Verhovayak Lapja, 1946 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1946-11-13 / 46. szám

1946 november 13 7-ik oldal KÖSZÖNETLEVELEK MAGYARORSZÁGBÓL Folytatás a 6.-ik oldalról Ketseti Lajosné, Városház tér 14, Miskolc. Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Hálatelt szív­vel imádkozom érted és családodért, amerikai magyar jó­tevőm, mert két kis gyermekemnek meleg kabátkát küld­ték Férjem hadifogságba került és valószínűleg meg is halt...” Őzv. Fiaskó Andrásné, Major U 19, Miskolc “... Bízok a jó Isten megtartó kegyelmében, aki az ár­vákat nem hagyja el, amint azt a jelen esetben az Ameri­kai Magyar Testvéreink nagylelkű adománya által bebizo­nyított...” Özv. Székely Jánosné, Szent Péteri Kapu 34, Miskolc. “.. Nem is tüdőm, hogy köszönjem meg jóságát, kedves Magyar Testvérem, hogy örömet és mosolyt láttam két kis árva gyermekem arcán...” Özv. Lénárt Istvánné, Cserépváralja, U. P. Tárd. “... A jó Isten fizesse meg jó szívességéért. Vigasztalá­sul szolgált ez nekem mivel férjem meghalt a hadifogság­ban...” Nagy Lajos, Kerékgyártó ut 2, Budapest XII. ‘... Szeretett amerikai magyar Testvérek! Hálás sziwel mondunk köszönetét a szeretetcsomagokért, melyeket köz­tünk Budapesten a Szabadsághid szegény munkásai között szétosztottak...” Özv. Tóth Lajosné, U. P. Sály, h. sz. 253, Borsod m. “... Úgy éreztük, hogy. nincsen senki a világon, aki se­gítsen rajtunk... és most szemünkből örömkönnyek hulla­nak, hogy messze tengeren túl dobognak drága magyar szivek, akik értünk is áldoznak. Kedves Magyar Testvére­im! Amikor az Amerikából érkezett ruhácskát ráadtam ki­csiny 5 éves fiamra, akkor égre emelt szemmel álltam Is­tenem előtt és kérve könyörögtem, tartsa egészségben és áldja meg azokat, akik az éhezőknek enni adnak és a mez­teleneket felruházzák...” Farkas Sándor, Tiboldaróc, Borsod m. “... A napokban érkezett egyházunkhoz 8 darab ruha­nemű, amit a legszegényebb 8 gyermeknek adtunk ki...” Id. Gazdag József, Ároktő, Borsod m. “... Kinek köszönjem meg ezt a nagy adományt, ami­vel engem megajándékoztak? Mint hat gyermek apja, há­lával gondolok amerikai magyar tesvéreimre és kérem to­vábbi pártfogásukat. A háború miatt menyasszony lányom­nak nem tudok ruhát venni. Nagyon szívesen fogadnék egy viseltes ruhát, amit menyasszonyi ruhának használhatna.” Sz. Kovács Pálné, Borsod Geszt, Borsod m. “... A sok szeretettel küldött csomagból én is kaptam egy felöltő víganó-szoknyát, amelyért vagyok és leszek há­lás emlegetője. Jöjjenek haza, várva-várjuk. Célunk a de­mokratikus Magyarország, amiért a kint levő magyar test­vérek is fáradtak, dolgoztak...” Özv. Vince Antalné, Cserépváralja, U. P. Tárd, Borsod m. “. . . kérem a jó Isten áldását rátok, hogy ha már az uramról nem tudok semmit, legalább Ti testvéreim meg­emlékeztetek rólunk . . .” Özv. Katona Jánosné, Sály-Latorpuszta, Borsod m. “Hálával gondolunk azokra a jószivü amerikai magya­rokra, akik meg akarnak bennünket most segiteni. Eleset­tek, szegények vagyunk három árva leánykámmal . . .” Polányi János, Cserépváralja, U. P. Tárd, Borsod m. “. . . hisz rólunk eddig még senki meg nem emléke­zett, számunkra csak fájdalom és szenvedés van ... 50 százalékos hadirokkant vagyok, teljesen ellátatlan csalá­dommal ...” A Marcibányi-téri Aggok Otthonában ápoltak leveleiből: BUDAPEST Özv. Pottok Sándorné “. . . áldja meg a jó Isten Önöket jóságos gondoskodá­sukért . . . Most hetenként háromszor kávét, az annyira óhajtott italt kapjuk. Szinte félve nyúlok a csésze után, nem a délibáb játszik-e velem, de nem, ez igazi amerikai tejporból készült Ízletes kávé . . .” Heinlein Ferenc, Marcibányi tér 3, Budapest “A sok magyar testvéremv közül, ki e sorokat kézhez kapja, Isten áldását kívánom nekik és az egész amerikai magyarságnak. Magyarország, főképen Budapest a sira-CSELEKEDJÜNK­AMIG NEM KÉSÓ Folytatás a 5.-ik oldalról És mert tudatában va­gyunk annak, hogy a ma­gunkét megtettük, amikor versenyzőinket mindazzal el­láttuk, amire szükségük van, s ugyanakkor oly nagy ér­tékű és számú dijat helyez­tünk kilátásba, hogy azokért mindenkinek érdemes dol­gozni — felkérjük a tag­társainkat, hogy most már a maguk részéről is mindent kövessenek el a siker érde­kében. Élen álló versenyzőinket kérjük, hogy oly eredményt igyekezzenek elérni, hogy az méltó viszonzása legyen az arany-gyürükkel együtt ne­kik kiadandó készpénz dijak­nak. Kérjük azt a 47 verseny­zőt, aki már eddig is jogo­sult az Ezüst-gyürü jutalom­ra, hogy ne elégedjenek meg a kisebb dijjal, amikor köny­­nyü szerrel megnyerhetik az értékesebbet, az arany-gyü­­rüt is. Felhivjuk azt a 154 ver­senyzőt, akinek eddigi ered­ménye még nem érte el a 3,000 dollárt, hogy használ­ják fel a hátralévő másfél hó­napot úgy, hogy ők is a díj­nyertesek között szerepelje­nek. Végül pedig utoljára szó­lítjuk fel az eddig még meg nem mozdult fiókokat, hogy valamivel ők is járuljanak hozzá a mozgalom eredmé­nyéhez, hiszen egyetlen egy sincs közöttük, aki ne tudná megszerezni legalább is az ezüst gyűrűt. Köszönetét mondunk mind­azoknak, akik oly lelkes jó­akarattal karolták fel a má­sodik jubileumi verseny ügyét. Abban a reményben, hogy megkettőzött munká­juk révén lehetővé teszik számunkra azt, hogy kétszer annyi Emlék-gyürüt adhas­sunk ki, mint ahányan eddig jogosultak arra, kívánunk minden tagtársunknak jó szerencsét, szép eredményt és sikeres jubileumi munkál­kodást! Verhovayak Lapja VERHOVAY ÜGYKEZELŐK ALBUMA IFJ. VASS JÓZSEF — 272-IK FIÓK — JESSUP, PA. . 1941 augusztusában id Vass József, a 272-ik fióknak 30 éven át volt ügykezelője, meg­látogatta a fiát és arra kér­te, hogy vegye át tőle hivata­lát. Magas kora, megrendült egészsége nem engedte, hogy tovább folytassa azt a mun­kát, melyben élete javát el-' töltötte, de bízott abban, hogy méltó utódot talált a fiában, aki akkor már hetedik évé volt a fiók elnöke és beteglá­togatója. Ifj Vass József el­fogadta a rábízott feladatot és azonnal munkához látott. Mivel úgy látta, hogy mun­kája sokkal sikeresebb lesz, ha a tagtársakhoz eljár ahelyett, hogy gyűlésre várná őket, működését e módszerrel kezdte meg és igy hamarosan kö­zelről megismerkedett a fiók tagjainak családjaival is. így tudta meg, hogy egyik tagtársának hozzátartozója, aki két évvel azelőtt halt meg, valamikor tagja volt az egyesüle­tünknek, de mivel már régen kimaradt, családja nem is ke­reste az érvénytelennek hitt kötvényt. Vass ügykezelő azonban gondosan utánajárt az ügynek és kiderült, hogy az illető egykori tagnak halála még a kötvény meghosszabbí­tott érvényességének lejárta előtt következett be és igy a kedvezményezettek hiánytalanul megkapták a teljes, ezer dolláros, haláleseti segélyt. Jessup lakossága körében persze hire ment az esetnek, mely az uj ügykezelő jó hírnevét ala­pította meg. Azóta több mint 100 uj tagot szerzett' Ifj. Vass József ügykezelő, 1941-ben 50 dolláros dijat nyert a 60-ik jubileumi tagszerzési versenynek egyik nagydij nyertese volt, s fiókja taglétszámát 50 százalékkal gyarapította. E ki­váló tagtársunk 1907 julius 31-ikén született és 1931 április 19-ikén vette feleségül Nazarey Ilonát, aki 6 gyermekkel ajándékozta meg. János 14 éves, Margit 12, Mary Anna 11, József 9, Patricia 5, Mihály 2. Mindannyian tagjai egyesü­letünknek. NEW YORKI AUTÓSOK FIGYELMÉBE! Május János, volt ügyke­zelő, new yorki tagtársunk, aki tagszerzési munkájával sokat tett egyesületünk fej­lődéséért, a napokban nyi­totta meg saját gazolin és autófenntartó üzemét a 150- ik utca és Archer Avenue sarkán, Jamaica, Long Is­land, New Yorkban, telefon: REpublic 9-9711. örömmel hívjuk fel Má­jus János SHELL SERVICE STATION nevű vállalatára new yorki autóvezető tag­társaink figyelmét, mert e lom völgye__De él még a magyar és nem csüggedünk. Újra felépítjük az országot . . .” Kozma Bernét, tanár, Marcibányi tér 3, Budapest “. . . Drága jó amerikai testvérek! Messzemenő jóin­dulatotok, készséges segítségetek, ajándékozástok az ame­rikai tradíció jellemzője. Most, a lezajlott csúnya és irtó­zatos háború után, a legszebb propagandát fejti ki Ame­rika . . . Sok, sok hála és köszönet a nagyon értékes aján­dékért . . .” Szent Vince kórház, Eger “. . . részesültünk úgy élelemben, mint kötszer és gyógyszer adományban, aminek értékét mi felbecsülni nem is vagyunk képesek. Annál nagyobb hálát és lekötelezett­séget éljünk kegyes jótevőinkkel szemben. így éreznek szegény betegeink, kik egészségük visszaszerzését majd ezen adományoknak köszönhetik és Isten áldását kérik ...” Irgalmasrend kórháza, Budapest “Hálás szivyel köszönjük szegény betegeink nevében a hozzánk juttatott gyógyszereket. Kérjük a további szives támogatást . . Erzsébet Királyné és Weisz Manfréd Szanatórium, Budapest “. . . leghálásabb köszönetünket nyilvánítjuk nagylelkű adományukért . . tagtársunk minden tekintet­ben megérdemli a Verhovay tábor és az összmagyarság pártfogását. Május János, aki nemrég nősült meg, közei négy évet töltött el tengerentúl kato­nai szolgálatban és a múlt év végén kapta meg becsület­tel megszitált katonai elbo­­csáj tóját: Úgy egyesületünk fejlesz­tése terén, mint a haza szol­gálatában, kiváló munkát végzett a new yorki Ver­hovay ifjúság körében rend­kívül népszerű fiatal tag­társunk s csak veteránjaink­kal szembeni kötelességünK- nek teszünk eleget, ha vál­lalkozásában támogatjuk. Ez külömben is érdeke autót hajtó tagtársainknak, mert hiszen igen fontos az, hogy lelkiismeretes, szakértő ember gondozza kocsinkat. Akár olajra, akár kocsi­kenésre, vagy gazolinra, gummira, sőt bármire lenne szükségünk, hajtsunk ki a 150-ik utca és Archer Avenue sarkán lévő Shell Service Station-re és bízzuk autón­kat Május János tagtársunk­­ra, aki minden tekintetben megbízható, hozzáértő, lelki­­ismeretes kiszolgálásban ré­szesíti a vevőit. A magunk részéről sok sikert kívánunk Május Já­nos tagtársunknak vállal­kozásához és szívből remél­jük, hogy lapunk olvasói ajánló soraink alapján bi­zalmukba fogadják őt és vál­lalatát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom