Verhovayak Lapja, 1951 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-07 / 2. szám
2-IK OLDAL 1951. február 7. Verhovayak Lapja A Bányászlap cikkei (Folytatás az 1-ső oldalról) Az uj emberek felkutatásához uj nemzedékben üzletszerzőkre van szükség, — de sürgősen.” Viszont amikor az Igazgatóság az üzletszerzésben már elfáradt s ezért szervezési munkát nem végző emberek helyébe ui, kellően kiképzett, fiatal embereket igyekszik helyezni, — de sürgősen — akkor jogfosztást és diktatúrát emleget. A szervezési felügyelők és a központi szervező feladata épen az, hogy megszabadítsa a nyilván kifáradt s ezért üzletszerzési tevékenységet nem folytató ügykezelőket a tehertől s megkeresse azokat, akik kellő kiképzés után a helyükbe léphetnek. A fióktisztviselőket évek hosszú során át kértük, hogy gondoskodjanak utódokról, de ez nem történt meg. Ezért van szükség oly emberekre, akiknek főhivatása a modern kor üzleti követelményeinek megfelelő egyének megkeresése és kiképzése. Kifogásolja a cikkíró, hogy a szervezési felügyelők és a központi szervező a területük termelése után jutalékot kapnak, viszont azt is kifogásolta, hogy készpénz fizetést kaptak. A valóság azonban az, hogy az amerikai biztositó vállalatok és egyletek legnagyobb része a mienkéhez hasonló alapon fizetik a szervezési felügyelőiket és központi szervezőiket, bár Fay Fisher Andor e bebizonyított ténynek ép az ellenkezőjét állítja augusztus 31-iki cikkében. Általában a cikkírónak a szervezési felügyelők és a központi szervező hatáskörére vonatkozó elgondolásai és kijelentései homlokegyenest ellenkeznek a mai általános biztosítási gyakorlattal. Erről itt köteteket nem Írhatunk, de a konvenciós delegátusoknak alkalmuk lesz meggyőződni álláspontunk helyességéről. Rengeteg teret áldozott Fay Fisher szerkesztő Kettmann Henry szervezési felügyelői minőségben való alkalmaztatása körülményeinek, melyeket azonban ismét nem a valóságnak megfelelően állít be. Bármily nagy területe volt ideiglenesen Rettmannak, e szolgálata folyamán óriási területet bejárt, tagadhatatlan eredményeket mutatott fel és a cikkíró által óriásinak feltüntetett jövedelme nagyon tekintélyes részét az Egyesület érdekében folytatott utazásra költötte el, úgy hogy végeredményben nem keresett többet mint egy gyári szakmunkás. Erre is megvannak az írásbeli bizonyítékok. Ezen felül több üzletszerzőt képezett ki s bármennyire is kétségbevonja a cikkíró Rettmann ebbeli képességeit, az általa kiképzett üzletszerzők egy tői-egyig átlagon felüli eredményeket mutattak fel azóta is. Sőt nemcsak eredményeket értek el. hanem maguk is hasonló sikerrel képeztek ki uj üzletszerzőket. Az eredményekkel vitatkozni nem lehet. Az egyéni elfogultságnak a bizonyítható tényekkel szemben szava tiem lehet. Fav Fisher szerkesztő Rettmann ellenes hadjárata régi keletű, alaptalan, elfogultságból származik. De a tények rácáfolnak. Rettmann központi szervezői kinevezésével kapcsolatban Fay Fisher Andor az Igazgatóságot vádolja elfogultsággal. Rettmanna1 szembeni kivételezéssel és végül a Központi Elnök ellen intézett “puccsal,” melynek értelmi szerzőjeként az Igazgatóság két tagját meg is nevezi. Az igazság azonban az, hogy az Igazgatóságnak leközölt, minden központi tisztviselő és igazgató által aláirt jegyzőkönyve a tiszta tényvalóságot tárja fel. A Központi Elnököt senkisem kényszeritette és nem is kényszerithette arra, hogy a szervezési hatáskörről lemondjon. De mivel az Igazgatóság által életbeléptetett fejlődést szolgáló munkaprogram megkívánja azt, hogy e munkának egy ember minden idejét odaszentelje, Bencze János Központi Elnök, hivatkozással az idejét teljesen lekötő elnöki teendőkre, kérte egy központi szervezői munkakör létesítését. S tekintettel a szervezési munka helyenkénti kivétellel való általános és az Egyesületre nézve súlyosan veszedelmes lanyhaságára, az Igazgatóság a kérelmet magáévá tette s ezt nemcsak jogosan, hanem kötelességszerüen tette, mert ha továbbra is elnézte volna a szervezési munka hanyatlását, annak következményeiért felelős lett volna. Elvégre egy konvenció azért választ igazgatóságot, hogy igazgasson és megtegye azokat a lépéseket, melyek eredményt produkálnak. Ezen elhatározás után az Igazgatóság titkos szavazás utján a jelölt három szervezési felügyelő közül Rettmann Henryt választotta meg, aki — mellesleg szólva — jövedelméből köteles viselni összes utazási költségeit. Az igazgatóság többségi szavazata természetesen az elért eredményeken alapult, mert hiszen “pucsesot" végrehajtani három jelölttel, titkos szavazás utján mégsem lehet. A fenti kijelentésekért a konvenció előtt teljes felelősséget vállalunk. Igazságunk tudatában egyszer s mindenkorra visszautasítjuk a Magyar Bányászlap támadásait, melyekkel lapunk terjedelmének korlátozottsága miatt bővebben nem kívánunk foglalkozni. Olvasóinkat pedig arra kérjük, hogy amikor a Bányászlap szerkesztője a Fraternal Monitorban megjelent adatokat magyarázza, akkor gondosan válasszák el az adatokat a magyarázat-A Kelet-Michiganban működő fiókoknál Lukács István a kerületi szervező Ezúton is szives tudomására hozzuk a Michigan állam keleti részében működő fiókok ügykezelőinek, tisztviselőinek és tagjainak, hogy e fiókokat 1951. január 1-jei hatállyal beosztottuk Lukács István kerületi szervezőhöz, aki e fiókok ügykezelőit látogatni fogja azon célból, hogy a tagszerzés munkájában segítségükre legyen. Lukács István kerületi szervező, a detroiti 36-ik és 429-ik fiókok ügykezelője, évtizedes, sikerekben gazdag tapasztalataival a kerületéhez osztott fiókok ügykezelőinek rendelkezésére áll, hogy tagszerzési kvótájuk betöltésében segítségükre legyen. A kerületi szervező cime: Mr. Stephen Lukacs, District Manager, 3038 So.. Liddesdais Ave., Detroit 25, Mich. Kérjük ügykezelő tagtársainkat, hogy Egyesületünk fejlődése érdekében támogassák Lukács István kerületi szervezőt munkájában és dolgozzanak vele együtt a legteljesebb együttműködés szellemében. Lukács István kerületi szervező tagtársunknak pedig e szélesebb munkakörben a legszebb sikereket kivánjuk. A KÖZPONTI HIVATAL. Ön is elősegíti Egyesületünk haladását, ha ügykezelőjének munkáját megkönnyíti — Kérelem Minden Verhovay Tagtársunkhoz. — Bár tagtársaink között szép számmal vannak, akik a régi jó szokást követve a havi gyűléseken fizetik be havidijaikat, egyre többen vannak olyanok akik elvárják, hogy az ügykezelő a házukhoz menjen a havidijakért. Ott ahol a tagok nem mehetnek el 9 gyűlésre, ez ellen komoly kifogást nem is lehet emelni, de tisztában kell lennünk azzal, hogy tekintettel kell lennünk az ügykezelőre, akitől elvárjuk, hogy házhoz jöjjön. Leghelyesebb volna, ha a házi kollektálást elváró tagtársak megállapodnának az ügykezelővel abban, hogy a hónap melyik napján jöjjön el és ha ezen a napon készek is volnának havidijaik rendezésére. És ha valamilyen okból a tag nem lehet otthon azon a napon, melyben megállapodott az ügykezelővel akkor a legkevesebb amit tehet az, hogy felhívja az ügykezelőt előtte való nap, hogy ne kelljen megtennie az utat hiába. Vannak tagtá''sak, akik teljesen rendjén valónak tartják azt, ha az ügykezelőtől elvárják, hogy minden egyes kollektálásért tízszer is elmenjen a házukhoz. Az ilyen nemtörődöm magatartás nemcsak az ügykezelőt hátráltatja munkájában, hanem az Egyesület fejlődését is meggátolja. Mert az ügykezelőnek nemcsak az a dolga, hogy a havidijakat beszedje és beküldje és intézze a különféle tagsági ügyeket, hanem az is, hogy uj tagok után járjon. De ha minden taghoz ötször, hatszor, sőt tízszer is el kell mennie, akkor nem marad ideje a tagszerzésre és ennek az Egyesület látja a kárát, ami visszahat a tagságra is. Sok tag úgy érzi, hogy elvárhatja az ügykezelőtől a gyakori látogatást, mert hiszen “fizetést kap.” A valóság azonban az, hogy az ügykezelő ugyanazt a díjazást kapja, akár egyszeri, akár tizszeri látogatás után kollektálja be a havidijat. Ez pedig azt jelenti, hogy az ismétlő látogatásokra az időt és költséget ő adja a saját idejéből és a saját zsebéből és azt neki nem térítheti meg senki. Ennek következménye az, hogy nem egy ügykezelő ráfizet a munkájára, mert gazolinban, kocsihasználatban többet kénytelen költeni, mint amennyit a kollektálásért kap. Az ügykezelővel szemben tehát csak akkor vagyunk méltányosak, ha előre megállapodunk vele a kollektálás napjában és a megállapodást be is tartjuk. S ezt megkívánja nemcsak az ügykezelő iránti méltányosság elve, hanem az Egyesület és az össztagság érdeke is! tói és a magyarázatot csak akkor fogadják el, ha a tények teljes ismerete alapján meggyőződtek annak igazságáról. Végül megnyugtatásul közöljük azt, hogy a fiókok eddig beérkezett jegyzőkönyveinek nagy többsége annak bizonyítéka, hogy a való tények elferdítésén alapuló támadásokkal a Verhovay tagság többségét megtéveszteni nem lehet, mert a hagyományosan józanul gondolkozó Verhovay tagság többsége tudatában van annak, hogy az Igazgatóság és a Központi Hivatal minden intézkedése és javaslata az Egyesület fejlődésének ügyét szolgálja anélkül, hogy a tagságnak egyletkormányzó jogait bármily tekintetben korlátozná. (ALÁÍRÁSOK.) BENCZE JÁNOS, Központi Elnök. SZALANCZY JÁNOS, Központi Pénztámok. RÉVÉSZ KÁLMÁN, Központi Titkár. SZABÓ JÁNOS, Központi Számvevő.
