Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-12-04 / 49. szám
2-ik oldal Á Verhovayak Lapja 30-ik évfolyamával életbe lépő újítások... ("Folytatás az 1-sö oldalról) NAGYSÁGRA NÉZVE UGYANAKKORA LESZ, DE ÖT EGYENKÉNT KÉT INCHES HASÁB HELYETT NÉGY EGYENKÉNT KÉT ÉS EGYNEGYED INCHES HASÁB LESZ MINDEN OLDALON. Ez az ujitás tetszetősebbé teszi a lapot, könnyebben olvashatóvá s ugyanakkor nyomdatechnikai okokból költségmegtakarítást is jelent. S e szónál, költségmegtakarítás, meg kell állnunk egy percre. Az utóbbi évek folyamán állandóan emelkedtek a lapok előállítási költségei. Ennek volt a következménye, hogy úgyszólván minden napi és hetilap kénytelen volt felemelni az árakat. A papirárak és munkabérek fokozódó terhet raktak minden kiadóra. Az országos fraternális kongresszus legutóbbi konvencióján azt láttuk, hogy e tekintetben minden amerikai testvérsegitő egyesület ugyanazzal a nehézséggel áll szemben, mint mi. Minden nagyobb egyesületnek van lapja, melynek kiadását a folyton emelkedő árak egyre jobban megnehezítik. Valamiképen ellensúlyozni kell ezt a folyamatot, hogy az egyesület tagságát megvédjük a károsodástól. Az egyleti lap összetartó szerv s ugyanakkor a fejlődés egyik leghatásosabb eszköze. Növekedő egyesület nem engedheti meg magának azt, hogy visszafelé fejlessze a lapját, mert azzal maga alatt vágja a fát. Oly megoldást kellett tehát találnia az Igazgatóságnak, melyben kellő figyelemben részesültek a következő szempontok: 1. ) Amerikai olvasótáborunk rohamosan növekszik s ennek alapján jogos igényt támaszt arra, hogy a magyar tagságéval egyenlő jogokban és kiváltságokban részesüljön. A hivatalos lapból sem adhatjuk tehát amerikai olvasóinknak a kisebb részt — mint eddig tettük — már csak azért sem, mert csak az angol lapunk éri el az ifjúságot, melyből az egyesület jövendő tagságát toborozzuk. 2. ) Magyar olvasótáborunknak viszont szerzett jogai vannak, melyeket nem nyirbálhatunk meg annyira, hogy annak következtében lapunk tartalmának színvonala hanyatlana. Ha tehát ritkábban adunk lapot magyar olvasóinknak kezébe, akkor nagyobb lapot kell adnunk, hogy így érvényt szerezhessünk az egyenlőség elvének s ugyanakkor biztosíthassuk lapunk színvonalát is. 3. ) Az egyre emelkedő papír és egyéb árak, valamint munkabérek egyensúlyozására költségmegtakarítást kell eszközölnünk úgy, hogy lapunkban mégis megtartsuk azt a fejlődést, melyet egyesületünk elért. Az Igazgatóság által elfogadott terv az egyetlen módja annak, hogy mindhárom szempontnak megfeleljünk. Tudjuk, hogy tagtársaink közül lesznek, akik fájlalják majd, hogy a magyar lapot nem kapják hetenként. Reméljük azonban, hogy ők is megértik, hogy az Igazgatóságnak nem volt más választása. S amit magyar lapunk olvasói veszitenek azon a réven, hogy lapunk nem hetenként, hanem havonta kétszer jelenik meg, annak nagyobb részét visszanyerik azon, hogy 8 helyet 12 oldalas lapot kapnak. Ugyanakkor a magunk részéről mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a hellyel való gondos gazdálkodás révén a még fennmaradó csekély veszteséget is pótoljuk. Persze sokkal kedvezőbben lehetett volna megoldani ezt a kérdést, ha a lap előállítási költségei nem emelkedtek volna oly nagy mértékben. Akkor egyenlővé tethettük volna a két lapot úgy, hogy mind a két olvasótábor közönségének többet adtunk volna. Sajnos, a jelen körülmények között ez nem lehetséges s igy azt a módot kellett választania az igazgatóságnak, mely az egyesület fejlődését és a takarékosság elvét egyformán szolgálja. ÜGYKEZELŐINK FIGYELMÉBE! Jeleztük, hogy Újévtől kezdődőieg magyar lapunk minden hónap első és harmadik szerdáján jelenik meg. Igen fontos tehát, hogy híreiket közlésre beküldő ügykezelő tagtársaink figyelembe vegyék a következőket. LAPZÁRTA MINDIG A LAP MEGJELENÉSÉNEK NAPJÁT MEGELŐZŐ PÉNTEKEN VAN. (Ha ez ünnepre esik, akkor clőítevaló nap.) CSAK A LAP MEGJELENÉSE DÁTUMÁT MEGELŐZŐ PÉNTEK REGGELI POSTÁVAL BEÉRKEZŐ HÍREKET HELYEZHETÜNK EL A LAPBAN, ANNÁL KÉSŐBB ÉRKEZŐ TUDÓSÍTÁSOKNAK HELYET SZORÍTANI NEM TUDUNK. Vegyük például 1947 januárját, amikor magyar lapunk elsején és 15-én jelenik meg. Ha január 4-ike és 18-ika között megtartandó esemény hírét kívánják lapunkban közölni tagtársaink, akkor azt legkésőbb lapzárta előtti pénteken, tehát december 27-én kell kézhez kapnunk. Viszont, Verhovayak Lapja______________________1946 december -A legnagyobb Verbovay fiók jubileuma... (folytatás az 1-ső oldalról) testvérek hagytak az utódaikra az a-merikai magyarság múlhatatlan dicsőségére. A 36-ik fiók negyven éves jubileumával kapcsolatban meg kell állapítanunk azt, hogy <fejlődés ott van, ahol komoly egyleti munka folyik s ahol az egyleti munkát a testvérsegítés eszméi hatják át. A jubileumi bankett. Nagyon helyes elgondolással a 36-ik fiók tisztikara ezt a jubileumi ünnepséget azok tisztességére rendezte, akiknek'minden áldozatra kész odaadó szolgálata nélkül nem volna szabad Amerika, nem volna többé testvérsegitési munkára tér, nem volna a biztosításnak sem értéke, de nem volna már Veirhovay Segély Egylet, sőt semmilyen egyesület sem, mert az ellenség minden a m e r ik a i alkotást porrá zúzott volna. A veteránok tiszteletére rendezte a jubileutpi ünnepséget a 36-ik fiók, mely 256 katonát adott a hazának, össztagságának 11 százalékát. Már az első világháborúban is meghozta az ifjúságának véráldozatát ez a fiók, mely akkor két hősi halottját gyászolta. A 2- ik világháborúból 256 katonája közül 9 nem tért vissza... 247 hazatért veteránjának adta meg a hálás tiszteletet a 36-ik fiók azzal, hogy tiszteletjegy kíséretében hívta meg őket, hogy a jubileum alkalmával fejezhesse ki tagságának határtalan örömét hazatérésük felett.— Nyíri Emma énekmüvésznő vezetése mellett énekelte el a közönség az amerikai himnuszt, majd kezdetét vette a díszvacsora, melyen valóban kitettek magukért a 36-ik fiók hires szakácsmüvésznői. — Nagyszerű munkát végeztek a fiatal felszolgálók, akik a hatalmas közönséget percek alatt ellátták minden jóval. Vacsora után Marczis József, a jubiláló fiók érdemes elnöke köszöntötte a közönséget és szép beszédben hasonlította össze a 36-ik fiók múltját és jelenét. Különösen a fiók negyedszázados jubileumára tért vissza emlékezéseiben, hiszen akkor is ő töltötte be az akkor már rohamosan növekvő fiók elnöki tisztségét. Fájdalommal vallotta meg, hogy az egyleti ügyek j iránti érdeklődés ma már nem él olyan elevenen a tagság körében, mint régen, pedig az egyleti életnek a testvérsegités eszméi szerinti folytatása egyik főcélja a testvérsegitő intézményeknek. Majd bemutatta a 36-ik fiók orvosát, Dr. Gáldonyi Miklóst, aki az áldomásmesteri szerepet vállalta el ez alkalomra. Keresve sem találhattak volna alkalmasabb tagtársat e szerep betöltésére, mert Dr. Gáldonyi alaposan ismeri az amerikai magyar egyleti életet s találó, tréfás megjegyzéseivel sokszor megnevettette a közönséget. Lukács István ügykezelő s helyi szervező ismertette érdekes előadásában a fiók 40 éves történetét. Nagy figyelemmel hallgatta a közönség az érdekes beszámolót, melynek tartalmát e jelentésünk elején elmondottakban használtuk fel. A központi hivatal, az Igazgatóság, és az Egyesület tagsága nevében Macker Gyula igazgató, a jubiláló fióknak nyolc éven át volt elnöke mondott ünnepi köszöntőt. A Verhovay tölgy legnagyobb ága. “Megtörténik az sokszor — mondotta Macker igazgató — hogy a családnak korban a legfiatalabb tagja tehetség és sikerek dolgában eléri, sőt el is hagyja a nálánál idősebbeket és tapasztaltabbakat is, így van az a Verhovay Segély Egylet 36-ik fiókja esetében is. Hatvan évvel ezelőtt vert gyökeret Hazleton városában az a tölgy, melynek 20 évében fakadt a 36-ik hajtása. 35 más fiók előtte született meg, de a 36-ik fiók volt arra hivatva, hogy utolérje és elhagyja mindazokat, melyek akár előtte, . akár utána alakultak... Ez a fiók lett a legnagyobb ága a 60 éves Verhovay tölgynek...” Majd számot vetve a fiók 40 évi fejlődésével megállapította, hogy “megalakulásától a mai napig fennállásának 40 éve folyamán évente átlag 55 taggal gyarapodott e fiók s úgy hiszem, hogy ez egyedülálló rekord nemcsak a Vehovay Segély Egylet, hanem az egész amerikai magyarság összes intézményeinek történetében...” “De ez a gyarapodás csak I kerete annak a hatalmas munkának, melyet az 55,000 tagot számláló 8 millió dolláros, 60 éves, jubileumi évét ünneplő Verhovay Segély Egylet végez, ha nem is a legrégibb, de a legeslegnagyobb fiókjában, a 36-ikban. Csak azok, akik alapítása óta élnek e fiókban, tudják, hogy menynyi könnyet törölt le, hány özvegynek nyújtott támaszt az élet legsötétebb napjaiban, hány árva számára tette lehetővé, hogy kiverekedje magát a nincstelenségből. De mindnyájan tudjuk, hogy az utóbbi évek vérzivatarában mily áldozatos szeretettel állt egyesületünk hőseinek, katonáink mellett, mily csodálatosan szép emléket állított hősi halottainknak a gyászoló szülők és özvegyek otthonában, mily őszinte fájdalommal és tettrekészséggel Vette fel a harcot a magyar nemzetre nehezedő igazságtalan sors és országos nyomor ellen.” S itt komoly szóval kérte a közönséget, hogy a magyar nemzet megsegítéséért folyó munkából vegye ki részét oda adó áldozatkészséggel. Az igazi részvét nem elégszik meg a szóval, hanem tettben nyilvánul meg. Felidézte 8 évi fiókelnöki működésének kedves emlékeit, a fiók ifjúságáért folyó munkát és mindazokat a terveket és vállalkozásokat, melyek a 36-ik fiók körében meg születtek. Ha nem is sikerült mindent megvalósítani, “úgy a fióknak, mint az egyesületnek az életképessége nyilvánvaló abból, amit eddig elértünk s amit elértünk, az biztosítéka annak, hogy a jövendő még nagyobb, még sikeresebb lesz, mint a múlt.” Meleg szeretettel tolmácsolva az Egyesület Igazgatóságának, központi tisztikarának s tagságának jókívánságait és üdvözleteit, beszédét e szavakkal végezte be: “Mint egyesületünk igazgatója büszke vagyok arra, hogy ezen az ünnepségen 55,000 Verhovay testvér nevében köszönthetem önöket. Kérem, hogy álljanak továbbra is tisztviselőik mellett és tegyenek meg mindent azért, hogy a 40 éves 36- ik fiók a jövőben is első maradjon az elsők között, legnagyobb a legnagyobbak között s büszke, öntudatos képviselője annak a minden válaszfalon felülemelkedő testvéri szeretetnek, megbecsülésnek s egyetértésnek, mely a Verhovay Segély Egyletet Amerika legnagyobb, legerősebb és legszebb egyesületévé tette.” A nagy tapssal fogadott beszéd után Dr. Gáldonyi Miklós és Nt. Tóth Tibor református lelkész magyar és angol nyelven köszöntötték a veteránokat, akiknek nevében Semperger Ferenc főhadnagy válaszolt. Az áldomásmester ezután a (folytatás a 3-ik oldalon) ha január 19-ike és február 8-ika között bekövetkező eseményről kívánnak hirtr adni, azt legkésőbb január 10-én kell kézhez kapnunk. Tekintettel arra, hogy magyar lapunk is kétszer havonként jelenik meg, tudósítóinknak jó előre kell gondolniok hírek beküldésére s itt nem árt megismételnünk azt a sokszor megirt kérést, hogy ne várjanak tagtársaink az utolsó napra, mert lapzárta napján nem a lap egész anyagát, hanem csak az utolsó részletét küldjük be a nyomdának, melyet az utolsó napon nem lehet túlsók anyag kiszedeíésével megterhelni. Egy kis előrelátással ezt meg lehet oldani ép úgy, ahogy angol lapunk tudósitói már évek óta megteszik. Mindezeket abban a reményben hozzuk kedves olvasóink tudomására, hogy a Verhovayak Lapja 30-ik évfolyamának példányait megelégedéssel és szeretettel fogadják és olvassák majd.
