Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-02-20 / 8. szám
2-ik oldal 1946 február 2( Verhovayak Lapja Hőst halottak emlékünnepén MAGYAR ÁRVÁKNAK TERÍTETT ASZTALT BUFFALO ÉS KÖRNYÉKE MAGYARSÁGA (Folytatás az 1-ső oldalról) egyesület ajándékát, mig a közönség szűnni nem akaró lelkes tapssal köszönte meg Bencze János központi elnök megragadó szavait. A HŐSI HALOTTAK Tóth J. Pál, a Buffalo, N. Y.-i 121-ik fiók volt tagja, egyesületünk 74-ik hősi halottja, 1944 augusztus 8-án ütközetben szerzett sebesülésébe halt bele Franciaországban, a nagy invázió idején. Nagy Brugosh Imre, ugyancsak a 121-ik fiók volt tagja, egyesületünk 39-ik hősi halottja, Németországban lelte halálát 1944 március 8-án, amikor a hatalmas bombázó repülőgépet, melyen szolgálatot teljesített, lelőtték. Heffler István, a Lackawanna, N. Y.-i 84-ik fiók volt tagja, egyesületünk 40-ik hősi halottja, 1944 április 6-án esett el Olaszországban, ütközetben, 39 esztendős korában. Az arcképátadás megható jelenetét a helybeli Courier- Express napilap fényképfelvétellel örökítette meg s úgy a képet, mint az ünnepély lefolyását február 11-iki számában feltűnő helyen közölte. A MAGYAR ÁRVÁKÉRT . . . Papp Ildikó mély érzéssel szavalta el “A Magyar Árva” cimü megható költeményt, majd az Amerikai Magyar Segélyakció buffaloi 34-ik osztálya alelnökének, id. Bodnár Miklós fiának, ifj. Bodnár Miklós őrnagynak érdekíeszitő előadása következett. A kiváló második generációs amerikai katonatisztnek minden szavából ki lehetett érezni a magyar nép iránti mély szeretetét. örömmel állapította meg róla az előadást feszült figyelemmel végighallgató közönség, hogy ő is egyike azoknak a rendkívül müveit magyar származású amerikai fiatal embereknek, akik lelkiismeretes örökösei és továbbfejlesztői lesznek a bevándorolt magyarság intézményeinek. Ifj. Bodnár Miklós őrnagy a múlt év novemberében két hetet töltött magyar földön, járt Budapesten, Miskolcon, Győrött, Szegeden s több kisebb városban és faluban. Felkereste nagyszüleit és rokonait is. Mint magasrangú katonatiszt vonatparancsnoki minőségben kisért Bécsből Budapestre az óhazából külföldre sodort magyarokat. Szivbemarkoló szavakkal irta le a magyar nép rettenetes szenvedéseit és égbekiáltó nyomorát. Mint minden esetben, úgy a magyar földön is a felszabaditás sok veszedelemmel és kínlódással járt. Leírta a megszálló seregekkel együtt az országba került felelőtlen és fegyelmezetlen elemek visszaéléseit, melyekből még ma is sok helyütt kijut a magyar népnek. Bodnár Miklós őrnagy értékes előadásáért ezúton is köszönetét mondanak az ünnepséget rendező fiókok és a Segélyakció 34-ik osztályának tisztviselői! Áldjuk a Mindenhatót, hogy megajándékozott bennünket oly kiváló értékkel, mint id. és ifj. Bodnár Miklós. Nf. Babinszky András, a helybeli református egyház csupasziv lelkésze tartott megrázó beszédet, melyben párhuzamot vont az óhazai szörnyű Ínség és az amerikai bőség között, rámutatva arra, hogy itt még a legszegényebb ember is gazdagabb, mint az Óhazában. S épp, ezért itt mindenki tud adni, ha akar és mindenki akar, akiben van becsület és érző szív! Falussy Alajos igazgató, az Amerikai Magyar Segélyakció végrehajtó bizottságának elnöke hatalmas beszédében a Segélyakció parancsoló szükségességét hangsúlyozta és élesen elitélte azt a széthúzást, mely megnehezíti a segélyakció munkáját. Minden politikai és más felfogásnak el kell törpülnie és háttérbe kell szorulnia legalább is addig, amig a végső pusztulás és éhhalál szélén álló óhazai magyarságnak meg nem adtuk mindazt a testvéri segítséget, melyre bennünket származásunk, múltúnk, jelenünk és jövendőnk kötelez. Mindannyian mérlegen állunk és ezért az első, második és harmadik nemzedéknek felelőssége tudatában sikra kell szállnia áldozatkészségével, példaadó tetteivel. Csak egy célunk lehet: SEGÍTENI MAGYARORSZÁGI VÉREINKET! Zugó taps követte Falussy Alajos lelkes, meggyőző szavait. Majd Col. Bruno Shutkaker dr. volt ezredorvos, jelenleg kórházi főorvos, az ünnepség egyik kiváló vendége, tartott hosszadalmas, de rendkívül értékes előadást. Ő is nemrég érkezett vissza az európai harcszintérről. Németországban és Ausztriában többször találkozott magyar menekültekkel és magyar katonai hadifoglyokkal. Shutkaker ezredes előadása valósággal tudományos színvonalon mozgott s ezért a közönség nagy része nem tudta érdeme szerint értékelni, pedig, mint orvosprofesszor, ezredorvos, elmegyógyász, és nevelő rendkívül érdekes jelenségeket figyelt meg és ezek részletes ismertetése igen tanulságos volt a hozzáértő hallgatók számára. Shutkaker ezredorvos ősamerikai, akinek családja évszázadokkal ezelőtt jött Amerikába s ennek jogán nagy nyíltsággal ismertette azokat a jelenségeket, melyek az európai háború legsötétebb oldalát mutatják. Sok hallgatónak nyílt meg a szeme ettől az előadástól, mely minden gátlás nélkül leirta a háborúval járó rettenetes nyomort, a polgári lakosság megaláztatásait és szenvedéseit. Megérezte szavainak hatása alatt mindenki, hogy az európai népeknek és ezek között a legrettenetesebb nyomorban sínylődő magyar népnek azonnali és minél nagyobb mértékű segítségre van szüksége! Shutkaker ezredes személyében igaz magyarbarátot ismertünk meg, aki népünkkel az Európában szenvedő magyar hadifoglyok és menekültek között ismerkedett meg és tapasztalatai alapján a magyarokat “jóravaló, intelligens és jellemes emberekként” jellemezte. A magyar sajtó nevében Gerlits Sándor, a Szabadság napilap buffaloi irodavezetője beszélt, majd Austerlitz Viktor kerületi szervező szólott kedvesen és közvetlenül a közönséghez, mely mindkettőjüket lelkesen megtapsolta. A NEGYEDSZÁZADOS SZOLGÁLAT ELISMERÉSE Ezután következeit a nagyszabású ünnepély másik fénypontja, Béky János, a lackawannai 84-ik fiók ügykezelőjének kitüntetése. Bencze János központi elnök és Falussy Alajos igazgató bensőséges elismerő szavak kíséretében nyújtották át neki 25 éves hűséges és eredményes munkájának elismeréseként az egyesület Igazgatósága nevében a “Verhovay Elismert” címet és jelleget tartalmazó díszoklevelet és a Verhovay ezüstérmet. A közönség lelkesen ünnepelte Béky János tagtársunkat, mint akit méltán ért e kitüntetés, hiszen nemcsak egyesületünk felvirágoztatása körül szerzett hervadhatatlan érdemeket, hanem a magyar közéletben való munkás, lelkes tevékenységével is. Törhetetlen hüségü és lelkes haréosa az Amerikai Magyar Segélyakció 34-ik osztályának, melynek lackawannai csoportja az ő vezetése mellett ért el rendkívül elismerésre méltó eredményeket. AZ ÜNNEPÉLY BEFEJEZÉSE Nt. Papp János László, ev. lelkész, a 121-ik fiók ügykezelője és a Segélyakció 34-ik osztályának titkára a magyar árvákról beszélt, majd Jánosi Károly, a Segélyakció 34-ik osztályának elnöke mondott záróbeszédet. Ugyancsak közvetlen és kedélyes szavakkal köszöntötte a közönséget Young Károly, a 383-ik fiók ügykezelője, aki Taylor Józseffel együtt részt vett az ünnepély megrendezésének munkájában. Az ünnepély befejezése előtt hét kenyeret árvereztek el a több mint háromszáz főnyi közönség között. Száz dollár folyt be ez alkalommal. A jelképes kenyér és viz bankettre — melyen sem kenyeret, sem vizet nem kapott senki — mindenki egy dollárral váltotta meg a belépés jogát. Megható volt, amikor az ünnepély végén mindenki azon versenyzett, hogy legalább egy darab kenyeret megvehessen. Volt kenyér, melyet tízszer is eladtak. Még nem készült el a végleges elszámolás, de a bevétel előreláthatólag meghaladja a $400-t, melyet teljes egészében átad a rendezőség a magyarországi árvák alapjára. Kiadások ugyanis nem lesznek, mert minden költséget a helybeli Verhovay fiókok fedeztek! Buffalo és környéke magyarságának az a része, mely megjelent ezen az emlékezetes ünnepségen, bebizonyította, hogy eszem-iszom, dinom-dánom nélkül is lehet jótékonyságot gyakorolni és hogy ebben látja a jótékonyságnak legillendőbb formáját. A nagyszerű anyagi és erkölcsi sikerrel zárult ünnepélyt a magyar himnusz eléneklésével fejezte be a közönség, Kovács Emmy, az evangélikus egyház orgonistájának zongora kísérete mellett. * * * A magunk részéről köszönetét mondunk Nt. Papp J. László ev. lelkész tagtársunknak, akinek az ünnepély lefolyásáról készített részletes jelentése alapján irtuk meg beszámolónkat. Köszönetét mondunk a rendezőségnek fáradságos és rendkívül eredményes munkájáért és a buffaloi és vidéki magyarságnak az ünnepélyen való megjelenéséért és áldozatkészségéért, melynek egyetlen igazi jutalma az a tudat, hogy szerencsétlen, éhező magyar árvákon segíthettek. Köszönetét mondunk és testvéri szeretettel és tisztelettel elismerésünket fejezzük ki Béky János ügykezelő tagtársunknak 25 évi hűséges egyesületi munkásságáért és értékes közéleti tevékenységéért... Szívből kívánjuk, hogy még sok esztendőn keresztül szolgálhassa a testvérsegités eszméit s embertársainak javát! Végül mély részvétünket fejezzük ki Tóth Pál, Brugosh Nagy Imre és Heffler István gyászoló hozzátartozóinak, akiknek hősi halált halt szeretteik arcképeiben el nem múló testvéri együttérzésének zálogát adta egyesületünk tagsága. Kedves vendég Dr. TAKÁCSY FLORENCE LÁTOGATÁSA Végtelenül kedves nyeglepetésben volt részünk február 5-én, amikor központi hivatalunkat meglátogatta Dr! Takácsy Florence, a Cleveland, Ohio-i 366-ik fiók tagja. Takácsy Florence neve nemrégiben szerepelt hivatalos lapunkban, amikor felsoroltuk azokat a tagtársakat, akik tanulmányi kölcsönben részesültek. Ő is egyike volt azoknak, akiknek segítségére lehetett e g yesiiletünk tanulmányai elvégzésében. 1938 októberében utalt ki részére a Verhovay $200 tanulmányi kölcsönt. Látogatása alkalmával tudtuk meg, hogy bájos tagtársnőnk azóta sikeresen elvégezte az egyetemet, orvosdoktori címet kapott és jelenleg éppen Pittsburghi kórházakban folytatja további kiképzését. Mint tudjuk, a kórházban lakó segéd-doktorok fizetést nem kapnak, csak szobát és ellátást. Annál nagyobb volt a meglepetésünk, amikor Dr. Takácsy Florence tagtársnőnk kijelentette, hogy látogatásának célja megkezdeni tanulmányi kölcsönének a viszszafizetését. $25-t törlesztett, ami valóban szép teljesítmény tagtársnőnk részéről, hiszen, még jövedelme sincsen. S ezért nemcsak a törlesztésért mondunk neki köszönetét. hanem annál is inkább azért a lelkiismeretességéért, mellyel ezt a tartozást kezeli! örültünk Dr. Takácsy tagtársnőnk látogatásának, mert igy alkalmat ka.ptunk arra, hogy megismerkedjüúk vele . \ ■ Sok siker koronázza további pályafutását!--------------v------------BEKÜLDETETT 1946 február 12 Kedves Szerkesztő Uram! A Pittsburghi Magyar Társaság 1946 január 26-án tartott táncestélyéről lapjuknak február 6-iki számában leközölt beszámolójába hiba esett. A Társaság vezetői nem szándékoztak egyéni összegeket névszerint elismerni. Azzal, hogy a cikkben neveket közöljenek, senki meg nem lett bízva. Mint mindig, most is úgy történt, hogy panaszok érkeztek be hozzánk azoktól, akiknek nevei nem lettek közölve, bár jegyeiket megváltották, vagy az estélyen is megjelentek. A Pittsburghi Magyar Társaság tisztviselői végtelenül sajnálják, hogy az önök újságja neveket egyáltalán említett. L. J, SÁROSDY A Pittsburghi Magyar Társaság elnöke. BUY VICTORY BONDS
