Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1946-11-13 / 46. szám
1946 november 13 6-ik oldal 270 Veteránját ünnepelte a South Bend-i 132-ik fiók A Gary, Ind.-i 138-ik fiók kegyeletes emlékünnepének előestéjén hatalmas bankett és táncmulatság keretében ünnepelte meg a South Bend, Ind.-i 132-ik fiók veteránjainak hazatérését, a belvárosban emelt gyönyörű Verhovay Otthonban. Nyers István, a 132-ik fiók elnöke, nyitotta meg az ünnepélyt szives szeretettel köszöntve a közelről és távolról egybegyült vendégeket és a fiók veteránjait, akik közül 234 jelent meg ezen a szép estélyen. A többiek még katonai szolgálatban vannak, de most már, hogy a háború befejeződött, bizton számithatunk hazatérésükre és igy Nyers István a hatalmas közönség szivéből beszélt, amikor boldogságát fejezte ki hőseink hazatérése, s halálos veszedelemből való megmenekülése felett. Wukovits Ferenc ügykezelő, helyi szervező, töltötte be az áldomás mesteri tisztséget a tőle már megszokott talpra esettséggel és közvetlen melegséggel. Bemutatta Szabó János központi számvevőt, központi tisztikarunk veterán tagját, akit tomboló lelkesedéssel köszöntött a hallgatóság. A központi számvevő, a veteránok háborús* emlékeit idézte fel s emlékeztette őket arra a fogadalomra, mely a háború vérzivatarában született meg hazánk minden katonája szivében. “Soha többé nem szabad ennek megismétlődnie!” — ezt határozták el a katonák, amikor a tüzvonalban harcoltak a hazáért és most a veteránokon áll, hogy mindent elkövessenek annak érdekében, hogy fogadalmukat megtarthassák. Majd rámutatott beszédében a bevándorolt magyarok szerepére Amerika történelmében. Büszkék lehetünk magyar származásunkra, mondotta, s ugyanakkor hálásak a szüléinknek is, hogy volt bátorságuk az uj hazába kivándorolni. Ha nem tették volna ezt meg, akkor mi volnánk azok, akik az óhazában nyomorognánk és Írnánk a kétségbeesett kérő leveleket. Annál inkább erkölcsi kötelessége az ifjúságnak, hogy az idősebb nemzedékkel együtt munkálkodjon a magyar nemzet nyomorának enyhítése érdekében. jezte ki a veteránoknak azért a nagyszerű munkáért, melyet a haza védelmében végeztek. Rámutatott arra, hogy egy nemzet oly erős, mint amilyen szilárd jellemüek a polgárai. Krisztus tanítását kell követnünk, ha azt akarjuk, hogy e hazának jó polgársága legyen. Kérte a veteránokat, hogy vegyék ki a részüket egy jobb és boldogabb világ megteremtésének munkájából. Ezután Wukovits Ferenc áldomásjnester köszöntötte a veteránokat és a fiók nevében megajándékozta őket. Mindegyik veterán egy gyönyörű bőrpénztárcát kapott ajándékba. Összesen 234 tárcát osztott szét, mig a többieket megőrzik a később hazatérő tagtársak részére. A veteránok örömmel fogadták a szép ajándékot, mely mindég emlékeztetni fogja őket arra a testvéri szellemre, mely a 132-ik fiók tagsága körében uralkodik. Nagyszerű pulykavacsorát szolgáltak fel a 132-ik fiók női tagjai s a vendégek nem győzték dicsérni Ízletes főztjüket. A veteránok megajándékozását pedig táncmulatság követte mely a hajnali órákig együtt tartotta a nagyszámú közönséget. Igazán szép fogadtatásban részesítette a 132-ik fiók veterán tagjait, akik a vidéki vendégekkel együtt ismét meggyőződhettek arról, hogy a 132-ik fiók tisztikarának és tagságának vendégszeretete és bőkezűsége párját ritkítja.-------------v------------KERESTETÉSEK DARK A IMRE, nyirmadai lakos keresi sógorát, Siratnik Mihályt, akt állítólag Braddock, Pa. környékén lakik. Aki tud róla, szíveskedjen értesíteni Bakti István 1 tagtársunkat, akinek cime: M. R. 7, Ellwood City, Pa. BRIDINSZKY TIBOR, Sajókozány, Borsod megyei ille[tőségü lakos, keresteti Amerikában élő unokatestvéreit, Bridinszki Tibort, Lajost, Józsefet és Annát, akik utolsó értesülés szerint Virginia államban laknak. Aki tud róluk, szíveskedjék értesítést küldeni a következő cimre: Mrs. Desiderius Marin, 1005 Myrtle Ave, Whiting, Ind. Tolmácsolta a központi tisztviselők szives üdvözleteit cs szeretettel köszöntötte úgy a 132-ik fiókot, mint annak derék veteránjait. Msgr. Szabó János, az “Our Lady of . Hungary” római katolikus hitközség plébánosa mély háláját feÖZV. TOKA JÁNOSNÉ, volt alezredes özvegye, budapesti lakos, keresteti rokonát Kael Árpádot, aki állítólag Pittsburghban vagy annak közelében lakik. Aki tud hollétéről, szíveskedjék értesíteni Mrs. Alex Fehért, Box 183, Ronkonkoma, N. Y. Verhovayak Lapja Meglepetés! 25 ÉVES HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ ALLENTOWNBAN Kocsis Kálmán, az Allentown, Pa.-i 90-ik fiók kiváló ügykezelője, és neje, jóbarátaik hívására kocsikázni mentek október 20-án. Hazatérve a legnagyobb meglepetésükre, otthonukat virágcsokrok és terített asztalok ünnepi díszében találták. Zeneszó és “Surprise” kiáltás fogadta a házaspárt, a kik házasságuk 25-ik évfordulóját ünnepelték. Kocsis Kálmán 1921 október 21-én vezette oltárhoz Szűkíts Honát Szentgotthardon, Vas megyében, Magyarországon. Egy évre rá, 1922 november 22-én érkeztek az uj hazába és Allentown-ban telepedtek le. Ma is ott laknak szép otthonukban, melyben két derék fiút neveltek nemcsak maguknak, hanem a hazának, mert mindketten végigharcolták a világháborút. Kocsis Lajos még mindég a katonaságnál szolgál és több kitüntetést kapott már. De a meglepetés hírét megsúgták neki és néhány napi szabadságra hazatért, hogy ő is együtt ünnepelhessen boldog szüleivel. Ifj. Kocsis Kálmán mint tengerész harcolta végig a világháborút a japán vizeken, még hozzá a legveszedelmesebb szolgálati ágban, vizalattjárón. Nemrég tért jókozány, Borsod megye illevissza a szülői házba több magas kitüntetéssel. És igy semmi sem zavarta a boldog szülők ezüstlakodalmát, melyet titokban készítettek elő" 'Kocsis Kálmánék jóbarátai: Molnár Lajos ~^s családja, Kancsal Kálmán és neje, Kenneth Lajos és családja, Drovetz József és neje, Sauer I Lajos és családja South Bethlehemből, Fehér Kálmán és családja, Huj tér János és neje, Monek Imre és családja, South Betlehemből, Samu Ferenc és neje, Juchnik Lio^ és családja, Vlasits Károly és családja, Alpha, N. J.-ből, özv. Monek Józsefné, Crokutz Péter, Ernst James, Fitzpatrick Richard és Kosa Béla, Alpha, N. J.-ből. A jóbarátok sok szép ajándékkal halmozták el az ezüstlakodadmas párt, Kocsis Kálmánt és nejét, kiknek szívből gratulálunk mi is és kívánjuk, hogy áldja meg az Isten őket jó egészséggel, derék fiaikban sok I örömmel, és a gyémántlakodalmon túl is tartó szerető megértéssel s boldogsággal! Kocsis Kálmán ügykezelőnek sok tisztelője van a Verhovay tagság körében s tudjuk, hogy e jó kívánságokhoz ők is csatlakoznak. KÖSZÖNETLEVELEK MAGYARORSZÁGBÓL KÖSZÖNŐLEVELEK MAGYARORSZÁGBÓL AZ AMERIKAI MAGYAR SEGÉLYAKCIÓ OSZTÁLYAI ÁLTAL KÜLDÖTT RUHA ÉS ÉLELEM ADOMÁNYOKÉRT. KIVONAT Majoros Márta, Cserépváralja, U. P. Tárd, Borsod m. “...ggy 10 éves apátián és anyátlan árva kislány nagyon szépen köszöni az amerikai testvéreknek, hogy adományukkal egy könnyet letörültek az arcáról...” Novotni László tanító, Tárd, Borsod m. “... Őszinte köszönetét mondok szeretetteljes adományodért, amellyel engem, ötgyermekes testvéredet segítetted... hogy távol is van érző magyar, ki szivén viseli az óhazaiak sorsát...” Özv. Jakab Istvánná, Palóczy ut 15., Miskolc. “... Kedves Testvérem, látnod kellett volna az örömet, amikor gyermekem megkapta a ruhát és a cipőt. Sírva szorította magához és azt kérdezte tőlem: “Anyukám mi is lett Volna velem, ha az amerikai magyarok nem segítenek?” Bizony mi lett volna... gondolhatod, hiszen már 14 éve özvegyen nevelem 6 gyermekemet...” Derekas Irén, Felsőábrány, Borsod m. “... Drága Magyar Testvérek! Kedves Ajándékotokban én is részesültem. Kaptam egy pár nyári cipőt, amit hálásan köszönök. Kérem a további pártfogást, mert a háború által nagyon nehéz helyzetbe jutottunk, mivel édesapám is a háború áldozata lett. Itt maradtunk két árvája és egy beteges édesanyánk. Én a polgári iskola 6-ik osztályát a múlt hónapban végeztem magánúton. Iskolába tovább nem mehetek, mert nem bírunk fizetni. Álláshoz jutni nem tudok. Csak szenvedünk, nélkülözünk, alig van meg a mindennapi kenyerünk. Kis ruhaneműnk elveszett, újat venni nem tudunk. Segítsetek rajtunk, kedves Magyar Testvéreink, akik ott talán jobb helyzetben vagytok. Egy szegény hadiárva fordul Hozzátok segítségért.” Kovács Józsefné, Keresztespüspöki-Kertalja, Borsod m. E levél írója egy agyongyötört édesanya, aki egy éves házassága után fiatalon, 20 éves korában a háború borzalmai által elszakadt férjétől... Itt maradtam pici gyermekemmel, aki már két éves... Legyengült erővel, összefogva küzdünk a demokráciáért és Magyarország újraépítéséért... Isten után rajtunk csak Ti édes jó magyar testvérek segíthettek... Szivünk szeretetével köszönjük az áldozatot amit értünk hoztok... Legyen e levél olvasója egy jószivü édesapa, akinek szeretetéből az én árva kis fiamnak is jusson...” Lénárt József, Cserépváralja, u. p. Tárd, Borsod m. "... a könny kibuggyant a szememből, amikor az adományt megkaptam, — én az apátián anyátlan 11 éves árva.” Pengő Miklós, Tárd, Borsod m. “... Hálás köszönetemet fejezem ki 8 tagú apró családom nevében is a részünkre juttatott ruhaneműért...” Molnár Jánosné, Cserépváralja, Borsod m. “... nagy ajándék ez nekünk, óhazai magyaroknak. Már már azt gondoltuk, hogy ránk szegény- magyarokra senki sem gondol, amikor megkaptuk kedves ajándékukat, melyet hálásan köszönünk...” Özv. Pásztor Gáspárné, Keresztespüspöki 312 sz. Borsod m. “... hogy gondjaimon mennyit segít az a ruhadarab és azt az örömet, melyet szereztek vele nekem, kedVes amerikai magyar testvérek, azt csak én és a jó Isten tudja. Bármely kis ajándék is nagy örömet szerez nekem és 4 éves kis fiamnak...” Gazdag József, Ároktő, Borsod m. ... Öt kislányom van, tizenkét éven aluliak. Köszönjük hálás szívvel a küldött paplantaka .... 4 éves és két éves kis lányaim boldogan mondogatják i.ndenkinek, hogy milyen szép ruhájuk lesz abból, amit a amerikai magyar testvérek küldtek. Mert bizony meg ke írjam,hogy ruha nélkül vagyunk...” Kis Mátyásné, Mezőkeresztes, Borsod m. “... Én mint 5 gyermekes családanya nagy örömmel és hálával vettem, hogy magamra és gyermekeimre egy darab ruhát ölthettem a Ti jóságotok által. Kérjük Rátok Isten áldását és hogy óvjon benneteket attól a szenvedéstől, amit nekünk itthon élő kis magyarságnak ái, ^ellett szenvedni.” Folytatás a 7.-ik oldalon
