Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1951-02-07 / 2. szám

(VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXIV. 1951. FEBRUAR 7. 61 NO 2 A Fiókgyülések szavazatai az alapszabály módosítási javaslatok ügyében Alapszabályaink idevágó rendelkezése értelmében a központi hivatal az Igazgatóság által elfogadott alapszabálymódositási ja­vaslatokat elküldte szavazásra minden fióknak. Lapzártáig még nem érkezett be minden fióktól a gyűlés ez ügyre vonatkozó ha­tározatáról a hivatalos értesítés és igy a szavazás eredményéről véglegeset még nem Írhatunk. A szavazás menetéről tehát lap­zártakor a következő időközi jelentést tesszük: Egyesületünk összes fiókjai 47,289 felnőtt osztálybeli tagnak szavazatát képviselik. Eddig beérkezett a hivatalos jelentés 186 fióktól. Ez a 186 fiók 30,304 szavazatot képvisel. E szavazatok a következőképen oszlanak meg: A. módosítási javaslatok teljes elfogadása mellett 17,241, A javaslatok részben való elfogadása mellett 7,892, A javaslatok elvetése mellett 5,171 szavazat. A részletes kimutatást közöljük mihelyst minden fióktól be­érkezik a hivatalos jelentés. FONTOS ÉRTESÍTÉS AZ ORSZÁGOS KUGLIZÓ MÉRKŐZÉS ÜGYÉBEN! — Március 5-ike a jelentkezési határidő! — A. 8-ik Országos Verhovay Kuglizó Mérkőzést Chicagóban, a Lakeview Recreation Center pályáin, 3239 North Clark Ave., má­jus 5-ikén és 6-ikán folytatjuk le. A Lakeview Recreation Center egyike a legmodernebbül berendezett sportintézményeknek Chi­cagóban. Az épület 2-ik és 3-ik emeletén összesen 50 kuglipálya áll a mérkőzők rendelkezésére. A 4-ik emeleti két hatalmas te­remben folyik majd le^ mérkőzést befejező bíiffébankett és tánc­­mulatság. A bankettre Mr. John Jenkins, a tulajdonos, akinek fe­lesége magyar származású, magyar szakácsokat fogadott, akik a legfinomabb magyaros ételekkel fogják várni a vendégeket. A kuglizó mérkőzések benevezéseinek határideje március 5- iivc éjfél. Ezután beérkező jelentkezések nem vehetők figyelembe. Ép azért kérjük a kuglizó csapatokat pártoló fiókok ügykezelőit, hogy hassanak oda, hogy a kuglizó csapatok kapitányai az irato­kat idejében elkészítsék. A mérkőzési szabályok értelmében minden kuglizó csapat a fiók-ügykezelő utján kell. hogy kérjen jelentkezési iveket a köz­ponti hivataltól. Kérelmek e cimre küldendők: Mr. John Sabo, National Auditoi;, Verhovay F. I. Association, 436 Fourth Ave., Pittsburgh 19, Pa A központi hivatal annyi ivet küld ki az ügy­kezelőnek, ahány csapat idevonatkozó kérelmét bejelentette. Az ügykezelő a szükséges iveket és ahhoz csatolt utasításokat azután nyomban továbbítja a csapat kapitányoknak. A szabályok értelmében egy csapat jelentkezése csak akkor fogadható el, ha azt a fiók gyűlése jóváhagyta. Az erre vonatkozó igazoló űrlapot az ügykezelő kiállítja és az a többi jelentkezési iratokkal, valamint a benevezési dijakkal együtt beküldendő a központi hivatalnak Szabó János központi számvevő címére. A jelentkezési dijak a következők: a férfi-versenyben a csapat benevezési dija $20, a páros verseny résztvevőinek páronként $8 s az egyéni verseny minden résztvevőjének $4. A női versenyben a csapatdij $15, a páros versenyben páronként $6 és az egyéni ver­seny minden résztvevőjének $3. A. fenti dijakon kívül egyúttal befizetendő egy általános re­gisztrálási dij is, mely a verseny alkalmával lerendezendő társa­dalmi eseményekben, — táncmulatság, büffé-bankett, stb. való részvételre jogosítja fel a jelentkezőt. A regisztrálási dij szemé­lyenként $2.50 kuglizók és nem kuglizók számára egyaránt. Vo­natkozik ez tehát a kuglizó csapatok kisérőire is. Tekintettel arra, hogy a jelentkezés csak akkor fogadható el, ha a benevező csapatot a fiók gyűlés jóváhagyta, fontos, hogy az illetékes fiókok a februári gyűlés alkalmával hozzák meg az ide­vonatkozó határozatot, tekintettel arra, hogy a benevezések be­érkezésének végső határideje 1950. március 5-ike. Úgy a jelent­kezőket, mint ügykezelő tagtársainkat kérjük, hogy a fentiek értelmében járjanak el. A Bányászlap cikkei — NYILATKOZAT. — 1950. augusztusa óta a Magyar Bányászlap hasábjain a ter­jedelmes cikkek egész sorozata jelent meg. melyekben Fay Fisher Andor szerkesztő az Egyesület központi tisztviselőinek és Igaz­gatóságának a szervezési munkaprogrammal kapcsolatos intéz­kedéseit bírálta olyan formában, mely csak arra lehetett alkal­mas. hogy ezen intézkedéseknek a szervezési eredmények fellen­dülésére vezető foganatosítását meggátolja. 1950. októberében Egyesületünk jogtanácsosa levélbelileg figyelmeztette Fay Fisher Andor szerkesztőt arra, hogy az Egyesület kipécézéséből, az ellene cs egyes alkalmazottai ellen folytatott hajszából következő eset­leges károkért törvényes felelősséget kell vállalnia, de ezen fi­gyelmeztetést a cikkíró leközölte, elütötte és utána annál heve­sebben folytatta a megkezdett hadjáratot. Ezeknek a lapszámok­nak nagy részét Fay Fisher Andor szerkesztő lapja rendes elő­fizetőin kiviil eljuttatta fiók-ügykezelőink nagy részéhez is, mely intézkedése ismét csak arra lehetett alkalmas, hogy ezen ügy­kezelőket megzavarja s arra késztesse őket, hogy az Igazgatóság és a központi hivatal intézkedéseivel ne kooperáljanak s e módon még jobban meggátolja egy egészséges szervezési munkaprogram megvalósítását, Havilapunk korlátolt terjedelme nem engedi meg azt, hogy Fay Fisher Andor hetilapjának terjedelmes cikkeire pontról­­pontra válaszoljunk s az általa a szervezés terén okozott esetleges károkat ellensúlyozzuk. E nyilatkozatban csak egyes pontokra térhetünk ki, de már itt leszögezzük azt, hogy e “jóakaratu bí­rálatok” címén szereplő támadások egytől-egyig a való tények elferdítésén alapszanak, amint arról módjukban lesz meggyőződni a konvenciós delegátusoknak, akik az Igazgatóság és a Központi Hivatal részletes jelentéseiből a való tényeket fogják megismerni. E való tények mindenben igazolni fogják az Igazgatóság intéz­kedéseit s be fogják bizonyítani azt, hogy a Magyar Bányászlap eddig megjelent s esetleg hasonló támadó szellemben ezután meg­írandó és megjelenendő cikkei kivétel nélkül az Egyesület belső békéjének megbontását és fejlődésének meggátlását szolgálják. Fay Fisher Andor szerkesztő október 26-ikán megjelent, Má­tyási István jogtanácsoshoz irt nyílt levelében visszautasította azon állítást, hogy ő a négy magyar egylet közül a- Verhovay Se­gély Egyletet gunyolásra, zaklatásra választotta volna ki. A té­nyek azonban rácáfolnak a visszautasító nyilatkozatra. Augusztus 24 ikén megjelent cikkében például dicsérettel emlékszik meg egyik magyar egyletünkről azért, hogy igyeksze­nek elérni az előmenetelt és “ha folytatják a megfelelő emberek­nek megfelelő helyre való állítását, remény lehet, hogy nem is lesz — visszaesés. E testületünknél kezdték meg azt, hogy a központ elmozdíthatja az ügykezelőt, ha annak működése meg nem felelő. És ez alapszabályra való hivatkozással történik.” Mig ezt az egy­letet valósággal megdicséri, ugyanakkor egész cikksorozatban bí­rálja az Igazgatóságnak azon alapszabálymódositási javaslatát, mellyel ugyanazt a célt akarja elérni. Mig erről az egyletről elis­merően állapítja meg, hogy fejlődni igyekszik, addig a Verhovay Segély Egylettel kapcsolatban azt Írja, hogy az Igazgatóság és a központi hivatal ugyanezen célt szolgáló alapszabálymódositó javaslatainak elfogadása diktatúrára vezet. Egy másik egylettel kapcsolatban megállapítja, hogy azért nincs fejlődés, hanem visszaesés, mert “nem rendelkeznek olyan megfelelő üzletszerzőkkel, akik kellően értenek a mesterségük­höz.” Ezzel meg is elégszik. De amikor arra kerül a sor, hogy a Verhovay Segély Egylet megfelelő üzletszerzők előteremtésére és elhelyezésére igyekszik alkalmazni a modern biztosítási vállalatok­nál és fraternális (testvérsegitő) egyleteknél bevált módszert, akkor a tagság jogainak eltiprásáról és diktatúráról van szó. Ezek a példák világosan bizonyítják, hogy milyen kétféle mérték­kel mér Fáy Fisher Andor — A Verhovay Segély Egylet kárára — amikor a magyar egyletek működését elemzi. Pedig szeptember 7-ikén megjelent cikkében ő maga megírja, hogy a fióktisztviselők “legtöbben idősödő fáradt emberek, akik­nek már teher az egyleti fióktisztviselőség. szeretnének attól sza­badulni.” “Uj emberek szükségesek — írja — ahol a jelenlegi tisztviselők fáradtságuk miatt szabadulni kívánnak a tisztségtől. (Folytatása a 2-ik oldalon'

Next

/
Oldalképek
Tartalom