Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-07 / 3. szám
1951. március 7. Verhovayak Lapja 5-IK OLDAL 65 Éves Múltúnk Kötelez A Jövendőt Építő Munkára (Folytatás az 1-ső oldalról) csak néhány előrelátó, haladó gondolkozásu tagtársunk,—köztük Egyesületünk mai Kpi. Elnöke,—folytattak hosszú éveken át kitartó harcot e változásért, a tagság többsége indulatos keserűséggel ellenezte azt. Több mint tiz évi harc s végül is a biztositási felügyelőség nyomása kellett ahhoz, hogy ezt a. változtatást elfogadja g, konvenció, de még akkor is a tagság tekintélyes részének hangos tiltakozása ellenére, úgy hogy a már akkor hangoztatott érvre, a tagság jogfosztására hivatkozva, ezrével hagyták el a tagok a Verhovay Segély Egyletet, későbbi nagy bánatukra, mert azután bebizonyosodott, hogy csak e változtatás életbeléptetésével lehetett megszilárdítani az Egyesületet és biztosítani tcxábbi fejlődését. De abban az időben a tagok ezrével hirdették a Verhovay Segély Egylet közeli végzetét és azt a konvenciót köz-A Verhovay Élet Fontos Kérdései (Folytatás a 4-ik oldalról) állást. Tudatában volt annak, hogy az Egyesület érdeke kívánja meg azt, hogy a szervezési ügyosztály élén egy teljes időt dolgozó, biztositási szakember álljon. S mint a fenti példázatban, az Igazgatóság a Központi Elnök kérelmére megtette ezt a szükség diktálta lépést és mi meg vagyunk győződve arról, hogy a jövő meg fogja mutatni, milyen bölcsen járt el az Igazgatóság, amikor igy cselekedett. Egy másik kérdés merül fel némely tagtársunk elméjében az egy, két vagy több fiókból álló szervezési kerületekhez beosztott teljes időt dolgozó szervezőkre vonatkozólag. Egyes tagtársaink határozottan kijelentik, hogy az Igazgatóságnak és a Központi Tisztviselőknek nem volt joguk ily szervezési kerületek megalakítására és azokba teljes időt dolgozó kerületi szervezők kinevezésére. Az igazság kedvéért, de azért is, hogy az igy gondolkozó némely tagtársunkat megnyugtassuk, nyomatékosan tudomására hozzuk tagtársainknak azt, hogy a legutóbbi konvenció delegátusai megadták az Igazgatóságnak a szervezési kerületek megalakításának jogát és továbbá azt a jogot is, hogy az ily kerületekbe teljes időt dolgozó kerületi szervezőket nevezzen ki, (lásd alapszabály módosítások 21/B szakasza a módosításokat tartalmazó függelék 11-ik oldalán.) Az Igazgatóság tudatában volt annak, hogy ahhoz, hogy értékes munkaérők hajlandók legyenek ily teljes időt igénylő állások elfogadására, ezeket az állásokat garantálnia kell ezen munkaerőknek mindaddig, amíg hivatali köteleségeiket kielégítő módon teljesitik. Ép ezért az Igazgatóság kimondotta, hogy akik az 1947 évi alapszabály módosításokban előirt ily “full-time” állást fogadtak el, a rendes fiókgyülésen választás alá nem esnek mindaddig, amig munkájukat a központi hivatal kielégítőnek tekinti. Kérdezzük: az az ügykezelő-szervező, aki az Egyesületnek jó munkát végez, miért legyen arra ítélve, hogy kenyere bizonytalanságának félelmében éljen? A múltban sokszor megtörtént, hogy egy jó ügykezelőt nem választottak meg uira, hanem kidobták tisztségéből, mert nem volt olyan ügyes politikus, mint a fióknak, egy másik tagja. Következésképen, az össztagság érdekeit nézve az Igazgatóság ez ügyben is a legjobb meggyőződése szerint járt el. Mert mi az, amit mi, az Egyesület tagjai, mint biztosítottak, mindennél jobban kívánunk? Ugy-e — kiszolgálást. Azt akarjuk, hogy hozzáértő, biztosításban jártas férfiak és nők legyenek képviselőink a munkamezőn Olyan férfiakra és nőkre van szükségünk, akik biztositási kérdéseinkben jó tanácsot tudnak adni és akik biztositási terveink keresztül vitelében minden segítséget megadnak nekünk. Ne hagyjuk magunkat elbolonditani azzal, hogy tőlünk, mint biztosítóktól, a jogaink vétetnek el, amikor az igazság az, hogy uj, további jogokat kapunk — azt a jogot, hogy a munkamezőn jó biztositási munkaerők képviseljenek minket és azt a jogot, hogy megfelelő biztositási kiszolgálásban részesüljünk. Amikor Igazgatóságunkban oly emberek vannak, akik mindnyájunknak, mint biztosítóknak, az érdekében járnak el azzal, hogy nekünk mint biztosítottaknak több és több jogot nyújtanak és egy jó, szilárd, egfyzséges intézményt adnak, akkor meg kellene becsülnünk őket. Az, hogy néhány tag nem tud egyetérteni a többséggel, még nem ok arra, hogy elitéljük a többséget. Az Igazgatóság és a Központi Tisztviselők mindenkor az össztagság érdekét szolgálták és fogják szolgálni ezután is, és mi, úgyis mint biztosítók, úgy is mint biztosítottak, nyugodtak lehetünk affelől, hogy Egyesületünk hajóját nem fogják veszedelmes- vizekre engedni. Az öszes tagoknak igazi érdeke az, ami mindenkor a szemük előtt van. vetlen követő években szenvedett igazán súlyos taglétszám veszteségek igazolni látszottak a sötét jóslatokat. A tény azonban az, hogy az Egyesület rohamos fejlődése az ezutáni években kezdődött meg és megállás nélkül vitte át az Egyesület hajóját a legutóbbi hoszu depresszió és a II. Világháború viharos évein át egészen a 6 ) éves jubileumig. UJ VÁLTOZÁSOK VÁLNAK SZÜKSÉGESSÉ Azóta anyagi szilárdság tekintetében az Egyesület még rohamosabban fejlődött, viszont ezidő tájban mutatkoztak meg a szervezési munka hanyatlásának végül is taglétszám csökkenésre vezető első tünetei. Bár kritikusaink főként a vezetőséget hibáztatták az e téren a 60-ik jubileum után kezdődő hanyatlásért, az igazság az, hogy annak egyik főoka a háború utáni időszakra jellemző közfelfogás terjedésében található meg. A II. világháború1 kitöréséig ugyanis Egyesületünk bízvást támaszkodhatott a fejlődésért folyó munkában a fióktisztviselők, és főként az ügykezelők önzetlen lelkesedésére, mely nagy mértékben volt elegendő arra, hogy a szakképzettség és tapasztalat hiányát ellensúlyozza a többi biztosítókkal folyó versenyben. Azóta azonban változott: a helyzet és az önzetlen lelkesedés fokozatos elmúlásával ogym inkább nyilvánvalóvá vált, hogy a további fejlődés biztosítása érdekében hivatásos biztositási üzletszerzőkre van szükség. Néhány évvel ezelőtt megállt a taglétszám növekedés és utána taglétszám csökkenés következett. Ennek igazi okai nem a jelenben és nem a közelmúltban keresendők, mint kritikusaink állít-*] ják, hanem jóval messzebb a múltban. De ne hánytorgassuk azt' a multat. Elég az hozzá, hogy tekintve az Egyesület anyagi szi-j lárdságának azóta is folyó rohamos fejlődését és az érvényben' lévő biztosításoknak a mai napig is állandó, bár kisebb mértékű emelkedését, az ideiglenes taglétszám csökkenés nem a Verhovay életképességének kimultát jelzi. Veszedelmes, de nem végzetes jelenség az, és az Egyesület Igazgatósága és Központi Tisztikara elég éber volt arra, hogy e jelenség veszedelmét felismerje és idejében megtegye a lépéseket arra, hogy a további taglétszám csökkenést megakadályozza és megnyissa a további fejlődés útját. A szervezési kerületek megalakításának siettetése, az alapszabályok módosítására vonatkozó azon javaslat, hogy az ügykezelőket a központi hivatal válassza, képezze és nevezze ki és ezen munkaprogram végrehajtásával megbizott főszervezői állás létesítése — lényeges részei az Igazgatóság idevonatkozó intézkedéseinek. A JÓZAN ÉSZ GYŐZELME Demokratikus alapon működő intézményben persze ilyen változtatásokat nem lehet máról holnapra életbe léptetni. Alapszabály módosításokra van szükség és az idevonatkozó javaslatok elfogadása időbe tart s még további időbe tax*t a módosított alapszabályok életbe léptetése. A fiókok túlnyomó többsége már ezideig jóváhagyta az Igazgatóság idevonatkozó módosítási javaslatait és ha ezek érvénybe lépnek, akkor már nem fog tulhosszu időbe tartani egy nagy teljesítményekre képes szervezési gépezet megteremtése és munkába állítása. Időközben, azonban, az emberi természetnek változásokat ellenző tulajdonsága továbbra is szabadon érvényesül. Mint amikor az Egyesület törvényes tartalékkal biró biztositó intézménnyé vált, ma is azok, akiket közvetlenül vagy személyes érdekeikben érintenek a javasolt változtatások, minden gátlás és tartózkodás nélkül élnek az ellenzékieskedés demokratikus jogával, még ha annak érvényesítésére alapszabályaink rendelkezéseibe ütköző eszközökkel is kell élniök. Szóban és Írásban jósolgatják a Verhovay fejlődésnek megszűntét, a Verhovay testvériség halálát, a tagságot jogaitól megfosztó diktátori uralom bekövetkezését. Végeredményben persze, mint minden demokratikus intézményben, a józan ész győz, mint ahogy győzött, amikor az Egyesület törvényes tartalékkal biró biztositó intézménnyé vált és mint ahogy újra győzött a közelmúltban, amikor a fiókok túlnyomó többsége a javasolt alapszabály módosítások elfogadása mellett szavazott. Időközben azonban drága időt veszítünk, sok egyébként megnyerhető uj tagot elveszítünk, egyletépitő munkásaink tekintélyes részének kedvét szegik a kor és körülmények? követelte változások ellenzői s mindennek következményeképen a szervezési munkának teljes lendülettel való megindulása is késedelmet szenved. KÖTELEZ A MÚLT Elkedvetlenedésre, sötétenlátásra azonban nincs ok. Sőt, Egyesületünk múltjában minden bátorító tényezőt megtalálunk. Hiszen tudjuk, hogy 65 éves fennállása alatt Egyesületünk több mint húsz millió dollárt fizetett ki biztositási kedvezményekben és jótéteményekben. Tudjuk, hogy sok elöregedett, munkaképtelen tagjának gondozását magára vállalta. Tudjuk, hogy balsors sújtotta tagjai számára a vigasztalás és segítség forrása volt. Tud(Folytatás a 6-ik oldalon)
