Verhovayak Lapja, 1950 (33. évfolyam, 1-12. szám)
1950-08-02 / 8. szám
uerhovayakJhpja (VERHOVAY JOURNAL) VOL. XXXIII. 1950. AUGUSZTUS 2. <*&*?*■■ 61 NO. 8 Az Ügykezelők Hónapja — Ne legyen a pusztában elhangzott kiáltás ez a nyílt irás, melyben testvéri szeretettel apellálunk tagtársaink lelkiismeretéhez. — Valamikor, nem is olyan régen, augusztus a Verhovay mun• kamezőn az aratás hónapja volt, melyben az ügykezelők a havi átlagot kétszeresen, sőt háromszorosan meghaladó teljesítményekkel mutatták meg nemcsak az Egyesület iránti ragaszkodásukat, hanem az Egyesület jövőjében való hitüket is. Azóta azonban megváltoztak az idők és az időkkel együtt, sajnos, megváltoztak az emberek is és bizony az utóbbi években a Verhovay munkamezőn még az “ügykezelők hónapiában” sem folyt nagyobb lendülettel az egyletépités munkája, mint az év többi hónapjában, már pedig az év többi hónapiában a legtöbb fióknál olyan lassan folyt az, mintha ráfagyott volna a fék a munka hajtókerekére. A Verhovay munkamező sok munkásával tárgyaltunk már arról, hogy mi is tulajdonképen az életbevágó fontosságú egyletépitő munka hanyatlásának az oka. Rengetek okot halottunk. Oly sok okot hallottunk, hogy azok leírásával és megválaszolásával köteteket lehetne megtölteni. De nem volna érdemes. Nem volna érdemes, mert — beszéljünk nyíltan — sok esetben a felhozott ok csak kifogás, melynek egyetlen célja takarni a mulasztást, Már pedig, aki a mulasztásért a felelősséget nem hajlandó elvállalni, arra úgysem fog hatni, ha a kifogásként használt okot megcáfolják. Vannak azonban a felhozott okok között olyanok is, melyeket komolyan kell venni. Szembe kell nézni velük. Le kell számolni velük. A kerékkötő befolyással szemben érvényesülési lehetőséget kell adni a komoly egyletépitő erőnek.. S ott ahol a becsületes építő munkára való akaratot képzelt akadályok kedve tlenitik el, ott szeretettel kell rámutatni arra, hogy a komoly alapot nélkülöző sötétlátás, a baljóslatú gondolkozás ód úgy meg tudja bénítani a munkás kezet, mint az agyvérzés. Lássunk tehát néhányat a komoyabb okok közül. NEM SEGÍT MÁR A TAGSÁG! Ritka kivétellel elmondhatja és fájó keserűséggel el is mondja ezt minden ügykezelő és szervező. Valamikor, nem is olyan régen, ha gyerek született a háznál, első dolga volt a családnak, hogy értesítse az ügykezelőt. Ha esküvő volt, mindjárt hívták az ügykezelőt, hogy felírja az újdonsült férjet vagy menyecskét. Ha egy Verhovay tag szomszédságába ui szomszéd érkezett, — az ügykezelő volt az első, aki tudott róla. Erre szükség is volt. Elvégre, különösen nagyobb helyen, az ügykezelő nem érezhette meg, hogy hol született gyerek, hol volt esküvő, hová érkezett ui szomszéd, kinek alakultak a viszonyai úgy, hogy uj biztosításra lett szüksége. De a tagság segített az ügykezelőnek az egyletépitésben. Nem iárt ez munkával, se költséggel. Elvégre, egy telefonhívás, egy levelezőlap, vagy alkalomadtán egy odavetett szó nem vág a földhöz senkit. Ma azonban mi a helyzet? Tisztelet a kivételnek, de a tagság valósággal eltitkolja az ügykezelő előtt azt az információt, melynek birtokában a múltéhoz hasonlóan sikeres munkát tudna végezni.. S mivel a sikeres egyletépitő munka elsősorban az össztagság iavát szolgálja, mert lehetővé teszi az olcsóbb biztosítást és a biztosításon felüli testvérsegitő kedvezmények nyújtását, — a tagság ezzel az érthetetlenül elzárkózó magatartásával tulajdonképen maga alatt vágja a fát. Vannak aztán tagok, akik hajlandók az ügykezelőt “segíteni.” Ellenszolgáltatás fejében. Jó pénzért. Nos, az ellenszolgáltatásnak megvan a helye ott, ahol egy tag tényleg együtt dolgozik az ügykezelővel. De ott ahol a tag a puszta információ fejében magának igényli az ügykezelő keresetének nagyobb részét és teszi ezt azzal az indokolással, hogy “mert én ingyen nem dolgozom,” ott nem csoda, ha az ügykezelő elkedvetlenedik. Elvégre az ügykezelő megy a házhoz. Nem is egyszer, ő ismerteti a kötvényformákat, ő magyarázza meg, hogy melyik felel meg legjobban a jelentkezőnek. Ő Írja a felvételi ivet. ő futkos az orvoshoz, ha a felvételi iv megakad, ő viszi ki a kiadott kötvényt, ő szedi a havidijakat és számol be azokról hónaprólhónapra, évről-évre. ő kezeli a tag biztosítását és azzal kapcsolatos ügyeit. Vagyis — dolgozik. HIVATALOS ÉRTESÍTÉS Igazgatóságunk utasitása értelmében ezennel tudtára adom a Verhovay Segély Egylet minden fiókja vezetőségének, tisztviselőjének és tagjának, hogy IGAZGATÓSÁGUNK RENDES ŐSZI GYŰLÉSÉT 1950. SZEPTEMBER HAVÁBAN TARTJA MEG. Felkérem mindazokat, akik bármiféle hivatalos ügyben az Igazgatósághoz óhajtanak fordulni, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb szeptember 5-ikéig jelentsék be az Egyesület Központi Titkárának. Ezen határidő után, vagy a gyűlés tartama alatt bejelentett ügyeket az Igazgatóság nem vehet figyelembe, hanem azok tárgyalását a hat hónap múlva összehívandó 1951 március havi gyűlésre halasztja el. BENCZE JÁNOS, Központi Elnök. ÁRI. B. ALBERT EMLÉKÜNNEP A TRENTONI MAGYAR HÁZBAN — Lélekemelő ünnepség keretében leplezték le elhunyt alelnökünk arcképfestményét. — Néhai Ári B. Albert, Igazgatóságunk volt elnöke, Egyesületünk alelnöke halálának első évfordulója alkalmából gyönyörű emlékünnepélyt rendezett a trentoni Verhovay tagság a trentoni Magyar Házban junius 24-ikén, szombaton este. Nagyszámú közönség gyűlt egybe az ünnepélyre, melyen résztvett özv. Ari B. Albertné is, valamint özv. Ári Menyhértné, ifj. Ári Menyhért és neje és Ári Elza. Dr. Kondor József, a Verhovay ifjúság fiatalon elhunyt vezérének közeli jóbarátja, mondotta a megnyitó beszédet. James Holden elénekelte “Az Ur Imáját,” majd Ári B. Albert életéről mondott megható emlékezést Rév. Gill Robb Wilson. Az ünnepség fénypontja Ári B. Albert életnagyságu arcképfestményének leleplezése volt. Az Igazgatóság nevében Falussy Alajos igazgató adta át az arcképfestményt a Trentoni Magyar Háznak, melynek tagsága nevében Radvanyi Ferenc, a Magyar Ház elnöke, vette át a gyönyörű emlékművet. Edward Hatrak az alkalomhoz illő zeneszámai fejezték be a lélekemelő ünnepség műsorát. A színpadot gyönyörűen feldíszítette ez alkalomra Fedor Sándor. A vendégeket Lukács Edward és Cher J. Ferencné fogadták. Ári B. Albert sokoldalú közéleti munkásságának utolsó nagy teljesítménye volt a Trentoni Magyar Ház átalakítása. Az ő kezdeményezésére indult meg a nagy munka és az ő irányítása mellett fejeződött be közvetlenül halála előtt. Az újjáalakított pompás épület felavatási ünnepét azonban már nem érhette meg. Azon a napon, melyre az avatási ünnepélyt tervezték — a trentoni magyarság nagy fiát ravatalozták fel a trentoni Magyar Házban. Ezért kívánta a Trentoni Magyar Házban tömörült magyarság azt, hogy Ári B. Albert emlékét itt örökítsék meg arcképfestményével, melyet a díszteremnek azon falán helyeztek el, mely előtt virágtenger közepette ravatala állott egy évvel ezelőtt. Itt fogja e kép hirdetni annak a kiváló férfinek emlékét, aki életét adta azért a népért, melyet meleg szivének teljes odaadásával szeretett.... Miféle “dolgozás” ezzel szemben megmondani az ügykezelőnek azt, hogy “Tóth Janiéknál gyerek született?” Oly óriási fáradság kimondani ezt a négy szót, hogy mindegyikért arannyal kelljen megfizetni? Nem elég a barátság, a hála, a becsületes szolgálatért kijáró méltányos viszontszolgálat? Annyira rabjai lettünk a “könnyű pénz” varázsának, hogy egy ingyen szerzett* fáradtság nélkül adott információ fejében már magunknak igényeljük a becsületes munka megérdemelt bérét is? Mit szólna a (Folytatása a 2-ik oldalon)
