, az igazgatók egyrésze is. Jöttek öregek és fiatalok, magyarok és más nemzetiségűek — saját költségen, mert a Verhovay Testvériségi Napok résztvevői a kuglizó csapatok és kisérőjeik valamennyien maguk fedezik kiadásaikat. És évről-évre többen jönnek. Öregek és fiatalok, magyar és más nemzetiségűek egyaránt — mert megtalálják mindig, amiért fáradnak és költsógeskednek, régi barátokkal találkoznak, uj barátságokat szőnek — pár gondtalan, kellemes napban van részük. A Verhovay Testvériségi Napok az egylet mai állományának szinte hü kifejezői. Az egyletet naggyá tevő öreg tagok mellett ott vannak a fiatalok magyar származásúak és nagy számmal már más nemzetiségűek is — akik azonban remekül érzik magukat közöttünk. 42-IK UCCÁN ÉS BROADWAYN Pénteken, szombaton bármely időben, késő éjjeli órákban is, ha valaki a Második Avenue és Broadway között járt a 42-ik uccán feltétlenül találkozott a Verhovay Testvériségi Napok résztvevőivel. Ugyanígy volt a Times Square és 50-ik uccák között a Broadwayn és Hetedik Avenuen is. Akik New Yorkba jöttek, azok szórakozni akartak és járták az uccákat, színházakat. Három napon át tartott a Verhovay invázió New Y°rk városnak ebben a részében, de jutott belőle Yorkvillenek is, a magyar vendéglők és mulatók is telve voltak a nagy napok résztvevőivel. A KUGLIZÓ VERSENY Szombaton reggel 10 órakor Brooklynban a Freddie Fitzsimmons kuglizó pályán vette kezdetét a verseny. Szabó János központi számvevő a nagy esemény fáradhatatlan előkészítője köszöntötte a csapatokat, azután az amerikai nemzeti dalt játszották, majd Falussy Alajos igazgató mondott üdvözletét és New York város vezetőségéből Michael Cieplinski a nemzetiségi csoportok commissionerje mondott köszöntést. A verseny egészen vasárnap estig tartott. A SZOMBAT ESTI NAGY ESEMÉNY Szombaton este ment végbe a nagyszerű győzelmi bankett és táncmulatság. A Commodore szállodának termei, folyosói szebbnél szebb ruhákba öltözött hölgyekkel ékeskedtek. Pazar képet nyújtottak a szebbnél szebb lányok és asszonyok, akik erre az eseményre legszebb ruháikban pompáztak. Hat órára volt kitűzve a kezdet, amikoi-ra a Verhovay Segély Egylet központi tisztviselői, igazgatói és ellenőrző bizottságának tagjai gyülekeztek, hogy együttesen vonuljanak be a terembe. Ott voltak a sorban: Bencze János központi elnök és neje és Jolánka lányuk, Révész Kálmán központi titkár és neje és Csöpi lányuk, Szabó János központi számvevő és neje, Szalánczy János, központi pénztárnok, Dr. Kovács Andor alelnök; Macker Gyula alelnök és neje, Falussy Alajos és neje és lányuk, Gross Henry, Gyulay Sándor, Ibos Albert és nővére Margit, Kolozsváry Kálmán és neje, Körösy Mihály, Láng István, Phillips Richard é3 neje, Turner József és neje, Vizzi János és neje, Vizi Lajos és neje, az igazgatóság tagjai, Papp Gáspár és neje, az ellenőrző bizottság elnöke, Bandy András és neje és Kohut Béla, az ellenőrző bizottság tagjai, Banes B. Gay, az egylet jogtanácsosa és neje, Dr. Gömöry Sámuel, az egylet orvosa, aztán a vendég Rákóczi Segély Egylet tisztikara és igazgatóságának tagjai: Varga István diszelnök, Kocsis Albert elnök, Varga Lajos alelnök és neje, Vasas József központi titkár, Kundrath István központi pénztárnok, Somogyi Gyula ellenőr, Stelkovits G. Albert segédtitkár és neje, Bodnár Imre, Bencze István, Fishbein László, Moldoványi Sándor, Kormondy József és neje, Fáczán Mihály és neje, Magyary Ferenc és neje, Czernai Gábor és Fejes András, igazgatók. Az Amerikai Magyar Református Egyesületet képviselő Borshy Kerekes György titkár és Kecskeméthy József, a Bethlen Otthon igazgatója, az Amerikai Életbiztosító Társaság (Bridgeporti Szövetség) képviseletében Suta Péter elnök, Szegedy István központi titkár és Dr. Molnár Kálmán igazgató, valamint Kállay Miklós Magyarország volt miniszterelnöke és neje. (Folytatás a 2-ik oldalon) NYILATKOZAT A Rákóczi Segélyző Egyesület, Bridgeport, Conn, és a Verhovay Segély Egylet, Pittsburgh, Pa. örömmel hozza mindkét egyesület tagjainak tudomá sára, hogy teljes egyhangúsággal megállapodtak a két legrégibb amerikaimagyar testvérsegitő intézmény egyesítésében. Úgy a Rákóczi, mint a Verhovay az elmúlt év folyamán három-három igazgatóját és két-két központi tisztviselőjét küldötte ki azzal az elgondolással, hogy mindkét egyesület tagjainak érdekeit szem előtt tartva, próbálják meg az évtizedek óta annyira óhajtott magyar egység gondolatát megvalósítani. A kiküldött egyesítési bizottság három gyűlést tartva, igazi testvériségi szellemtől áthatva, megtalálta a módját az egyesülés lehetőségének. Az egyesítés ügyében kiküldött bizottság megállapodásait mindkét egyesület igazgatósága teljes egyhangúsággal elfogadta s igy, amennyiben az 1955-ik évben tartandó Rákóczi és Verhovay konvenciók az egyesülésre vonatkozó megállapodásokat magukévá teszik és ha az illetékes Insurance Department-ek azokat jóváhagyják, végre megvalósul a két magyar testvériségi intézmény egyesülése. A megállapodások lényege az, hogy egyesülés esetén, sem az illetékes tagok, sem a tisztviselők jogai nem csorbulhatnak s mindkét egyesület tagsága megtartja szerzett jogait és viseli kötelezettségeit. Kelt New York, N. Y. 1954. május hó 30.-án. RÁKÓCZI SEGÉLYZŐ EGYESÜLET KOCSIS ALBERT, elnök VASAS JÓZSEF, titkár BENCZE ISTVÁN, igazgató FISHBEIN LÁSZLÓ, igazgató MOLDOVÁNY SÁNDOR, igazgató VERHOVAY SEGÉLY EGYLET BENCZE JÁNOS, elnök RÉVÉSZ KÁLMÁN, titkár FALUSSY C. ALAJOS, igazgató MACKER GYULA, alelnök, igazgató TURNER JÓZSEF, igazgató MIT JELENT A NYILATKOZAT Legutóbbi lapszámunkban megjelent egy Nyilatkozat, melyben bejelentette a Rákóczi Segélyző Egylet és a Verhovay Segély Egylet tisztikara és igazgatósága azt, hogy a két egyesület egyesítése tárgyában tartott tanácskozás megtalálta a lehetőséget ahhoz, hogy e két testvér egylet egyesüljön, hogy jövőjét biztosítsa. Mit akarunk mondani azzal, hogy “jövőjét biztosítsa?” Egyetlen egyleti tag sem mondhatja azt, hogy az Ő egyletének jövője nincs biztositva, hiszen évtizedeken át egyebet sem olvashat az egylet hivatalos jelentéseiből, mint a folytonos fejlődést, vagyon és tagszaporulatot. Azt sem mondhatja egyik egylet tagsága sem, hogy az Ő egyletének szüksége van arra, hogy más egylettel egyesüljön. Egyik egyletnek sincs szüksége a másik egyletre, mert mindkettő a legjobb állapotban van, ezt megállapították hivatalosan is azok a szakemberek, akiknek ez a hivatásuk. Hogy mégis egyesülésről tárgyalnak, annak szükségességét a jövőbe való látás, a várható változások diktálják. Senki sem lát a jövőbe, azonban a jelen már előreveti árnyékát annak, hogy a kicsi vagy állandóan kicsi marad, vagy elnyeli a nagy, mert nem fog, nem lesz képes haladni az árral, amely versenyt fut a fejlődéssel. A Rákóczi és Verhovay egyletek egyesítési kísérlete nem más, mint •összetenni az erőt, csoportosítani az osztályokat, megkönyiteni a tag befizetéseket és ezeken felül megtakarítani évente sok ezer dollárt a fenntartási költségeknél, azáltal, hogy nem kellene két konvenciót tartani, nem kellene két csoport központi tisztviselőt fizetni, nem kellene két egyleti lapot kiadni, nem lenne szükség a szervezési munkában egymás ellen licitálni, hogy a Rákóczi, vagy Verhovay biztosítást vegyen a tag, négy igazgatósági gyűlés helyett csak kettőre lenne szükség, a nyomtatványok elkészítésénél is szükségtelen lenne több mint egy féle, nem is számítva a sok ezer féle apró adományok kiadási tömegét. Senki ne gondolja, tehát, hogy a két egylet vezetőit személyi érdekek vezetik az egyesülési tanácskozásoknál, ellenben igaz az, hogy ha megérne az eszme és megnyerné a tagság akaratát, ahhoz, hogy egyesitsék a két egyletet, akkor ebből csak és kizárólag csak a tagok javára származna előny és haszon. Az egyesülési kérdés nem uj, több mint harminc éve már, hogy egyesülésről beszélnek és tárgyalnak, a Rákóczi és a Bridgeporti Szövetség, továbbá a Verhovay és a Bridgeporti Szövetség. Minden esetben személyi érdekek buktatták el az eszmét. Ma egyéni érdek nem játszik szerepet. Az egyesülés esetén nem lenne Rákóczi Egylet és nem lenne Verhovay Egylet, hanem lenne egy uj név alatt működő hatalmas, erős egylet, közel százezei taggal és közel huszonöt millió dolláros vagyonnal rendelkező életbiztosítási, testvériségü egylet, amely számottevő intézménye lenne nemcsak a magyar névnek, hanem az amerikai társadalomnak is. Most már nem titok többé ez a kérdés. A tagok beszéljenek róla egymás között és amikor arra alkalmat kapnak az osztályoknál, mondják meg véleményeiket és amikor delegátust fognak választani, utasítsák azokat, hogy teljesitsék a tagok kivánságát, akaratát. Semmi sem fog történni a konvenció előtt, mert bármit fog kidolgozni a bizottság, az utolsó szót a tagság képviselői fogják kimondani az 1955-ik évben tartandó konvención. Vasas József.
