Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-07 / 3. szám
6-IK OLDAL 1951. március 7.-— Verhovayak Lapja 65 Éves Múltúnk Kötelez A Jövendőt Építő Munkára (Folytatás az 5-ik oldalról) ]uk, hogy mily nagy mértékben segítette tanuló és sportoló ifjúságát. Tudjuk, hogy fiókonként úgy mint intézményesen menynyit tett óhazai véreinkért úgy mint amerikai hazánkért és tudjak, hogy milyen jelentős mértékben terjesztette és gyakorolta | az amerikai demokratikus eszméket a bevándorolt magyarság { körében AZ EGYESÜLET JELEN SZILÁRDSÁGA Bátorit, lelkesít a jelen is. Egyesületünk 65-ik születésnapját a legjobb egészségben, az életképesség legbiztatóbb jeleivel érte el. Vagyona $11,700,329, ami $885,934 emelkedést jelent a multi évi vagyonnal szemben. Az érvényben lévő biztosítások összege $45.559,836, ami $371,026-al több mint egy évvel ezelőtt volt. Taglétszámunk 59,928 s itt 313 a veszteség az egy évvel ezelőtti taglétszámmal szemben. (Hogy lehet az, hogy az érvényben lévő biztosítások összege emelkedett, miközben a taglétszám csökkent? A magyarázat egyszerű. A sok törlés alá kerülő gyermekosztályi ‘tenn” kötvények közül szép számmal pótoltuk a törölt kötvényeket magasabb összegre szóló rendes biztosítási kötvénnyel. Ugyanakkor, sok kis összegű biztosítási kötvény helyébe tagtársaink magasabb összegű biztosítást vettek. Egészséges és kívánatos jelenség ez, melyet ha erélyesen és következetesen vinnénk keresztül mindenütt, tagsági statisztikánk képe igen nagy mértékben megjavaulna. S ami még biztatóbb jelenség, a múlt év második felének több hónapjában már sikerült taglétszám emelkedést is elérnünk és ha a korai, szokatlanul kemény tél nem gátolta volna meg szervezőinket nagy mértékben, máris elértük volna a hatvanezres létszámot — hiszen csak 72 hiányzott az év végére — de bizonyos ma már az, hogy ezt a számot rövidesen elérjük és el is hagyjuk.) BIZTAT A JÖVŐ És bár újabb háború felhője borul ránk és az inflációs viszonyok az életbiztosítás intézményének nem igen használnak, a jövő kilátások mégis biztatóak. Egyesületünket egyre szélesebb körben ismeri meg és ismeri el hazánk nem magyar származású lakossága is. Ma már nem igaz az, — akárki állítsa is az ellenkezőjét, — hogy Egyesületünk uj tagjait csakis a magyarság második és harmadik generációs leszármazottjainak köréből szerezheti. A Verhovay Segély Egylet már jó ideje kezdett meg a nemzetiségek “olvasztó kemencéjévé” válni — hiszen nem egy szép taglétszámú fiókunk tagsága körében alig találunk egy-két magyar származásút, — s igy egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy egész Amerika a piacunkká váljon. S ezt napról-napra bebizonyítják azok az ügykezelők, kerületi szervezők és szervezési felügyelők, akik tagszerzési munkájukban nem szorítkoznak a magyarok leszármazottaira, hanem sikeresen adják el a Verhovay kötvényeket a más nemzetiségi háttérrel biró amerikai születésű polgártársainknak. De hogy az itt kínálkozó óriási lehetőségeket ki tudjuk használni, oly ügykezelőkre és szervezőkre van szükségünk, akik tudnak a mai nemzedék nyelvén beszélni. S az infláció, bár bizonyos mértékben árt a biztosítás intézményének, üzletszerzés szempontjából használ is, mert hiszen vitán felül áll az, hogy mindenkinek, tagjainknak és nem tagoknak egyformán, több biztosításra van szükségük s ennek megszerzésére a magasabb munkabérek megadják a lehetőséget. S bár a katonai sorozás sok fiatal uj tagot visz el előlünk, ugyanakkor a népesség rohamos gyarapodása s a nőknek kenyérkereseti pályákon való fokozott elhelyezkedése egyensúlyozza ezt is. A közvetlen jövő kilátásaira csak egy körülmény vet árnyékot. Az, hogy konvenciós évünk van és konvenciós években szinte hagyományosan szokott lelassulni a tagszerzés munkája. Ennek azonban sohasem kellene igy lenni, legkevésbbé az Egyesület 65-ik jubileumának évében. MUTASSUK MEG, MIT ÉRÜNK AZ EGYESÜLETNEK! Egyesületünknek ez a 65-ik jubileumi éve különleges feladatot állit minden ügykezelőnk s minden munkatársunk elé. Most van itt az ideje annak, hogy ki-ki megmutassa mit ér az Egyesületnek mint annak épitő munkása. Most van itt az ideje annak, hogy Egyesületünk minden ügykezelője és munkása megmutassa, hogy rászolgál arra a tisztségre, amit elfoglal. Az Egyesület senkitől sem tagadja meg az elismerést és hálát a múltban teljesített szolgálatokért és a múltban felmutatott teljesítményekért. De az Egyesület nem a múltban felmutatott teljesítmények révén halad előre. Ha most ráülünk a munkánkra, csak azt bizonyítjuk be, hogy már nem vagyunk ugyanazok az emberek, akik egykor nagyszerű teljesitményekkel munkálták Egyesületünk fejlődését. Csak azt bizonyítjuk be, hogy megváltoztunk és elidegenedtünk GYÁSZJELENTÉS 1950. DECEMBER HÓRÓL A Verhovay Segély Egylet szomorodott szívvel jelenti az alant megnevezett tagok elhunytál: Fiók A tag neve Ko.ra Fiók A tag neve Kora 8 Flores András 21 152Hornak András 69 10 Juhász Józsefné 81 159Krisztián M. János 62 36 Gaga János 58 187László István 69 36 Toldi Sándorné 63 216Vész Péter 75 37 Révész Balázs 59 216Németh János 70 48 Akosi Gusztáv 63 229Dull Dánielné 32 48 Haberland Ferenc 58 247Galambos József 67 48 Schönwald Iipót 62305 Stipka Péter 67 88 Franceschi Ottaria 52 324Nagy János 75 89 G. Tóth János 65 92 Cserepes Barbara 93 409Soos János 33 114 Lagler Sándorné 60 417 Belügyi Kudolfné SÍ 130 Lasics Ágnes 34 525Bocsi András 71 LEGYEN ÁLMUK CSENDES! azoktól a céloktól, melyek egykor nagy és kitartó erőfeszítésre lelkesitettek bennünket. Felejtsük el, hogy ez konvenciós év. Elvégre a konvenciónak nem kell egész éven át tartania. És ne várjunk lehetetlenséggel határos csodákat sem a konvenciótól, oly csodákat, melyeket a tétlenség kényelmében illik bevárni. Konvenció ide vagy oda, a fontos az, hogy az Egyesület növekedjen és-minden ügykezelőnek és egyleti munkatársunknak dolga, hogy ennek érdekében dolgozzon. \ Fióktisztviselők és tagtársak, akik szeretik és becsülik ügykezelőiket és meg akarják őket tartani tisztségükben, egy kicsit többet is tehetnének megbecsülésük megmutatására. Tudnak ők segíteni és kellene is, hogy segítsenek ügykezelőiknek »bebizonyítani azt, hogy mit érnek ők az Egyesületnek. Hiszen oly kis dologgyermekek születéséről, házaságkötésekről értesíteni őket, oly egyszerű dolog, uj szomszédaiknak és barátaiknak bemutatni őket. Oly szolgálat ez, mely erőfeszítésbe nem kerül s csak pár percnyi időt igényel s az ilyen szolgálatot önzetlenül, nem pedig “üzleti alapon” kellene nyujtaniok. A tisztviselők és tagtársak ily módon tudják megmutatni ügykezelőjüknek, hogy barátai, testvérei, akinek szívesen segítenek hivatali kötelessége teljesítésében. Ez az a “testvéri alap,” melyről egyesek annyit írnak és beszéisnek, miközben tetteikkel távolról sem mutatják meg azt, hogy az egyletépitő ügykezelőnek valóban — “testvérei.” Képességet, egyesület iránti hűséget, ügykezelő iránti barátságot és megbecsülést tettekkel lehet megmutatni, nem pedig szavakkal. Legyen Egyesületünk 65-ik jubileumának éve a tettek, teljesítmények, nem pedig üres szavak, kifogások esztendeje. Ezért siklunk át csendesen a jubileumon, hogy mindannyian megértsük: egyletépitő munkára, nem pedig hangzatos szólamokra van szükség. Legyen ez az önzetlen lelkesedésnek, nem pedig az önző panaszkodásnak éve. A 20-ik század közepén járunk, halad a kor, hiv a jövendő, de ha hívására nem hallgatunk, lemaradunk a haladás rohanó vonatáról és nem marad a kezünkben semmi, csak a múlt teljesítmények dicsőségének hervadó-babérkoszorúja . . . VESSÜNK JÓ ALAPOT A KONVENCIÓNAK Ha komolyan nekilátunk ennek a munkának, sokkal nagyobb mértékben járulunk hozzá a konvenció sikeres kimeneteléhez, mintha a konvencióig eltelő hónapokat üres beszéddel töltenénk el arról, hogy mit kellene határoznia a konvenciónak. Az az ember. aki komoly teljesítménnyel járul hozzá az Egyesület fejlődéséhez. sokkal inkább joggal várhatja el azt, hogy meghallgassák. mint az az ember, aki üres kézzel, de sok követeléssel áll elő. Szebb és méltóbb születésnapi ajándékot senkisem tud adni az Egyesületnek mint az, aki komoly teljesitményekkel járul hozzá az Egyesület fejlődéséhez. Ne felejtsük el, hogy az ilyen teljesitményekkel nem egyik vagy másik központi tisztviselőt, nem is egyik vagy másik igazgatót, de nem is a jelenlegi vezetőséget a jándékozzuk meg, hanem az Egyesületet, az érdemes Verhovay tagságot, melynek igazi érdekeit a taglétszám gyarapodás érdekében folytatott komoly munkával,'szolgál juk a legeredményesebben. Abban a reményben, hogy a 65 éves múltból folyó kötelezettség teljesítésében ügykezelőink és munkatársaink túlnyomó többsége bátran, hűségesen és eredményesen fog résztvenni és hogy ebben tagtársaik segítségét is meg fogják kapni, hálás büszkeséggel és testvéri szeretettel köszöntjük a Verhovay Segély Egylet minden tagját és a jubileumi köszöntést abban a bizonyosságban írjuk le, hogy Egyesületünk jövendője fejlődésben, testvérsegítésben és teljesítményekben sokszorosan felül fogja múlni a 65 esztendős multat.
